Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-11 / 10. szám

Megőrizni az alapellátás színvonalát Amit a tanácsok elkölthetnek Okos gazdálkodással lehet „pénzt csinálni” Megszoktuk, hogy a fonto­sabb közkiadásra szánt ösz- szegek évről évre növeked­nek. Most ez a növekmény — az ismert gazdasági körülmé­nyek miatt — szerény mérté­kű. Mindez a tanácsok gaz­dálkodására is érvényes, sőt rójuk vonatkozik nagyobb­részt, hiszen ők irányítják a lakosság legszélesebb körét kiszolgáló intézményeket — kórházakat, szakorvosi rende­lőintézeteket, napközi és diákotthonokat, iskolákat, óvodákat —; összesen mint­egy 14 ezer szervezetet. A tanácsi pénztárcából el­költhető összeg 1981-ben is valamivel több lesz, mint az idén volt: a fenntartásokra, illetve a fejlesztésekre együt­tesen csaknem 100 milliárd forint jut. Ha azonban figye­lembe vesszük az árváltozá­sokat, a növekvő ráfordításo­kat és az átadásra kerülő új létesítményeket, akkor azt mondhatjuk: az alapvető köz­kiadásokban megőrizzük az ellátás színvonalát. Mindenre kell porciózni Mindebből következik; ott kell megfogni a pénzt, ahol lehet. Az utóbbi években még úgy szólt a lecke, hogy szi­gorúan sorolni kell a teendő­ket. Fontosság szerinti „kate­góriákba" osztották a külön­féle szolgáltatásokat, ennek megfelelően a pénzkereteket. Ma már azonban lényegében csak egyetlen kiemelt csoport van — amelybe a szorosan vett alapellátás intézményei tartoznak. De manapság ezen a körön belül is diffe­renciálni kell; egyes felada­tok - mint például az álta­lános iskolai tantermek ügye, a járóbeteg-ellátás javítása, az ivóvízhálózat, a köztiszta­ság, a felújítások — minden másnál előbbre valók. Mindemellett a többi szük­ségletet sem szabad elhanya­golni. Éppen ez nehezíti a tanácsiak dolgát: mindenre kell porciózni. Dehát akkor hol .foghatók meg a forintok? — hallani itt-ott a berzenke- dőket. Hiszen a költségvetés­ben szinte még a fillérek is lekötöttek, többi közt bérek­re, energiára, bérleti és köz­műdíjakra. Akik a pénzzel foglalkoznak, nagyon jól tud­ják, súlyos hiba volna kézle­gyintéssel elintézni a takaré­kosságra ösztönzést, mert még az eleve elköltöttnek te­kintett pénzről is kiderülhet — fegyelmezett költségelem­zéssel —, hogy egy része fel­szabadítható más célra. »» „Megfogható forintok Nem arról van szó, hogy mondjuk gyengébben fűtsék, világítsák az iskolák, a nap­közi otthonok helyiségeit, el­hanyagolják takarításukat, a környezet tisztán tartását. Ilyen áron nem szabad taka­rékoskodni! De azt meg le­het választani, hogy a taná­csoknál és intézményeikben milyen legyen a bútor, a fel­szerelés, a díszítés; a drá­gább se mindig hasznosabb, praktikusabb. Aztán később az is forintokat hozhat a ház­hoz, ha időben elvégzik az esedékes karbantartásokat. Ha a gépeket gondozzák, körültekintőbben lehet bánni a selejtezéssel is. Az is múl­hat a helyiek elhatározásán, hogy mondjuk a kettős fűtési rendszerű kazánokban ol­csóbb tüzelőanyagot használ­nak fel. Aztán, ami a fejlesztéseket illeti, utóbb gyakran emlege­tett követelmény a létesítmé­nyek több célú kihasználható­sága. Mégis, csak elvétve vannak olyan próbálkozások, amelyek például az iskola és a művelődési ház „közeledé­sét”, a helyiségek közös hasz­nálatát lehetővé teszik. Pedig nagyvonalú gazdálkodásra vall, ha mondjuk a lakótelep kellős közepén építendő isko­lát csak hagyományos érte­lemben vett iskolának szán­ják. Kialakításánál figyelem­be lehet és kell venni a lakó- környezetet; legyen színtere a klubéletnek, a TIT-előadás- nak, a felnőttoktatásnak, az alkalmankénti lakógyűlések­nek, sportpályái