Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-01 / 1. szám

1981. január 1., csütörtök Dunántúli napló 3 Agazdaságapártmunkaközéppontjában! írta: Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága első titkára Gazdasági fejlődésünk inten­zív szakaszában, a szigorúbb és számunkra sokszor hátrá­nyos külgazdasági feltételek kö­zött a termelés, a gazdálkodás kérdései egyaránt megkülön­böztetett figyelmet kapnak a pártszervezetek és a pártszer­vek munkájában. Nehezebb körülmények között dolgozunk és ilyenkor különö­sen izgalmas megválaszolni; munkánk mennyire eredményes, élünk-e megyénkben lehetősé­geinkkel, a vállalati, szövetke­zeti tevékenység megfelel-e a népgazdasági követelmények­nek. Tudunk-e elegendő meny- nyiségben, jó minőségű, kor­szerű, gazdaságosan előállított terméket gyártani, a termelő- munka eredményeivel össz­hangban biztosítjuk-e a sokol­dalú és bővülő ellátást, szol­gáltatást, az életkörülmények javulását. A megyei pártmunkának sok területe van, gazdag eszköztár­ral rendelkezik a politika helyi meavalósításában. önmagában az is állandó feladatunk, hogy a változó kö­rülményekhez igazítsuk mód­szereinket, hogy a párt szervei - -iHphetésszerűen működjenek. Pártmunkánk eredményességét azonban végső soron nem a szervezet belső önmozgása, ha­nem az mutatja, hogy a politi­ka milyen színvonalon, milyen eredménnyel valósul meg, hi­szen az emberek aszerint véle­kednek a politikáról — és igya pártról is —, ahogy körükben: munka- és lakóterületükön megvalósul. Amikor tehát tevékenységün­ket ebben a szellemben tekint­jük át, a legalapvetőbb a gaz­dasági folyamatok vizsgálata, mert társadalmi-gazdasági elő­rehaladásunk mindig is attól függött, hogy a továbblépés anyagi alapjai a termelésben hogyan, milyen ütemben, meny- nyiségben teremtődnek meg. n népgazdasági követelményekkel összhangban Megyénk gazdasága eredmé-- nyes ötéves tervet zár. A konk­rét, részletes számbavétel még. természetesen visszavan, de a főbb folyamatoknak, tapaszta­latoknak,. tanulságoknak isme­retében vagyunk. A legfontosabbak: Gazdaságunk fejlődése ösz- szességében megfelel a nép- gazdasági követelményeknek. Az V. ötéves terv időszakában a termelőkapacitások jelentő­sen bővültek. A vállalkozói kedv, a kezdeményező készség erősödését mutatja, hogy kon­vertibilis export árualapokat nö­velő fejlesztések valósultak meg, például: a Pécsi Kesztyű­gyárban, a Zsolnay-gyárban, a Faipari Szövetkezetnél, a Hús­ipari Vállalatnál, a MEZŐGÉP Vállalatnál, a Sopiana Gép­gyárban, a Szigetvári Cipőgyár­ban, a Komlói CARBON-nál. A mezőgazdaságban a közös tár­sulások és vállalatok, az állami gazdaságok és a termelőszövet­kezetek egy része eszközölt je­lentősebb beruházást. Az új üzemek létrehozása mellett a műszaki fejlődés jellemzi szin­te az egész gazdaságot. A mintegy 31 milliárd forint ösz- szegű beruházással egyre in­kább megteremtődik annak le­hetősége, hogy korszerű körül­mények között, korszerű termé­ket gyártsunk és forgalmazzunk. Meggyorsult az ipari terme­lés üteme. Míg a IV. ötéves terv időszakában az évi növekedés üteme 1,2 százalék, az V. öt­éves tervben 2,5 százalék volt. A termelésnövekedés 92 száza­léka származott a termelékeny­ségből. A nehézipar termelése újra emelkedésnek indult, 5 év so­rán 8 százalékkal növekedett. Szén- és ércbányászatunk ha­táridő előtt teljesítette 5 éves tervét. Iparunk leggyorsabban nö­vekvő ágazata az élelmiszer­ipar, 60 százalékkal növelte ter­melését. A gazdaságpolitikai céloknak megfelelően iparvállalataink külkereskedelmi célú értékesíté­se 45 százalékkal emelkedett, az export összetételében is ked­vező változás ment végbe, ma már a nem rubel elszámolású értékesítés aránya megközelíti az 50 százalékot. Mindez arra is utal, hogy a termékszerkezet és a termék- váltás jó irányú. Építőiparunk is régebb óta a figyelem középpontjában van. Építési-szerelési tevékenysége 30 százalékkal emelkedett, tel­jes egészében a termelékeny­ségből. üzemi és kommunális épületek sokasága, 8800 szép új lakás, különösen a megye- székhely változó arculata dicsé­ri a tervezők, kivitelezők mun­káját. Az elismerésre méltó tel­jesítmények ellenére azonban az építőipari kapacitáshiány nem szűnt meg, ma is jelentős az elutasított építési igények összege. Megyénk mezőgazdasága tör­ténetének eddigi legnagyobb teljesítményét nyújtotta. Terme­lésének növekedése — a csök­kenő létszám ellenére — 20 százalék körül alakul, mennyi­ségben és hozamokban magas szinten termelt. Búzából öt év átlagában hektáronként 4567 kg termett, 1857 kg-mal több, mint az 1971—1975-ös években. 1980-ban pedig az eddigi leg­nagyobb termésátlagot érték el a megye gazdaságai, búzából 5199, őszi árpából 4214 és zab­ból 3428 kg-ot hektáronként. Az állatállomány alakulására vonatkozó célokat is elértük. Az állatlétszám magas szinten van. Az V. ötéves tervben a sertés­létszám 90, a juh 57, a baromfi 55, a tejtermelés 41 százalékkal emelkedett. A gazdasági fejlődés lehető­vé tette lakosságunk készpénz- bevételének 45 százalékos emelkedését, a megbízható áru­ellátást és az életkörülmények jelentős javulását is. Közel' 16 500 lakás készült el, 20 szá­zalékkal több mint a IV. öt­éves terv időszakában. Hozzá­vetőlegesen 50 000 ember köl­tözhetett új lakásba, Ennyi la­kás még soha nem épült me­gyénkben. Tekintettel arra, hogy a lakáshiány változatlanul a legnagyobb társadalompolitikai probléma, nagy eredménynek tartjuk, hogy a tervezettnél több lakás épült. Magánerőből épí­tették a lakások 60 százalékát. A tervezettnél gyorsabb ütem­ben halad a lakosság vízellátá­sa is, kb. 20 000-rel növekszik g vízhálózatra kapcsolt laká­sok száma. A vízellátás a köz­ségekben hozott nagyobb ered­ményeket, mert az igény is fo­kozottabban jelentkezett, kielé­gítéséhez pedig áldozatvállalá­si készség is kapcsolódott. Tovább javult az utak minő­sége, korszerűbb és kulturál­tabb a közlekedés. Bővült a hírközlési lehetőség is, 7400 új telefon állomással. Szembetűnő a kereskedelmi hálózat növekedése. Korszerű, kulturált körülmények között vá­sárolhatunk. Sikerült követni a lakásépítést az üzlethálózattal, ma már az új lakótelepeken működnek az élelmiszer áru­házak is. önmagáért beszél — ezért érdemes felsorolni —, Pécsett 5 év alatt 10 élelmiszeráruház létesült, felépült a kenyérgyár és a süteményes üzem, a KON- ZUM Áruház, a fedett vásár- csarnok és új piac épült Új- mecsekalján is. Az egészségügyi ellátás is összességében előrehaladást tükröz. Legfőbb célunk a kór­házi férőhelyek gyarapítása tel­jesül. A szigetvári új elmekór­házzal, a harkányi és a mohá­csi kórházak új szárnyépületei­vel most már 3870 kórházi ágy fogadja a betegeket, 16 szá­zalékkal több mint 1975-ben. A felnőtt és gyermek rende­lők száma 24-gyel több. Közel 600 bölcsödéi férőhely bővülésével lehet számolni. A tervezettnél 1500-zal több, 4700 óvodai hely létesül. De talán a számoknál is többet mond, hogy Pécsett lényegében böl­csödére, óvodára már nem kell várni és a megye más terüle­tein is javult az ellátottság. Ebben nagy szerepe van a tár­sadalmi segítségnek és még vállalni kell bizonyos mértékű zsúfoltságot is a gyermekintéz­ményekben. Azt hiszem, ha felidézzük em­lékezetünkben megyénk váro­sainak, falvainak 5 évvel ez­előtti képét, előnyükre állapít­hatunk meg változásokat. Gazdaságunk teljesítményé­nek, a fejlesztő munkának ilyen vázlatos áttekintése alapján is választ kaphatunk arra, hogy közös munkánk — a szellemi és fizikai munka — eredményeként a legfontosabb területen a termelésben előre haladtunk, a fő folyamatok megfelelnek cél­jainknak. Mi is hozzájárultunk népgazdaságunk fejlődéséhez, anyagi-szellemi előre haladá­sunkhoz. Lehetőségeink elért eredményeinknél is nagyobbak voltak A megtett út áttekintése — a számadás — azonban azt is feltételezi, hogy megvizsgáljuk: eredményeink hogyan viszo­nyulnak lehetőségeinkhez. Ta­pasztalataink birtokában mond­hatjuk: szorgalmas munkával, tartalékaink felszínre hozatalá­val, a szervezés, vezetés javí­tásával nagy eredményeket ér­tünk el, de eredményeinknél is nagyobbak voltak lehetősége­ink. Ez fontos tanulság. Kü­lönösen most, amikor egy új középtávú terv végrehajtását kezdjük el megyénkben is. Lehetőségeinkkel tehát nem éltünk mindenütt. Okairól szól­va, ezek összefüggnek ugyan általános helyzetünkkel, nehéz­ségeinkkel, mégis magunkra kell mutatni elsősorban. Kés­tünk döntésekkel és így behoz­hatatlan hátrányba kerültünk. Nem voltunk esetenként elég határozottak, kezdeményezőek és nem mindig ösztönöztünk ilyen magatartásra. Elfogadtuk néha az átlagosat, amikor töb­bet kellett volna nyújtanunk vagy követelnünk. A munka em­beri tényezőiben, különösen a vezetői munkában rejlő lehető­ségeket még nem használjuk ki eléggé. Ki nem használt lehetősé­geinkről szólva: az ipari ter­melés pld. 1980-ban összessé­gében nem növekszik, a válla­latok egy része a termelés ala­csonyabb szintjén is megtalálja számítását. A termelékenység nem a kívánt ütemben emelke­dik. A műszaki fejlesztésnek olyan területei, mint az import­kiváltás vagy az energia-megta­karítás még alacsony hatás­fokú. A mezőgazdaság teljesítmé­nye általánosan nézve elisme­résre méltó. De a teljesítmé­nyek között rendkívül nagy a szóródás. Reálisan nézve ez nemcsak a termőhelyi adottsá­gokból következik. Hatékony­ságban, hozamokban, jövedel­mezőségben nagyok az eltéré­sek. A szántóterület csökkenése sem nem indokolt ilyen arány­ban. (5 év alatt 5 százalék, 1980-ban 1,5 százalék.) Szőlő-, gyümölcs-, zöldség- termelés biztosítja az ellátást, de alatta marad lehetőségeink­nek. A jó mezőgazdasági üzemek példája mutatja a községek né­pességmegtartó képességére gyakorolt hatásukat is. Ebből c szempontból is a termelő- szövetkezetek gazdálkodásának javítása nagy jelentőségű. Fejlődött építőiparunk, de vé­gül is a vele szemben támasz- tett követelményeknek nem tu­dott maradéktanul megfelelni. A befejezetlen beruházások egy része kivitelezői kapacitáshiány következménye. Az építési-szerelési, különö­sen a felújítási kapacitás — jelenleg is kevés! Az építőipari szervezetek, az ÉVM, de a me­gyei párt- és tanácsi szervek együttes feladata, hogy a szük­ségletnek megfelelő legyen ezen a területen is az ellátás. A felújítási munkák, a város­képet is formáló rekonstrukciók a tervidőszak végére kaptak lendületet. A pécsi belváros re­habilitációjának csak elkezdé­séig jutottunk. Látnunk kell azt is, hogy a fejlődésnek, az eredményesebb munkának néhány ipari, mező- gazdasági üzemben, intézmény­ben a szubjektív feltételei hiá­nyoznak. És ott, ahol a lehetőségekkel éltek, olyan szükségletek is ki­elégítést nyertek, melyeket anyagi eszközök hiányában nem tervezhettünk. A gyermekintézményi hálózat (bölcsödé, óvoda, iskola) fej­lesztés egy jelentős része helyi kezdeményezéssel, társadalmi segítséggel valósult meg. Ilyen módon épült a Felszabadulási Emlékmű, a műjégpálya Pé­csett. Ilyen módon jöttek létre községekben iskolai tantermek, tornatermek, klubok, üzemi ét­kezdék, mint például Szabad­szentkirályon és Lippón. Helyi kezdeményezés volt többek kö­zött a Bikali Állami Gazdaság 500 vagonos halfeldolgozójá­nak megépítése, a Pécsi Állami Gazdaság gombatermesztése a pécsi pincékben, a pécsi Moz­galmi Ház és a második köz­úti felüljáró megépítése, és még sok más példa, mint a nép- fronlszervek által kibontakozta­tott környezetszépítő mozgalom. Az említett példák arra ösztö­nöznek: így is lehet. Előbbre juthatunk, ha nem elégszünk meg azzal, amit az állami költ­ségvetés nyújt, ha magunk ere­jét is igénybe vesszük. Ha nem fogadjuk el a gondokat és ke­ressük megoldást, akkor is. ha nincs rá határozat. Ha képe­sek vagyunk kritikusan viszo­nyulni saját gyakorlatunkhoz. Előre tekintve! Pártunk XII. kongresszusa a mai bonyolult, feszültségektől terhes nemzetközi helyzetben és a nehéz gazdasági viszonyok között is világos programot adott. Népköztársaságunk par­lamentje a közelmúltban emel­te törvényerőre a VI. ötéves ter­vet, amely gazdasági progra­munk, egyben társadalmi elő­rehaladásunk alapja is. A közeljövőben — a közpon­ti tervet figyelembe véve — ké­szülnek el a tanácsi, vállalati, üzemi, szövetkezeti középtávú és éves tervek, melyek tenni­valóinkat konkrétan megjelölik. Őszintén és nyíltan kell szól­nunk arról, hogy az ellentmon­dásos nemzetközi politikai lég­kör, amelyben egyaránt jelen vannak a feszültség és az eny­hülés elemei, nehezíti hazánk­ban is az építőmunkát, lassítja és költségesebbé teszi a gazda­sági fejlődést: Gazdaságpolitikánk fő irány­vonala ezért a hatékonyság és a versenyképesség növelése, a minőségi tényezőkön alapuló intenzív fejlődés kibontakozta­tása. Ez alapozza meg ugyanis a népgazdasági egyensúly to­vábbi fokozatos javítását, meg­szilárdítását, valamint életszín­vonalunk megőrzését, az élet- körülményeink — lehetőségeink­hez igazodó — javítását. Mind­ezt műszaki fejlesztéssel, a ter­melési szerkezet további átala- kitósával, a ráfordítások csök­kentésével, az érdekeltségi vi­szonyok további fejlesztésével érhetjük el. A nemzeti jövede­lem évi átlagban 3 százalék­kal növekszik. A belföldi fel- használás — a fogyasztás és a felhalmozás — a nemzeti jö­vedelem növekedésénél ■ lénye­gesen kisebb mértékben emel­kedhet. Szembetűnő tehát, hogy a termelési, elosztási viszonyok szigorúak, lehetőségeink beha­tároltak, meghatározottak. Eb­ből következően vissza-vissza- térő kérdés, hogy ilyen körül­mények között van-e lehetősé­günk, szerepünk a dolgok érde­mi alakításában, a vezetői mun­ka, a vezetői felelősség hogyan érvényesülhet. Van-e értelme a jobbító szándéknak, a kezde­ményezésnek, a társadalmi ösz- szefogásnak. Egy-egy területen, vagy munkahelyen a viszonyok milyensége mennyire meghatá­rozott a külső tényezők által. A válaszunk ezekre a kérdé­sekre csak az lehet — még ezekben a szigorú időkben is —, rajtunk is múlik, tőlünk is függ, hogy alakulnak dolgaink, milyenek lesznek a termelési és az elosztási viszonyok, az élet- és a munkakörülmények. Azt természetesen pontosan nehéz megmondani, hogy me­gyénk arculatának további ala­kításában milyen arányban van nekünk, baranyaiaknak szere­pünk. De egy bizonyos mérték­ben biztosan van olyan felelős­ségünk, amit másokra, külső körülményekre nem háríthatunk át. Először is élnünk kell mara­dék nélkül lehetőségeinkkel és ez fejlődésünk, előrehaladásunk szempontjából továbbra sem kevés. Most, amikor a visszafogott­ságról — különösen a beruhá­zások területén — olyan sok szó esik, nem szabad, hogy köz­ben elfeledkezzünk tennivalóink sokaságáról. A VI. ötéves terv megyei feladataiból ha csak a tanácsi fejlesztési lehetőségeket vesszük számba — (amelyről december 28-án tárgyalt me­gyei tanácsunk) — semmivel sem lesznek a korábbiaknál ki­sebb feladataink. Életkörülmé­nyeink javítását szolgáló fej­lesztésekre 7,5 milliárd, felújítá­sokra 3,5 milliárd forintot költ- hetünk. Fontos, hogy ezt a ter­vezett időben, jó használati ér­tékkel tegyük. A következő 5 év­ben is azt tervezzük, hogy ta­nácsi fejlesztéssel felépül töb­bek között: 13—14 000 lakás, 540 bölcsődei, 1700 óvodai fé­rőhely, 11 általános és gyer­mekorvosi körzet, 182 általános iskolai, 20 szakmunkás intézeti tanterem, 120 kórházi ágy, 450 diákotthoni férőhely, 15 200 m kereskedelmi hálózat, 37 000 m;l víztermelő kapacitásbővítés. Hogy mindez megvalósuljon szervezetten és szorgalmasan kell dolgoznunk. De lehetősé­geinket nem meríti ki, mert a társadalmi összefogásnak ellá­tási színvonalunk javításában ezután is meglesz a lehetősége és a jelentősége is. Időben el kell jutnunk ahhoz, hogy cél­jainkhoz igazítsuk az eszköz- és feltételrendszert. A beruházó, tervező, kivitelező szervezetek­nek ezért a megyénkben az át­lagosnál többet kell nyújtaniok. A termelésben, különösen az ipari termelésben — figyelmet fordítva a szénbányászat ki­emelt fejlesztésére — az eddi­gieknél nagyobb ütemben kell előre haladnunk. A bányásza­tot kivéve a termelés jelentő­sebb beruházások nélkül kell hogy emelkedjék. Adottságunk, termelési szín­vonalunk a mezőgazdaságban jobb az országos átlagnál, el­várható, hogy ennek megfele­lően dolgozzunk. Alapvető cé­lunk a gazdaságos hozamnöve­lés minden területen. A Megyei Pártbizottság, ami­kor decemberben a következő 5 évre szóló feladattervét és az 1981. évi munka,tervét tárgyal­ta és fogadta el joggal állapí­totta meg, hogy továbbra is a gazdaságban végzendő munka áll a pártmunka középpontjá­ban. n pártmunka eszközeivel! Gazdaságszervező munkánk­ban ezért a termelés hatékony­ságának növelése, szerkezeté­nek további átalakítása, nem­zetközi versenyképességének fo­kozása, az elért élet- és ellátá­si színvonal megőrzése, lehető­ség szerinti fejlesztése, a meg­lévő tartalékok feltárása, a kez­deményezőkészség erősítése a fő kérdés. Agitációs- és propaganda tevékenységünkben is fontos feladat: gazdasági helyzetünk­ről reálisan szólni, céljainkat megismertetni, konkrét tenni­valóink megvalósítására mozgó­sítani. Pártbizottságunk sok irányú feladatainak — a gazdaság pártirányításának is — csak úgy tud eleget tenni, ha fejleszti munkastílusát, munkamódszerét, tehát tevékenységét hozzáiga­zítja a változó körülményekhez, tennivalókhoz. Vezető szerepé­nek érvényesülése megköveteli, hogy a határozatok végrehajtá­sát jobban szervezzük. Ehhez mindenekelőtt növelni kell tag­jaink és testületeink önállósá­gát és felelősségét a társadal­mi érdekek megismertetésében és érvényesítésében, a végre­hajtást gátló tényezők meg­szüntetésében. Erősítenünk kell megyénkben is a párt eszmei-politikai, cse­lekvési egységét, a pártfegyel­met. Szükséges, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a párt ál­láspontjának kifejtésére és ér­vényesítésére. A párt vezető szerepe káde­rein keresztül érvényesül. Ezért a vezetőkkel szemben támasz­tott követelmények mércéje ma­gasabb. Ismert példák bizonyít­ják, hogy egy-egy gazdasági vagy intézményi szervezetben semmi más, csak a vezető sze­mélye változott, a tevékenység mégis sokkal eredményesebb lett. Állandó feladatunk, hogy a káderpolitikai elvek következe­tesebb érvényesítésével, terv­szerűbb kiválasztással, képzés­sel, előléptetéssel és cserével javítsuk a vezetés személyi fel­tételeit. A kádermunka demok­ratizmusának szélesítésével is fokozzuk a vezetők munkájának és magatartásának ellenőrzé­sét. A Megyei Pártbizottság ép­pen a vezetői munka megnöve­kedett szerepe miatt a közel­jövőben napirendre tűzi a me­gye káderhelyzetét, és a hely­zet ismeretében megjelöli a to­vábbi tennivalókat. A párt utánpótlását szolgáló tevékenységünkben is megkü­lönböztetett figyelmet kap a termelő terület. A munkások kö­réből kerül a pártba hosszú évek óta az új tagok kéthar­mada. A megyei tömegszervezetek­től, tömegmozgalmaktól, tudo­mányos egyesületektől is azt várjuk: vállaljanak részt pár­tunk általános politikájának, benne gazdaságpolitikájának végrehajtásából. Segítsék a megyei és helyi tennivalóink ki­munkálását, legyenek kezdemé­nyezői és szervezői a szocialista munkaversenynek, az újítómoz­galomnak, a környezeti kultúra javításának. Az 1981. évi és további sike­res munkánk, társadalmi célja­ink elérésének alapfeltétele, hogy megyénk dolgozói vala­mennyien: munkások, parasz­tok, értelmiségiek és alkalma­zottak, párttagok és párton kí­vüliek, a vezetők és beosztottak, a szocialista brigádokban részt­vevők fegyelmezettebben és jobban dolgozzunk a XII. kong­resszus és a megyei pártérte­kezlet határozatainak valóra váltásáért.

Next

/
Thumbnails
Contents