Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-11 / 10. szám

a Dunántúli napló 1981. január 11., vasárnap ORA A NAGYVILÁGBAN Irán—iraki harcok és a túszügy A szombaton kiadott iráni hadijelentések szerint az egy hete indított iráni ellentámadás nehéz és könnyű tüzérség be­vetésével az iraki—iráni határ teljes hosszában folytatódik. Az ellenfelek hadijelentései szerint pénteken elsősorban Dizful, Susánguerp, Gasr-i-Shirin, Ghilan-e-Garb és Sar-e Pol-e Zahab térségében voltak súlyos harcok. Az iráni csapatok nyolc iraki harckocsit kilőttek, kato­nai járműveket és olajtartályo­kat gyújtottak fel. Iraki jelentések cáfolják az iráni előrenyomulásról szóló hí­reket. Bagdad szerint az iraki­ak folytatják az irániak üldözé­sét Susánguerp térségében, Dizfulnál pedig támadásban vannak. * Teheráni jól értesült források szerint szombaton az iráni ve­zetőkhöz megérkezett a túsz­ügyben az iráni kérdésekre adott amerikai válasz. Az iráni vezetők az algériai közvetítők­kel szoros kapcsolatban ma­radva jelenleg a „mindenre ki­terjedő" amerikai választ tanul­mányozzák, Irán az amerikai javaslatokra még e hét végéig reagál - jelentette ki a Keyhan című lap szombati számában megjelent nyilatkozatában Ah­med Azizi kormányszóvivő. A szóvivő szerint a „dokumentum alapjában véve elfogadható”. ¥ Több mint 230 halálos áldozata van az Amazonas brazil szaka­szán történt hajótörésnek, az utasok egy részét még keresik. A képen: menekültek a zátonyra futott hajóról. » 4- BELGRAD: Jugoszláviában 1980-ban a kiskereskedelmi árak 39,2, a megélhetési költ­ségek pedig 37,3 százalékkal drágultak, Tavaly december­ben a kiskereskedelmi árak 52,9, a megélhetési költségek pedig 51,2 százalékkal voltak magasabbak az 1979. évi át­lagnál — közölte szombaton a szövetségi statisztikai intézet Belgrádban. Az 1980. évi terv 19 százalékos áremelkedéssel számolt. 4 BUENOS AIRES: Chilében éhségsztrájkba kezdtek a fővá­ros politikai foglyai tiltakozásul az ellen, hogy a közelmúltban letartóztatták a chilei politikai foglyok és nyomtalanul eltűn­tek hozzátartozói szervezetének 20 tagját. A letartóztatottak adatokat követeltek a hatósá­gok által „nyomtalanul eltűnt­nek" nyilvánított hazafiakról. 4- PÁRIZS: A Libiai Legfel­sőbb Népi Bizottság külkap- crolatokkal loglalkozó irodája pénteken este nyilvánosságra hozott közleményben határozot­tan visszautasítja a Libia és Csád tervezett egyesülésével kapcsolatos francia állásfogla­lást. A közlemény leszögezi, hogy az egyesülés a két ország népének elidegeníthetetlen jo­ga, s a Párizs által közzétett ,,elfogadhatatlan" külügymi- nisztériumi közlemény csak azt támasztja alá, hogy Francia- ország „minden lehetséges esz­közzel megkísérli visszaállítani közvetlen gyarmati uralmát az afrikai földrészen”. A tripoli közlemény hangoztatja, hogy Líbia nem fenyegeti egyetlen szomszédos afrikai ország biz­tonságát sem, de Csáddal együtt vállvetve szembe fog szállni mindenfajta csádi be­avatkozás ellen". A 26. sz Állami Építőipari Vállalat 6. sz. főépítésvezetősége felvesz vasbetonszerelő szakmunkásokat « Jelentkezni lehet: Pécs, Nagyhídi u. 16., vagy a 12-186-os telefonon. I. 636/80 4 HAVANNA: Osvaldo Dor- ticos, a Kubai KP Politikai Bi­zottságának tagja pénteken fo­gadta a Kubában tartózkodó Grósz Károlyt, az MSZMP KB tagját, a párt Borsod-Abaúj- Zemplén megyei első titkárát, valamint Takács Imrét, a párt Fejér megyei bizottságának el­ső titkárát. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt képviselőivel folytatott elvtársi és baráti hangú megbeszélésen jelen volt Jakus Jenő, Magyarország havannai nagykövete. 4 PÁRIZS: Georges Nfarchais- val, a Francia Kommunista Párt főtitkárával az éten több ezer ember tüntetett szombaton dél­előtt Vitryben, Párizs egyik elő­városában, hogy szolidaritásá­ról biztosítsa Paul Merciece-t, r. város kommunista polgármes­terét. A tüntetők elítélték a szomszédos. polgári vezetés alatt álló Saint Maur vezetői­nek provokációját (azt, hogy a vitryi vezetők megkérdezése nélkül egy december végi vasár­napon 300 mali vendégmunkást költöztettek egy üresen állá, fiatal munkásoknak szánt épü­letbe - ami incidensekre veze­tett) és a hatóságok, a tőkések politikáját. Kacsák Kabulról A Muslim című pakisztáni he­tilap a minap szenzációs Hirt rep- pentett fel: Abdul Rasid Arján afgán miniszterelnök-helyettes disszidált és menedéket kért. Az Amerika Hangja még azt is hoz­zátette, hogy munkatársa talál­kozott a politikussal egy pakisz­táni faluban. Másnap az afgán államférfi nyilatkozott is, termé­szetesen a kabuli televízióban, az ország időszerű kérdéseiről. Mindez csupán egyetlen eset a sok közül: a pakisztáni és egyes nyugati tömegtájékoztatási eszkö­zök gyakran közölnek rágalmakat, névtelen ,,szemtanúkra” hivatkoz­va. Pedig szemtanúkat nem is nagyon kellene keresni. A héten például brit parlamenti képvise­lők egy csoportja járt az afgán fővárosban, akik az élet normali­zálódásáról és a fővárosban ta­pasztalt nyugalomról számoltak be. Igaz, ők valóban szemtanúk voltak. Magyar pártmunkás- küldöttség látogatása a Szovjetunióban Az SZKP KB meghívására január 6. és 10. között magyar pártmunkásküldöttség tartóz­kodott a Szovjetunióban, élén Győri Imrével, az MSZMP KB tagjával, a KB agitációs és propagandaosztályának vezető­jével. A küldöttség tanulmá­nyozta az SZKP propaganda- munkáját, s megvitatta a két párt ideológiai együttműködé­sének néhány kérdését. Meg­beszéléseket folytatott az SZKP KB propaganda, valamint nemzetközi tájékoztatási osztá­lyán, a moszkvai és a mitiscsi városi pártbizottságon, felkere­sett több ipari létesítményt. A delegációt fogadta Mihail Zimjanyin, az SZKP KB titkára. A találkozón jelen volt . Pintér Gyula, a Magyar Népköztársa­ság moszkvai nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője. A küldöttség szombatön hazaér­kezett Budapestre, ♦ + MOSZKVA: Pénteken a Szovjetunióban föld körüli pá­lyára bocsátották a Molnyija—3 jelzésű távközlési mesterséges holdat Célja, hogy biztosítsa a telefon- és telexösszekötte­tést a Szovjetunió távoli terü­leteivel, valamint a Szovjetunió központi televízióállomása programjainak az Orbita-háló- zaton keresztül történő közve­títését ezekre a területekre. + VARSÓ: Találkozót tartot­tak azoknak a szakszervezetek­nek a képviselői, amelyek nem csatlakoztak sem a „Szolidari- tás"-hoz, sem az ágazati szak- szervezetekhez. A 19 szakmai szervezet létrehozta együttmű­ködési bizottságát, és elhatá­rozta, hogy megalakítja az „Autonóm szakszervezetek szö­vetségét". A tanácskozáson részt vevők állást foglaltak a különféle szakszervezetek együttműködése mellett. fl terrorcselekmények megbénítják Olaszországot Berlinguer beszéde a párt KB-iilésén A L’Unitá, az Olasz KP lapja szombati számában közzétette Enrico Berlinguer főtitkárnak a KB csütörtökön véget ért ülé­sén mondott beszédét. Az OKP főtitkára visszatért a párt vezetőségének novem­ber 27-i határozatára a „de­mokratikus alternatíváról". Azt mondta, hogy javaslatuk az ország politikai vezetésének ra­dikális megváltoztatására irá­nyul és feltételezi a tömegek nagy politikai harcra való moz­gósítását. Berlinguer szerint Olaszországon egyre riasztób­ban eluralkodnak a dekaden­cia tünetei, a köztársaságot bénulás fenyegeti. Utalt a bot­rányokra, az államapparátus hatástalanságára, a terroriz­musra és a terroristáknak tett engedményekre, az inflációból és a munkanélküliségből faka­dó társadalmi feszültségre, az élet minőségének romlására. Leszögezte: meg kell aka­dályozni, hogy a jobboldali erők a „rend, hatékonyság, szi­gor, tisztaság” jelszavát kisa­játítva tömegeket vonzzanak magukhoz. A legsúlyosabbnak az állampolgárok bizalmatlan­ságát nevezte az intézmények­kel és a pártokkal szemben. Berlinguer szerint jórészt a kommunistákon múlik, meg tudják-e valósítani a „demok­ratikus alternatívát". Ehhez az OKP társadalmi és politikai szövetségének kiszélesítésére, továbbá a tömegakciók fellen­dítésére van szükség. Javasol­ta, a párt vezető szervei fog­lalkozzanak többet a tömege­ket, a dolgozókat közvetlenül érintő gondokkal, kérdésekkel, mert az élet azt bizonyítja, hogy az OKP ott erősítette meg tömegbefolyását, ahol szaka­datlanul bizonyította, hogy a dolgozókért, a népért van. Az olasz kormánykoalícióban ellentétek tapasztalhatók, hogy milyen magatartást tanúsítsa­nak a terroristákkal szemben. Egyesek határozottságot sür­getnek és óvnak a „Vörös Bri­gádokkal" való paktálástól, mások viszont engedményeket tesznek a terroristáknak. Szombaton az Avanti!, a kor­mánykoalícióban részt vevő szocialista párt hivatalos lap­ja (főszerkesztője Pettino Craxi) ismertette a „Vörör Brigádok" legutolsó „politikai" közlemé­nyét, amelyben megvonták a trani börtönben fogva tartott társaik „harcának” mérlegét. Az iromány lényege abban ösz- szegezhető, hogy a terroristák „üldözött proletároknak" tün­tetik fel magukat, olyanoknak, akik ,,osztóly"-harcot vívnak a hatalom ellen. Az Avanti! lépését súlyosbít­ja, hogy előzőleg Sarti igaz­ságügyi miniszter a képviselő- házban megerősítette, nem en­gednek a terroristák zsarolásá­nak, s a kormány egységesen elutasítja a „Vörös Brigádok" követeléseit. A kormánykoalíci­ós pártok ellentétei úgy kiéle­ződtek a kérdésben, hogy a köztársasági pártiak pénteken a kormányból való kiválásukkal fenyegetőztek. Heti külpolitikai összefoglaló Namíbia-értekezlet A genfi tárgyalóterem patkó alakú asztalánál egymással szemben foglalnak helyet, vagy inkább néznek farkasszemet a küldöttségek. Ez nem is megle­pő, hiszen a megbeszélésekkel párhuzamosan még folyik a fegyveres küzdelem, s a tár­gyalás napirendjén szerepel a tűzszünet kérdése is. De már ez az együttlét is eredménynek számit, hiszen a két esztendővel ezelőtt, ugyancsak Genfben megtartott Namíbia-konferen- cián, a dél-afrikai kormánykép­viselők nem voltak hajlandók egy helyiségben tartózkodni a SWAPO, a délnyugat-afrikai népi szervezet vezetőivel, s ENSZ-tisztviselők siettek ide- oda a vita során, elhangzott véleményekkel, válaszokkal és viszontválaszokkal. Az afrikai kontinens délnyu­gati partvidékén elterülő Na­míbia területileg kilencszer na­gyobb hazánknál, de lakossá­gának száma alig egymillió. Leginkább kietlen tájék a Ka- lahári és a névadó Namib-si- vatag országa, de az utóbbi időben értékes ásványi kincsek­re, mindenekelőtt uránércre bukkantak földjének méhében: a Bálna-öbölben található a délnyugati part egyetlen mély­vízi kikötőié, nagy gazdasági és katonai jelentőséggel; gyor­san nőtt halászata és halfel­dolgozó ipara is. Története meglehetősen viharos, hiszen Anglia, majd a császári Német­ország gyarmatosítja, s az első világháború során került ismét a britek, maid később a brit dominiumi státuszban levő Dél- Afrika fennhatósága alá. Hiva­talosan népszövetségi mandá­tum, illetve az Egyesült Nemze­tek létreiötte óta ENSZ avám- sági terület, valójában dél-af­rikai avarmgt. Az ENSZ több mint száz alkalommal foglal­kozott jövőjével, s 1966-ban hi­vatalosan bejelentették a gyám­sági időszak végét, vagyis Na­míbiának függetlenséget kel­lett volna biztosítani. Pretoria természetesen elsza­botálta ezt a döntést, Namíbiát gyarmati tartományaként kezel­te. Ekkor kezdődött, ugyancsak 1966-ban a SWAPO vezette fel­szabadító háború, amely szé­les körű nemzetközi szolidari­tást élvez. A portugál gyarmat- birodalom bukása, a Namíbiá­val szomszédos Angolában ara­tott győzelem, Zimbabwe fel- szabadulása különösen kedve­zően hatott Namíbia harcára. Dél-Afrika kénytelen volt visz- szakozni, s elvben független­séget ígért az országnak. Csak­hogy két feltétellel. Namíbia jövendő vezetői a fajüldözők­kel együttműködő vezetők le­gyenek, akik részt vesznek egy olyan választáson, amelyről ki­zárják a SWAPO-t, a nép igazi képviselőjét. Ráadásul még meg is csonkítják az országot és a gyarmati /múlt különböző helycseréire hivatkozva a Bál­na-öblöt, a kikötővel, ipari lé­tesítményeivel, valamint urán­bányáival Dél-Afrikához csa­tolják. Ilyen körülmények között elfogadhatatlan volt a dél-afri­kaiak által kínált tárgyalási < alap, s a már említett korábbi Namíbia-konferencia eredmény­telenül végződött. Azóta változatlanul folytató­dik a fegyveres gerillaharc, amelyet az angolai területen elhelyezkedő namíbiai menekült táborok elleni légitámadások sem voltak képesek visszavetni. Az ENSZ, hosszas tárgyalások után, kidolgozta egy kompro­misszumos tűzszünet lehetősé­gét, s ebben — kényszerűen — öt nyugati hatalom is közremű­ködött: szeretnék elkerülni, hogy dél-afrikai partnerük és védencük állandóan a vádlot­tak padján üljön a világszerve­zetben. Pretoria azonban még egy utolsó manőverrel próbál­kozik. A genfi asztalhoz a na­míbiai „együttműködő pártok vezetőit" ülteti, s a dél-afrikai patrónusok csak a második sor­ban, megfigyelőként foglalnak helyet. Dehát ez már nem vál­toztat a lényegen, igazi tárgya­lások kellenek, s a SWAPO messzemenően hajlandó erre. Valóban Dél-Afrikón és nyu­gati partnerein múlik, sikerül-e még az idén 'valódi független­séget biztosítani Namíbiának, s túljutni az évtizedek óta hú­zódó válságon. Közel-keleti Kissinger-utazás Az öt-hat esztendővel ezelőtti karikatúrák az amerikai képre­gények denevérszárnyú szuper­emberének, Batmannak alak­jában ábrázolták Kissingert, az akkori nemzetbiztonsági főta­nácsadó és külügyminiszter dü­börgő diplomáciájára utalva. Most a felfelé követ görgető Sziszifuszként rajzolják, amint a „közel-keleti rendezés" feliratú sziklát próbálja mozgatni, ke­vés reménnyel. Kissinger azért keres fel hat közel-keleti országot, hogy Camp David látható csődje után - anélkül, hogy hivatalo­san temetnék ezt a formát - óz új lehetőségekről tapoga­tózzon. Mindenekelőtt a jordó- niai megoldás vetődik fel: pa­lesztin állam helyett egy homá­lyos Jordániái—palesztin állam- szövetséq létrehozása — a nyu­gati part Izrael által visszaadott részének bevonásával, termé­szetesen a mai ammani politi­kai vonallal. (Ehhez új izraeli kormány kellene, de éppen a héten robbant ki súlyos kor- mányválsáa. s könnyen lehet, hogy idő előtti választásokra ke­rül sor, minden bizonnval a Be­áin vezette koalíció bukásával.) A Kissinaer-út szépséghibája csupán az volt, hoqy éopen Jordániából nem tudott eljutni, Husszein Mrálv eqvelőre nem tartotta időszerűnek ezt a ta­lálkozást. Az ex-küUiavminiszter nem vállalt könnyű feladatot magá- ro, ám útjának célja a Reagan- kormányzat számára történő felderítés mellett nem utolsó­sorban az, hogy saját visszaté­rését készítse elő, ha nem is a kormányba, de a hivatalos wa­shingtoni övezetbe. Ezt a követ talán könnyebb lesz görget-, ni ... Tíz nappal az új elnök beiktatása előtt Nemcsak a beiktatási ünnep­ség emelvényeit ácsolják szor­gosan az amerikai fővárosban, megsűrűsödtek a jövendő Reo- qan-kormányzattal kapcsolatos hitek is. A megválasztott elnök még külföldi utazást is tett, igaz csak másfél órásai, hogy a határ mentén találkozzék a me­xikói elnökkel. Folyik a szenátusban a kor­mány új tagjainak meghallga­tása, különösen Haig külügy­minisztert faggatják a Water- qate-ügyben játszott szerepéről, ám kinevezésének aligha lesz komoly ellenzéke. Hangzanak politikai nyilatkozatok is: a hadüqyi bizottságban féléves „SALT-szünet” szükségességét hangsúlyozták, a gazdasági szakértők a költségvetés általá­nos megnyirbálásáról beszélnek, ami alól az egyetlen kivétel a fegyverkezésre szánt összegek. (A lelépő Carter-adminisztráció közben szinte csak a túszügyre korlátozza tevékenységét . . .) Mindenesetre egyszerűbb iesz a világnak, ha már való­ban a megválasztott elnök kor­mányoz és hiteles nyilatkozatok látnak napvilágot. Igaz, az sem lesz kevésbé lényeges, hogy ezek az állásfoqlalások milyen tartalommal töltődnek . . . Réti Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents