Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-01 / 1. szám
u Dunántúli Tlaplö 1981. január 1., csütörtök Évi hárommillió pecsenyefürj exportra Fürjfeldolgozó nagyüzem Reménypusztán 25 milliós beruházás Teljes vertikum 1982-től évi 1 millió dollár bevétel A legtöbb ember csak any- nyit tud a fürjről, hogy egy madár, húsát az ínyencek kedvelik, tojásából pedig kozmetikumot gyártanak. Hogy ez jó üzlet is, ami dollárt hoz az országnak, azt a MAVAD isrerte fel pár evvel ezelőtt. De mivel túl apró cikk volt, törölte a listájáról. A kozmetikai ipar érdeklődése szinte egyik napról a másikra szűnt meg a fürjtojás iránt — valami újabb „csodaszer" szorította ki. Maradtak az ínyenc falatok kedvelői, s ezek szállítói az olasz, az NSZK-beli, a kuwaiti és a japán nagykereskedők, akik lankadatlan érdeklődést tanúsítottak, ha nem is a fürjtojás, de a magyar pecsenyefürj iránt. Ezt felismerve a HUNGARO- COOP Külkereskedelmi Vállalat felkarolta a hazai fürjtenyész- tés ügyét, megszerezte számára a legjobb és legbiztosabb távú export piacokat, s ezzel megnyerte az ügynek a bátor vállalkozásra mindig kész pécs-re- ménypusztai Úi Élet Tsz vezetőségét, tagságát. Hogy és mikor került a japán fürj Nádorligetre, az Új Élet Tsz üzemegységébe? Ügy, hogy a tsz-tagok pár évvel ezelőtt háztájiban kezdték nevelni a Pécsi ÁFÉSZ részére. Ám a fogyasztási szövetkezet három éve bezárta fürjfeldolgozóját, abbahagyta a fürjtermeltetést. Eqy év kihagyás után a termelőszövetkezet vette bérbe a fel- dolaozót, s vette kézbe a termeltetést, majd megkezdte o pecsenyefürj nagyüzemi előállítását. Ma már Nádorligeten 6000 japán fürj tojóállomány termel. A japán fürj — hála Kataro Oda japán nemesítőnek — csak rokona a mi mezei vadfürjünk- nek, amely Afrikában telel, s ma már vadászni is tilos, oly ritka, védett madár. A „Hármat tojott a fürjecske, fürj, fürj, fürjecske .. ." kezdetű közismert dal nem illik a japán fürjre, amely évente 280—290 tojást tojik, annyit, mint a legintenzívebb hibridtyúk. Apró tojásait 17 nap alatt géppel keltetik ki a szövetkezetben, s a keléstől számított 35—36. napon a japán fürj már ivarérett, „tojásrakásra kész". Ezt azonban a pecse- nyefürjjel nem várják meg, mert általában 33 napos korban, ilyenkor élve 16-18 dekás a súlya, levágják, megtisztítják, becsomagolják, s hűtőbe teszik. Majd ha legalább 30 000 összegyűlik, kamionba rakják s Münchenbe viszik, vagy a trieszti kikötőbe szállítják, ahol Kuwait és őshazája, Japán felé behajózzák. A tisztított, csomagolt fürjért a HUNGAROCOOP, ha 100 grammon aluli 10 forintot, a 100—120 grammosakért 12—13 forintot, a 120 grammon felüliekért 15 forintot fizet. Darabonként átlag 2 forint tiszta nyeresége van a szövetkezetnek, ami nem hangzik túl soknak, de ha azt nézzük, hogy 500 négyzet- méter felületen félmillió fürjet •neveltek fel az idén, akkor az egy négyzetméterre eső nyereség igen jónak mondható. A szövetkezet, tekintve a hosszabb távon is biztosnak látszó exportpiacot, 1981-re már 1,2 millió pecsenyefürj exportra kötött szerződést a HUNGAROCOOP- pal, s egy nagyobb arányú fejlesztési programba kezdett. A majd másfél millió fürjet még a régi feldolgozóban fogják levágni úgyr hogy a napi 2500— 3000 darabos vágási kapacitást két műszak beállításával megduplázzák. « Ez azonban csak átmeneti megoldás, hisz az UNIVERSUMZsugorfóliába csomagolják a tál bérelt kis kapacitású, korszerűtlen feldolgozót máris „kinőtte" a fürjtelep. A tojóállomány és a keltető kapacitás évi 3 millió pecsenyefürj előállítását és exportját teszi lehetővé. Ehhez azonban 500-ról 3000 négyzetméterre kell növelni a fürjnevelő teret, és fel kell építeni a minden igényt kielégítő, automatizált fürjfeldolgozó nagyüzemet, ahol nemcsak a vágást gépesítik, hanem - magaspályás megoldással - a tisztítást, feldolgozást, csomagolást is. És hogy ne kelljen bérhűtőkbe szállítani a fürjet, saját hűtőházat létesítenek. A feldolgozó 25 milliós beruházással készül, saját erőből és export fejlesztési hitel felvételével, amit öt éven belül kell visszafizetni. Ennyi a beruházás megtérülési ideje is. A fürjfeldolgozó Reménypusztán épül fel, a tsz központjában, nagyrészt saját kivitelezésben, import nélkül. A gépeket, berendezéseket hazai gyárakkal gyártatja le a szövetkezet. A munkálatokat 1981-ben kezdik, s a tervek szerint 1982 első negyed év végén fejezik be, egy év átfutással. A teljes beüzemelés utón évente 3 millió pe- csenyefürjet exportálnak majd Reménypusztáról, ami évi 1 millió dollár tiszta bevételt jelent a népgazdaságnak. A hazai nagyüzemi fürjter- melés teljes vertikumát — tenyésztés, keltetés, nevelés, feldolgozás — tartja majd egy bontott fürjeket Fotó: Erb János kézben az Új Élet Tsz. A szö- vetkeíet szakemberei máris azon fáradoznak, hogy a német, az arab és a japán piacon jobban kedvelt nagytestű, vágottan 15^20 dekás fürjfaj- tát tenyésszenek ki. E célból hozták be a francia fürjet és az Egyesült Államokból a Fáraót. A kíséretekben o francia fürj egyértelműen bevált, felszaporítása megkezdődött. Az új feldolgozó egyben új munkaalkalmakat is teremt, újabb 30 embernek biztosít majd munkát, megélhetést. — Rné Tárgyalások a nyugatnémet Sachs céggel Kismotorgyártás Pécsett? Országos érdeklődésre számot tartó fejlesztési elképzelés a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezetben A kisgépesítés időszakót éljük. Óriási az igény mindenféle kisgép iránt az iparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban, az erdőművelésben, a parképítésben, nem utolsósorban a háztáji gazdaságokban, a hobbi kertészetekben. A kisgépeket többnyire külföldről hozzuk be, ami nem olcsó. Amit tudunk, idehaza gyártunk, ám lehetőségeink e téren meglehetősen behatároltak. A gyártók lépten- nyomon szűk keresztmetszetekbe ütköznek, a legnagyobb kérdés: honnan szerezzenek be motort kisgépeikhez? A hazai kismotorgyártás ugyanis megszűnt, a szükséges motorokat külföldről kell beszerezni, viszont az import nehézségekbe ütközik, szűkös a valutakeret, olykor baj van a külföldi gyártók szállítókészségével is. E gondba beleütközött a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet is. Másfél évtizeden át, 1975-ig gyártottak fűnyírógépeket, melyekhez a 125 köbcentis, 5 lóerős benzinmotorokat a Danu- viától szerezték be. Időközben a Danuvia lemondott a motorokról, megszűnt a hazai gyártás, ezt követően a pécsiek is kénytelenek voltak abbahagyni a fűnyírógépek gyártását. Két év telt el. Ekkor a szövetkezet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Kertészeti Egyesülés felkérésére ismét felújította a fűnyírógépek gyártását, mégpedig import motorral. Sőt tovább is léptek, az elmúlt évben bekapcsolódtak a kormány által hirdetett háztáji kisgép- gyártó programba, megkezdték a motoroskapák gyártását. E kisgépekbe kezdetben a legkülönbözőbb típusú külföldi motorokat építették- be, hogy tapasztalatokat nyerjenek használhatóságukról, élettartamukról, s végül a KERMI, valamint a felhasználók véleménye alapján a nyugatnémet Sachs és az amerikai Briggs motorok mellett döntöttek. Igen ám, csakhogy beleütköztek a már említett gondokba, a külföldi beszerzés nehézségeibe. Ekkor a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet vállalkozó kedvű vezetői újabb elképzelésekkel álltak elő. Miért ne lehetne ismét megindítani a hazai kismotorgyártást, s éppen a nyugatnémet partner, a Fichtel et Sachs cég segítségével? A licenc átvételével és kooperációs szerződéssel, netán közös vállalat alapításával? A pécsiek el is utaztak és tárgyaltak a schweinfurti cég vezetőivel, akik - mivel az ottani magas költségek miatt nem tudják kapacitásaikat tovább bővíteni — hajlandóságot mutattak az együttműködésre, nevezetesen arra, hogy kihelyezik a gyártást Magyarországra és a kompenzációs ügylet keretében átvesznek az itt gyártott motorokból. A kapcsolatfelvétel titán, a részleteket tisztázandó, további tárgyalásokra is sor került, a múlt év decemberében Pécsett jártak a nyugatnémetek, januárban pedig a pécsiek ismét felkeresik a Sachs céget. Elújságolhatjuk tehát, a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet országos érdeklődésre számot tartó fejlesztés tető aló hozásán, a hazai kismotorgyártás megteremtésén fáradozik. Egyebek mellett elő kell teremtenie a nyugatnémet géppark megvásárlásához szükséges összeget. Ami az anyagiakat illeti, a szövetkezet egy korábbi ígérettel bír, a kormány 40 millió forint állami támogatást ajánlott fel arra az esetre, ha a hazai háztáji kisgép-programhoz a benzinmotorokat biztosítják. De máris találtak idehaza is kooperációs partnert, a csepeli Duna Termelőszövetkezet hajlandó anyagilag is beszállni és részt venni a motor- és kisgépgyártásban. Mindezzel összefüggésben Török László, a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet elnöke felvetette egy megyei kismotorgyártó egyesülés tervét is, vagyis hogy termelési együttműködésre léphetnének a baranyai gépgyártó vállalatok. A 2,8-5 lóerős Sachs motorok kitűnő konstrukciók, minőségük magas, élettartamuk nagy, a Sachs márka világhírnévnek örvend. Kezdetben évente több tízezer, később évente akár 150 ezer darabot is gyárthatnának belőle, elláthatnák a hazai piacot, s jutna belőle bőven a külpiacokra is. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket. Miklósvári Zoltán Szigetvár díszpolgárai Szigetváron a közelmúltban került sor az első díszpolgári oklevelek átadására. A hagyományteremtés pillanataiban Szigetvár vezetői két embert tartottak méltónak a cím elnyerésére: Molnár Imrét és Zágon Gyulát. Érdekes, a két ember, akikről úgy találták, legtöbbet tettek a városért, egyike sem szigetvári. Molnár Imre 1952- ben került ide a Rábaközből. Nyugalmazott gimnáziumi igozgatóhelyettes, de így bizonyára ismerősebb: a Várbaráti Kör elnöke. — Szigetvár történelme és a Zrínyi-hagyomány iránti érdeklődésem szinte a városba kerülésem pillanatával már elkezdődött. Ugyanis a várban kaptunk lakájt, így a közvetlen környezetem is meghatározta későbbi tevékenységemet. A várban középiskolai kollégiumot alapítottam. Mint a fiúkollégium igazgatója a diákokkal együtt dolgoztunk a várban. Emellett tanítottam is: először óraadó voltam a gimnáziumban, tantárgyaim a magyar, latin és orosz. 1957-től véglegesen átkerültem a gimnáziumba, húsz éven át voltam igazgatóhelyettes és a levelező tagozat vezetője. — A tanítás mellé társult a másik nagy szenvedély, Szigetvár és a Zrínyiek. — Amikor a vár helyrehozásáért dolgoztunk, jöttek a látogatók és kérdezgettek. Ekkor kezdtem komolyabban a vár történetével foglalkozni — és rabja lettem ennek. Legszívesebben mindig ezt a kutatómunkát csinálnám. 1959-ben azután százhatvanhárom alapító taggal létrehoztuk a Várbaráti Kört, amelynek születésétől kezdve mind a mai napig elnöke vagyok. Ez volt Magyarország második ilyen köre, időben csak az egriek előztek meg bennünket. Büszkén mondhatom, ma már túlszárnyaltuk őket - több mint nyolcszáz tagot számlálunk, s eddig nyolc kiadványt jelentettünk meg. A kör tevékenységének köszönhető, hogy Szigetvár védelmének 400. évfordulójáról már egy teljesen helyreállított várban emlékezhettünk meg. — Legközelebbi tervei? — Most nagyon szép feladatot kaptam: az ELTE tanára, s egyben a Kortárs fő- szerkesztője, Kovács Sándor Iván megbízott egy korai Zrínyi-mű fordításával. A költő Zrínyi tizennégy éves korában latin nyelven írott, Szent Istvánról szóló dicsőítő költeményét a budapesti Széchényi Könyvtárban őrzik. Ez a fordítás már része lesz a most készülő Zrínyi kritikai kiadásnak. Dolgozom egy másik kiadványon is, ez a Várbaráti Kör kilencedik füzete lesz, „Szigetvári levelek a hódoltság korából" címmel, Zágon Gyula Kaposszek- csőről származik, 1946-ban került Szigetvárra. — 1950-ben kezdtem tanítani. Előtte közigazgatási területen dolgoztam, de tagja voltam a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaságnak, s már vettem részt képeimmel kiállításokon is. Nemcsak iskolában adtam órákat, huszonöt éven át vezettem szakkört, s büszke vagyok, (rogy volt tanítványaim közül huszonnyolcán mentek képzőművészeti pályára. — Milyen munkákkal vett részt kiállításokon? — Képekkel, domborművekkel, faragásokkal, grafikákkal. Közel száz alkotásom legtöbbjét a város múltja ihlette; most valamennyit fölajánlottam Szigetvárnak. A valamikori Múzeum Egylet elnöke voltam, s ebben a körben kerültem szorosabb kapcsolatba a Zrínyi-kultusszal is. Úgy gondoltam, hogy képzőművészeti alkotásokon keresztül is, és az órákon, szakköri foglalkozásokon is igen nagy lehetőség nyílik a nevelésre, oktatásra. Nemcsak képzőművészeti, történelmi, hanem erkölcsi nevelésre. A szigetvári hagyományoknál jobbat nem is kívánhat az, aki példát akar állítani tanítványai elé, s a bárminemű nehéz helyzetben való becsületes helytállásra, kitartásra szeretne nevelni. Ezt a lehetőséget akkor is megragadtam, amikor időnként magyar és külföldi csoportokat vezettem a várban, — Most mivel foglalkozik? — Szabad időm legnagyobb részében faragok. Nagyon szép, régi tölgyfát találtunk évekkel ezelőtt, négyöt méter mélyen. Az ötszáz éves faanyag, mely a siklósi kapunak volt valamikor alkotóeleme, konzerválódott a talajban. Már egy több mint húsz darabból álló sorozatot faragtam belőle: valamennyi a XVI—XVIII. századi hősök portréja. De még mindig maradt anyag, most ezen dolgozom. » Dücsö Csilla