késztessék mozgásra a környékbelieket. S ha már az iskolákról szó­lunk — körültekintő felújítás­sal is lehet pénzt „csinálni”. Például a kevéssé igénybe vett nagy belső terek, zsibon­gók felhasználásával alakítot­tak ki több régebbi iskolában napközis szobát, könyvtárat, így enyhítettek a szorító tan­teremhiányon — anélkül, hogy új beruházásba fogtak volna. Vágyik a helyi kezdemé­nyezéseknek is nagy szerepe lehet az okos pénzköltésben. Az állami intézmények éssze­rű gazdálkodást segítendő, nemrég megjelent egy új pénzügyminisztériumi rende­let; intézkedései január else­jétől fokozatosan lépnek élet­be. A költségvetésből fenn­tartott, nem termelő szerve­zetek ugyanis régóta válto­zatlan elvek szerint működ­nek. Felügyeleti szerveik — zömében a tanácsok — évről évre meghatározzák terveiket, a feladataikra adható össze­geket, amelyek akkorák, amekkorák, függetlenül attól, hogy jól vagy rosszul gazdál­kodnak-e a pénzzel. r Ésszerűbben gazdálkodva Ezentúl a költségvetésből élő intézmények is érdekel­tebbek lesznek a takarékos­kodásban, az éves keretet rugalmasabban kezelhetik majd; ha mondjuk a kórház egyébként minden tekintet­ben eleget tesz kötelezettsé­geinek, akkor az úgynevezett pénzmaradványokat nem von­ják el tőle. Ez érvényes akkor is, ha gyógyszerkutatásra vagy egyéb tudományos mun­kákra hasznosítja szabad szellemi és gépi kapacitását: az így szerzett bevételek az intézményben maradnak, s a szolgáltatás további javítá­sát eredményezhetik. Az intézmények persze igen különbözőek nagyságukban, jellegükben, sok az apró szer­vezet, holott tapasztalat: az összevont egységek többnyire szakszerű munkára, gazdál­kodásra képesek. Igazolja ezt az egészségügyi ágazatban kibontakozó integrációs fo­lyamat; szélesebb körben ki- használhatók a technikai esz­közök, közösen intézhetők a beszerzések, a karbantartá­sok, a felújítások. Az ilyes­fajta együttműködés (közös gondnokság) megvalósítható a' szakmailag önálló intézmé­nyek, például iskolák, kollé­giumok, diákotthonok között, főként a kisebb települése­ken. Most az új rendelet fel­hatalmazza a tanácsokat: ha­tározzák meg, hogy a terü­letükön mely szervezeteknek érdemes és szükséges önálló gazdálkodási jogkört adni. Palkó Sándor A Pacsirta utca Szentlászlón Fotó: Proksza L. Otthonteremtés magánerőből Szentlaszlo A Pacsirta utca aligha azért kapta a nevét, mert havas, esős időben csak a madár közle­kedhet errefelé gond nélkül, bár kétségtelen, hogy ilyen megközelítésben is helytálló lenne a névválasztás. Gyönyö­rű, kétszintes és tetőtér beépí- téses házak alkotják Szent- lászlónak ezt az új utcáját, méltán büszkék rá a lakók. Nem vitás, hogy a jól járha­tó kövesét megléte, vagy nem­léte sem közömbös, de az is igaz, hogy a csaknem három­száz baranyai község közül nem sokban mondhatják el, hogy nem egészen öt év alatt huszonegy új ház épült, s to­vábbi öt is tető alá kerül egy éven belül. Hortobágyi József, Szent- lászló község Tanácsának elnö­ke elégedett a 940 lakost számláló ifalu fejlődésével, a tagadhatatlanul meglévő gon­dok ellenére is: — Egyre több igény jelentke­zett, egyre többen szerettek volna Szentlászlón építkezni. A hozzánk tartozó Boldogasszony­fáról, de távolabbról, Szuli- mánból, Ibafáról, még So- mogyhárságyfól is jelentkeztek ideköltözők, többnyire fiatal házasok. Érthető, hiszen a ter­melőszövetkezet is igényli, kü­lönösen a fiatal, szakképzett rrtunkaerőt, s innen nagysze­rűen megközelíthető Szigetvár busszal húsz perc alatt, de Ka­posvárra sem tart tovább az út háromnegyed óránál. Eljárnak innen a szigetvári üzemekbe, az állami gazdaságba, a BÉV- hez, sőt még a MEZŐGÉP cserkúti üzemébe is. Kielégítő a község alapellátása is. — Sokhelyütt nem annyira a letelepedési igény okoz gon­dot, hanem inkább az építési terület, a közművesítés bizto­sítása. Itt hogy sikerült ez? — A szentlászlói termelőszö­vetkezet ingyen a község ren­delkezésére bocsátotta a terü­letet. Eleinte négy csoportban, korszerű csoportos családi há­zas beépítést terveztünk, de az építési kapacitás sem látszott biztosítottnak. Azt is hozzá keli tenni, hogy szinte mindenki igényelte a kertet, a baromfi- és sertéstartás lehetőségét, :'gy maradt a családi házas megoldás. A közművesítés - víí-„ villanybevezetés, járda­építés - nagy része társadalmi munkában készült, így a fiatal házasok háromezer forintot fi­zettek az 1400 négyzetméteres telkekért, az idősebbek, hatan a huszonhatból ennek a dup­láját. Az új házsor igényességről, kertjük pedig szorgalomról ta­núskodik. Tíz családi ház négy­szobás, kétszintes, a további tizenhat tetőtér-beépítéses. Egyik épület mögül sem hiány­zik a konyhakert, gyümölcsfák, többségüknél ott a lugasos Üg élelmisjrerek *x boitokban Búzacsíra, étkezési korpa, rizsliszt, — új élelmiszerek je­lentek meg a polcokon. A Pé­csi Orvostudományi Egyetemen pedig két éve, 1979 januárjá­ban megalakult a Dietétikai Szolgálat. Ételbemutatót ren­deztek a klinikai tömb nagy előcsarnokában, az orvosok re­cepteket állítottak össze, liszt­érzékeny gyerekeket — szüleik­kel együtt — meghívták, meg­kóstoltatták az újfajta ételt, odaadták a receptjét. Vagyis: a pécsi orvosegyetem klinikáin to­vább szélesedett az orvosi mun­ka, eljut már a betegek kony­hájába is. Dr. Nagy Lajos, a POTE I. számú Belklinikájának tanársegéde, aki táplálkozásku­tatással is foglalkozik, most így ismertette az új élelmiszereket: — Orvosi közvélemény örö­mére az élelmiszeripar és a ke­reskedelem egyre inkább ké­pes kielégíteni a dietétikus táp­lálkozás igényeit, üzleti érdek­ből is. De ami ennél fontosabb: □ legtöbb úgynevezett civilizá­ciós betegség összefügg a hely­Orvos a konyhában Életelemünk: a rostos étel télén táplálkozással, s a sok új cikk ennek ellenszere. Például a klinikáról gyógyítás után el­bocsátott betegek mintegy 60— 65 százaléka még diétás ételt kényszerül enni, sokszor egész életén át, de nem kap alap­anyagot, s ha kap, azt sem igen tudja otthon elkészíteni. Koráb­ban a cukorbetegek számára készült ételekkel kimerült a vá­laszték. De egy-két éve a Bara­nya megyei Élelmiszerkereske­delmi Vállalat az ország egész területéről beszerzi a kukorica­darát, kukoricalisztet, szójalisz- tet, rizslisztet - a lisztérzékeny betegek számára. Pécsett mint­egy 250 ilyen beteg van, közü­lük közel 200 a kisgyermek. Újdonság: az étkezési búzakor­pa, ami növényi rost-koncentrá- tum,-emellett igen sok vitamint és ásványi sót is tartalmaz. Ezek az egészséges ember számára is nélkülözhetetlenek. — Sajnos, a mai táplálkozá­si szokások miatt növényi rostok alig vannak az ételekben. Ez hosszabb távon különböző kró­nikus betegségek forrása lehet. Hiányuk kiválthat vastagbélbe­tegséget, vastagbélreny.heséget (székrekedés), idült vastagbél- kiboltosodást. Sőt, egyes meg­figyelések szerint a rostszegény étkezés a vastagbélrák kialaku­lásának is egyik feltételezett té­nyezője. A kövér ember, cukor­beteg, magas vérnyomású em­ber számára is igen jó a rost­gazdag táplálkozás. A növényi rostokból a sok ballasztanyag­gal előbb jóllakik, elveszi ét­vágyát a túItápláIkozástól. A rostok a bélen belül vizet köt­nek le, megkötik a festidegen anyagokat, zsírokat. Segítik az emésztést és az olyan anyagok­nak a szervezetből való eltávo­zását, melyek kórosak lehetnek. Ezért ne csak a székszorulásos betegek egyenek korpát, ha­nem a cukorbetegek, kövérek, epekövesek, magas vérnyomá- súak is. Például a kutatások egyik eredménye: aki sok ros­tos anyagot eszik, annak csök­ken az inzulinigénye. De lekö­tik az epekőképző anyagokat is. A sok passzírozás, tisztítás — nem egészséges. A megfelelő tisztított étkezési korpa alkalmas a táplálkozásra. A Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalattal, s a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalattal igen jó a kapcsola­tunk. Forgalomba hozták az ét­kezési búzacsírát, de a korpá­val együtt egyelőre még csak a Konzum Áruházban. Ezt kü­lönböző vitaminszegény álla­potban, s fehérjegazdag diétá­ra használják, igen magas fe­hérje — valamint vitamintartal­ma miatt. Sokféle ízletes étel készíthető belőle. A tejipar né­hány új terméke is diétás jel­legű. A közeljövőben jelenik majd meg a kalóriaszegény vaj, amelyben az eddigi 80 száza­lék helyett 30 százalékos lesz a zsírtartalom. A pécsi tejipari kutatók a tejcukorérzékeny gye­rekeknek előállították a tejcu­korbontott tejet. De vigyázzunk a diabetikus csokoládéra, cu­korra: a túl sok — árt. A kony­hakémiai változások miatt se­gítünk az elkészítésnél, receptet állítunk" elő, megfőzzük, meg­kóstoltatjuk, egyáltalán — a dietétikai szolgálat (a POTE or­vosai, diétás nővérei révén) mindenkinek a segítségére áll, recepttel, tanáccsal. —y, —s vagy kordonos telepítésű szőlő, az elmaradhatatlan baromfi- udvar és a disznóól. Ahol csak egy hízó van, ott biztos, hogy vágtak már ezen a télen. Mindez már csak azért is emlí­tésre méltó, mert többségüknél korántsem főfoglalkozás a me­zőgazdaság vagy állattenyész­tés. Lakik ezen a soron men­tős, rendőr, gépkocsivezető, la­katos, és hat olyan háztulajdo­nos, akik a termelőszövetkezet­ben dolgoznak. Szűcs Lajos, a Volán autó- buszvezetője éppen a garázs­ból áll ki a Ladájával, de szí­vélyesen a házába invitál. — Boldogasszonyfáról költöz­tünk be Szentlászlóra — mond­ta. - A feleségem itt tanít, a házépítéshez a pedagógusköl- csön adta a hitelt. Rengeteget kellett dolgozni, hiszen az em­ber igyekszik mindent elvégez­ni, amit maga is meg tud csi­nálni az építkezésen. — Sorházba nem szívesen ment volna? — Jobb így, hiszen a kertben minden megterem, amire a konyhában szükségünk van. Friss tojásért, baromfiért sem kell a boltba menni. Minden évben hizlalok két disznót, idén már bort is- adott a Zalagyön- gye a lugasról. Szívesen építkeztek itt az em­berek, s akadna már hét új je­lentkező is, ha olyan egyszerű lenne a további terjeszkedés. A tanácselnök hamarjában nem is tudná rangsorolni a „kellene” listáján szereplő igé- - nyékét. — Mindenekelőtt időszerű rendezési tervre lenne szükség az új házhelyek kijelöléséhez, de az sem kevés pénz. A már kialakított Pacsirta utcában hiányzik a szilárd burkolatú út. A letelepülők többnyire fiatal házasok, ez óvoda viszont már így is százharminc százaléko­san túltelített. Az iskolához tor­natermet építünk ugyan társa­dalmi munkában, a napközis konyhe viszont feltétlen bőví­tésre szorul, és alig halasztha­tó az új tantermek építése is. Mindez nélkülözhetetlen felté­tele a falvak lakosságmegtartó képességének, vagy ha úgy tet­szik, velejárója a fejlődésnek. Márpedig itt, Baranya észak- nyugati részén sem közömbös, hogy nem a szigetvári lakás­igénylők számát szaporítják a. kevéssé ellátott kisközségekből elkívánkozók, vagy otthonte­remtő fiatalok. Kurucz Gyula HÉTVÉGE 5,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents