Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-18 / 347. szám

a Dunántúli Tlgplo 1980. december 18., csütörtök Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka Váncsa Jenő: Előtérben a gabona- és a hústermelés (Folytatás az 1. oldalról) években tovább emelkedik a lakosság jövedelmében a tár­sadalmi juttatások aránya. A tervjavaslat előirányozza, hogy a jelenlegi átlag alatt levő nyugdíjak reálértékét fenntart­juk, sőt a legkisebb nyugdíjak reálértékét emeljük. Szociálpo­litikánkban változatlanul nagy figyelmet fordítunk' — a rászo­ruló időseken kívül — a nagy- családosokra. A terv előirá­nyozza, hogy megőrizzük a há­rom- és többgyermekesek csa­ládi pótlékának vásárlóértékét, s hogy kisebb mértékben nö­veljük a kétgyermekesek csa­ládi pótlékát és a gyermekgon­dozási segély forintösszegét. A tervjavaslat arra is gondol, hogy — a lehetőségektől füg­gően — mérsékelje a pályakez­dő ifjúság terheit, s főként, hogy javuljanak a pályaválasz­tás, családalapítás és a lakás­hoz jutás társadalmi és anyagi föltételei. Társadalompolitikai Ezután kért szót Bognár Jó­zsef, a terv- és költségvetési bizottság elnöke, a törvényja­vaslat bizottsági előadója. El­mondotta, hogy az országgyű­lés tíz állandó bizottsága meg­tárgyalta a népgazdaság hato­dik ötéves tervéről benyújtott törvényjavaslatot, amelyhez 69 képviselő fűzött észrevételt. Számos olyan javaslatot tettek, amelyet az Országos Tervhiva­tal elnöke elfogadott, így azok már a törvény szerves részét képezik. A törvényjavaslat bi­zottsági előadója a világgazda­sági, a nemzetközi politikai vi­szonyok hatásainak tükrében bizonyította, hogy a fejlődés útja: a szerkezetváltással egy­bekötött technikai-technológiai korszerűsítés. Ugyanakkor az is világos, hogy a gazda­ságos termelés legfőbb ismérve a jövőben az lesz, hogy ki mennyire tud a Ülésezik az országgyűlés. Ké­pünkön: dr. Bognár József, a törvényjavaslat bizottsági elő­adója. céljainkkal összhangban ' meg­különböztetett figyelmet fordí­tunk a lakás-, egészségügyi és általános iskolai ellátás fej­lesztésére. öt év alatt 370—390 ezer lakás épül, felújítanak százezer állami lakást, s fokoz­zuk 40—50 ezer lakás kényel­mét, fölszereltségét, ezzel leg­alább másfél millió állampol­gár lakáshelyzete javul. Faluvégi Lajos befejezésül az ár- és szabályozó rendszer ru­galmas alakításának teendőit taglalta, elemezte a vállalatok középtávú tervezésének tapasz­talatait — egyszersmind utat mutatva a hátralevő tennivalók­hoz — méltatta a törvényja­vaslatok előkészítését szolgáló társadalmi vitákat, majd ismé­telten hangsúlyozta: — meg­győződésünk, hogy a törvény- javaslatban foglalt célok és fel­adatok megfelelnek népünk ér­dekeinek, s hazánk további fel- emelkedésének reális lehetősé­geire épülnek. legkisebb ráfordítással, munká­val, anyaggal, energiával, tőké­vel, közbeeső termékkel s im­porttal maximális, tehát leg­nagyobb nyereséget elérni. A hozzászólók sorát megnyit­va Szokola Károlyné (Somogy m. 8. vk.), a Somogy megyei Tanács Továbbképző Intézeté­nek igazgatója elmondta: nap mint nap számos fórumon halljuk, hogy népgazdaságunk­ban jelentős tartalékok vannak. Ennek bizonyítására saját pél­datárából hozott fel figyelmet keltő eseteket. Felvetette pél­dául, szükséges-e minden kis- és középüzemben külön-külön munka- és balesetvédelmi, tűz­védelmi, polgári védelmi fele­lőst, rendészt és energetikust alkalmazni főállásban, mikor — véleménye szerint — e munka­köröket összevonva kevesebb ember is elláthatná. Felhívta a figyelmet arra lis', hogy napjaink­ban, amikor a gyermekintéz­mények fejlesztésére oly sokat áldozunk, s még sincs elegen­dő belőlük, a hatóságok ma még gyakran indokolatlanul szigorú normákat állítanak az építtetők elé, holott olcsóbb és ugyancsak megfelelő, ese­tenként átmeneti létesítmények is épülhetnének. S, Hegedűs László (Pest. m. 24. vk.), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára elmondotta, hogy a Hazafias Népfront elnöksége is megvi­tatta a VI. ötéves terv irány­elveit, azzal egyetértett. A rész­letekre vonatkozóan számos ja­vaslatot tett, jó részük be­került a törvényjavaslatba. A tervezői munkába — hároméves előkészítés során — közvetlenül és közvetve — a társadalom legkülönbözőbb rétegéi is be­kapcsolódtak. A képviselő ja­vasolta, hogy a tervtörvény­javaslatnak a tervezési rend­szer korszerűsítéséről, a fejlesz­tési változatok kidolgozásáról szóló paragrafusánál a kor­mány számoljon a társadalmi közreműködés szélesítésének szükségességével és gyakorlati S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára felszólal az országgyű­lésen. módszerének kidolgozásával is. örömmel üdvözölte a képvi­selő, hogy a népfrontmozga­lom kiegyenlítettebb település- fejlesztést szolgáló javaslatait a kormány a VI. ötéves tervjavas­latban is testet öltőn elfogad­ta. Sok függ attól, hogy a me­gyei tanácsok miképp ültetik át a gyakorlatba — a fejlesztési összegek elosztásakor, a végre­hajtáskor — a törvény szellemét. Kangyalka Antal .(Csongrád m. 15. vk.), a Hódmezővásár­helyi Mezőgazdasági és Szol­gáltató Vállalat makói gyárá­nak igazgatója szükségesnek mondotta, hogy a közgazdasági szabályozók a mindenkori hely­zethez alkalmazkodjanak, s va­lóban a népgazdasági célok el­érésére ösztönözzenek. Java­solta azonban, hogy év közben ne módosítsanak a szabályozó­kon: az üzemek legalább egy esztendőre előre ismerjék gaz­dálkodásuk szabályait. Ha a dolgozó munkájának eredmé­nyeivel előre számolhat, fel­adatait jobb kedvvel végzi, és eredményei is jobbak lesznek. Figyelmeztetett arra is, hogy az ösztönző-rendszeren nem min­denki ugyanazt érti. A dolgo- izók nagy többsége helyesen fogja fel: az keressen többet, aki jobban dolgozik. Vannak azonban, akik olyan ösztönző rendszert szeretnének, amely a kevesebb munkát honorálja magasabb bérrel. A VI. ötéves terv sikere elsősorban azon mú­lik, hogy ösztönzést, elismerést kapjon a jó munka, és siker­telenek legyenek a kevés mun­kával jól élni szándékozók, az ügyeskedők próbálkozásai. Elmondta, hogy Csongrád megye tanyavilágának lélek- száma az utóbbi években fo­lyamatosan csökkent, de még mindig csaknem 60 000-en lak­nak külterületeken. Ellátásukra több hatásos intézkedés történt, de továbbrq is sok még a ten­nivaló. Innen kerül ki a mező- gazdasági dolgozók, a mező- gazdasági gépkezelők jelentős része, s fontos, hogy számukra megfelelő életkörülményeket teremtsenek. Ezután Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter emelkedett szólásra. Megállapította, hogy a beter­jesztett törvényjavaslat súlyának megfelelően foglalkozik a me­zőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdő- és fagazdaság fel­adataival, amelyek a belső el­látásban és a külkereskedelmi egyensúly javításában egyaránt nagy jelentőségűek. Mint mon­dotta, az agrártermelés tovább­fejlesztéséhez már az 1976— 80-as időszakban jó feltételek teremtődtek. Az elmúlt öt esz­tendő alatt az egy lakosra jutó gabonatermelés évi átlaga el­érte az 1200 kg-ot, a húster­melés pedig túlszárnyalja a 140 kg-ot. Az élelmiszeripar fejlesz­tése ebben a tervciklusban al­kalmazkodott legjobban c nyersanyagtermeléshez. Különö­sen a hús-, a tej-, a baromfi- és a növényolajipar növelte di­namikusan a termelést. Bővült a választék, sok új termék je­lent meg a piacon. A belső el­látás a korábbiaknál kiegyen­súlyozottabb, az alapvető élel­miszerekből folyamatos és egyenletes az áruellátás. A mezőgazdaságba öt év alatt 123 milliárd, az élelmi­szeriparba 52 milliárd, az er­dő- és fagazdaságba 9 milliárd forintot ruháztunk be. Több százezer új szarvasmarha-, ser­tés- és juhférőhelyet létesítet­tünk, a gépi vonóerő 22 száza­lékkal nőtt. A műszaki feltételek szinte minden területen korsze­rűsödtek. Felkészültségünknek, a mező- gazdaságban dolgozók nagy­szerű helytállásának köszönhe­tő, hogy 1980-ban az ismert időjárási nehézségek ellenére is, eredményes évet zárunk, főleg a gabona- és a húster­melésben. Pedig egy hónapot késett a növények vegetációja, érése, és egy hónappal koráb­ban köszöntött be a tél. A de­cember elején lezúdult 30—40 centiméteres hótömeg több mint 1 millió tonna kukoricát és 400 ezer tonna cukorrépát talált a földeken. Ma már e ha­talmas értékű termény döntő többsége biztonságban van. Az elmúlt öt esztendőben nem sikerült minden magunk elé tűzött célt elérni. Nem tud­tuk megfelelően javítani a ter­melés gazdaságosságát, nem minden termékünkkel vagyunk a nemzetközi piacon versenyképe­sek. Tovább nőttek a gazdasá­gok közötti különbségek, nagy az eltérés az egyes tájegysé­gek eredményei között is. Nem teljesültek a tervezett ültetvénv- beruházások, a naayüzemi ál- latférőhelyek, különösen a ser­téstenyésztés és terménytárolók beruházásai maradtak el az igényektől. Mindezek ellenére elmondható: lényegesen maga­sabb színvonalról láthatunk a következő öt esztendő felada­taihoz. Ágazatainkban — mondotta — a termelés további dina­mikus növelésére van szükség. Csak így tudjuk kielégíteni a hazai fogyasztói igényeket, tel­jesíteni államközi kötelezettsé­geinket, és kihasználni egyéb külpiaci lehetőségeinket. Mező- gazdasági feladataink homlok­terébe a továbbiakban is a ga­bona és hústermelést kell he­lyeznünk. A hazai ellátás mellett ex­port-bevételeink több mint fele a hústermelésből származik. Termelésploitikai törekvéseinké téren is egyértelműek. A sertés- tenyésztés és a baromfiága­zat adja a hústermelés 80 szá­zalékát. és csak 20 százalék jut a szarvasmarha, juh és egyéb állatfajokra. Ezzel a ter­melésszerkezettel szinte egye­dülállóak vagyunk Európában, hiszen a hústermelés zömét az abrakfogyasztó ágazatokra ala­poztuk. A hazai hústermelést a jövőben is a sertés- és baromfi­ágazatok határozzák meg. Ezekre építünk azért is, mertvi­Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter felszó­lal az országgyűlésen szonyaink között a takarmány­ellátásban a szemesabrak ter­melése adja a legnagyobb biz­tonságot. Terveink valóra váltásához nélkülözhetetlenek a tudomány eredményei, akár a genetikai alapok, akár a technikai-mű­szaki feltételek korszerűsítésé­ről legyen is szó. Az elmúlt öt esztendőben 379 új növényfaj­tát minősítettünk, 41 új állat­fajtát, hibridet vettünk közte­nyésztésbe. A búzánál teljes fajtaváltás történt, kukoricából a teljes hibrid-választékot ki­cseréltük. Korszerű eljárások egész sorát vezettük be. Leg­nagyobb kézimunka-igényű nö­vényünket, az igen értékes cu­korrépa termelését teljesen gé­pesítettük. A Minisztertanács legutóbbi ülésén fogadta el az országos középtávú kutatási-fejlesztési tervet, s a kormány szervezeti intézkedésekkel is igyekszik se­gíteni a kutatómunka haté­konyságát. A javaslat érinti legfonto­sabb természeti erőforrásunk: a termőföld védelmét és jobb hasznosítását is. Három évti­zed alatt kereken 350 ezer hek­tárral csökkent az ország ter­mőföldje; emellett a rendelke­zésre álló földterületből számí­tásaink szerint mintegy 300 ezer hektár a légkülönbözőbb okok miatt csak gyomot terem. A tervbe vett hozamok elérésének feltétele a föld termőképessé­gének javítása, a talajerő-után­pótlás színvonalának erőteljes növelése. Ezekre a tervjavaslat szerint a korábbinál nagyobb lehetőségeink lesznek. Meliorá­cióra mintegy 30—35 százalék­kal több pénzt tudunk felhasz­nálni, mint a megelőző öt év­ben e jelentős összeg ésszerű hasznosítása — amely során a térségi komplex meliorációké az elsőbbség — fontos felada­tunk. A miniszter szükségesnek mondotta, hogy a termelés fo­lyamatfáiban egyidejűleg érvé­nyesüljön az érdekeltség és a gazdasági kényszer — nemcsak szigorítjuk a gazdálkodás felté­teleit, hanem a legkülönbözőbb áHorni eszközökkel ösztönözzük is a termelést. — A szocialista nagyüzemek mellett a magyar mezőgazda­ság szerves része a háztáji és kisegítőqazdaságok — mondot. ta. — Enélkül sem a hazai fo­gyasztás igényeit, sem az ex- portjeladatokat maradéktalanul kielégíteni nem tudnánk. Az el­múlt időszak bizonyította, hogy megfelelő támogatás, jó társa­dalmi, politikai légkör és ter­melési biztonság mellett a kis­termelés nemcsak szinten tart­ható, hanem növelhető is. Az egész ország érdeke, hogy a szocialista mezőgazdasáq szer­ves — a nagyüzemek által in­tegrált — részeként hasznosul­janak a háztáji és kisegítő gazdaságokban meglévő eszkö­zök és a munkaerő. Ezért a kis­termelők továbbra is számíthat­nak gazdálkodásuk állami tá­mogatósára, termelési feltéte­leik javítására. Felkarolunk min­den olyan kezdeményezést, mely tovább fokozza a nagy­üzemek, a felvásárlók és for­galmazók kistermelést szervező tevékenységét. Számításaink szerint össze­sen 4,5 millió ember érdekelt valamilyen agrártermék előál­lításában, legyen az háztáji sertés, tej, tojás, gyümölcs, zöldség vagy bor. Ez azt jelen­ti, hogy csaknem minden má­sodik állampolgár, mint ter­melő kapcsolódik munkánkhoz. Ezért a termelés ágazati irá­nyítása és szervezése rendkívül sokrétű. Nemcsak az iparsze- rűen termelő nagyüzemeket kell ellátnunk eszközökkel, anyag­gal, géppel, hanem az állam- Dolgárok több milliós táborát is. Az élelmiszertermelés előtt álló feladatok nagyobbak, mint korábban bármikor. így tehát az agrártermelés gazdaságos­ságának első számú feltétele marad az előttünk álló VI. öt­éves tervidőszakban is: a lehe­tő legszervezettebben, leggaz­daságosabban hasznosítsuk a termelés anyagi-műszaki erőit. Gazdaságaink, vállalataink 33 ezer mérnöke és üzemmérnöke, 63 ezer technikusa és 270 ezer szakmunkása a többi dolgozó­val egvütt képes eleget tenni az új követelményeknek. Végül a miniszter utalva ar­ra, hogy a törtvényjavaslat megfelel a társadalom igényei­nek. s megfelel a mezőgazda­ságban, az élelmiszeriparban és az erdőgazdaságban dol­gozók érdekeinek is, azt az or- száoqyűlésnek elfogadásra ajánlotta. (Munkatársunk telelőn je­lentése) Talán illő lenne az ország­gyűlésről tudósító újságírónak a Parlamentről, az ülésszak hangulatáról is szólni. Ám végighallgatva dr. Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyet­tesnek, az Országos Tervhiva­tal elnökének expozéját, és érezve a hozzászólásokból az országgyűlés első munkanap­jának szellemét — kiderült, hogy egy mondatot sem sza­bad most másra vesztegetni. Már az expozé után nyilván­való volt, hogy a VI. ötéves terv a minőségi munka terve lesz! A vitából aztán az is ki­derült, hogy a terv nyitottsá­ga, rugalmassága további gondolkodásra késztet min­denkit, bármi köze legyen is gazdasági életünkhöz. A ma­gyar népgazdaság következő középtávú terve szervesen épül az V. ötéves tervben el­ért eredményekre, ugyanak­kor mindenkori gazdasági helyzetünk, lehetőségeink fi­Országgyűlési jegyzet A minőségi munka terve gyelembevételével rugalma­san alkalmazkodik az éppen adott helyzethez. Baranyai képviselőkkel be­szélgetve szinte kézzelfogha­tó alakot öltött az V. ötéves terv is, és az elkövetkező évek feladatai is. Dr. Nagy József országgyűlési képviselővel a termelési szerkezet átalakítá­sának baranyai eredményeiről beszélgettünk a szünetben. — Tulajdonképpen már a IV. ötéves terv koncepciója volt, hogy Baranya megye adottságainak megfelelő iparágakat is fejlesszünk, így a könnyűipart, az élelmiszer- ipart, valamint az eddig hiányzó gépipart — mondotta dr. Nagy József. - Egyértel­műen elmondhatjuk, hogy Ba­ranya megye e téren teljesí­tette az elmúlt tervidőszak célkitűzéseit. Csak példaként említve: elkészült a Kesztyű­gyár új üzeme, valamint a bőrruházati üzem, ahol mint ismeretes, világhírű termékek készülnek. A Bőrgyárról ugyanezt el lehet mondani, nemcsak a termelése, hanem a termékstruktúrája is válto­zott. A cipőgyártásban (Szi­getvár) is nagy előrelépés történt. Az élemiszeriparban ugyancsak eredményekről be­szélhetünk. Megépült a Ba­romfifeldolgozó és szinte va­lamennyi élelmiszeripari üzem megújhodott, például a Szigetvári Konzervgyár, a tej­üzemek. És végre Baranya is rendelkezik jelentősebb gép- és híradástechnikai iparral. Horváth Lajos országgyűlé­si képviselőt, a Baranya me­gyei Tanács elnökét az or­szággyűlés terv- és költségve­tési bizottságának titkárát kérdeztem a szünetben, mi a véleménye a VI. ötéves terv­ről, ami az eddigi középtávú tervek közül a legrugalma­sabb, s a legnyitottabb. — A terv a ma belátható pályát számszerűsíti. A közép­távú terv gazdasági megala­pozottságát ma biztató és ke­vésbé kedvező folyamatok befolyásolják. Kedvező az, hogy a KGST-országokkal és főként legnagyobb partne­rünkkel, a Szovjetunióval le­zajlott tervkoordinációk erősí­tik a terv megalapozottságát, ugyanakkor a világban le­zajló politikai és gazdasági konfliktusok további gondo­kat okozhatnak. — Ez természetesen új do­log — folytatta Horváth La­jos -, melyet meg kel! szokni és ehhez igazodni. A korábbi ötéves tervhez mérten — amely messze nem volt ilyen rugal­mas, sőt talán kissé me­rev is volt — a VI. ötéves népgazdasági terv a ma­ga nyitottságával új teen­dőket is jelez. Én úgy látom, hogy a népgazdasági és a vállalati terv kapcsolatára nagyobb figyelmet kell fordí­tani, a menetközben kialaku­ló egyensúlyi állapot és a netán kialakuló diszharmó­nia hatásait állandóan nyo­mon kell követni, hogy a gazdaságpolitika minőségi feladatait következetesen le­hessen teljesíteni. A terv- és költségvetési bizottság olyan módosító indítványt terjesz­tett az országgyűlés elé, hogy a kormány, amennyiben ez indokolttá válik, kezdemé­nyezze a hatodik ötéves terv­törvénynek az országgyűlés által történő módosítását. En­nek elfogadása nem mérsékli a terv rugalmasságát, viszont erősíti legfőbb népképviseleti testületünk meghatározó és ellenőrző szerepét. S. Zs. Olcsóbban, gazdaságosabban (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents