Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-14 / 44. szám
1981. február 14., szoríthat Dunántúlt napló 5 Gyógynövény-termesztési szaktanácsadó iroda Pécsett Ki mit gyűjtsön és termesszen? A Herbária-üzlet a Bajcsy-Zsilinszky utcában nyit február tizenhatodikán Kesztyűgyár! fiatalok a munkahelyen Jóváhagyták az idei lakáselosztási tervet Könnyűszerkezetes iskola Főügyészségi értekezlet Tegnap ülést tartott Pécs megyei város Tanácsának végrehajtó bizottsága. Áttekintette a tanácsi apparátusban alkalmazóit személyzeti politika érvényesülésének a tapasztalatait, különös tekintettel annak a lakosság szolgálatára vonatkozó hatásaira. Beszámolót terjesztettek a végrehajtó bizottság elé a vásárcsarnok eddigi működéséről. Megállapították: tavaly a pécsi piaci zöldség- és gyümölcsfelhozatal fele a vásárcsarnokban került értékesítésre, viszont várakozáson aluli volt a baromfi és a tojás kínálata. Az első év tevékenységét úgy értékelték, hogy az magán viselte a kezdéssel járó nehézségeket — egy Pécsett előzmények nélküli intézmény működtetéséről van szó —, s a tanulságok megszívlelése tehát elengedhetetlen. A mostaninál nagyobb teret kell biztosítani az őstermelőknek, meg kell szervezni az olcsóbb áruk kínálatát és általában növelni kell a vásárcsarnoknak a város ellátásában betöltött szerepét. Állást foglalt a végrehajtó bizottság abban, hogy a vásárcsarnok ún. több célú hasznosításában is elsősorban a rendeltetésszerű — tehát vásárjellegű — felhasználására kell törekedni. Az igazgatási osztály előterjesztése alapján meghatározta a végrehajtó bizottság az idei lakáselosztási tervet és a lakás- gazdálkodás irányelveit, amelyeknek az ismertetésére lapunkban visszatérünk. Végezetül jóváhagyta a végrehajtó bizottság a Kuiich Gyula utcában építendő új belvárosi iskola beruházási programját. Három műszaki megoldás közül kellett a belvárosban választani, a döntés szerint a dunaújvárosi 26-os Állami Építőipari Vállalat kapott megbízást a 16 tantermes CLASP H—I rendszerű könnyűszerkezetes iskola építésére, mert ezzel látszik biztosítottnak az 1983 szeptemberi nyitás. Pécsett, az ügyészségi székház tanácstermében február 13-án főügyészségi értekezletét tartottak. A tanácskozáson dr. Kása Ferenc megyei főügyész előterjesztésében — az országos ügyészi értekezleten meghatározott feladatok, valamint a megyei sajátosságok figyelembevételével — megtárgyalták „A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozataiból adódó, és egyéb fontosabb ügyészi feladatokat". Az értekezlet munkájában részt vett Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese, dr. Sziráki Ferenc, a Közalkalmazottak Szakszervezete Baranya megyei Bizottságának titkára, Orbán István vezérőrnagy,- a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, dr. Ta- másfy József, a Megyei Bíróság elnöke, dr. Hazafi József, a. Baranya megyei Tanács vb- tikára, valamint a megyében dolgozó ügyészek és ügyészségi fogalmazók. Értékelő KISZ-taggyűlés a Kesztyűgyárban szeretik a gyárat, a munkájukat Példamutató eredmények az ifjúsági mozgalomban Csaknem négy évtizedig üzemelt a pécsi Bem utca 1. szám alatt Baranya egyetlen Her- bária-üzlete, amely most elköltözött a Bajcsy-Zsilinszky utcába, a volt magboltba, ahol február 16-tól ismét fogadja az érdeklődőket. A volt Herbária-boltban viszont február 13-tól a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat Baranya megyei szaktanácsadó-irodája kapott helyet. Itt érdeklődhetnek a kis- termesztők, hogy milyen gyógynövényt akarnak termeszteni, vagy csak gyűjteni és hol adhatják át portékájukat: akár az 5-10 kilós gyűjtést is. Ezen a helyen kedd és pénteken délelőtt kilenctől tizenkettőig rendelkezésükre áll Kovács Béla, a Herbária megyei szakfelügyelője. Megtudhatják, hogy a szerződéseket a pécsieknek a Pécsi ÁFÉSZ köti a Nagyárpád úij telepén és itt várja a hívásokat a 13-019-es telefonszámon Per- ge/y Károly, de személyesen is el lehet menni kedden és pénteken délután három és öt között. Mindenképpen fontos felkeresni a megyei herbáriás szakmai és termesztési tanácsadó irodát, hiszen annak az útmutatásai szerint ajánlatos kötKét és fél évi ostromzár után, 1689. február 13-án megadták magukat a Szigetvárt megszállva tartó törökök a Vecchi Gábor ezredes vezette kétezres magyar és nyugat-európai ostromló csapatoknak. A magyar hadsereg és az úgynevezett Szent Ligába tömörült európai felszabadító sereg harminc hónapon át nem engedett élelmiszer-utánpótlást a várban levő törököknek és végül is az életben maradt hatszáz török kani a szerződéseket, és elkezdeni a vadon termő gyógynövények gyűjtését, vagy akár kiskerti termesztését is. Mert aki nem fér bele a Pécsi ÁFÉSZ felvásárlási keretébe, annak más áfészt ajánlanak, ahol átadhatja a gyűjtött és termesztett gyógynövényeit. Idén eddig csaknem 1500-an keresték fel a Herbária megyei szaktanácsadó szakemberét a lakásán; így óriási az érdeklődés a mályvák iránt, pedig ezeknek a kultusza leáldozóban. 