Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-24 / 54. szám

a Dunantmt napló 1981. február 24., kedd * Megkezdte munkáját az SZKP XXVI. kongresszusa ★ (Folytatás az 1. oldalról) szágok gazdasági növekedésé­nek üteme az elmúlt évtized­ben mégis kétszer gyorsabb volt, mint a fejlett tőkés or­szágoké. A KGST-országok to­vábbra is a világ legdinamiku­sabban fejlődő országcsoport­ját alkotják. A szónok felhívta a figyelmet annak a fontosságára, hogy a Szovjetunió és a szocialista or­szágok között minden tekintet­ben kölcsönösen előnyösen alakuljanak a gazdasági kap­csolatok. Elmondotta, hogy a Szovjetunió az elmúlt öt év alatt a KGST-országokból 90 mil­liárd rubel értékű árut kapott, szállításainak értéke pedig el­érte a 98 milliárd rubelt. „Az együttműködésünk so­rán felmerülő problémákat kö­zösen oldjuk meg, mindegyik testvéri ország érdekei és a közös érdekek összehangolásá­nak útjait keressük. Ez vonat­kozik például a kőolaj, a föld­gáz, valamint más olyan nyers­anyagok és iparcikkek kedvez­ményes árának megállapításá­ra, amelyeket a KGST-tagor- szágok egymásnak szállítanak. Előfordulnak különleges ese­tek is, amikor barátaink sürgős segítségre szorulnak. így volt ez Vietnammal, amely 1979- ben Peking barbár agresszió­jának esett áldozatául." „A Szovjetunió és a szocia­lista közösség más országai sürgősen élelmet, gyógyszert, építőanyagot küldtek, hadi- technikát szállítottak. így volt Kambodzsával is, amelyet tel­jesen tönkretettek Peking báb­jai, a polpotisták. Ez elvtársak, a szocialista in­ternacionalizmus a gyakorlat­ban. A szovjet emberek meg­értik és helyeslik az ilyen ma­gatartást." Fontosnak minősítette Brezs- nyev a kereskedelmi-gazdasági kapcsolat fejlesztését a Nyu­gattal is. E kapcsolatokat fon­tos tényezőnek nevezte a nem­zetközi kapcsolatok stabilizálá­sában, de megjegyezte, hogy figyelembe kell venni a tőkés országok politikáját is. „Ezek az államok a velünk fennálló gazdasági kapcsolatokat nem­ritkán a politikai nyomás esz­közeként próbálják felhasznál­ni. Vajon, nem erről tanúskod­nak a különféle tilalmak és diszkriminációs korlátozások az egyes szocialista országokkal folytatott kereskedelemben? Általában meg kell monda­ni, hogy az építőmunka felada­tait az utóbbi években orszá­gaink bonyolultabb viszonyok kö­zött kénytelenek megoldani. Közrejátszott ebben a gazda­sági világkonjunktúra rosszab­bodása, az ugrásszerű áremel­kedések. Megőrizzük a népek szocialista vivmányait, védjük érdekeiket Az enyhülés folyatamának le­fékeződése, az imperializmus ál­tal kikényszerített fegyverkezési hajsza nem csekély terhet je­lent számunkra is.” A szovjet pártvezető hang­súlyozottan szólt az ideológiai harc kiéleződéséről is. Megál­lapította, hogy a Nyugat részé­ről ez a harc nem korlátozódik csupán az eszmék egymás el­leni küzdelmére, hanem minden lehető eszközt igénybe vesz a szocialista világ aláásására, fellazítására. „Az imperialisták és szekér­tolóik rendszeresen rendeznek ellenséges kampányokat a szo­cialista országok ellen. Befeke­títenek és kiforgatnak mindent, ami ezekben az országokban történik. Számukra az a leg­főbb, hogy eltérítsék az embe­reket a szocializmustól. Az utóbbi idők eseményei új­ra és újra bizonyítják: osztály- ellenségeink tanulnak veresé­geikből. Egyre körmönfontab­ban és alattomosabban lépnek fel a szocialista országok ellen. Ott pedig, ahol az imperializ­mus aknamunkájához hozzájá­rulnak még a belpolitikában el­követett hibák és melléfogások is, létrejön a taláj a szocializ­musellenes elemek aktivizáló­dásához. így történt a testvéri Lengyelországban, ahol a szo­cializmus ellenségei a külső erők támogatósával, anarchia létrehozásával igyekszenek el­lenforradalmi mederbe terelni az események alakulását. Mint a LEMP KB legutóbbi plénu­ma megállapította, Lengyelor­szágban olyan veszély keletke­zett, amely fenyegeti a szocia­lista állam alapjait.” „A lengyel elvtársak most azon munkálkodnak, hogy le­küzdjék a válságos helyzetet. A párt harcképességének foko­zására, a munkásosztályhoz, a dolgozókhoz fűződő kapcsola­tok megszilárdítására töreksze­nek, konkrét programot dolgoz­nak ki a lengyel népgazdaság rendbehozására. Lengyelország számára fon­tos politikai támogatást- jelen­tett a Varsói Szerződés tagálla­mai vezető személyiségeinek a múlt év decemberében megtar­tott moszkvai találkozója. Ez a találkozó világosan megmutat­ta: a lengyel kommunisták, a lengyel munkásosztály, az or­szág dolgozói bizton számít­hatnak barátaikra és szövetsé­geseikre. A szocialista Lengyel- országot, a testvéri Lengyelor­szágot nem hagyjuk el a baj­ban, nem engedjük bántani! A lengyelországi események ismételten arról győznek meg bennünket, mennyire fontos a párt számára, vezető szere­pének megszilárdítása szem­pontjából az, hogy a párt erő­sen odafigyeljen a tömegek véleményére, határozottan har­coljon a bürokratizmus, a vo- luntarizmus mindennemű meg­nyilvánulása ellen, aktívan fej­lessze a szocialista demokrá­ciát, megfontolt, reális politikát folytasson a külgazdasági kap­csolatokban. A világszocializmus története sokféle megpróbáltatást ismer. Voltak bonyolult és válságos momentumai. De a kommunis­ták mindig bátran szembeszáll­tak az ellenség támadásaival és győztek. így volt ez a múlt­ban és így lesz ez a jövőben is. És ne kételkedjen senki ab­ban a közös eltökéltségünkben, hogy biztosítjuk érdekeink vé­delmét, megőrizzük a népek szocialista vívmányait!" A továbbiakban Leonyid Brezsnyev aláhúzta, hogy a szocialista államok közeledé­sének folyamata továbbra is fejlődik. Ez azonban, mint mon­dotta, nem mossa el a szocia­lista országok nemzeti és törté­nelmi sajátosságait. „Társadal­mi életük, gazdaságszervezésük formáinak változatosságában azt kell látni, ami a valóság­ban van: a szocialista életmód meghonosodása útjainak és módszereinek gazdagságát." Fejlődnek a Szovjetunió kap­csolatai azokkal a szocialista országokkal is, amelyek nem tagjai a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek. Ebben az ösz- szefüggésben méltatta a szov­jet—jugoszláv együttműködés fejlődését, és szolidaritását nyil­vánította a Koreai NDK-nak az ország egyesítéséért vívott har­ca iránt. Beszédét ezután így folytatta: „Külön kell szólni Kínáról. A Kínai Népköztársaság társadal­mi-gazdasági fejlődésének ta­pasztalata az utóbbi két évti­zedben súlyos tanulságul szol­gál és megmutatja, hogy hová vezet a szocializmus elveinek, lényegének eltorzítása mind a bel-, mind a nemzetközi politi­kában." „Kína jelenlegi vezetői ma­guk is, a legkegyetlenebb feu­dális-fasiszta diktatúrának ne­vezik azt a rendet, amely az úgynevezett kulturális forrada­lom időszakában volt országuk­ban. Nekünk nincs mit hozzá­tennünk ehhez az értékeléshez. Kína belpolitikájában most változások mennek végbe. Ezeknek a tényleges értelmét még majd az idő mutatja meg. Megmutatja, milyen mértékben sikerül a mai kínai vezetésnek leküzdenie a maoista örökséget. De Peking külpolitikájában, sajnos, egyelőre még semmi­féle kedvező irányú változásról nem beszélhetünk. Ez a politika továbbra is a nemzetközi hely­zet kiélezésére irányul, az im­perializmus politikájával fonó­dik össze. Ez természetesen nem téríti vissza Kínát a fejlődés egészséges útjára. Az imperia­listák nem lesznek a szocializ­mus barátai. Az USA, Japán és több NATO-ország. azon készsége mögött, hogy bővítsék a kato­nai-politikai kapcsolatokat Kí­nával, egyszerű számítás rejlik, mégpedig az, hogy saját, impe­rialista érdekükben használják fel Kína ellenséges magatartá­sát a Szovjetunióval, a szocia­lista közösséggel szemben. Kockázatos játék! Ami pedig a kínai népet il­leti, mélységes meggyőződé­sünk, hogy valódi érdekeinek a békepolitika felelne meg. Csak­is a béke és a más államokkal való normális kapcsolatok poli­tikája. Ha a szovjet—kínai kapcso­latok továbbra it fagyponton maradnak, ennek oka nem a mi álláspontunk." „A Szovjetunió nem kereste Megnövekedett az olyan orszá­goknak a száma, amelyek a szo­cialista fejlődés útját választot­ták. Fejlődésük bonyolult viszo­nyok között megy végbe, de alapvető fejlődési irányuk ha­sonló. Antiimperialista külpoli­tikát követnek Erősödnek a dol­gozók széles tömegeinek érde­keit kifejező forradalmi párt­jaik. A Szovjetunió fejleszti a köl­csönösen előnyös széles körű gazdasági és tudományos együttműködést a felszabadult országokkal. Közreműködésével nagy gazdasági objektumok lé. tesülnek ezekben az államok­ban, és segít a szovjet állam a káderképzésben (mérnökök, technikusok, szakmunkások, or­vosok, pedagógusok képzésé­ben) is. „A többi testvéri országgal együtt segítünk a felszabadult; országok védelmi képességének megszilárdításában is - folytat, ta a szónok — ha ilyen kérelem­mel fordulnak hozzánk. Ez tör­tént például Angolában és Etiópiában. Ezekben az orszá­gokban megpróbáltak leszámol­ni a népi forradalmakkal a bel­ső ellenforradalom, vagy a kül­ső agresszió révén. Mi ellenez­Moszkvában megkezdte munkáját az SZKP XXVI. kongresszusa. Képünkön: a tanácskozás elnöksége. és nem is keresi a konfrontá­ciót a Kinai Népköztársasággal. Mi az SZKP XXIV. és XXV. kong­resszusa által meghatározott irányvonalat követjük és a jó­szomszédság alapján szeretnénk építeni kapcsolatainkat Kínával. Érvényben maradnak a Kínával való kapcsolatok rendezésére irányuló javaslataink, mint ahogy változatlan a kínai nép iránti tiszteletünk és barátsá­gunk érzése is.” Behatóan foglalkozott a szó­nok a gyarmati iga alól felsza­badult országokkal. Közülük né­melyekben a tőkés viszonyok honosodtak meg, mások igazi, független politikát folytatnak. zük a forradalom exportját, de nem érthetünk egyet az ellen- forradalom exportjával sem. Az imperializmus egy való­ban hadüzenet nélküli háborút indított az afgán forradalom ellen. Ez közvetlenül veszélyez­tette déli határaink biztonságát is. Ez a helyzet arra kényszerí­tőn bennünket, hogy megadjuk azt a katonai segítséget, ame­lyet e baráti ország kért. Afganisztán ellenségeinek ter­vei kudarcba fulladtak. A Bab­rak Karmai elvtárs vezette Af­ganisztáni Népi Demokratikus Párt és kormány átgondolt, a nemzeti érdekeknek megfelelő politikája megszilárdította a néphatalmat. Szovjet álláspont az afgánkérdésben Ami a szovjet katonai kon­tingenst illeti, azt készek le­szünk kivonni az afgán kor­mánnyal való megegyezés alap. ján. Ehhez viszont az szüksé­ges, hogy teljes egészében szűn­tessék meg az ellenforradalmi bandák átdobását Afganisztán­ba. Ezt az Afganisztán és a szom­szédjai közti megállapodások­ban kell rögzíteni. Szilárd biz­tosítékokra van szükség orra, hogy nem lesz újabb interven­ció. Ez a Szovjetunió elvi állás­pontja amelyhez mi szilárdan ragaszkodunk!" Beszédében Leonyid Brezs­nyev kitért az iráni változásokra is és megállapította, hogy Irán­ban „minden bonyolultsága és ellentmondásossága ellenére, alapjában véve antiimperialista forradalom zajlott le”, noha a belső és külső reakció igyekszik megváltoztatni annak jellegét. Ebben az összefüggésben ar­ra is emlékeztetett, hogy egyes keleti országokban az utóbbi időkben aktívan hangoztatnak iszlám jelszavakat. A kommu­nisták tisztelettel viseltetnek az iszlám, vagy más hitű emberek vallási meggyőződése iránt. A lényeg az, hogy mi a céljuk az ilyen vagy olyan jelszavakat hangoztató erőknek. „Az iszlám zászlaja alatt felszabadító harc is kibontakozhat... de iszlám jelszavakat használhat az ellen- forradalmi lázadásokat szító reakció is. Következésképpen minden azon múlik, hogy milyen o valós tartalma valamely moz­galomnak". Elismeréssel szólt Leonyid Brezsnyev a békeszerető, füg­getlen India nemzetközi szere­péről és méltatta a szovjet- indiai barátság megszilárdulá­sát, az együttműködés fejlődé­sét. Ez az együttműködés a jö­vőben is a szovjet külpolitika egyik fontos irányvonala ma­rad. Jó együttműködésre törek­szik a Szovjetunió Indonéziá­val és más ASEAN-országok- kal is. Leonyid Brezsnyev üdvözölte, hogy az elmúlt öt évben Afri­kában, a Karib-tenger meden­céjében és Óceániában tíz új állam nyerte el függetlenségét. A Zimbabwe Köztársaság lét­rejötte szemléletesen mutatja — állapította meg, hogy a vé­géhez közeledik a klasszikus gyarmatosítók és fajgyűlölők uralma. Az imperialisták ezerféle úton-módon próbálják maguk­hoz láncolni a felszabadult or­szágokat. Szabadon akarnak rendelkezni természeti kincseik­kel, stratégiai célokra akarják felhasználni azok területét. „Épp ilyen szemszögből kö­zelíti meg a Nyugat a már öt hónapja folyó iráni—iraki há­borút. Ez a háború teljesen értelmetlen ezen államok érde­kei szempontjából, viszont igen előnyös az imperializmusnak, amely arról álmodozik, hogy visszaállítsa pozícióit ebben a térségben. Szeretnénk remélni, hogy Irakban is, Iránban is le­vonják ebből a kellő következ­tetéseket. A Szovjetunió határozottan amellett száll síkra, hogy miha­marabb vessenek véget e test­vérgyilkos háborúnak és politi­kai úton rendezzék a konflik­tust. Mi igyekszünk ezt a gya­korlatban is elősegíteni. Most pedig a közel-keleti problémáról szólnék. Az Ame­rikai Egyesült Államok uralmi helyzetre törekszik a Közel-Ke­leten, a Camp David-i politika útjára, az arab világ megosz­tásának és az izraeli—egyipto­mi ki'lönalkú szervezésének út­jára lépett. Az amerikai diplo­máciának nem sikerült ezt az arabellenes különalkut széle­sebb körű kapituláns típusú egyezménnyé változtatnia. De másban boldogult: ismételten kiéleződött a helyzet ebben a térségben. Ez visszavetette a közel-keleti rendezést. Mi legyen a teendő a to­vábbiakban? Szerintünk ideje 'enne elmozdítani az ügyet a holtpontról. Ideje lenne vissza­térni ahhoz, hogy becsületesen, közösen keressük igazságos és realisztikus alapon az átfogó rendezést. A kialakult viszo­nyok között ez elérhető lenne, mondjuk, egy külön e célból összehívandó nemzetközi kon­ferencia keretében." „A Szovjetunió kész konstruk­tív szellemben, a jó szándék pozíciójából kiindulva részt venni az ilyen munkában. Ké­szek vagyunk ezt közösen meg­tenni más érdekelt felekkel: az arabokkal (beleértve termé­szetesen a Palesztinái Felsza- badítási Szervezetet) és Izrael­lel. Készek vagyunk az Egye­sült Államokkal együtt keresni egy ilyen megoldást. Emlékez­tetek arra, hogy néhány évvel ezelőtt e tekintetben voltak bizonyos tapasztalataink. Ké­szek vagyunk együttműködni az európai államokkal, mind­azokkal, akik őszintén törek­szenek az igazságos és tartós közel-keleti béke biztosítására. Bizonyára hasznos szerepet játszhat ebben továbbra is az ENSZ. Ami a dolog lényegét illeti, mi most is meg vagyunk győ­ződve arról, hogy az igazi közel-keleti béke érdekében meg kell szüntetni az 1967-ben elfoglalt arab területek izraeli megszállását. Érvényre kell jut­tatni Palesztina arab népének elidegeníthetetlen jogait, bele­értve saját állama megterem­tését. Szavatolni kell e térség összes államai, a többi között Izrael biztonságát és szuvereni­tását. Ezek az alapelvek. A részletek, magától értetődően, megbeszélések tárgyát képez­hetnék." Az SZKP KB főtitkára a nem­zetközi kapcsolatok fontos té­nyezőjének nevezte az el nem kötelezettek mozgalmát és ki­fejezte reményét, hogy ez a mozgalom hű marad alapelvei­hez, a jövőben is fellép az im­perializmus és a kolonializmus, a háború és az agresszió el­len. Elősegítjük az igazságos nemzetközi gazdasági kapcsolatokat A Szovjetunió támogatja egy új nemzetközi gazdasági rend kialakítását — amelyet a volt gyarmati országok követelnek —, de ezt a kérdést nem sza­bad egyszerűen a gazdag észak és a szegény dél közti különbségekre korlátozni. „Ké­szek vagyunk elősegíteni és gyakorlatilag elő is segítjük az igazságos nemzetközi, gazda­sági kapcsolatok kialakulá­sát ... Az SZKP ezentúl is kö­vetkezetesen folytatja a Szov­jetunió és a felszabadult orszá­gok együttműködése fejleszté­sének, a világszocializmus és a nemzetközi felszabadító moz­galom szövetsége megszilárdí­tásának irányvonalát." Beszédében ezután Leonyid Brezsnyev a nemzetközi kommu. nista és munkásmozgalommal foglalkozott. Elmondotta, hogy az utóbbi években ez a mozga­lom megizmosodott, erősítette tömegbefolyását. Ma már a világ 94 országában működik aktívan a kommunista párt. Az SZKP Központi Bizottsága tevékenyen fáradozott a testvér- pártokkal való sokoldalú együtt­működés további kibővítése és elmélyítése érdekében. Leonyid Brezsnyev számos példával vilá­gította meg e kapcsolatok fej­lődését, majd megállapította: „A kommunista pártok befo­lyása növekedésének arányá­ban egyre összetettebbekké és sokrétűbbekké válnak az előt­tünk álló feladatok. Ez pedig időnként nem egyértelmű érté­keléseket von maga után, elté­résekhez vezet az osztályharc konkrét kérdései megoldásának megközelítésében, vitákat vált ki a pártok között is.” „Nézetünk szerint ez egészen természetes Azelőtt is előfor­dult, hogy egyes kérdésekben nem volt azonos a kommunista pártok véleménye. Az élet meg­győzően bebizonyította, hogy az eltérések mellett is lehet és kell is fejleszteni a politikai együtt­működést a közös osztályellen­séggel szemben folytatott harc­ban, A legfelső döntőbíró a fel­merülő problémák megoldásá­ban az idő, a gyakorlat. Nem olyan régen egyes kommunista pártök vezetősége erélyesen vé­delmébe vette a szocializmusért folytatott harc és a szocializmus építése útjainak, formáinak nemzeti sajátosságaihoz való jogát. Ha azonban előítéletek nélkül közelítjük meg ezt a kérdést, el kell ismerni, hogy senki sem erőszakol rá senkire semmiféle sablont vagy sémát, amely figyelmen kívül hagyná egyes országok sajátosságait." Brezsnyev emlékeztetett rá, hogy valamennyi szocialista or­szág a maga módján valósítot­ta meg forradalmát „minden or. szágon belül az osztályerők kö. zötti viszony, a nemzeti életmód és a külső helyzet diktálta for­mákban". „A szocializmus alap­jai megteremtésének és meg­erősítésének. a szocialista tár­sadalom építésének, megvoltak és megvannak a különböző or­szágokban a maguk sajátossá­gai”. „így hát valamiféle .egysé­gesítésről’ beszélni, szembeál­lítani a kommunista pártokat azon az alapon, hogy valaki el. ismeri, vagy nem ismeri el a tár­sadalom átalakításának általuk választott útját, úgy gondolom, csak a reális tények mellőzésé­vel lehet — mondotta." „Egyes kommunista pártok­ban olykor bírálóan vélekednek országunk fejlődése egyik vagy másik konkrét részletéről. Egy­általán nem tartjuk azt, hogy nálunk minden ideálisan ment végbe. A szocializmus a Szov­jetunióban hihetetlenül bonyo­lult körülmények közt épült. A párt járatlan úton haladt. És senki sem tudja nálunk jobban, milyen nehézségekkel és fogya­tékosságokkal kerültünk szembe ezen az úton, s mi az, amit még nem sikerült leküzdenünk. Az elvtársi, építő bírálatra mi mindig odafigyelünk. De hatá­rozottan ellene vagyunk annak a bírálatnak, amely elferdíti a szocialista valóságot és ezáltal akarva vagy akaratlanul az im­perialista propagandának, az osztályellenségnek tesz szolgá­latot. Pártunk abból indul ki, hogy a kommunisták közötti véle­ménykülönbségek leküzdhetők (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents