Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-21 / 350. szám

Dr. Edouard Saouma, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szerveze­te, a FAO főigazgatója a magyar kormány meghí­vására november 17-én több napos látogatásra hazánkba érkezett. A fő­igazgató látogatásának célja Magyarország és a FAO közötti, valamint a fejlődő országokkal ki­alakított mezőgazdasági együttműködés elmélyíté­se és továbbfejlesztése volt. November 19-én Bu­dapesten a Hilton Szálló Anjou termében sajtótá­jékoztatót tartott, ahol válaszolt az újságírók, köztük a Dunántúli Nap­ló munkatársának kérdé- I sei re.- Főigazgató úr! ön tájé­koztatójában a világ élelme­zési helyzetét nagyon kriti­kusnak nevezte. Hogy alakult ki ez a helyzet, s mit tehet a FAO ennek megváltoztatásá­ért? — A világ élelmezési helyze­tét valóban nagyon kritikusnak neveztem, pedig helyesebb lett volna azt mondanom, hogy a helyzet általános rémületre ad okot. Ez a második év, amikor a világtermelés nem fedezi a fogyasztási igényeket, ezért a tartalékokhoz kell nyúlnunk. A tartaléknak az éves fogyasztás 17—18 százalékát kellene kiten­nie. Ezzel szemben jelenleg a világ gabonatartaléka alig éri el az éves fogyasztás 14 száza­lékát. S ez az arány egyre csökken. A számos nagy termő­körzetben egyidejűleg fellépő kedvezőtlen időjárási körülmé­nyek miatt a világ gabonater­melése 1980—81-ben egy milli­árd 418 millió tonna lesz, ami 6 millió tonnás csökkenésnek felel meg. Ez elsősorban a harmadik vi­lág lakosságát sújtja, azokat az országokat, ahol a már ed­dig is rendelkezésre bocsátott jelentős segítség ellenére 4— 500 millió férfi, nő és gyermek szenved az éhségtől, rosszul- tápláltságtól, A fejlődő orszá­gok népességnövekedése két­szer akkora volt, mint az élel­miszertermelése. Ezen országok közül 15-ben az egy főre eső termelés az évtized végén való­jában kisebb volt, mint 1970- ben. S a század végére még 2 milliárd emberrel fog szapo­rodni a Föld lakossága, kilenc­ven százalékuk a fejlődő orszá­gok polgára lesz.- Hogyan segíthetünk job­ban? Készletekkel vagy mód­szerekkel? — Mindkettőre szükségük van. A legrosszabb helyzetben levő országoknak, hogy egyál­talán túléljék a krízist — azon­nali élelmiszersegélyt kell ad­ni. A FAO öt évvel ezelőtt 1980-ra, 12 millió tonna gabo­nasegélyt prognosztizált. Ezzel szemben, most 9 millió tonná­ból a FAO csak 1 millió tonnát tud biztosítani, a többi 8 mil­liót a különböző országok két­oldalú szerződések alapján osztják szét. A gabonatartalék az északi féltekén van, USA, Kanada, Közös Piac — és sajnos a kor­mányok kezében. A gyenge mezőgazdasági termelés miatt a harmadik világ országai egy­re inkább függenek az élelmi­szerimporttól. Itt ismét számo­kat kell idéznem, amelyek ko­rántsem optimisták. A fejlődő országok gabonaimportja 1970- ben 43 millió tonna volt — en­nek 30 százaléka élelmiszerse­gély — 1980—81-ben importjuk már 94 millió tonna lesz, ami­ből csak 11 százalékot fog fedezni az élelmiszersegély. Tehát az import megduplázó­dott, a segély csökkent. Súlyosbítja helyzetüket, hogy a búza és a gabonafélék ter­melési költsége és ára állan­dóan emelkedik. Az elmúlt év­ben a gabonaárak 30 száza­lékkal emelkedtek, egy tonna búza ma 200 dollárba kerül. Emellett 25—30 százalékkal, nőt­HÉTVÉGE 4. A Dunántúli napló MEGKÉRDEZTE | Á harmadik világ éhséggel néz szembe! Beszélgetés Edouard Saoumával, a FAO főigazgatójával, magyarországi látogatása alkalmából Képek ai éhségövezetből tek a szállítási költségek is. Sajnos, az 1980—81. évi kilátá­sok sem jók. Nem lepődnék meg, ha 1981-re egy tonna bú­za ára 250—300 dollárra emel­kedne. A szegényebb országok szük­séglete ebben az évben 34 millió tonnával fog nőni, és az amúgy is szűkös idegen valuta­alapjukból 4 milliárd dollárt kell gabonaimportra költeniük. Ezt súlyosbítja még a szállítási tarifák emelkedése, amely egy­ötödét teszi ki a fejlődő orszá­gok által élelmiszer-importra fordított összegnek. Mindennek eredményeképp a harmadik világ gazdasági vál­sággal és éhséggel néz szem­be. — Az élelmezési probléma és az éhség sehol sem ér el olyan riasztó mértéket, mint Afrikában, Mi ennek az oka? — Van még egy negatív té­nyező, amely hozzájárul ezen országok nyomasztó terheihez: a szükséghelyzetek növekvő szá­ma. A természeti csapásokhoz hozzájárul a belső nyugtalan­ságok eredményeként a sok menekült. Amikor ezek a sze­rencsétlen emberek menedéket keresnek a szomszédos orszá­gokban, akkor ott az élelmezé­si helyzet még rosszabb lesz. Becslések szerint ma a fejlődő világban 7 millió menekült van. Az akut élelmiszerhiánnyal küzdő 29 országból 26 Afriká­ban van. Az afrikai népesség- növekedés az elmúlt tíz évben nagy mértékben megelőzte az élelmiszertermelés növekedését, és az átlagos afrikai most 10 százalékkal kevesebb élelmi­szerhez jut, mint 1970-ben. A napi fejadag már a túléléshez szükséges minimum alatt van. Ugyanakkor Afrikában találha­tó a mezőgazdasági fejlesztés legtöbb korlátja: rossz tala­jok, szabálytalan és elégtelen csapadék, növényi betegségek és a sivatagi sáska által jelen­tett állandó fenyegetettség. A szükséghelyzetek a kontinens egyik végétől a másikig na­ponta szaporodnak. Még Ke­nya és Tanzánia is komoly élel­miszerhiánnyal néz most szem­be, holott ezek az államok nemrég még önellátóak voltak.- Az elmúlt év júliusában Rómában rendezett Agrárre­form és Falufejlesztési Világ- konferencián egy akcióprog­ramot fogadtak el. Melyek e dokumentum legfőbb ajánlá­sai? — A célprogram a fejlődő és a fejlett országok feladatát egyaránt megszabja, Sok fejlő­dő ország kormánya felelős azért, hogy a mezőgazdasági szektor fejlesztésének elhanya­golása miatt népeik ilyen ka­tasztrofális helyzetbe kerültek. Az akcióterv ajánlásokat tesz ezeknek a kormányoknak, hogy sürgősségi alapon dolgozzanak ki új mezőgazdaság-fejlesztési politikát és elveket. Nemzeti fejlesztési terveikben adjanak prioritást ennek az el­hanyagolt szektornak, s vonják be a falusi népességüket is a fejlesztési folyamatba. Refor­málják meg intézményeiket és gazdasági szerkezetüket. Hoz­zanak létre paraszt szerve­zeteket, amelyek tagjai érdekel­tek a termelésben és szolgálta­tásban. Ezek az ajánlások szo­rosan kapcsolódnak az önök kormánya által sok évvel ezelőtt megvalósított intézkedésekhez. Indiában, Bangladeshben és Pakisztánban a lakosság 40 szá­zaléka nem rendelkezik földdel. La tin-Ameri kában is sürgősen szükség lenne a földreformra. A szövetkezeti gazdálkodás igen fontos motiváció lehet ezekben az országokban. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező orszáqók felelőssége is nagy. Véget kell vetni a pro- tekcionizmusnak és megfelelő árat kelj fizetni a fejlődő or­szágok termékeiért. A trópusi termékek, a kávé, a tea, a gu­mi, a juta stb. árai nem követik a gabona- és egyéb áremelke­déseket. A kávé ára jelenleg sokkal alacsonyabb, mint 1976- ban volt. Felháborító, hogy a cukor-, a gumi- és a teaárakat még mindig Londonban állapít­ják meg. A fejlődő országok jö­vedelmük 20 százalékát adóssá­gaik törlesztésére, külkereske­delmi jövedelmük 45—50 száza­lékát olaj vásárlására kell, hogy fordítsák. Műtrágya, traktorok és egyéb mezőgazdasági gé­pek. eszközök beszerzésével el­adósodásuk tovább nőne. Ezért kamatmentes hiteleket kell e célra biztosítani számukra. A fejlett országok feladata, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséhez több pótlólagos segítséggel já­ruljanak hozzá. A televízió behozta ottho­nainkba a karomjai-ugandai éhségdráma képeit. Nemcsak kétséges etikát jelez, de a jó­zan ész hiányát is mutatja, ha úgy érezzük, saját házunk körül minden rendben van, miközben szomszédaink éhen halnak. A fejlett országok is erősen függ­nek a nyersanyag importtól és attól, hogy találnak-e piacot exportjuk számára. A nemzet­közi béke érdekében, és a szo­rosan összefüggő világgazdasá­gi szerkezet miatt egyetlen fej­lődő országot sem lehet a káosz és aiz anarchia végzetére hagy­ni.- A FAO milyen megoldá­sokra koncentrálja figyelmét az éhség és szegénység elle­ni küzdelemben? És hogy já­rulhat hozzá Magyarország e gondok enyhítéséhez? — Három fő pontot emelnék ki az erőfeszítésekből. A FAO műszaki főosztályai akcióprog­ramokat működtetnek az afrikai állatjárványok, növényi kárte­vők és betegségek, a termés­veszteségek megfékezésére. Nagy figyelmet összpontosítunk a világ élelmezésének biztonsá­gát elősegítő — általam 1978- ban javasolt — Világélelmezés- biztonsági Akcióterv végrehaj­tására, amelyet már az Egye­sült Nemzetek közgyűlése is jó­váhagyott. 1 Végül javasoltam, hogy a Nemzetközi Valutaalap hozzon létre egy speciális élel­miszer-finanszírozási lehetősé­get, a fejlődő országok növekvő élelmiszerimport számlái ki- egyenlítésének segítésére, és így a fejlett országoktól való növekvő függőségük megaka­dályozására. Magyarország a FAO Tanács tagjaként már eddig is nagyon pozitív hozzájárulást tett a programhoz. Az Önök országa, mint a program élelmiszerse- gély-politikai, és programbizott­ságának tagja áruszállítás for­májában- 400 000 dolláros részt vállalt a világélelmezési prog­ram végrehajtásában. Az önök hazája Európában vezető szere­pet tölt be a fejlődő országok részére nyújtott mezőgazdasági oktatási lehetőségek és alkal­mak tekintetében. A magyar kormány javasolta, kezdeményezte „Világélelmezé­si Nap" megrendezését minden évben, amit konferenciánk XX. ülése egyhangúan elfogadott. Az esemény első ünnepélyes megtartására 1981. október 16- án kerül sor, ami egybe fog es­ni a FAO megalapításának 36. évfordulójával. . Tovább kívánjuk bővíteni az önök kormánya és a FAO kö­zötti együttműködést. Több ma­gyar vállalatot és céget szeret­nénk szerződtetni a különböző területeken végzendő műszaki tanulmányok és vizsgálatok el­végzésére, 'kivitelezésére. A ma­gyar vállalatok már eddig is hasznos konzultánsi szolgálatot nyújtottak a FAO-nak. Remé­lem, a jövőben még több ma­gyar vállalat fog velünk együtt­működni. Magyarország képviselete szervezetünkben napról napra erősödik. Amikor 1976 elején átvettem a vezérigazgatói be­osztást, az önök országa még csak képviselve sem volt a köz­pont személyi állományában. Ma már három magyar szak­ember dolgozik műszaki főosz­tályainkon és tizenegy magyar szakember dolgozik területi programjainkban, 10 ország­ban. Rónaszéki Ferencné fl vállalkozás megkezdődött Mély ibolyakék porcelán Ismét lesz Zsolnay-kobalt Elfelejtett Zsolnay-hagyo- mányt igyekeznek feleleveníteni a Pécsi Porcelángyárban a fond-dekor étkezőkészlet kísér­leti gyártásával. A díszítő fes­téket és mázt szórópisztollyal fújják fel az edényfelületre egyenletesen, 2—3 mikron vas­tagon, hogy égetés után mély ibolyakék színt kapjanak, amibe belelát az ember, mint a tükör­be. A fondfelület nem kopik, rendkívül dekoratív, ugyanis gyönyörű együttest ad az arany és a kéklő. kobalt. A finn tála­lók szeretik, hiszen barokkos hatása révén terítési variációkat produkálhatnak. A Zsolnay-kobalt világhírnév­re tett szert e század húszas éveiben. Az akkori gyár egyedi remekekkel rukkolt ki, de a so­rozatgyártásra nem rendezke­dett be. Ritecz Sándor kiemelt szak­munkás hat éve kezdeményezte a fondfelülethez való visszaté­rést és lelkes, vállalkozókedvű munkásgárdát is szervezett, de a kedvező technikai feltételek még nem voltak meg. Ez év nyarán egyévi felkészülés után elkezdődhetett a 6 és 12 szemé­lyes barokk étkezőkészletek kí­sérleti gyártása. Mindössze egy­milliós a befektetés. Többek kö­zött egy modern műhelyt ren­deztek be és 15 embert kiké­peztek. Ritecz Sándor, Mosonyi Attila minőségszabályozó tech­nológus, valamint Halász Zsig- mond, az edénygyáregység fes­tészeti művezetője szabad kezet kapott ötlete megvalósításához. A piackutatás is igazolja, hogy igénylik a házilag kikísér­letezett úidonságot mindazok ellenére, hogy borsos az ára. Például a 12 személyes készlet csaknem tízezer forintba kerül. A pécsi eozinboltban mégis sorban állnak érte. A festmény és a bútor napjainkban a va- gyonképzés eszközei lettek és ugyanezt mondhatjuk el a mind drágább étkezőkészletekről is, melyeket főiként lakodalmaik al­kalmával ajándékoznak. A fond-újdonságor évek óta kéri az Amfora Stúdió, az ÖVÉRT er­re a karácsonyra tízezer készle­tet vitt volna el. Már most a megrendelők között szerepel a Gundel étterem, a Moszkva Szálló, a hajdúszoboszlói üdü­lő, a nádudvari Vörös Csillag Tsz, a moszkvai KGST-központ, de görög vevők is érdeklődtek. A pécsiek régóta szeretnék, ha az edényminőség megköze­lítené a herendit. Versenyre kelnek a Hollóházi Porcelán- gyárral, ahol pár éve fond- felületű teás- és mokkáskészle- teket, vázákat készítenek, de kis tétéiben. A vezetők megnyerése köny- nyebben ment, mint a munká­soké. Jellemző, hogy magától egyik dolgozó sem jelentkezett a speciális munkacsoportba, még a Zsolnay-gyáregységből sem, ahol pedig harminc éve a máz alatti technikával —tehát a fond-fújáshoz hasonlóan — fo­lyik a díszműgyártás. Frissen végzett szakmunkások sem lép­tek be a „fondos-csapatba", csupán tapasztalt, régi munká­sok, akik közül hatan időköz­ben visszamentek egykori mun­kahelyükre. Az átlagosnál jobb kereset sem csábította a porce­lánfestő szakmunkásokat. Tud­niillik a munkavégzés teljesen manufakturális, igényes, lassú és nehézkes. Az exportra szánt edények aljában ez áll: Hand- painted (kézzel festve). Egy fes­tő egy műszakban legfeljebb 1 — 2 készletet fest meg, vagy egy jól képzett munkás 8 óra alatt mindössze 4—5 étkészletet tud produkálni. Elengedhetetlen, hogy a kéz ügyes, biztos, a szem pedig- kitűnő legyen. Dön­tően a szórópisztoly-kezelésen áll és bukik a termék minősé­ge. Mire valaki egyenletesen hozza a kiváló minőséget, hosz- szú idő telik el. Az előégetés és a kiégetés kényesebb művelet, mint bár­melyik terméknél. Például a ke­mencében a levegő atmoszféra­váltásait ötféleképpen progra­mozzák. Többször osztályozzák a termékeket és a minőségben csak három fokozatot ismernek el. Az első osztályú termék gaz­dagon aranyozott, mivel az arany teremt összhangot a fe­hér és a kék szín között. A má­sodosztályú edényen az arany­bélyegzést fehér matricadíszítés váltja fel, míg a harmadosztá­lyú árun az aranyat fémes ha­tású festékkel helyettesítik. A cél az, hogy az edények 60 százaléka első osztályú, míg a 30 százaléka másod- és harmad- osztályú minősítést kapjon. Épp ezért a szórópisztolyos szakmunkások óránként 1-2 fo­rintos mozgóbérben részesülnek a kitűnő minőség elérésekor. De prémiumot kap az aranyfesté- ke't ésszerűen felhasználó mun­kás, aki a törlőruhák kiégetésé­vel, a tárolótégelyek kimosásá­val is aranyat gyűjthet össze. Tíz éve egy kiló tőkés piacról vásárolt aranyfesték 40 ezer fo­rintba került, most ugyanannak 80—150 ezer forint az ára. A Pécsi Zsolnay Gyárban a házi kikeveréssel a festékek arany­tartalmát növelik. A külföldről behozott kobaltfesték ára is a duplájára nőtt tíz év alatt. A háromfős újító műszaki kollektíva szerint az edényforma maradjon változatlan, de a dí­szítése évente akár 4—5-ször is változhat a piaci igényeknek megfelelően. De a gyenge for­ma sose kaphat elegáns deko­rációt. Most két, vagyis leveles és rózsás dekorációt próbálnak ki 11 mintában, de kísérletez­nek a zöld, barna fondfelületek kialakításával is króm-, réz-, manqán- és vasvegyületek fel­szórásával. A szállodák a fond- színek tarkaságát igénylik. 1981 januárjától évente 3—4 ezer étkezőkészletet állítanak elő. De fond'technológiával (ké­szítenek majd süteményes, mok- kás- és teáskészletet, vázát, va­lamint gyertyatartót is. Csutj János

Next

/
Thumbnails
Contents