Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-17 / 16. szám

1981. január 17., szombat Dunántúli napló 5 Pécsi Akadémiai Bizottság Megbízatás öt évre A Magyar Tudományos Aka­démia Pécsi Akadémiai Bizott­ságának szervezetében jelentős helyet foglalnak el a szakbi­zottságok, amelyekben egy-egy tudományos terület művelői fejtenek ki közös tevékenysé­get. A Pécsi Akadémiai Bizott­ság szakbizottságai annak el­lenére, hogy nem kutatóhe­lyek, egyre nagyobb szerepet vállalnak a dél-dunántúli ré­gió tudományos tevékenységé­nek szervezésében, koordinálá­sában, beleértve az egyes tu­dományágak közötti együttmű­ködések szorgalmazását is. A Pécsi Akadémiai Bizottság szakbizottságainak elnökeit és titkárait az elmúlt hónapokban választották újjá. Az öt évre megválasztott szakbizottsági vezetők tegnap találkoztak a PAB vezetőivel, kialakítandó a következő öt év munkatervének irányelveit. A megjelenteket Bihari Ottó akadémikus, a PAB elnöke, Tigyi József akadémi­kus, alelnök és Czeglédi Béla kandidátus, titkár köszöntötte. A PAB szakbizottságainak elnöki és titkári feladatait a következő öt évben a követke­zők látják el: az I. sz., filozó­fiai, pedagógiai, pszichológiai szakbizottságban lóri János és Komlósi Sándor kandidátusok, a II. sz., gazdaság- és jogtu­dományi bizottságban Szotácz- ki Mihály és Veress József kandidátusok, a III. sz., mű­szaki, kémiai és földtudomá­nyok szakbizottságában Hideg Kálmán és Erdélyi Miklós kan­didátusok, a IV. sz., biológiai szakbizottságban Grastyán Endre, a tudományok doktora és Pócsik István kandidátus, az V. sz., klinikai kutatási szakbi­zottságban Török Béla, a tu­dományok doktora és Nagy Ibolya kandidátus, a VI. sz., számítástechnikai szakbizott­ságban Müller László kandidá­tus és Gyöngyösi László, a SZÜV igazgatója, a VII. sz., környezetvédelmi és urbaniszti­kai szakbizottságban Dénesi Ödön, Ybl-a'íjas építészmérnök és Fodor István kandidátus, a Vili. sz., irodalom-, nyelvészet- és történelemtudományi szak- bizottságban Nemes István és Tóth Tibor kandidátusok. Nem­rég alakult meg a PAB IX. szakbizottsága, az agrártudo­mányi. Ennek elnökéül Horváth Miklós kandidátust, a Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskola tanszékvezetőjét, titkárává Szabó László kandidátust, a Bicsérdi Takarmánytermeszté­si Kutató Intézet tudományos főmunkatársát választották. Száz éve sxiiieteit: Január 17-én, 100 esztendeje született Ányos László, a nóta- költó. 1881-ben Adler László­nak anyakönyvezték Budapes­ten. Az Ányos nevet később vette fel. Verseket is írt és leg­kedvesebb költője a bakonyi, nagyesztergári Ányos Pál volt. Ányos László élete igen vál­tozatos volt. Papnak készült, majd az orvostudományhoz ka­pott kedvet, azután szülei ösz­tönzésére műkereskedéssel fog­lalkozott, de mindkettőt abba­hagyta. Még nem volt 30 éves, amikor befutott dalköltőként emlegették a korabeli újságok. Az elismerés úgy is megnyil­vánult, hogy tagja lett a Ma­gyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének. Pécsi Műhely 1970—1980 címmel nyílt kiállítás pénteken délután a Széchenyi téri kiállitáterem- ben. A tárlaton Kircsi László oboamüvész mondott megnyitó beszédet. A kiállítás február elsejéig látható, kedd kivételével 10—18 óra között. Gyermekfelügyelők tanfolyamzárása Az országban egyelőre példa nélkül álló tanfolyam zárult le tegnap a Baranya megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi In­tézetben: 20 gyermekfelügyelő fejezte be 9 tantárgyból álló •kétéves tanfolyamát a házigaz­da gyermekintézmény, a Bara­nya megyei Tanács művelődés­ügyi osztálya, valamint annak Pedagógus-továbbképzési In­tézete szervezésében. A tanfo­lyam záróokmányát Lantos József művelődésügyi osztály­vezető-helyettes adta át azok­nak, akik a megye bentlakásos intézményeiben töltik be a gyermekfelügyelői hivatást. Tanfolyami képzésükre azért volt szükség, mert ezt a szak­mát hazánkban csak az or­szág néhány szakközépiskolája oktatja 14-18 éves fiatalok számára. A záróünnepségen arról is értesültünk, hogy a megyei szervek tovább folytat­ják a jövőben is ezt a képzés­formát. Kedden este szakadó csőben értem haza, szerdán reggel fe­hérbe öltözött város ébresztett, tegnap este vastag, puha pely- hekben hullott a hó. Pécsi tél? Megelevenedett a városrész. Más estéken a busz kilökődi magából az embereket; ki gyors bevásárlásra siet, ki meg haza - a Ivov-kertvárosi utcák különben néptelenek. Tegnap másként volt. Az apukák, anyukák szán­kóval siettek a lurkókért iskolá- ba-óvodába, a gyerekek csúsz- kálva-visítozva loholtak a hó­esésben. Én is kedvet kaptam, hisz oly ritka adomány Pécsett a hó. (Vagy e télen mégsem?) Mentem, amerre a többi. Közben figyeltem, hogy előke­rültek a karácsonyra kapott sí­lécek, kormányozható szánkók. Egy apróság siklik mellettem — először van a lábán a léc, de büszkén vágja rá a kérdésem­re: jól megy a síelés . . . Amott, a ház melletti kis rézsű alján apuka és anyuka önfeledten nézi a csemetéjét, aki halálos komolyan kapaszkodik fel szin­tén új lécével a másfél méte­res lejtőn, fönt megfordul, az­tán uccu . .. siklik lefelé. Hát, ez még nem éppen garmisch- partenkircheni színvonal, de . . . valami elkezdődött ennél a siácnál is. Mondom, megyek a többi után, a többi meg az első telé­vel kedveskedő „népligetbe" igyekszik. Milyen más most hó- tokaró alatt és villanyfényben és másfajta kiáltozásokkal, mint a nyári napsütésben. A lő­téri dömbba vágott meredé­lyen, a gerendából fabrikált lépcsőkön óvatoskodók felfelé a szánkázó-dombra (mások is így tesznek, a lépcsőfokok alig látszanak). Seregnyi gyerek, fő­leg apukakísérettel. Hű, mek­korát lehet itt csúszni, ezen a hosszú lejtőn!... Ám, vannak, akiknek csak szelíd lanka, ezért inkább a domb meredek olda­lán suhannak le. Óriási a for­Séf ei ci hóban galom, népszerű a pálya .. . Diszkó-nóta hív a bekerített sportpálya felé, ami — lám, csak — korcsolyapályává avan­zsált. Lehetnek vagy százan, akik különféle módokon csinál­ják a hófödte jégen: elegán­son, könnyedén, botorkálva, elesetten ... No, igen, rövid időket kell kihasználni, nehéz jól megtanulni korcsolyázni. Hanem, majd a műjégen . . . Autó jön velem szemben, a reflektor fénye megtörik a nagy, puha pelyheken, aztán a kocsi igen szögletesen kanya­rodik tova. A Sarohin tábornok úton megyek, a járdán szűz hó csikorog a talpam alatt; de jó is, hogy senki nem takarította el. A gyerekek is örülnek ennek: mázsányi hógömböket görget­nek, amikből — egyre sűrűbben látom ezen a részen - modern térplasztikák keletkeznek önfe­ledt atyai-anyai közreműködés­sel. Az utolsó házakhoz érve az egyik útról át kell evickélni a másikra, hogy a harmadikon — az már a Hajdú Gyula út — folytathassam az utam. A lám­pák éles fényű kerítése mögött fekete éjszaka, ami rádöbbent: 1981. január 15-én este 6 óra kor - leírom a pontos dátumot, mert pár év múlva esetleg tör­téneti értéke lesz — itt volt Pécsnek a vége. Balra félbehagyott tízemele­tes, az úton panelek, liftakna­elemek, W. C.-blokkok . . . Jobbra, a mezőn, ahol már próbálgatja az erejét az építő­ipar egy Poclain ül a havon, markolóját a földnek feszítve. Puha hó lep el mindent, a sok-sok autó is magára vonta vastag hó-dunyháját, ami alatt mind egyforma. A kapu előtt verem le a ha­vat a bakancsról, s csak akkor veszem észre: nem esik már a hó. És azt is, hogy amott meg­jelent egy kis fekete folt. Ol­vad már? . . . Hársfai István Kajakok, kenuk, kisebb méretű bátorok Új termékek az ipari szövetkezetekből Több mint ötvenmilliárd forint értékű árutermelést és szolgál­tatást terveznek 1981-ben az ipari szövetkezetek. Számításaik szerint mintegy 7 százalékkal tudják növelni munkájuk érté­két. A fejlődést azonban még­sem a forintok fejezik ki a leg­jobban, hanem az, hogy igye­keznek felszámolni a szolgálta­tások fehér foltjait, újabb téte­leket tüntetnek el a hiánycikkek listájáról, átveszik a nagyüzemi körülmények között kevésbé, a szövetkezetekben viszont gazda­ságosan előállítható egyes ter­mékek gyártását, s a kevesebb anyagot, de nagyobb szellemi értéket tartalmazó cikkek ex­portjának növelésével hozzájá­rulnak a népgazdasági egyen­súly javításához. A balatonkenesei Sirály Vas. és Műanyagfeldolgozó Szövet­kezet az idén luxusjachtok, na­gyobb vitorláshajók helyett — a igények változásának meg­felelően — kajakokat és kenu­kat gyárt. A szövetkezet hagyo­mányos profilját, az üvegszállal erősített poliészter vízijárművek gyártását nem szüntették meg, csupán új NSZK-beli partnert kerestek a vízi turisztika leg­újabb, egyre népszerűbbé váló eszközeinek . gazdaságos előál­lításához. A Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Szövetkezetben az idén már egy teljes üzemrészt ala­kítottak ki az őszi BNV-n osz­tatlan sikert aratott „Gyöngyös" bútorcsalód gyártására. A 27- féle elemből álló bútorcsalád megfelel a hagyományos szek­rénysorral szemben támasztott igényeknek, ruha, ágynemű tá­rolására is alkalmas, valamint a modern lakások technikai be­rendezései, például a rádió, a tévé, a magnó, a lemezjátszó is elhelyezhető rajta. Étkező- és italszekrény is van a tartozékok között, amelyek ízlés és szükség szerint összerakhatok, vagy elemenként elhelyezhetők a la­kásban. Ezzel megteremtették annak lehetőségét, hogy a mo dern, többnyire kis alapterületű lakásokat az eddigieknél egysé gesebben, praktikusabban és olcsóbban rendezhessék be a vásárlók. A szegedi Univerzál Ipari Szövetkezetben is új termék so­rozatgyártását kezdték meg az idén. A „Fesztivál” elnevezésű dezodor-család — amellyel vá. sárdíjat nyertek a legutóbbi BNV-n •—• a környezetvédelmet is szolgálja. A különféle virág- és zöldalma illatú kozmetikai cikkek újdonsága ugyanis az, hogy freongáz helyett miniatűr pumpával működnek. A freon, mint ismeretes, tömeges mére­tekben károsítja a magaslég­kört, a pumpás flakon a gázzal működőéhez hasonló finomság­gal permetezi a dezodort, ugyanakkor 30 százalékkal ol­csóbb. A sátoraljaújhelyi Faipari Szövetkezet a hétvégi házak be­rendezésének gondját kívánta enyhíteni új garnitúrájával, amely variálható, modulrend­szerű szekrénysorból ülő- és ét­kező, valamint fekvőalkalma­tosságokból ÓM. A garnitúra prototípusát az őszi BNV-n mu­tatták be, ahol megnyerte a szakemberek és a látogatók tet­szését is. A kereskedelem azon­ban eddig még különösebb ér­deklődést nem mutatott az új hétvégiház-berendezés iránt. A megrendelők jelentkezéséig sem tétlenkednek azonban a sátor­aljaújhelyi szövetkezetben, régi gyártmányukat, az ERDcRT-fa- házakat is korszerűsítették, az idén már hőtartó műanyag va­kolattal látják el. Ányos László, a nótaköltő Majd 1914 őszén már mint a „legnépszerűbb dalköltő és ze­neszerző" lépett fel a Játékszín Irodalmi és Művésztársaság jó­tékony célú matinéján. Ezekben az években Torma Tóni híres zenekara kíséretében, hegedű­vel a kezében játssza és énekli nótáit, zongorázik és gitározik. Fennmaradt róla, hogy 11 hangszeren játszott. Ányos László újságíró is volt az Országos Hírlaptudósítónál és katona az I. Vörös Tábori Tüzérezredben. Mint művészt a színházhoz osztották be kato­nai szolgálatra. Ezekben az években tagja volt a Magyarországi Artista Egyesületnek, de a sportot is kedvelte. Az FTC színeiben megnyerte az országos nehéz­súlyú ökölvívó-bajnokságot. Valamennyi tevékenysége mellett legtöbbre vitte a dal­költészetben. Egymásután jelentek meg nó­tái. Rövid idő alatt ismert, be­futott nótaszerző lett. Leg­szebb dalai közül említsünk meg néhányat: „Nem én let­tem hűtlen hozzád", vagy pe­dig a „Féltelek a széltől", és az „Elkerülsz, mert szegény va­gyok", továbbá „Amióta asz- szony lettél", és az „Úgy me­gyünk el egymás mellett". Ma is gyakran hallani a rádióban és a televízióban a „Megölel­tem a Katót" — kezdetű dalt, amelyet Ányos László a mohá­csi szőlőhegyen komponált. Szí­vesen járt Mohácsra, az Ónody családhoz, amellyel rokonság­ban állt a felesége révén. Amikor 25 éves nótaszerzői jubileumát ünnepelte, Ady End­re, a nagy költő így szólt hoz­zá: „Ha a dalaidat hallgatom, olyan érzésem van, mintha egy hatalmas ököl a szivemre üt­ne ■ ■ Ányos László operettel is je­lentkezett. Egyetlen fennmaradt operettjének címe: „Isten ve­led, szőke asszony" zenéjét és szövegkönyvét is maga írta. ..Tangókirályné" című operett­jét pedig Bécsben is, Berlinben is bemutatták 1913-ban. A „Jubiláris hangversenyét" 1931. februárjában rendezték meg a Zenekadémia nagyter­mében. A jubileum fővédnöke dr. Huszka Jenő zeneszerző, a Magyar Zeneszerzők, Szöveg­írók Szövetségének elnöke volt. Ányos László dalait Berki Lili, Dayka Margit, Gázon Gyula, Kalmár Pál és Palló Imre éne­kelte. Évtizedekkel ezelőtt alkalmam volt Ányos László gazdag ha­gyatékát Mohácson, az Ónody családnál megtekinteni. Köny­vek, hangszerek gazdag gyűj­teménye mellett régiségeket is összegyűjtött élete során a nó­taköltő. Szívesen fényképezett, témája mindig a dolgozó, a munkáember volt, a qörnyede- ző asszony, a gyermekét nehe­zen nevelő édesanya. És, ha ennek a gazdag gyűjtemény­nek a látványával már betelt az ember, akkor lapozgathatta a 30—50 éves, sárgult újságol­dalakat, melyek Ányos László nótaköltő munkáiát dicsérték. Ányos László 1938. december 13-án halt meg, rövid, de vál­tozatos, tartalmas életútját da­lai sokáig megőrzik. Cáldonyi Béla FILMJEGYZET A nyolcadik utas: ? Alien — Idegen. Ez a A nyolcadik utas: a Halál című filmnek, szocialista filmforgalmazásunk leg újabb meglepetésének az eredeti címe. Talán minden ember sa­játja, hogy idegenkedik at­tól, ami számára különös, szokatlan, furcsa, nem is­mert. Ez eddig rendben is van. Az viszont feltűnő, hogy az amerikai filmek jó része milyen, már-már beteges­nek mondható félelemmel viseltetik a külső fenyege­téssel, pz idegenekkel szemben. Ezekben a fil­mekben egy jól körülhatá­rolható közösséget fényé get egy külső veszély: a Hatosfogatban a postako esi utasait az indiánok, a tv-ben a jövő héten látha tó Mentőcsónakban, az abba összeverbuválódot- tekat a náci tiszt, a Dél­időben egy falu lakosságát a rablók, a Negyedik fá zisban a kutatókat a han­gyák stb. A filmek jobbik részében a külső fenyegetés azon ban csak eszköz az adott közösség egyéneinek jobb megismeréséhez. A Hatos­fogatban az igazi dráma nem a postakocsi utasai­nak és az indiánoknak az összecsapásában rejlik, hanem abban, hogy az utasok miképp reagálnak a fenyegetésre. A kiélezett helyzetek ugyanis katalizá­torként hatnak az emberek egyéniségének kibomlá- sóra; akkor mutatkozik meg igazán, hogy ki hős, ki gyáva. Hitchcock Men­tőcsónakja is ezért érdé mel különös figyelmet, túl náciellenességén. A filmek nagyobb ré­szében azonban a konflik­tust magának a közösség­nek és a külső, idegen erőnek az összecsapásá­ban találhatjuk. A dráma ezekben nem az emberek­ben zajlik, hanem ember és- az idegen között. S ennyiben már a mű­vészetnek a perifériájáról is kiszorulnak az ilyesfajta konfliktust elbeszélő mű­vek — legyenek azok írott betűk vagy mozgóképek. Hiszen az igazi dráma mindig az emberekben és nem körülöttük történik. Még akkor is, ha a dráma műfaját tekintve tudomá­nyos-fantasztikus. Lem So- lorisában (melyből Tar- kovszkij filmet is készített) nem a Solaris lakójának és az embernek az össze­csapása ez érdekes, ha­nem az, hogy a hősök kénytelenek szembenézni saját magukkal. Dennis Hopper és Peter Fonda filmjében, a Szelid motorosokban egy farmer lelövi a szelíd motorosokat, mert mások, mint ő. Furcsa motorokon járnak, hosszú a hajuk, látszólag szaba­dok — idegenek a farmer életvitelétől: az idegenek­től, az idegenségtől való amerikai félelemről éppen ők, amerikaiak győztek meg. És éppen ezt az ide­gengyűlöletet találhatjuk az Idegen című film látvá­nyos és borzongató felszí­ne alatt. Szóval, ha van valami kifogásom e horror ellen, akkor „csak" az, hogy az antihumánus ideológiát hordoz, egy idegen ideoló­giát. S idegenkedem ettől az idegenellenességtől —a formális logika szerint máris saját magammal ke­rülök ellentmondásba. Az élet olykor ilyen bonyolult. Vajh, tán olyan egysze­rű! Hiszen nem „eszmei­ségéért" nézik a filmet, ha­nem mert oly borzalmas. Megannyi valós borza­lommal teli világunkban felüdítő egy steril, öncélú, remekül kivitelezett mű- borzadály! (?) Bodó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents