Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-01 / 1. szám
© Dunántúli napló 1981. január 1., csütörtök Együtt ' a nagy feladatok elvégzésén Újjáépítő magyarok, 1945 4 Martyn F*r»nc: BÁNYÁSZ 1945-ben Kő Kálmán pécsi író elhatározta, hogy könyvet jelentet meg a magyar jövőről. Felkért sok neves embert, mondja el elgondolásait az ország jövőjéről. ötvenketten vállalkoztak ró. Néhány ismertebb név: Tildy Zoltán, dr. Molnár Erik, dr. Boros István, Lakatos József, dr. Lissák Kálmán, Martyn Ferenc, dr. Szabó Pál Zoltán, Tolnai József, Virág Ferenc, Nyári Pál, Káldy Zoltán. Három és fél évtized után elolvasva a könyvet, melynek címe: Újjáépítő magyarok, 1945 - tisztelettel kell emlékezni mindazokra (élőkre és eltávozottakra), akik az ország súlyos helyzetében igyekeztek felvázolni a jövőt. Dr. Boros István, Baranya vármegye és Pécs kommunista főispánja írja: „Sokan lankadnak el, esnek a minden mindegy hangulatába, csak azért, mert a nehézségek, melyekkel megbirkóznunk még szükséges, — túlságosan nagyok, az akadályok sorozatosnak látszanak ... Amit építünk az új ezredév, aminek terhét érezzük, az csak átmeneti elégtelenség és hiány, ami legfeljebb néhány esztendeig tart; amit, most alkotunk egy új élet reményteljes kezdete, ami jelenleg még táj, az a múlt szenvedéseinek és bajainak csak fokozatosan, de belátható időn belül egész biztosan gyógyuló sebe. Ezeknek egymáshoz való arányait állítsuk szembe!" Tildy Zoltán, Magyarország miniszterelnöke többek között így ír: „Óvni kell népünket a pesszimizmustól, de veszélyes volna egy olyan közhangulat is, amely nem mérlegelné a legkomolyabban az országra és a nemzetre nehezedő feladatok súlyát. A reális mértéktartásnak nemcsak beleié van nagy jelentősége, hanem Magyarország és a magyar demokrácia külföldi megítélése szempontjából is... Első nagy eredményünk az volt, hogy megteremtettük a demokratikus átalakulás politikai bázisát. ■ . A magyar demokrácia nagy eredménye volt a tavasszal megindított radikális földreform ... Ipari termelésünket is nagymértékben el tudtuk indítani." Virág Ferenc megyéspüspök így foglalt állást: „én nemcsak romokban heverő városokat, falvakat felrobbantott hidakat, tönkre tett gyárakat, kifosztott ipari üzemeket, és ezekhez hasonló romokat látok, hanem látom a jeltelen sírokat, a családfenntartó atyát kereső és sirató hitveseket, gyermekeket, hadiárvák seregét, idegenbe sodródott hazavágyó honfitársakat, látom azt a romlást, amit a háborús erkölcsök a telkek világában véghezvit- tek . . . Erkölcsi megújhodás nélkül az „Újjáépítő magyarok" munkája hasonló volna ahhoz az evangéliumi oktalan ember munkájához, aki házát homokra építette . .. Okos ember sziklára épít. Az „Újjáépítő magyarok" amint majd nem elégszenek meg ideiglenes cölöpépit- ményekkel, bizonyára figyelemmel lesznek arra, hogy társadalmi életünk rendje sziklaszilárd, jó jellemek pillérein nyugodjék." Lényegét tekintve a fentiekkel cseng egybe Káldy Zoltán evangélikus lelkész, Nyáry Pál református esperes, dr. Stark Endre, a Pécsi Izraelita Község elnökének cikke, hangsúlyozva az anyagi újjáépítéssel járó erkölcsi-szellemi megújhodás szükségét. A könyvben, amely 294 oldalas, nagy helyet kapott a pártok szerepe az újjáépítésben. Szociáldemokrata, parasztpárti, kisgazdapárti megyei politikusok, kivétel nélkül kiemelik a pártok együttműködésének fontosságát, de megrekednek a mindennapoknál. Nagyrészt a pontosan meg nem fogalmazott demokrácia a fő mondanivaló. Erről nem ők tehettek, más oka volt. Ezeknek a pártoknak nem volt programjuk, ilyennel egyedül a Magyar Kommunista Párt rendelkezett, amely friss dokumentumként helyet kapott a könyvben. Címe: Magyarország újjáépítésének 3 éves terve. Fejezetcímek: A demokrácia megszilárdítása; A mezőgazdaság talpraál- lítása; Demokratikus nemzeti külpolitika. Biztos többséget a reakció megsemmisítésére. Ez olyan program volt, amellyel egyetlen párt sem vitatkozott, de csak a Parasztpárt mondta ki nyíltan a teljes támogatást. A könyv megíródásának idejére esett a földreform. Érthető, hogy a mezőgazdaság fejlődésének irányáról a parasztpolitikusok bőségesen megírták nézeteiket. Ezek közös alapfelfogása: a kert-Magyarország. Termeljünk zöldséget, gyümölcsöt, ne búzát, kukoricát, mert az külterjes gazdálkodás és a jobban fizető zöldség- és gyümölcsexportból kapott pénzen vásároljunk gabonát. Ebben a meglepő közfelfogásban Balogh Dezső okleveles gépészmérnök tanulmánya, aki 1945-ben ellátott a máig. „Géppel-e vagy orcád verejtékével? Tervezet a magyar mező- gazdaság átszervezésére és gépesítésére." Ez tanulmányának címe. Részletek: „Sokan azt ajánlják, hogy mondjunk le a búzatermelésről, mert ebben versenyképtelenek vegyünk .. . Termeljünk főzeléket - mondják ... Az országból mégsem csinálhatunk káposztáskertet ... Nem mondhatunk le a búzatermelésről, hanem kevesebb munkával kisebb fáradsággal olcsóbb és még több búzát fogunk termelni." Balogh Dezső egyértelműen leírja, hogy a mezőgazdaság, a parasztság jövője a nagyüzemi gazdálkodás, amelynek másmás indítással a Szovjetunió kolhozaiban, az Egyesült Államok nagyméretű farmergazdaságaiban megvannak a példái, de mint írja, számunkra a szocialista út járható. Kiterjedt ismereteit bizonyítja, hogy felvázolja a gépesített gabonatermesztést, ismerteti a kombájn működését, jelentőségét, sőt egy kollektív gazdaság szervezeti felépítését és gyakorlatát is. „ ... miért beszélek én jelen nyomorúságunk idején perspek- tiváról, hiszen talán lejjebb már nem is mehet? Válaszom az, hogy igenis lehel, még mindig vannak vesztenivalók ... A világ szükségének idején kell már számításba vennünk a bőség állapotát. Hő igaz, hogy kormányozni annyi, mint előrelátni, úgy igaz az is hogy gazdálkodni annyi, mint előre gondolkodni . Lakatos lózsel a szakszervezetek megváltozó, kiterjedő érdekképviseleti szerepét, dr. Székely György a színház mü- sorpolitikájának demokratikus, helyenként szocialista vonású átalakítását, Csuka Zoltán a sajtó megváltozó feladatait vázolja fel. Molnár Imre a tömegsport szerepét és jelentőségét ismerteti abban a vonatkozásban is, hogy ez biztosítja a sportkiválóságok kiemelkedését. Két kiemelkedő írás: dr.4.is- sák Kálmán, egyetemi nyilvános, rendkívüli tanár „Szellemi újjáépítés" és Martyn Ferenc, „A vizuális gondolat sorsa Szeged óta" című tanulmánya. Néhány idézet a két munkából: „A magyarság életerejének bizonyitéka, hogy nemcsak a külföldön élő, hanem az itthon vegetáló magyarok között is szép számmal akadtak tisztán látó elmék, akik már a két világháború közötti békés években is igyekeztek rést vágni az országot hermetikusan körülzáró szellemi börtönfalakon, melyeket a hazai feudalizmus cenzúrája és a nagy germán propaganda épített. . . Magyarország a Szovjetunióval szomszédságba került, s az ebből folyó hallatlan nemzeti előnyök felismerése és realizálása a magyar gazdasági és szellemi élet újjáépítésének alappillérét képezik ... A magyar szellemi élet fejlettsége folytán ma is „exportképes", még inkább azzá kell tennünk. Tudósainknak meg kell adni minden lehetőséget arra, hogy munkásságukat zavartalanul folytathassák, s ha ez megtörtént, akkor nem fognak arra kényszerülni, hogy munkásságuk színterét valamelyik igen gazdag államba helyezzék át. Tudományos és művészi világunknak a külföldi tanítványok tömegeit kell hazánkba vonza- nia" — írja dr. Lissák Kálmán. „A tragikus negyedszázad magyar művészete alig foglalkozott mással, minthogy az önimádat, a csalás dombocskáján, egy elképzelt „iskola" lentjén többnek vélte magát Nyugatnál, Keletről nem is szólva . . . Ösztönösen hordjuk magunkban: mindennek az ellenkezőjét kell tennünk, mint a múltban. Mennyi kusza és bódult elmélet füstjét fújta el a vihar, ma már könnyűvé lett a járás..." — olvassuk Martyn Ferenctől. A könyv 52 tanulmányában közös volt: az ország nehéz helyzetében össze kell fogni minden erőt és együtt munkálkodni a nagy feladatok elvégzésén. A könyv is ebben a szellemben készült és jelent meg 1945 végén a Kultúra Könyvnyomdái Műintézet. (Mayer Antal és Társai) Pécs, Perczel u. 17. kivitelezésében. Az illusztrációkat Martyn Ferenc. Gyarmathy Tihamér és Gádor Emil készítette. A könyv szedője és tördelője Bank lózsef, aki jelenleg a Pécsi Szikra Nyomda idősebb nyomdászgenerációjának jeles képviselője és ő adta át elolvasásra, emlékeztetésre. Tudomása szerint -a felszabadulás után Dél- Dunántúlon, de lehet, hogy az országban ez volt az első könyv, amely az akkori roppant nehéz körülmények között megjelent. Kászon József Martyn Ferenc: ASZTALOSOK. H világítás nem fényűzés Több fényt kevesebb energiával Mint például a Sallai utcában Vaksin botorkálok az épületben és keresem az interjúalanyomat. Végre megtalálom a kívánt szobát. Ismerősöm szabadkozik, ne haragudj öregem, de a folyósó százas égőit kicserélték hatvanasra, és minden második ég csak így is. Tudod, az energiatakarékosság .. . „Spórolni így is lehet. De az energiatakarékossági határozatot, senki sem így gondolta. Sőt! ’Magpk a szakemberek adták ki az új jelszót: több és jobb fényt - kevesebb energiával. Bármilyen furcsának tűnik, így is lehet. A fény mindennapjaink szerves része, hangulatunktól, munkánktól elfoglaltságunktól függően tartunk rá igényt, néha a meglevő is sok, néha meg éppen nagyon kevés. Az az igazi, hogy ha kell, elég fényt tudunk magunk köré varázsolni, de, ha nincs rá szükségünk, magunk csökkentjük a megvilágítást — az eszünkre és a zsebünkre hallgatva. Ugye milyen egyszerűnek tűnik? De hogy van ez a közvilágításban? A pécsi Sallai utca, mint sétálóutca néhány hete ámulatba ejti esténként az arra járót. Húsz bronzszínűre — eloxált alumínium oszlop, mindegyiken 2-2 gömb, bennük 150 wattos nagynyomású nátriumlámpa sárga fénye ad kellemes látási viszonyokat. A megvilágítás nem hivalkodó - bár még szokatlan — mégis minden jól kivehető: ember, arc, tárgy. Borkovits György, a DÉ- DÁSZ műszaki fejlesztési szakfőmérnöke örömmel beszél erről a Pécsett még teljesen szokatlan közvilágításról. Évek kitartó, kemény, hi- tet-kedvet szegő csatározása folyt a háttérben, míg végre zöld utat kaptak az elképzelések, s az őszi szakmai bemutatón a szigorú zsűri — és a közvélemény — végre áldását adta a merőben újra. Hogy mi az új? Egyszerű: a közvilágítás második feladata. Mert az első természetes és jó ideje alapkövetelmény: az úton gyalogló, vagy járművén közlekedő ember szemének teremtsenek kifogástalan látási viszonyokat. (Ehhez nem elég a megfelelő és jól elhelyezett fényforrás — a hagyományos izzó, a ma már korszerűtlennek tartott fénycső helyét egyre inkább a higanygőzlámpa foglalta el, újabban a minden téren tökéletesebb fémhalogén- és nátriumlámpák kerülnek előtérbe - az sem mindegy, hogy milyen anyagból készítették az útburkolatot, s az egyenletes-e vagy kátyus.) Fényűzés-e az erős megvilágítás? Ma már nem. Ha az élettartam (üzemóra) és a fényhasznosítás, azaz lumen, watt terén hasonlítjuk össze a fényforrásokat, megdöbbenünk. A hagyományos izzó '’OOO óráig képes világítani és a fényhasznosítása 13-18 lumen/watt, a fénycső azonos energiafelvétellel ennek kétszeresére képes. A higanygőzlámpa élettartama eléri a 9—10 000 üzemórát, a fényhasznosítása mór 45—50, míg a nagynyomású nátriumlámpa elméletben 20 000 órát él és a fényhasznosítása majd tízszerese a hagyományos izzónak. Tehát: azonos energiával többször annyi fényt termel, tovább tart, egyenletesebb a fényárama. Kevesebb bosszúsággal jár, ritkábban kell cserélni. Borkovits György személyesen is sokat nézelődött és kérdezett hazánkban és külföldön egyaránt. Megszállott műszaki, aki emellett az anyagi, esztétikai dolgokról sem feledkezik meg. A Petőfi úttól a Szigeti vámig húzódó szakaszon már 7 kijelölt gyalogátkelőhelyet nátriumlámpák sárga fénye tesz messziről is észrevehetővé és jobban beláthatóvá. (Ez a program 1981-ben folytatódik: nátriumlámpát kap a Zsolnay gyár bejárati része, az Egri Gyula utca hármat a gyerekek miatt, a Sarohin tábornok útja veszélyeztetett gyalogátkelője is.) Ez az életet mentő program hosszú évek nehéz indítása után végre polgárjogot nyert. A szakmabeliek bábáskodása világra hozta a mindenkinek tetsző nátriumlámpa-újszülöttet. A Sallai utcai műanyaggömbök is nehezen születtek meg ... Aztán most már any- nyira tetszik szakembernek, pécsi polgárnak egyaránt, hogy várjuk, több is legyen, más utcák is kapjanak belőle. A DTV szépre álmodta a Sallai utcát, a városi tanács támogatásával a DÉDASZ megtervezte és kivitelezte az esztétikus és jó fényt, hangulatot adó közvilágítását. Már csak évek és anyagiak kérdése, hogy a Kossuth Lajos utca, a Sétatér, a kiszabadított várfal mentén húzódó sétány és az egész történelmi belváros is hasonló megvilágítást kapjon. Szépet, jó fényűt és energiatakarékost. Mert a nemsokára színes ruhába bujtatott belvárosnak este is vonzania kell a szemet és ehhez nemcsak több fény, hanem esztétikus köz- világítás is szükségeltetik. Murányi
