Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-11 / 10. szám
Baranya megye agrárágazatának eredményei és tervei A mezőgazdasági üzemeik készítik mérlegeiket és zárszámadásaikat. Az 1980-as év eredményekből, de gondokból is sokat hozott az agrárágazatnak. Mindezek mögött objektív és szubjektív okok egyaránt vannak. Az időjárás alakulása a lehető ‘legszélsőségesebb volt. Az aszálytól a belvizes, csapadékos időiig mindent kaptunk az elmúlt évben. Mindezek a munkák végzését megnehezítették, visszavetették vagy éppen gátolták. Ezzel együtt az 1980-as évet az átlagosnál jobb termelési eredményekkel zárjuk. Kimagaslóan jól sikerült a kenyérgabona-termelés, közel 52 mázsás eredménnyel országos negyedik lett a megye. Jó és az átlagot meghaladó volt a napraforgó és szója, valamint a burgonya átlagtermése is. Az előbbi kettőnél a 21 mázsát megközelítő átlagtermés mindenképpen rekordnak számít. Az egyik legfőbb növény a kukorica, melyet a szántó közel 35 százalékán termelték, betakarítását nem sikerült időben befejezni, de ott is az átlagot meghaladó volt a termés. Néhány üzem sajnos október hónapban, amikor még ideális körülmények között lehetett volna a kukoricát betakarítani, takarékossági okokra, - szárítási többletköltségre — hivatkozva a betakarítást nem kezdte meg, s ezért ezt .időben befejezni sem tudták. Ebből a tanulságot mindenképpen le kell szűrni a jövőre nézve. Az állattenyésztésben a szarvasmarha- és tehénlétszám év végi adatait összéhason- lítva csökkent. A sertés-, a juh- és baromfi létszám nőtt. Kedvezően alakultak a termelékenv- ségi, állategészségügyi és toj- laqos költségmutatók. Az országos átlagnál jobb és takarékosabb a takarmánygazdálkodás helyzete. A háztáji és kisegítő gazdaságok 2 milliárd forint értéket meghaladó tevékenységet fejtettek ki ami a nagyüzemek termelési értékének 22 százaléka. Az árutermelésben és ellátásban jelentős tényező ez. Az alaptevékenységen kívüli tevékenység részaránya 14 százalékra nőtt. Ezzel javult az ágazati jövedelmezőség, de a foglalkoztatottság is. Jó dolog, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek szinte mindegyike folytat ilyen népgazda- ságilag is fontos mellék- és kiegészítő tevékenységet. A megyei élelmiszeripari vállalatok termelésben, de a termelési körülmények alakításában is jelentősen fejlődtek. A takossáqi ellátás mennyiségi és választéki szempontból is megfelelő volt. Különösen a gabona-, hús-, baromfi-, tej- és söripar tevékenysége emelkedik ki. Az erdőgazdálkodás is előrelépett. A kitermelés és feldolgozás terén új együttműködések jöttek létre. A pótlás és újratelepítés, de az egész erdőgazdálkodás tervszerűen alakult. A beruházások üteme o bázishoz 3 százalékkal csökkent. Ezenbelül az építés és egyéb beruházások részaránya jelentősen csökkent, a gépberuházás nőtt. A tsz-ek a megelőző évinél kevesebb, az állami gazdaságok azt közel 8 százalékkal meghaladó beruházást eszközöltek. A tsz-ek, állami gazdaságok, élelmiszer- és fagazdaság, tehát az agrárágazat együttes termelési értéke várhatóan megközelíti a 19 milliárd forintot. Ez folyó áron számítva a bázishoz 12-13 százalékkal nőtt. Ebben az eredmény: a tsz-eknél közel 26 százalékkal nőtt, hasonlóképpen az élelmiszeriparban és a fagazdaságban, az állami gazdaságoknál csökkent. Jelen ismereteink szerint 8 tsz