Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-21 / 350. szám
Csaladok közelről Negyvenszázalékos teljesítménynövekedés Az eredmény a legfontosabb — mégis különös elismeréssel kell beszélnünk a tervekről, a teljesített tervekről is. A Mecseki Ércbányászati Vállalat november utolsó napjaiban teliesítette az V. ötéves tervét, a decemberben leszállításra kerüiő vegyi dúsítmány, ha csekély mértékben is, túlteljesítésnek számít. Nehéz, de eredményes öt esztendőt zárt a MEV Nehezedő körülmények közepette Az 1976 és 1980 közötti öt esztendő feladatainak meghatározásakor ugyan lehetetlen volt c gazdasági világban zajló jelenségeket mind számba venni, azok hatását pontosan lemérni. Az urán tervezői úgy látszik mégis jól elemezték az egyre nehezedő gazdasági környezetet, amelyek közül csa'k a vállalaton belüliekről említünk néhányat. Évenként 1 százalékos létszámcsökkenéssel számollak, öt év alatt 8 százalék morzsolódott le, ezen belül a bányák produktív munkahelyein ez az arány lényegesen magasabb. Erre a tervidőszakra esett a csökkent munkaképességű bányászok rehabilitációja is. Ma már a dolgozók mintegy hatoda egészségi károsodás miatt csak kisebb hatékonysággal foglalkoztatható. Az elmúlt öt esztendőben részben a kieső munkaerő pótlóidra, részben a fizikai munka terheinek csökkentésére, a meglevő munkaerő munkaképességének fenntartására, másrészt a jövőben alkalmazásra kerülő új technika alapjainak megteremtésére csaknem 900 millió forintot költöttek gépvásárlásra és más termelőberendezések beszerzésére. Sajnos az emelkedő árak miatt csak alig több mint harmadát voltak képesek beszerezni, mint ennyi pénzért korábban kaptak s mint ameny- nyire szükség is lett volna. Az elmondottak mellett jelentősen előrehaladt az V-ös bányaüzem beruházása. Baranya mostani legnagyobb, mintegy 4 milliárd forint költséget felemésztő építkezéséből ugyanis 1,4 milliárd erre az időszakra esett. Nos hát természetesen ilyen nagyságrendű feladatok mellett is, mégiscsak a Mecseki Ércbányászati Vállalat idei utolsó és az V. ötéves terv utolsó ércdúsítmány-szál- lítmánya a tevékenység alapvető, ha nem egyetlen fontos értékmérője a vállalat működésének. öt év alatt az új gépeknek, a szervezési intézkedéseknek, új technológiáknak köszönhetően mintegy 40 százalékkal nőtt az egy dolgozóra jutó termelékenység. (Egy fő által egy évben megtermelt termelési érték.) Érdemes összehasonlítani például néhány számot: a hatvanas évek közepén a fejtésekben egy műszak alatt átlagosan 2 tonna kőzet kitermelése jutott egy munkásra. Ma már hét. A vágathajtásnál 22 cm/műszak volt a teljesítmény, most 45. A fúrásnál 3 méter jutott átlagosan egy műszakra, jelenleg 16. Természetszerűleg adódik a kérdés: a megye nehéziparában foglalkoztatott munkások jelentős hányadának mi ebből a haszna? Családjaikkal immár városrészt megtöltő dolgozó sereg életcéljainak megvalósulásához elismerésre méltó eredményeivel mennyire járul hozzá a MÉV? Mi a munkások haszna? i Talon túlságosan leegyszerűsített a válasz, ha csupán jövedelmekről beszélünk. Persze arról is kell: öt év alatt éppen olyan arányban nőttek a bérek (40 százalékkal), mint a teljesítmények. Ez azonban átlag, a MÉV-nél ugyanis hosszabb ideje, hogy az átlagok nagyon is jelentős különbségeket hordoznak. Még nemrégiben is gondot okozott, hogy az érvényes rendelkezések szerint meghatározott minimum bérek szintjét valamennyi dolgozó elérje. Ugyanakkor a legnehezebb körülmények között termelő és legnagyobb teljesítményt elérő dolgozóik között nz eddigiektől merőben eltérő technológiákat és technikát kívánnak alkalmazni vető lépésváltásra kerül sor. A következő tervidőszakban minden bányaüzemben egy-egy önjáró, dízelüzemű gépsort kívánnak alkalmazni már az első években, 1985-ben pedig már a termelés harmadát az új technika adja. öt esztendő alatt a tervek szerint 1 milliárd forintot költenek majd különböző gépek és berendezések vásárlására, nem számítva az ércdúsító tervezett rekonstrukcióját, amely a vegyi feldolgozás tökéletesítésével szervesen kapcsolódik a bányában alkalmazásra kerülő új termelési rendszerhez. Egész sor kutató- intézet dolgozik a terveken: a feladat, hogy a bányákból az eddigieknél nagyobb mennyiségben kikerülő meddő, az alacsonyabb fémtartalmú ércek ellenére a vegyi feldolgozás tökéletesedjen. Az elkövetkezendő öt esztendőben az elmondottak mellett nem kisebb feladatok állnak a MÉV előtt, mint az V-ös bányaüzem továbbépítése mellett a ll-es bányaüzem létszámának és bizonyos mértékű termelésének áthelyezése az új üzembe. Ezenkívül az új technikai berendezésekhez, új technológiákhoz a szakemberek kiképzése, a rehabilitált bányászok ésszerű foglalkoztatása. Fontosságában és nagyságrendjében hasonlóan nehéz lesz megoldani a következő öt esztendőben a föld alatti dolgozók számára mintegy 900, a a vállalat más beosztásban tevékenykedő munkásai számára pedig 600, összesen 1500 lakás megszerzését, amelynek következtében 1985-re minden új munkavállaló számára belát ható időn belül mód nyílnék lakásjuttatásra. Ez már a jövő, ugyanis a Mecseki Ércbányászati Vállalat egyik legeredményesebb tevékenységének eredményeképpen már most bizonyos, hogy 2010-ig a mostani termelési szintet a megkutatott ércvagyonból biztosítani lehet! De mostani kutatások alapján kirajzolódik olyan új ércvagyon létezése, amely a következő század első felére biztosítja a termelést. Ha jól emlékszem, tíz esztendeje lapunk karácsonyi számában az uránbányászat jövőjével kapcsolatban azt írtam, hogy a világ ércvagyon- készletei, az akkori ismeretek szerint az ezredforduló utáni években valószínűleg kimerülnek, Pécsett azonban valószínűleg hosszabb ideig is élhetnek ez uránbányák. Nos hát az újabb kutatások szerint a világ legnagyobb érclelőhelyei, az újabban felfedezettek meghosszabbítják az uránbányászkodás létét, és ennek Pécsett is egyre konkrétabban láthatók a körvonalai .. . Lombosi Jenő nem ritka havi átlagban a 12 000-15 000 forintos kereset sem. A MÉV egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy az egyre nehezebb klimatikus körülmények közé kerülő munkásaik egészségét megóvja. Jóka Jenő, a vállalat vezér- igazgatója az álhumanitáshoz szokott fülek számára bizonyára nyersnek tűnő racionális megfogalmazást alkalmaz ezzel kapcsolatban, „Drága gépeink fokozott megelőző karbantartást, javítást, szakértelmet követelnek. Nálunk egy bányász gépekkel való kiváltása 900 ezer forintba kerül, hogyne kellene hát az ö karbantartásukról, egészségük védelméről gondoskodnunk.” Visszaszámlálás Az V. ötéves tervben lényegesen csökkentették a por, a vibráció, a zaj keltette ártalmakat, mégsem sikerült döntő eredményt elérni a bányamunkások elhasználódásának lassításában. Talán valóban sértőn hangzanak ezek a kifejezések, az emberekkel kapcsolatban ritkán használjuk őket. A technikai berendezések használódnak el, az ember egészsége pedig romlik. Mégis ezt tartom helyénvalónak, megkockáztatom: humánus kifejezésmódnak is. A Mecseki Ércbányászati Vállalat egész termelési tevékenysége, ennek szervezése, hatékonyságának növelése észszerű és összefüggő rendszerben van a munkások munkavégző képességének megőrzésével. A magam részéről ezt eredményesebbnek tartom, mint megannyi megvalósítatlan, ellenőrizhetetlen, bár látványos és jól hangzó szociális tervet. A MÉV-nél megkezdődött a visszaszámlálás: a következő évek termelési feladataihoz, most és a jövőben mit kell tenniük a műszaki fejlesztésben, a munkakörülmények javításában, az egészségvédelmi körülmények fejlesztésében. Először talán az utóbbiról; Hévizén 22 ágy, Harkányban 20 ágy áll a vállalót rendelkezésére, iáként a mozgásszervi megbetegedések gyógyítására. Évente ugyan sok száz uránbányász gyógykezelésére kerülhet így sor, a betegségek megelőzésére1 azonban ez nem elég! A következő tervidőszakban — valószínűleg a végén — megépíti a vállalat a gondozó központot, ahol a mozgásszervi, légzőszerv i, kli. matikus ártalmak elleni védekezésképpen megelőző és gyógyító kezelést kaphatnak munkásaik. „Meg kell csinálnunk!” — hangsúlyozza a vezérigazgató, mégpedig olyan helyen, ahol dolgozóink könnyűszerrel igénybe vehetik. Néhány üzemben működnek szaunák, súlyfürdők, ezeknél azonban sokkal többre van szükség. D jövő a dízeltechnikáé Ugyanilyen szorosan kapcsolódik a termelési feltételek megteremtéséhez a bérezés. Az 1981—1986-os évek között 20 százalékos bérfejlesztés a mostani termelési szint és létszám mellett biztosítottnak látszik. Megvan a lehetősége azonban öt esztendő alatt 22- 30 százalékos bérnövekedésnek is, amennyiben ezt a termelékenység emelkedése lehetővé teszi Termelékenység-növekedésről és nem a munka intenzitásának növeléséről van szó. A műszaki fejlesztés új útjai, melynek, mint említettük, az alapjait már az elmúlt öt esztendőben igyekeztek a vállalatnál megteremteni, olyan technikai berendezések alkalmazását követelik, melyek sorozat- gyártása még a fejlett bányagépgyártó országokban sem kezdődött meg. A teljesítménynövekedés felső határa még nem mérhető, tény azonban, hogy uránbányászatban alaplfidaek Vida István másodszor jegyezte el magát a bányával — most már véglegesen. 33 éves. Apja, aki Kelebióról járt szerte az országba csépelni, egyszer csak kikötött Vasason — és ott maradt. Föld alatt 23 évet húzott le, vájárként ment nyugdíjba. Két fiát - ő tudja, miért - lebeszélte arról, hogy örökébe lépjenek: „Tanuljatok más szakmát". Vida István kárpitos lett, aztán a nagyobb keresetért csillésnek állt be Vasas-bányába. — Jött a leépítés. Évtizede még az járta, hogy nem kell a szén, a bányász sem. Nem küldtek el, csak a jövedelemmel állítottak válaszút elé: ha többet akarsz keresni, menj máshová . . A bányába a pénz viszi az embert, s ha ez nincs meg? „Ha egy műszakra összejött egy százas, már úgy éreztük, hogy túlfizetnek . . Most kell a szén, kell a bányász. A bérek is emelkedtek. Lakást is adnak. Vida István a jó dohánygyári állását hagyta ott a bányáért. Tízemeletes panelház Pécsett, a Bornemissza Gergely utcában. Vidáék a hatodik emeleten, kisméretű háromszobásban laknak. A férj, a feleség (Marika), a harmadikos Judit és a 3 éves Anita két év alatt otthonukká varázsolták az OTP-öröklakást. — A bányászlakás akcióban aláírtam a tíz év föld alatti munkát — mondja a férj. — A felkínáltak közül ezt a lakást választottam. Ha már bent vagyunk, legyen a miénk. — Mennyi a havi rezsi? — Mindennel együtt bőven rámegy a fizetésem — így a feleség —, a fűtési szezonban 2600 forint. Vasasról költöztek be a férj szüleitől. A nagymama Anita betegsége miatt épp náluk van, hogy a feleségnek ne kelljen táppénzre menni. — Mennyiből gazdálkodnak havonta és mire telik? — A kérdésre az asszony válaszol. — Pista havi átlagban hatezer körül hoz haza. Októberben kiugró fizetése 8000 volt. Én a Műszaki Főiskola kollégiumában takarítok havi 2300-ért. A lakásra sok megy, de legtöbbet a konyha visz el, havi háromezret. Szerencsére jó étvágyú a család. Mindannyian üzemi konyhán eszünk, mégis kell az itthoni pótlás. A párom se bírná a lenti munkát zsíros kenyéren. Aztán mindig van valami, amit meg kell vennünk, örülünk, ha havonta megmarad 1000—1500 főri nt. — Ezt mire gyűjtik? —• Ezer helye lenne. Nem szeretünk OTP-re vásárolni; ha kell valami, akkor összespóroljuk az árát és készpénzért vesszük meg. Nyáron vettünk egy használt Wartburgot, hogy mozogni, kirándulni tudjunk a gyerekekkel. Tíz éve minden télen veszünk hízót, apóséknál vágunk, feldolgoz, zuk és ott tároljuk. Megéri. A férj évek óta ritkán von itthon. Még a Dohánygyárban kapta el a tanulási láz... — Az élelmiszeripari szakközépiskola kihelyezett tagozatán érettségiztem, jelentkeztem Szegedre a főiskolára, nem vettek fel. Három éve a bányászlakás-akció hozott vissza Vasasra. Munka mellett elvégeztem a segédvájá- ri, gépkezelői, aztán a vájári tanfolyamot. A liász-program- mal nagy jövő előtt állunk. Másodikos vagyok a bányaipari technikumban — aknász szeretnék lenni. Tervem: elvégezni a marxista középiskolát és az esti egyetemet. . Szenvedélyes horgász. Erre az évre mégsem váltott engedélyt. Legyint: — Úgyse lett volna időm kijárni... Marikát kérdezem: — Megszokta, hogy bányászfeleség? — Eleinte ncgyon féltem. Idegeskedem, ha a megszokott időre nincs itthon: csak nem esett baja? Pista egyszer elvitt egy külszíni fejtésbe .. . 10 méternél lejjebb nem mertem menni . . . Pedig ő több száz méter mélységben dolgozik. A semmihez sem hasonlítható munkakörülmények, a meleg, a huzat, a hideg nap mint nap próbára teszik. Na és a kemény munka. Mégis örömmel dolgozik: a bányászközösség, a sikerélmény sok mindenért kárpótolja. Hogy mennyire ismerik el? Bevallom, azt hittem, hogy jobban keres. Nézegetem az októberi bérszalagját —- ezen az átlagosnál jóval nagyobb a végösszeg — tisztán 8077 forintot hozott haza. Vájárként a havi alapbére 3639 forint volt. . . Murányi László HÉTVÉGE 3.
