Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1981. január 1., csütörtök Dunántúli napló 5 Szoros kapcsolatban Baranya hatodik ötéves tervével Korszerűsített településhálózat-fejlesztési koncepció Reálisan közelíti meg a megye adottságait A hetvenes évek elején ismerkedtünk az új fogalommal: településhálózat-fejlesztési koncepció, Újdonság lévén, nyilván nem lehetett tökéletes sem. Ez indokolta évek óta tartó felülvizsgálatát. A Baranya megyei Tanács is 1980, évi utolsó ülésén tárgyalta meg és hagyta jóvá a megye korszerűsített, hosszútávú — 1995-ig szóló, de ennél jóval tovább' is ható — településhálózat-fejlesztési koncepcióját. Kialakult a települések rendszere Egy adott körzet települései nem elszigeteltek egymástól, hanem egymással összefüggő, egymást kölcsönösen segítő részei egy rendszernek, a településhálózatnak. Szoros kapcsolatban van ennek fejlettségével a lakosság ellátottsági színvonala; a különböző — alap-, közép- és felsőfokú — ellátási szintek javítása a települések közötti kapcsolatokra épülve, a településhálózat arányos fejlesztésével érhető el. Baranya megye településhálózati szerkezetét egyrészről Pécs túlsúlya, másrészről a községek alacsony népességszáma és kis területe jellemzi. Az 1972. október 30-án elfogadott megyei koncepció azt a célt tűzte ki, hogy az eltérő népességszámú és eltérő funkciójú fejlesztési központok hierarchikus rendje épüljön ki, a települések viszonylag kiegyenlített fejlesztése helyett a differenciált fejlesztés kerüljön előtérbe. Ilyen alapon jött létre a központi települések — az adott település népességén kívül egy meghatározott vonzás- körzet lakóinak is nyújtanak bizonyos ellátást — és az egyéb települések — csak az ottlevők részére biztosítanak alapellátást — rendszere 1 kiemelt felsőfokú központtal (Pécs), 3 középfokú központtal (Mohács, Szigetvár, Siklós), 1 részleges középfokú központtal (Komló), 10 kiemelt alsólokú központtal (meglevő vagy később e rangra emelt nagyközségekkel), 23 alsófokú központtal, 45 részleges alsólokú központtal és az egyéb — szerepkör nélküli — településekkel, a közép- és alsófokú vonzáskörzetek lehatárolásával együtt. A megyei koncepció annakidején megállapította: a kijelölt központi települések többsége még nem tudja betölteni feladatát, de a fejlesztések megfelelő irányításával legkésőbb az ezredfordulóig megfelelhetnek a szerepkörüknek. Hosszútávú célként fogalmazták meg a megye arányos városhálózatának a kialakítását, Pécs regionális szerepkörének az erősítését (az intézményi háttér létrehozásával együtt), a kiemelt alsófokú központok el- lenpólus-jellegü fejlesztését és a községhálózat szerkezeti átalakítását, az azonos szerepkörű települések ellátottsági színvonalának egymáshoz közelítését. E célkitűzések helyesnek bizonyultak, bár azok a tényleges fejlődéssel nem mindig voltak összhangban. Változások és felülvizsgálat A koncepció felülvizsgálatának az előkészítése szinte nyomban az elfogadása után megkezdődött, s az elmúlt két évben igen intenzíven, széles társadalmi és tudományos alapokon folyt. A felülvizsgálatot egyébként szükségessé tette az a számos változás, ami az elmúlt években végbement, s hogy éppen most készült el, s a megye középtávú tervkoncepciójával együtt fogadta el a tanács — nem véletlen. A megye hatodik ötéves terve igen szoros kapcsolatban van a településhálózat-fejlesztési koncepcióval. A változások pedig: lényegében megtörtént a termelőszövetkezetek egyesítése, ez módosította több település gazdasági szerepkörét; a közigazgatási átszervezésekkel együtt megkezdődött a városkörnyéki községek hálózatának a kiépítése; jónéhány község más településsel egyesült; a közúti közlekedés fejlődése, a bekötő- út-program befejezése révén közelebb kerültek egymáshoz a települések, az orvosi és iskolakörzeti hálózat kifejlesztése az ellátási és vonzáskörzetek jobb összehangolását tette szükségessé. Mindezeken felül: megerősödött a nem közigazgatási határokban való gondolkodás - a társadalmi-gazdasági ösz- szetartozás megteremtette a tanácsok tervszerű együttműködésének a feltételeit és igényét. Új célok > A koncepció korszerűsítésével a településhálózatnak az országos elgondolásokkal összhangban álló olyan átformálását célozták meg, ami megfelel a termelőerők célszerű, távlati területi elhelyezkedésének, elősegíti a lakossági ellátás előfeltételeinek a biztosítását, kö- zelíti az azonos szerepkörű települések ellátási színvonalát, mérsékeli a különböző szerepkörű központok és település- kategóriák túlzott különbségeit, biztosítja a centrumokban a népesség megtartását és megakadályozza a városok tovóboi egészségtelen népességnövekedését, orientálja a különböző szintű intézmények telepítését és fejlesztését, lehetővé ieszi az infrastrukturális hálózatnak — közlekedés, energia, út, vízellátás stb. — a településhálózattal összehangolt fejlesztését stb. E célok érdekében módosult a települések hierarchikus rendszere, illetve szerepköri besorolása. Eszerint van kiemelt felsőfokú központ (Pécs), középfokú központok (Komló, Mohács, Siklós, Harkány, Szigetvár), 10 kiemelt alsólokú központ (a nagyközségek), 26 alsólokú központ, 2 alsófokú - vonzáskörzet nélküli - település (Hidas, Hosszúhetény), 38 alsólokú társközpont és 214 alapfokú település. Komló tehát a tényleges szerepkörének megfelelő kategóriába került, Siklós és Harkány együttesen látja el a középfokú központ szerepét, a kiemelt alsófokú központok a vonzáskörüknek megfelelő „városias” jellegű fejlesztéssel számolhatnak. A hierarchikus viszonyok megtartása mellett különös jelentősége van a bányászat fejlesztésében közvetlenül érintett településeknek, a funkcionális értelemben vett városkörnyéki községeknek, a lakossági ellátás szempontjából meghatározó jelentőségű körzeti központoknak, a kiemelt alsófokú központoknak. A kiemelt alsófokú központok közül is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani Szentlőrincre és Pécsvárad- ra, amelyek jelentős szerepet töltenek be Pécs tehermentesítésében, valamint a megye délnyugati városhiányos térségében Sellyére. A koncepció reálisan közelít az aprófalvak sorsához. Nagyon józanul így fogalmaz velük kapcsolatban anélkül, hogy megkondítaná felettük a lélekharangot: ,,Az aprófalvak egy része adottságaitól függően új teimelési, üdülési, idegenforgalmi funkciót kapva megerősödhet, más községek viszont egyesülhetnek városokkal, fejlődő nagyobb településekkel, vagy akár egymással. De minden bizonnyal azzal is számolhatunk, hogy több aprófalu — mint évszázadok folyamán ezernyi hasonló település — elvesztve gazdasági alapját, fokozatosan megszűnik." II megvalósítás eszközei Hogyan, mi módon valósíthatók meg a koncepcióban lefektetett elgondolások? Mindazok az intézkedések a megvalósítás eszközévé válhatnak, amelyek befolyásolják a települések egymáshoz való viszonyát, amelyek bármely település fejlődését érintik. A fejlődésbe tudatosan be lehet avatkozni a beruházások helyének a meghatározásával, az ellátási körzetek határainak adminisztratív módon való megváltoztatásával (államigazgatási határmódosítás stb.), a földterületek felhasználási módjának a megváltoztatásával (pl. termelés helyett üdülés), az ösztönző — vagy ellenösztönző — tényezők alkalmazásával (telepítést befolyásoló preferenciák, adók, költségvetési hozzájárulások stb.). A megvalósítás fontos eszközei a középtávú megyei fejlesztési tervek, a középtávú és éves tanácsi tervek, a tanácsi és nem-tanácsi szervek együttműködése — ebben kiemelt szerepe van cr lakosság társadalmi munkájának —, a települések egymás közötti koordinációs tevékenysége különböző ellátási létesítmények közös megvalósításában, a településekre, településcsoportokra kidolgozandó rendezési tervek és természetesen az, hogy az érintett lakosság aktívan beleszólhasson lakóhelyének alakításába. Más szóval: a szocialista demokrácia fejlesztésével kell lehetővé tenni, hogy a lakosság valóságos véleményezési tevékenysége előzze meg a döntéseket. Hársfai István Gondot jelentett eddig az építési hatóságoknak, de a magánépíttetőknek is, hogy nem mindig kerültek szakmailag és esztétikailag megfelelő tervek a bírálók elé. Oka volt ennek az, hogy a korábbi rendeletek túlságosan széles körben tették lehetővé, hogy különböző szintű, szakmai felkészültségű emberek folytassanak magántervezői tevékenységet. 1981. január 1-től lép életbe az ÉVM-nek a magántervezői tevékenységet szabályozó rendelete. Ebben többek között pontosan körülhatárolják, hogy ki milyen épület tervezésére, illetve tervek adaptálására jogosult. Három kategóriába sorolták a tervezőket. Az úgynevezett „A" kategóriába az egyetemet végzett tervezők tartoznak. Ök jogosultak a lakóépületeknél maximálisan öt szintes épület, illetve legfeljebb 36 lakás; üdülőknél legfeljebb három szint és 24 üdülőegység terveinek elkészítésére. A ,,B” kategóriába tartoznak az -üzemmérnöki vagy felsőfokú technikumi végzettséggel, illetve építőmesteri képesítéssel rendelkezők. Ők legfeljebb kétszintes lakóépület (maximum 2 lakásig) illetve egyszintes üdülőépület tervezésére jogosultak. A „C” kategóriába tartoznak a középfokú végzettséggel rendelkezők. Ők lakóépületeknél csak az ajánlott terveknek a helyszínre adaptálását végezhetik. Egyedi terveket készíthetnek melléképületekre, illetve gépkocsitárolóra, maximum két garázsig, egy egységben. Az új rendelet ezzel kapcsolatban szabályozza a minimálisan kötelező szakmai gyakorlatot is. Eszerint a mérnököknél és a technikusoknál három, a „B" kategóriásoknál legalább 5 év szakmai gyakorlat után- lehetséges felkerülni a magántervezők névjegyzékére. A jelenlegi névjegyzéken — Baranya megyét tekintve — mintegy ötszáz magántervező neve szerepel. Ez a lista azonban január elsejétől hatályát veszti, a rendelet értelmében március 31-ig kell az érdekelteknek ismételten kérelmezni az engedélyt a Baranya megyei Tanács építési és közlekedési osztályán. Mint Wilhelm Ferenc, az osztály vezetője elmondta, a kérelmekhez csatolni kell a munkáltató engedélyét is. (A későbbiekben a munkahelyváltozást be kell jelenteni, illetve csatolni az új munkahely javaslatát is.) Azt is elmondta a szakigazgatási szerv vezetője, hogy minden, arra jogosult lehetőséget kap a magántervezésre, de a későbbiekben nemcsak a rendelet szabályaira, hanem annak szellemére is fokozott figyelmet fordítanak. Így például, ha valakinek a munkája hiányos ismeretekre utal, ha az általa készített terv elfogadhatatlan, két esetben figyelmeztetésben- részesül, harmadszorra törlik a magántervezői listáról. Ugyancsak meg kell vonni a magántervezői jogot attól, aki nem kíséri figyelemmel a kivitelezést, illetőleg nem intézkedik a tervtől való eltérés engedélyeztetésére, vagy ha szükséges, az eltérés megakadályozására. Látszólag szigorúbb az új rendelet a korábbihoz képest, de a magántervezői szakértői bizottság tagjai a megmondhatói annak, hogy mennyi kellemetlenségtől kímélik meg magukat az építtetők is, ha az építési hatóságok érvényt szereznek a rendeletnek. Az említett bizottság bírálja el ugyanis valamennyi lakó-, és' üdülőépület egyedi terveit szakmai és az adott helyszínnek megfelelő esztétikai megfontolások alapján. (A bizottság véleménye nem hatósági határozat ugyan, de véleményüket természetesen döntően figyelembe veszik a tanácsok építésügyi szervei. A Baranya megyei bizottság egyik tagja Tóth Zoltán korábbi tapasztalatait összegezve elmondta, hogy korábban sok bosszúságot okozott az építtetőnek a hibás terv, hiszen megesett, hogy akár kétszer-háromszor is újra kellett terveztetni az épületet, s ez ugyancsak meghosszabbította az engedélyezési eljárást. Az új rendelet hatására bizonyára megnő a kereslet az ajánlott tervek iránt, hiszen ezek ajánlása érdeke lesz a középfokú végzettséggel rendelkező szakembereknek is. E terveket ismerve a szakértők és az építési hatóságok egybehangzó véleménye szerint nemhogy egysíkúbb, hanem korszerűbb, változatosabb településképek kialakítása válik lehetővé. Az sem közömbös, hogy az ajánlott tervek lényegesen olcsóbbak, mint az egyediek. Mindazonáltal, ha valaki saját elképzeléseit igyekszik megvalósítani, fordulhat magántervezőhöz. A megyei tanács ÉKV osztályán a névjegyzék bárkinek rendelkezésére áll. Kurucz Gyula Ki, milyen épületet tervezhet 1981-1? Szebb házak Rendelet a magántervezni tevékenységről