zárja veszteséggel és a'laphiónnyal az évet, de közülük hat saját forrásból rendezni tudja a problémáit. Az állami vállalatok között veszteséges vagy alaphiányos nem volt. Úgy vélem, köszönet illeti az agrárágazat valamennyi dolgozóját az 1980. évi eredményes munkáért. Az üzemek elkészítették az 1981. évi terveiket. A tervek megalapozása az. őszi munkákkal megkezdődött. Az előjelek most nem a legkedvezőbbek, ennek ellenére bizakodva nézünk az 1981-es év elé. A megyei üzemeknek alapvetően nem kell a termelés- szerkezetükön változtatniuk. Mindez az adottságaiknak és lehetőségeiknek megfelelően jó. Nagy gondot kell fordítani azonban — a termőterület és termőföld, mint alapvető termelési kincsünk védelmére, megóvásá— beruházott eszközeink, javaink jobb és gazdaságosabb, elsősorban az állattenyésztő férőhelyek jobb kihasználására; — termelésben meglévő üzemit területi differenciáltság csökkentésére. Lényegében termelési tartalékaink is főleg ezeken a területeken vannak. Részletezve: a gabonagazdoság a megyében 60—62 százalékos szántóföldi arányt képvisel. A búzavetésből kevesebbet terveztek és valósítottak meg az üzemek a kedvezőtlen időjárás miatt. A kiesett területtel oz 1981. évi kukoricaterületeket indokolt növelni, erre ösztönöznek bennünket o népgazdasági igények és lehetőségék. Baranya megye rangos helyet vívott ki az eddigi termésátlagaival, a VI. ötéves terv első évében ezeket az eredményeket túl kell szárnyalni. A talajok viszont az eddigi őszi munkák során nagy taposási kárt szenvedtek. A talaj termő- képességének visszaállítása a talajszerkezet regenerációja, elsősorban a felszínalakító eszközökkel . és a mélylazítókkal nem lesz egyszerű feladat. A burgonyaterületet a megelőző évivel azonos szinten tartják. A cukorrépa-termesztésben 5 százolék területnövelés az országos előirányzat, a megyei üzemek csak 2 százalékot terveztek. Pedig például a jugoszláv kereskedelmi szervek is megkeresték a megyét és mintegy 1500 hektár, vagy ennél több terület répa termését vennék át kedvező fizetési feltételekkel, amiben az üzemek érdekeltsége is biztosítható lenne. Lényegében erre a MéMtől termeltetési felhatalmazást is kaptunk. A napraforgó-területet tovább kívániák növelni, ezt a népgazdasági szükséglet nem indokolja. Sajnos tovább csökkentik a nagyüzemek a zöldségtermő területeik és így a konzervgyári, valamint megyei fogyasztási igény csak más megyékbőli behozatallal biztosítható. Itt mindenképpen indokolt a háztáji és kisgazdaságok árutermelésének fokozása, a lakossági önellátás növelése. Gyümölcstelepítést nem, csak kivágást terveztek. Szőlőtelepítésből mindössze 14 hektár a terv 1981-re, itt viszont felvethető a telepítés ösztönzésének kérdése, az üzemi érdekeltség fokozása. Az . állattenyésztésben egyértelmű növelést terveztek, így: nő a szarvasmarha- és tehénlétszám a terv szerint, bár ennek ellentmond hogy néhány üzem csökkentette az állományát, néhány pedig csökkenteni kí- vánja> mindehhez hozzájárulni a népgazdasági érdekeltség miatt nem lehet. Ez az ágazat megyeileg nyereséges, azokban az üzemekben, ahol a legalapvetőbbeket elhanyagolják, — veszteséges a szarvasmarhatartás. A megoldás nem az állomány kivágása, hanem a termelési feltételek biztosítása és rendezése kell hogy legyen. A cél itt az is, hogy a húshasznú nagyüzemi tehénállomány any- nyival nőjön, mint amennyivel csökken a kistermelői állomány. A továbbiakban növelni kívánják a sertés-, a koca-, a juh- és a kisállatlétszám, valamint az állati terméktermelést is. Az egyéb tevékenység szerény mértékű növelése várható. Az anyagi-műszaki ellátás a többlettermelési terveket és hozamokat biztosítja. Műtrágya- felhasználásban az igényeket és szükségleteket kell alapul venni. Beruházásokban a gép- arány tovább nő, egészében azonban szerény csökkenésre számíthatunk. Mindezek a megyei mezőgazdasági termelésben 3,5—4 százalék növekedést, ezenbelül a növénytermelésben közel 4. az állattenyésztésben 3,5-4 százalék növekedést jelentenek. Az élelmiszeripor tervezett növekedési üteme 3-3,5 százalék. A gabona-, a hús- és a baromfiiparban jelentős exportfeladatok teljesítése várható. Dinamikus növekedésre lehet számítani a tej-, sör-, bor-, és tartósítóiparok termelésében is. Az erdőgazdálkodás termelési értéknövekedése 5 százalék körül alakul. Az erdőművelés, (felújítás) erdőtelepítés kiemelt területek lesznek. A fakitermelés a nagy igényekkel arányosan elsősorban feldolgozott és ipari fa vonatkozásában nő. A megyei agrárágazat tehát megfelelő tervekkel rendelkezik 1981. évre. Hozzáértő szakembereinken most a sor, hogy a kivitelezések kapcsán a terveket — a szubjektív cselekvési programokat — objektív valósággá realizálják. Dr. Álló Miklós, a Baranya megyei Tanács V. B. mg. és éleim, osztály vezetője ra és szakszerű hasznosítósara; Búzaaratás a siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Termelőszövetkezetben Korszerű berendelések segítik a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát munkáját. Kulcsra kész export Ma, amikor gyakran emlegetjük a romló cserearányokat, a növekvő energia- és nyersanyagárakat, mindenki keresi a megoldást, hogy olyan termékeket exportáljon, amelyeknek az ára lépést tart a rohanó inflációval és termelési költségekkel. A legjobb persze az lenne, ha olyan magas szellemi' tartalmú cikkekkel rendelkeznénk, amelyekben kevés az anyag és sok a tudás. Mint például az integrált áramkör vagy a gyógyszer, hogy a legkézenfekvőbbeket embtsük. Természetesen egy olyan országnak, amelyiknek nemzeti jövedelméből minden második forint a külkereskedelem révén realizálódik, s ez jellemző Magyarországra, nem elég egy- vagy kétféle jól menő portékával kirukkolnia. Egyre többen vallják, hogy rendszereket, rendszercsaládokat kell eladni a magyar vállalatoknak külföldön. S hogy ne maradjon homályban, miről is van szó, hozzunk néhány példát, Amikor egy komplett kórházat vagy iskolát, netán egy mintafarmot vesznek meg Dél-Ameri- ka, Afrika vagy Ázsia országai, akkor az eladók kulcsrakészen szállítanak. Épületet, berendezéseket, ha kell személyzetet, s minden hozzávalót. S ez utóbbin például technológiát, know-how-t is kell érteni. Ha például egy mintafarmot szervez meg a magyar mezőgazdaság, úgy nem elég gépeket és növényfajtákat adni. Ennél több kell. S ez a több a termesztési rendszer. Magyar- országon már sokan hallottak a bábolnai, a bajai vagy a nádudvari kukorica-, illetve búzatermesztési rendszerről. Ha a teljes technológiát eladjuk, gépekkel, szaktudással együtt, úgy jóval nagyobb bevételre tehetünk szert, mint ha az egyes tételeket külön-külön exportálnánk. Arról nem is beszélve, hogy. egy-egy ilyen rendszer-export esetén az árakat nehéz összehasonlítani a versenytársak ajánlataival. Hiszen sok nyugati cég húzódozik attól, hogy a technikát, a szellemi tőkét is áruba bocsássa. Többek között ennek köszönhető, hogy az Egyesült Izzó komplett lámpagyárakat adott el Indiában, a Közel- Keleten és Indonéziában is. Komplett kórházak A magyar gazdaságnak jelenleg három olyan területe van, ahol jelentős eredményeket tud felmutatni, ha rendszer-exportról beszélünk. Az egyik ilyen terület az egészségügy. A Medicor már több komplett kórházi egységet szállított és helyezett üzembe Dél-Amerikában és Afrikában. A tengerentúlon elsősorban Peruban és Braziliában, Afrikában pedig Nigériában találhatók meg a magyar berendezések. Egyikmásik helyen már közreműködött az építésben is, az orvosok és az ápolónők kiképzését is segítette, esetleg magyar egészségügyi dolgozókkal indították be a kórházakat, klinikákat. Tavaly létrejött a MEDINVEST, annak érdekében, hogy a magyar egészségügy és a hozzá tartozó ipari bázis a legigényesebb kéréseknek is eleget tudjon tenni: ha keli, építkezzünk, ha kell, berendezéseket szállítsunk és ha kell, üzemeltessünk egészség- ügyi létesítményeket. A Medicor vezetői úgy látják, hogy az ilyen típusú üzleteké a jövő, még akkor is, ha egy-egy szerződés megkötéséig évek telnek el, néhány esetben pedig hiábavaló a fáradság. Az egyedi műszerek és bereiidezések piaca ugyanis telített, a konkur- renciaharc éles, emiatt az árak bizony kevés nyereséget foglalnak magukba. Az oktatási üzlet A másik terület az oktatás. Hagyományaink már itt is vannak, hiszen a két külkereskedelmi vállalat, a Met- rimpex és a Technoimpex már több mint 10 éve foglalkozik az „oktatási üzlettel". A fejlődő országokban ugyanis az egészségügy mellett az oktatás az a terület, amelynek fejlesztését állandóan napirenden tartják, hiszen a jövő szakmunkásai és műszaki-gazdasági értelmiségei meghatározzák egy-egy ország felemelkedését. Az ilyen üzleteknek kettős haszna is van. Egyrészt számítani lehet arra, hogy a magyar berendezéseken tanuló egyetemisták, akik később a fejlődő országok iparában vezető pozícióba kerülnek, emlékeznek még a „tanultakra", s előnyben részesítik a mi eszközeinket, berendezéseinket. A másik szempont már inkább üzleti: egy-egy komplett szállítás esetén a keresett cikkek mellett olyan készülékeket is el lehet adni, amelyeket egyébként nehezen lehetne exportálni. Hiányzik a vállalkozó- kedv A korábbiakban már szó volt a mezőgazdasági rendszer-exportról. Ezen a területen a magyar mezőgazda- sági üzemek és gépgyártók elsősorban arra képesek, hogy a nálunk már bevált növénytermesztési és állattenyésztési rendszereket adják át, mindazokkal a tapasztalatokkal együtt, amelyek a hazai gyakorlatban meghonosodtak. Noha itt most három ágazatot soroltunk fel, korántsem akarjuk azt mondani, hogy ezzel kimerültek a rendszer-export lehetőségei. Hiszen a gépipar és a vegyipar számtalan tevékenységet fog át, mint például az elektronika, a híradástechnika vagy a petrolkémia. Az Egyesült Izzó és Bábolna kivételével ezeket az esélyeket még alig „játszottuk meg”, noha árualapokkal bőségesen rendelkezünk. Több vállalkozókedvre, no meg központi segítségre van szükség ahhoz, hogy a ma még parlagon heverő tudásunkat dollár- vagy rubelmilliókra váltsuk. Ernőd Pál HÉTVÉGE 3.
