Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-18 / 17. szám

Ismét Lvov-Kertváros közlekedéséről Á beszerzés nem követi a városfejlesztést A tényleges javulás az új csuklósoktól függ December 24-én Lvov-Kert- város közlekedési viszonyairól írtunk. Pontosabban a nevelési központ körül terebélyesedő ún. 2. tömb ma már a tízezret meghaladó lakosságának a közlekedési kiszolgálásáról volt szó. Ha a cikk megírása ide­jén jobban odafigyelünk, ész­revehettük volna, hogy né­hány napja történt valami vál­tozás. De minthogy a csúcsfor­galomban a zsúfoltság csök­kenését nem észleltük, azt sem vettük észre, hogy több autó­busz fut a 16-os vonalán. Vféf szólóbusz fs segít A 12-es Volán ugyanis de­cember 15-én két szólókocsi­val növelte a nevelési köz­pontnál levő indítóállomás au­tóbuszállományát — most te­hát hét csuklós és két szóló­kocsi látja el a napról napra növekvő feladatokat. Hogyan reagált erre az utas, aki sokadmagával vára­kozott a megállóban (itt, ott vagy amott)? Bármennyire is az lenne a kívánatos a Volán számára, hogy ,,lám, új buszo­kat állítottak be és máris jobban közlekedünk" felkiál­tás fogadja a buszokat, a rea­gálás így szólt: „hát ezek ho­zó gondolnak, hogy ilyen tö­meghez szólókocsit küldenek?" Természetesen jogos a Volán igénye a pozitív megnyilatko­zások iránt, ám az utas rea­gálását sem vethetjük el. Jo­gos az elégedetlenség a moz- Julhatatlanságig tömött szóló- rocsiban, amikor egymás után <ét, viszonylag üres 39-es előzi útvonalán a 16-ost. Az ünnepek elmúltával kez­deményezésünkre ültünk le a /ólán illetékeseivel — Albert Ferenc forgalmi igazgatóhe- yettessel és Erdő János sze­mélyforgalmi főosztályvezetővel - a jelenlegi helyzetről és a övőbeni tervekről beszélgetni. Ezt megelőzően azonban egy :is helyszíni szemlére mentünk (álsecz Károly helyi állomás- önökkel. Tumultus a Konzumnál Délutáni csúcsforgalomban — él 4 után — a Konzumnál. 50 >erc alatt 11 db 39-es és 8 db 16-os (kétszer szóló, egy­szer pedig a Kossuth térről ki­álló tartalékcsuklós) jön a megállóba. Kálsecz Károly sze­rint 3-4 percenként kellene itt megjelenni a buszoknak, ami átlagban igaz is. Valójában azonban gyakori, hogy egy­szerre három-négy is; a meg­álló által egyszerre fogadha- tókon kívüli „fölösleg" ilyenkor várakozni kényszerül a Hal tér túlsó oldalánál, míg „szaba­dot kap". Nagyon nehéz .. . óriási a forgalom a Rákóczi úton . . . Mintha nem is lenne új 6-os út. (Úgy tűnik: sokan nem hajlandók változtatni évti­zedes megszokásaikon, s bár­mily nehezen is, csak itt köz­lekednek, nem törődve azzal, mennyire akadályozzák a tö­megközlekedést.) Figyeljük a forgalmat. Beáll egy-egy busz, szinte teljesen kiürül, beszip­pantja a várakozókat, elmegy, utána 1—2 percig csend és üresség van, aztán ismét a tö­meg ... És ez ismétlődik újra meg újra. Más az utasok dol­ga, • amikor két 39-es áll be egyszerre és más, amikor a két 16-os érkezése között 5—7 perc telik el. Gyakran hallott és el­fogadható érv: csúcsforgalom­ra egyetlen közlekedési válla­lat sem tervezhet járműállo­mányt. Legfeljebb szervezhet. A Volán ezt próbálja. A nevelési központnál egy konténerházikában van az in­dítóállomás irodája. Itt Schmidt lenőné forgalmi szol­gálattevő mutatja a kiírást: reggel 8-ig 9 kocsi van kint a forgalomban (tehát mind!), délután 3-ig csak 4, utána es­te fél 7-ig ismét mind a 9, végül üzemzórásig csak 2. Szeidl László gépkocsivezetővel pár mondatot válthatunk. Nem érti, miért rövidebb a 16-os menetideje 2 perccel a 39-esé- nél, holott az útvonala pedig 900 méterrel hosszabb. Mi sem! Hiszen ugyanazok az akadályok vágják el mindkét járatot. Egyébként a 16-os 33 perc alatt fordul hivatalosan, s a pilótának sokszor annyi ideje sincs a csúcsban, hogy kiszálljon egy percre. Hivatalo­san — forda szerint is - csúcs­időben 1 -2 perc a várakozási idő, de ha a menetidőt „elve­ri" a sok piros, meg a Konzum körüli tumultus, a késedelmet a vezetőnek saját magán kell behoznia. Egyébként Szeidl László is úgy vélekedik: kevés a kocsi, a szólóbuszokkal pe­dig nem lehet megoldani a gondokat. Beszerzési gondok És ezek után a beszélgetés. Albert Ferenc egy figyelem­re méltó információval kezdi: az UVATERV által 1985-re prognosztizált utasszám már 1980-ban bejött, amihez vi­szont Erdő János hozzáfűzi: nem tehetnek róla, hogy a ko­csibeszerzés nem követi a vá­rosfejlesztést. Ez egyébként nem Volán-hiba. Elhangzott ugyanis az is, hogy januárra hat új csuklóst várnak, s azo­kat a 16-osra telepítik, velük vclóban észrevehetően javul majd a közlekedés (ha a Rá­kóczi úton is sikerülne valami „rendet" csinálni, pl. a 20-as és a többi járatok megállóját átteni a Hal tér túlsó oldalá­ra). Am pillanatok alatt kide­rül — amint az Ikarusszal és a Volán Tröszttel beszélünk -, hogy a remény megmarad re­ménynek. Az Ikarus januárban csak szólókocsikat szállít a Trösztnek, a pécsi Volán vi­szont azokból nem kér, mint­hogy tudja: jelenlegi gondjai megoldásához nem azokra van szüksége. Az is kiderül, hogy az Ikarus az első negyedévben sem szállít csuklósokat. Ezt tudva kétségessé válik a másik információ megvalósíthatósága is. A pécsiek ugyanis a Buda­pesti Közlekedési Vállalattól akarnak átvenni 30 csuklóst, amit a fővárosiak cserélnek le újakkal. Ezek megfelelő felújí­tás után 2—3 évig futhatnak. Ám ha a BKV is szólókocsikat kap, nyilván olyanokat is ad le, akkor viszont a Volán — egyelőre — eláll az üzlettől. Pécsett pedig marad minden a mostaniban. Felvetettük: esetleg átcso­portosítani a 39-esekből. Erre viszont nem vállalkoznak. Ha ugyanis a 39-esből vesznek el, a probléma ott jelentkezik (a járat megfelelő kihasználtsá­gát cdatszerűen igazolják), te­hát a 16-ost kell rendbe tenni! És ez egyre sürgetőbb. Ha ugyanis Lvov-Kertvárost rá­nyitják — akár az Egri Gyula útról, akár a Sarohin tábornok útjáról — az 58-as útra, új já- rat(ok)ra, új autóbuszokra lesz szükség. Tulajdonképpen erre az új feladatra tervezte a BKV-buszok beszerzését a Vo­lán. Hársfai István Fortuna és a hetvenesek A lottó megindulása óta, íz 1980. évi negyvenkilence- lik heti húzásig bezárólag >300 nyerőszámot húztak ki 260 sorsoláson. Ha a 6300-at ilosztjuk a 90 lottószámmal, ikkor kiderül, hogy minden zámnak hetvenszer lett volna ilkalma kijönni. Persze van- lak túlbuzgó és lusta lottószá­nok is, így aztán a legtöbb zám a szabályos hetvennél lyakrabban, illetve ritkábban zerepelt a nyerők sorában. Érdekes, hogy mégis akad lórom olyan szám, amely pél- lás pontossággal éppen het- enszer szerepelt decemberig i kihúzottak között. A három etvenszeres nyerő a 37-es, a 8-as és a 41-es. Vagyis For- una szeszélye folytán e szá­mok között kettő egymás mel­lett áll, a harmadik pedig csupán két közbeékelő szám után követi őket. Egytől har­minchatig és negyvenkettőtől kilencvenig egyetlen hetven­szer kihúzott számot nem talá­lunk. Olyan szám azonban, ame­lyik alig tér el a szabályostól, bővebben akad. 69-szer húz­ták ki az 1-es, a 72-es, a 82- es és a 87-es számot, 68-szor az 52-est, 71-szer a 33-ast és a 74-est, 72-szer a 19-est, a 21-est; a két szomszédot, a 65-öst és a 66-ost, továbbá a 81-est és a 90-est. Tehát há­rom szám teljesen, 13 pedig plusz—mínusz 1—2 eltéréssel betartotta a papírformát. Ez a lottószámok csaknem egyötöde. Akad persze olyan szám is, amelyik még hatvanszor sem szerzett örömet a lottózóknak. E rosszul fizető számok a kö­vetkezők: 2, 11, 27, 30, 31, 40, 58, 62, 63, 68, 80, 85, 88. E 13 balszerencsés szám közül is külön meg kell róni a 30- ast, amely eddig mindössze 48-szor jött ki! Ezzel szemben 80-szor, vagy többször volt nyerő a 3-as, a 12-es, a 13- as(!), a 23-as, a 42-es, a 47- es, az 51-es, az 56-os, a 71- es, a 75-ös, a 77-es és a 86- os, vagyis 12 lottószám. Közü­lük már a századik nyerés ka­puját döngeti az eddig már 98-szor kihúzott hármas, amely a számításba vett utolsó tíz húzáson is kétszer szerepelt. A 41—49. húzósokon kétszer ki­Megmérik a gramm egymilliárdod részét Kutatások a POTE víruslaboratóriumában Dz orvosok növényeket „gyógyítanak” flz enzimek megmutatják a láthatatlant Hihető, elképzelhető-e, hogy ez emberek orvosai beteg nö­vényeket gyógyítsanak? Mégpe­dig nem hobbiból, csak a ma­guk időtöltésére, hanem komoly hasznot hajtva, a tudomány legmodernebb eredményeit fel­használva? Nemcsak elképzel­hető, hanem mérhető, nyomon követhető valóság ez a Pécsi Orvostudományi Egyetem Mik­robiológiai Intézetének vírusla­boratóriumában. A gyógyítás persze áttétele­sen, közvetett módon történik. Az orvos dolga ez esetben az, hogy kimutassa olyan növényi vírusok jelenlétét, melyek al­kalmasint óriási károkat okoz­hatnak, A kukoricánál például egy vírusfajta a levelek klorofill- állományát pusztítja, esetenként akár 20 százalékos terméscsök­kenést előidézve. Egy másik — a Plumpox el­nevezésű — vírus a csonthéjas gyümölcsöket pusztítja. A me­zőgazdaság célja tehát az, hogy vírusmentes állományt hozzon létre, már a szaporító­anyagok mentesek legyenek a kórokozóktól, hiszen ma még nem ismernek olyan ellenanya­got, amely védené, illetve gyó­gyítaná a fertőzött növényeket. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium agroké­miai és növényvédelmi központ­ja tudomást szerzett arról, hogy a POTE víruslaboratóriumában alkalmaznak egy olyan eljárást, amellyel teljes biztonsággal, akár molekuláris méretekben is kimutatható a növényi vírusok jelenléte. Ritka alkalom, hogy orvosi intézmény mezőgazdasá­gi célú munkát is végezzen, de ezúttal létrejött a kapcsolat a humán és növényi virulógusok húzott hat szám között egyéb­ként ott van a „szerencsétlen" 13-as is. Nem szerepel rosszul a szintén rossz hírű 7-es sem: eddig 77-szer akadt a szám­húzók kezébe, A kártyások üd­vöskéje, a 21-es mindkettő mögött lemaradt kissé: 72-szer került elő a lottógömbből. Ha valaki lottószelvényét azokból a számokból óhajtja összeállítani, amelyeknek a legtöbb a behoznivalójuk, te­hát feltételezi róluk, hogy most már igyekezni fognak fel­zárkózni, az a kettest, a hu- szonhetest, a harmincast, a hatvanhármast és a nyolcvan­nyolcast választja. Aki viszont az eddig is szorgalmas számok legbuzgóbbjaiban bízik, az így tölti ki a szelvényét: 3, 13, 56, 75, 86. Végül két különös véletlen egybeesés: az 58-ast éppen 58-szor, a 61-est pedig 61-szer húzták ki. között. Úgynevezett külső kuta­tási szerződés keretében a pé­csi laboratórium számtalan ilyen vizsgálatot végzett el, sőt, kidolgoztak egy olyan eljá­rást, amellyel akár kint a földe­ken is tesztelhetik a növénye­ket. Angol kutatók 1978-ban pub­likáltak hasonló eljárást és eredményeket, de ugyancsak két éve októberben már a pé­csi víruslaboratórium eredmé­nyei is napvilágot láttak egy szakfolyóiratban. Azóta szinte zarándokhellyé vált a POTE ví­ruslaboratóriuma. Jöttek tanul­mányútra Bordeaux-ból egy szőlészeti kutatóintézetből, Bul­gáriából, s még számos ország­ból. Nálunk, a Sasad Termelő- szövetkezet messze földön híres virágkertészete külön szakem­bert alkalmaz a szegfűt megtá­madó vírusok felderítésére. Mindezek ismeretében elgon­dolkoztató, hogy intézményesen alig foglalkozik ezzel a témá­val a magyar mezőgazdaság, pedig a szaporítóanyagok ex­portjának egyik alapfeltétele a vírusmentes állomány. A fentebb leírt eredmény — bár a népgazdaság számára sem elhanyagolható — tulaj­donképpen egy mellékesen hasznosítható területe annak a laboratóriumi eljárásnak, amely a gyógyászat mindennapi gya­korlata és a kutatás számára is rendkívül nagy segítséget nyújt. Az eljárás neve: enzim immuno essay. A kifejezés tulajdonkép­pen azt jelenti, hogy a vizsgá­landó anyaghoz a vizsgálat célja szerint kiválasztott enzi­met adnak. Az enzim bontó te­vékenysége színhatás útján is érzékelhetővé, sőt, mérhetővé teszi — akár molekuláris meny- nyiség is — a keresett anyag jelenlétét. A fentiek érzékeltetésére pél­da, hogy a gramm ezredrészét speciális, igen finom mérleggel még meg lehet mérni. Az en­zim immuno essay azonban le­hetővé teszi a nanogramm, az­az a gramm egymilliárdod ré­szének pontos meghatározá­sát. Azért lényeges ez, mert a vi­taminok, hormonok, ellenanya­gok ilyen mennyiségben fordul­hatnak elő a vizsgálati anyag­ban. Kiszűrésükre, mérésükre az egyéb, hagyományos eljárások igen hosszadalmasak, bonyolul­tak lennének. Alkalmazzák ugyan az úgynevezett radio- immuno essay-t, amelynél izo­tópok segítségével választják ki, mérik a keresett anyagot. Ez az eljárás azonban igen költséges, széles körű alkalma­zása éppen ezért elképzelhetet­len. Dr. Pácsa Sándor, az orvos- tudományok kandidátusa, a POTE víruslaboratóriumának ve­zetője elmondta, hogy 1976- ban kezdték meg Pécsett az en­zim immuno essay alkalmazá­sát, nemzetközi szinten is az elsők között. Az oxfordi egye­temmel tartott kapcsolat, a kö­zös, összehasonlító vizsgálatok alapján kétséget kizáróan be­bizonyosodott, hogy ez az el­járás is ugyanolyan értékes és pontos információkhoz juttatja az orvosokat, mint a nagy költ­ség- és beruhózásigényes izotó­pos eljárás. Ezzel viszont lehe­tővé vált az, hogy már gyakor­lattá váljon a terhes anyák szű­rővizsgálata, az alfa foetopro- tein kimutatásával. (Erről ko­rábban már hírt adtunk lapunk­ban, ez a vizsgálat ad választ arra, hogy nem fenyeget-e a magzatnál a velőcsőzáródási rendellenesség veszélye.) Ugyancsak ez az eljárás adott először biztonságos vá­laszt arra, hogy a terhesség mely időszakában, milyen mér­tékben jelentkezik a vírusfertő­zés, s ez milyen következmé­nyekkel jár a magzat számára. Igen érdekesek azok a vizs­gálatok, amelyek a szervezet immunológiai rendszere és a daganatos megbetegedések kö­zötti kapcsolatot, illetve a ví­rusok és a rákos megbetegedé­sek kapcsolatát kutatják. Az elkövetkező években ezek azok a főbb területek, amelyekben a víruslaboratórium is kutatáso­kat végez. Kurucz Gyula HÉTVÉGE 5.

Next

/
Thumbnails
Contents