1981-ben a kiskertből szükség van mákgubóra, majoránnára, körömvirágra, sáfrá- nyos szeklicére. Egy kiló szekli- cét 150 forintért vesznek át az áfészek. Míg az erdőkből, a mezőkről kell a fagyöngy, amelynek a mázsája 600 forint, vagy a kankalin-, örvény-, ibolya- és gyermekláncfűgyökér és az acsalapu. Csak a legszükségesebbeket soroltuk fel, de említhetjük még a diófalevelet, amelynek a kilója tíz forintos felvásárlási áron kél el. A pécsi termesztőknek és gyűjtőknek a tanácsadó-irodával egyidőben egy új átvevőhelyet is avatták Uszögpusztán, a lovasiskola szomszédságában, mivel a rácvárosi megszűnt. tona megadta magát, szabad elvonulást nyert. Tutajt ácsolhattak a Dráván és vízi úton mentek haza Törökországba. A várvédők nem is annyira az élelmiszerhiány, mint inkább a tűzifa hiánya miatt kapituláltak. így szabadult fel Szigetvár. A felszabadulás 250. évfordulójára 1939-ben az akkori városháza falában emléktáblát helyeztek el, amelyet 1981. február 13-án koszorúztak meg a helybéli várbaráti kör tagjai Molnár Imre elnök vezetésével. Á fiatalok A hat gyesen lévővel együtt 38-an vannak. Részben a varrodában, részben az irodákban, illetve a gyár óvodájában dolgoznak. Ök a Pécsi Kesztyűgyár központi gyárának Tarr Imre KISZ-alapszervezete. Nem véletlenül alakult így az alapszervezet összetétele. Arra törekedtek, hogy a különböző munkakörökben dolgozók megismerjék és becsüljék egymás munkáját, s ahol lehet, segítsék a másikat. Jó lehetőséget kínált erre a fiatalok folyamatos tanulóso, a vetélkedők, kommunista műsza. kok szervezése. Ami a tanulást illeti: többségük közép-, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezik, de jelenleg is négyen tanulnak állami, illetve politikai felsőfokú intézményben. A szakmai, politikai képzések, tovább, képzések egy részén soraikból kerülnek ki az előadók. Elsősorban az őket patronáló pártalap- szervezettől kapnak ilyen támogatást, ami szintén nem véletlen: 11 párttag náluk KISZ-tag. A párttagokkal való eredményes együttműködést igazolja, hogy minden évben több KISZ-fiatalt is bátran ajánlanak a párt soraiba, az elmúlt mozgalmi évben kettőt vettek fel. A mindössze két fiatalembert számláló alapszervezet tagjai jól érzik magukat a gyárban, szeretik a munkájukat. Egyéni céljaikat sikerül összhangban tartani a gyár érdekeivel. Példaként a családos kollégáik lakáshelyzetét és a gyári óvodát említették. Az összefogást, egyetakarást tükrözték a kommunista műszakok, melyeken nemcsak ők, hanem a KISZ-en kívüliek is nagy számban részt vettek. A kétharmad részben független fiatalokból álló alapszervezet életében érthető módon jelentős helyet töltenek be a szórakozás, kikapcsolódás közös programjai. A testvér alapszervezetükkel — a Sopiana Gépgyár Steinmetz Miklós KISZ-szer. vezetével — rendszeresek a találkozók. A klubdélutánok sorát kirándulások, vetélkedők gazdagítják. Az utóbbiak közül mégis az általuk indítottra, a Ki tud többet Baranyáról? — vetélkedőre a legbüszkébbek. A kesztyűgyár 13 alapszervezetét vonták be a többfordulós, tesztkérdéses vetélkedőbe, melynek döntőjét tavaszra tervezik. A szellemi tornának nagyobb hívei, mint a fizikainak. Az elmúlt évi munkát értékelő taggyűlésükön a sportolás miatt keseregtek a legtöbbet. Itt nem sikerült babérokat gyűjteniük, s ennek csak részben oka, hogy nincs foci- és lövészcsapatuk, önkritikusan elismerték, hogy kicsit jobban kellene igyekezniük, s akkor az asztaliteniszben, vagy a különböző labdajátékokban eredményesebben versenyezhetnének. A további feladataik sorában a sportéletük fellendítése a legfontosabbak között szerepel Az eredményes KISZ-taggá nevelő munka, s a még aktívabb mozgalmi élet szervezésével együtt. ' T. É. Szigetvár vagy Komló? Hol épül új kenyérgyár? A kenyérellátás gondjai ma elsősorban technológiai gondok. Főleg gépek kellenek; új, korszerű gépek. Ez a kulcsa annak, hogy a megye három nem pécsi kenyérüzemében; Mohácson, Komlón és Szigetváron, valamint e három város környékének falvaiban még gyorsabban, még frissebben szállítsák mindennapi alapélelmünket. A három felsorolt hely közül építészetileg a szigetvári a legsürgetőbb, szinte már veszélyes állapotban van, Komlón viszont földrajzilap nagyobb területet látnak' el. A napokban tehát ez volt a kérdés: Szigetvár vagy Komló? Most döntöttek: először a komlói kenyérüzemet újítják fel. Nemcsak azért, mert a gépek és az épület ott is elavultak, hiszen ez Szigetvárra ugyanúgy elmondható. De a komlói üzem 63 ezer lakosú körzetet lát el, a szigetvári pedig csak 35 ezreset. Hozzá közel van a szentlőrinci üzem is. A komlói rekonstrukciót 70 millióra tervezték. Ehhez hozzájön még 9 milliós értékű lisztsiló és beruházási tartalékösszeg. A napokban felülvizsgálják, hogy ez a 79 millió forint az árváltozások következtében mennyire növekszik. Ettől függően készül el az új komlói- sütőüzem. 1981- ben vagy 82-ben. De a szigetvárit is még ebben az ötéves tervben felépítik, csak később, 1984—85-ben. Cs. J. Koszorúzás Szigetvár visszafoglalásának évfordulóján FILMJEGYZET A film, ha magyar A sorrendben tizenharmadik magyar jálékfilmszemle — a „vetésforgó" most a fővárosban virágoztatja,' nem Pécsett — ismét a magyar filmre irányítja a figyelmet. Pontosabban a magyar filmnek arra a helyzetére, amellyel sem a filmesek, sem a közönség, sem - a kritika nem elégedett. Persze nem ugyanazon okok miatt. A kétségeket, bizonytalanságokat mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy a magyar film- kritikusok (a filmjegyzetírók kivételével) nem tudták eldönteni, hogy mely magyar film volt a legjobb, legfigyelemreméltóbb a tavalyi bemutatók sorából — a filmkritikusok díját nem adták ki. Ami már csak azért is meglepő, mert az év folyamán szinte egyöntetűen mennybe menesztettek filmeket, illetve ugyanilyen egyöntetűséggel vágtak le másokat — mégiscsak lett volna miből válogatni. Akár a legrosszabb film erejéig. Igen ám, de talán még soha nem távolodott el ennyire egymástól- a film és a közönség, a film és a kritika, a kritika és a közönség. Ezek legideálisabb viszonyában is szükségesek az eltérések, az egybeesések veszélyesen kényelmes helyzetet hoznának létre — mindhárom fél számára. A mostani különbségek viszont már akkorák, hogy elválasztó hatásukkal jószerével megszüntették a szükséges információcserét, s lám, tehetetlenségre kényszerítették a bírálókat. Hogy konkrétabbak legyünk: a magyar filmesek egy csoportja „életét tette fel” az ún. dokumentalizmusra, képviselőik filmalkotói társulást is hoztak létre nemrég. A kritikusok nagyobb része szinte kritikátlanul üdvözölte ezen iskola filmjeit — nem vaayok benne bizonyos, hoav azért, amiért a filmek measzülettek — a kö*ön- séa viszont szabályosan bojkot- tálta ezeket a filmeket a moziban: visszhanaot csak akkor keltettek, amikor a tv tűzte műsorára. Valamivel jobb a kapcsolata a nézőkkel azoknak, akik uavan nem tömörülnek mint a dokumentalisták, de keresik a film kifejezési eszközeit — ők viszont a kritikusoknál nem találnak megértésre. A kritika esztétizólóknak nevezi őket, s a szövegkörnyezet elárulja, nem éppen dicsérő szándékkal írják e szót tevékenységük jellemzésére. A legnagyobb — viszonylagos — közönségsikert elért filmekkel meg sem a szakma, sem a kritika nem elégedett. Már nyomdába kerülnek ezek a sorok, amikor a budapesti játékfilmszemle zsűrije — az alkotókkal és a kritikusokkal folytatott beszélgetés után - meghozza ítéletét: melyik a szemle legjobb filmje. Mert a magyar játékfilmszemle sok éves szünet után ismét versenyjelleget öltött, s ezt éppen Pécsett, egy éve határozták el, épgen a filmesek kezdeményezésére. S talán attól sem kell félni, hogy a • zsűri éppúgy tanácstalan lesz, mint voltak a filmkritikusok, hiszen a szemlén nemcsak a tavaly bemutatott filmek szerepelnek, hanem az akkor készültek közül is egynéhány. Nem lennék meglepve, ha a társadalmi zsűri a „szűz” filmek közül választana, az újonnan bemutatottak közül: elegánsan átvágva így a magyar film gordiuszi csomóját. Mert hiszen annak megoldása, kibontása, áttekinthetővé tétele valóban nem egy zsűri feladata; hanem a közönségé, a kritikáé és a filmkészítőké együttesen. 'Bodó László
