Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-18 / 347. szám
1980. december 18., csütörtök Dunántúli napló 3 Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) Garai Vilmos (Bp. 64. vk.), a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgatója a Csepel Művek formálódó VI. ötéves tervéről szólva a főbb törekvések között az első helyen említette a termelési szerkezet korszerűsítését, elsősorban a színesfémkohászat és a gépgyártás dinamikus fejlesztésével és a vaskohászat szinten tartásával. Azt is tervezik, hogy — a termékszerkezet további változtatásával - korszerű, gazdaságos, jól értékesíthető termékeik részarányát 63-ról 75 százalékra növelik, csökkentik a gazdaságtalan gyártmányok termelését. A piaci és ármunka javítása érdekében fiatal, tehetséges mérnököket, közgazdászokat és más szakembereket készítenek fel és irányítanak át kereskedelmi területekre. — Mi, Csepelen — mondta Garai Vilmos - a nemzetközi színvonalat tekintve még drágán termelünk. Ezért elengedhetetlen követelmény a ráfordítások csökkentése. Hosszú távon nem tartható ugyanis az az állapot, hogy hazánkban egységnyi hozzáadott értéket több mint kétszer annyi acél, alumínium és egyéb anyagok felhasználásával állítunk elő, mint az NDK, vagy a szomszédos Ausztria. A képviselő hangsúlyozta: - Hazánk jövőbeni fejlődése igényli, hogy összehangolt és egységes iparfejlesztési politikánk legyen. Olyan, amely támaszkodik meglévő természeti kincseinkre, arra az óriási szellemi erőforrásra, amelyekkel kutató-, tervezőintézeteink és iparvállalataink rendelkeznek. A hosszú távú iparfejlesztési politika kialakításánál olyan nagy fontosságú kérdések eldöntéséről van szó, mint az ipar tudatos és arányos fejlődésének biztosítása, a Szovjetunióval és a többi KGST-tagor- szágokkal történő együttműködésének elmélyítése. Ebben nagy szerepe lesz az új ipari minisztériumnak. Tizennyolc új ipari üzem Tar Imre (Szabolcs-Szatmár m. 13. vk.), a Szabolcs-Szatmár megyei Pártbizottság első titkára beszámolt arról, hogy a megye üzemei, vállalatai teljesítették az ötödik ötéves tervet. Az iparosítás beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a megyében minden ipari üzem nyereséges. A tervidőszakban 18 új ipari üzem létesült és az ipari termelés értéke — a tervezett 63 százalékkal szemben — 76 százalékkal, több mint tízmilliárd forinttal növekedett. A továbbiakban arról szólt, hogy az utóbbi 20 évben a megyében 76 000-rel nőtt a nem mezőgazdasági ágazatban foglalkoztatottak száma, ebből 45 000-ren az iparban kaptak munkalehetőséget. Mintegy harmincezren azonban jelenleg is a megyén kívülre járnak dolgozni, s e szám minden bizonnyal a következő öt évben sem csökken. Ennek elsősorban az az oka, hogy ebben az országrészben a természetes szaporulat több mint kétszerese az országosnak, s így a munkahelyek száma kevesebb, mint a munkavállalóké. A mezőgazdasági termelést a hatodik ötéves terv időszakában 15—20 százalékkal kívánják növelni Szabolcs-Szatmár- ban, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági üzemek csaknem 70 százaléka kedvezőtlen természeti és közgazdasági viszonyok között gazdálkodik. Úszta Gyula (Heves m. 11. vk.), a Magyar Partizán Szövetség főtitkára a munka értékéről, becsületéről szólva rámutatott: A munkára való nevelést nem lehet elég korán kezdeni, s ha ebben a szülők, a pedagógusok, az egész társadalom közös nevezőre jut, akkor bizonyára eredményesebbek lesznek az ezzel kapcsolatos erőfeszítések. Ne legyen olyan szülő, aki gyermekét a legnagyobb örömtől, a sikerélmények alapjától, az élétnek értelmet adó munkától fosztja meg — hangsúlyozta. A fiatalok nevelésébe az eddiginél jobban be lehelne vonni az idősebb, tapasztalt nemzedék tagjait is — mondotta a képviselő. Az illetékes szervek figyelmébe ajánlotta: igyekezzenek minél több cselekvőkész nyugdíjast intézményesen bekapcsolni a fiatalok nevelésébe, hiszen a velük való találkozások a fiatalok közéletre való felkészítéséhez is értékes segítséget nyújtanak. Végül Usztg Gyula a hevesi járás egy nagyszerű szocialistahumanista gyakorlatáról számolt be: megszervezték, hogy nyugdíjba vonulásuk előtt egy évvel általános szűrővizsgálatra hívják be az embereket. Teszik ezt azért, hogy a nyugdíjas korszak kezdetére — ha szükséges — egészségügyileg is kellően felkészítsék az idősebb korúa- kat. Azt is megkérdezik, hogy a jövőben milyen közhasznú tevékenységet szeretnének folytatni, s ebben támogatják őket. A kezdeményezést érdemes lenne másutt is követni. ja. Ha az árak továbbra is így alakulnak, akkor a kutató-fejlesztő társaság eláll a további munkálkodástól, hiszen már az 1980-as esztendőben több mint egymillió forintot vesztett. A példák arra utalnak, hogy a mellékterméket kibocsátók, feldolgozók és felhasználók közös anyagi érdekeltségének megteremtése felel meg a legjobban az egyik legfontosabb népgazdasági érdek érvényesítésének. Erre az illetékes szerveknek megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. Legfőbb érték az ember Dr. Vámos Marietta (Pest m. 5. vk.), tóalmást körzeti orvos beszámolt a törvényhozó testületnek arról, hogy az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottsága egyhangúlag és jó érzéssel fogadta el a VI. ötéves terv javaslatát, s különösen annak egészségügyi fejezeteit, mert — miként a képviselő fogalmazta - nagyszerű dozásra szoruló más rokonaik megfelelő elhelyezésében. Tóth János (Bp. 35. vk.), a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkára szólt arról, hogy az MTESZ 32 tudományos egyesületi közösségében alkotó, felelősségteljes vitákat folytattak és folytatnak népgazdaságunk helyzetéről, jövő fejlődéséről, a tervek megvalósításának lehetőségeiről és feltételeiről. Legutóbb az MTESZ székházában ülésezett az országgyűlés ipari bizottsága is — mondotta -, s a képviselők sok-sok javaslatot fogalmaztak meg a műszaki fejlesztéssel, a műszaki értelmiség szellemi tartalékainak jobb hasznosításával kapcsolatban. A képviselő elmondotta: határozottan szembe kell szállni azzal a felfogásai, amely szerint a viszonylag szűkösebb beruházási keretek nem teszik lehetővé a gyorsabb ütemű műszaki fejlődést. Okosabb gazdaságszervezés, a szabályozók ezt elősegítő módosítása, a műszaki értelmiség munkájának jobb erkölcsi-anyagi elismerése mind a helyes irányba hatnak. Fokozott takarékosságot Varga János (Győr-Sopron megye, 9. vk.), a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora a törvényjavaslatnak azzal a szakaszával foglalkozott, amely a hatékonyabb rét- és legelőgazdálkodást tűzi ki célul. A képviselő ezt követően a másodlagos nyersanyagok és a hulladékok hasznosítására irányította a figyelmet, de példákat idézett e kívánatos megoldások esetenkénti buktatóira is. Győr-Sopron megyében például a sertéstenyésztésben használták fel a baromfifeldolgozás „hulladékait”. Korábban a feldolgozó vállalat 100 forintot fizetett a melléktermék megsemmisítéséért mázsánként, most 24 forintot kér és kap ugyanennyi anyagért. Az állati fehérjetakarmányokat feldolgozó vállalat a 24 forintos alapanyagból készített terméket mázsánként 200 forintért kínálja a mezőgazdasági üzemeknek. A vásárlót, az üzemet tehát anyagi érdekeltség nem ösztönzi e termékek felhasználására. Igaz, újabban ezt az ÁTEV belátta, s csökkentette az árait. Úgy tűnik, hogy hasonlóak a buktatók az ugyancsak Győr- Sopron megyében kidolgozott, szeszgyári melléktermék-hasznosítás előtt is. A Győri Szeszipari Vállalatnál — az ipari szeszgyártás melaszhasznosító folyamata révén — jelentős mennyiségű híg moslék maradt vissza, amit ma is az élővizekbe engednek, s ezért tetemes bírságot fizetnek. Az egyébként veszendőbe menő anyagok hasznosítási módjára a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaTóvári kara megfelelő eljárást dolgozott ki. A megoldás révén a győri vállalatnál évente keletkező negyvenezer tonnányi szeszmoslékból — a kérődző állatok takarmányozásánál hasznosítható — 5600 tonnányi emészthető nyersfehérjét kitevő vinasz-takar- mányt állíthatnak elő. Száz kilogrammnyi vinasz tavalyi tervezett ára 40 forint volt, az idén már 80 forintnál tart a summa, s ki tudja hová „fejlődik” még ... A képviselő zárópéldaként a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem alakította tudományos takarmánygazdálkodási kutatófejlesztő társaság esetét ismertette. A szakemberek egyebek között a kenyérhulladék feldolgozását tűzték ki célul. A fővárosban és Keszthelyen november végéig 2560 tonna kenyeret gyűjtöttek be, kilogrammonként 3—3,5 forintért. Ebből az őrleményt hozzávetőlegesen 5 forintért lehet elkészíteni, s ez már eleve kizárja azt, hogy az anyagot egy-egy üzem takarmányként az állatoknak adUlésezik az országgyűlés humanista gondoskodást tükröz. Elismeréssel szólt a képviselő arról, hogy kormányzatunk kiemelten kezeli az egészségügyet, mindamellett felhívta a figyelmet több olyan témára, amelynek megnyugtató megoldása feltétlenül szükséges a gyógyító munka további javításához. Például arra, hogy a rekonstrukciókkal megújított kórházi épületekbe megfelelő berendezéseket kell elhelyezni ahhoz, hogy ott valóban korszerű vizsgáló, gyógyító tevékenységet folytathassanak, Felvetette: ha talán nem is kórházfelújító különleges vállalatokat, de ilyen feladatokat végző brigádokat esetleg létre lehetne hozni. Hangsúlyozta a társadalmi erők bevonásának jelentőségét az egészségügyi és szociális létesítmények, intézmények létrehozásában. Pest megyei példaként említette, hogy ilyen társadalmi összefogással - és az Egészségügyi Minisztérium támogatásával — a budagyön- gyei speciális tüdőkórház felújítás és bővítés révén az ellátatlan és a Budapestet terhelő' szentendrei járást, magát Szentendrét és a budai járást általános kórházhoz juttathatnák. Szólt arról is, hogy a következő ötéves tervben az új szociális otthoni helyek számának jelentős növelése szerepel, de ezt még megtetézhetné sokak társadalmi hozzájárulása, azoké, akik — mint családtagok — közvetlenül érdekeltek idős hozzátartozóik vagy gonA képviselő aggodalommal említette, hogy a műszaki pályák elvesztették korábbi vonzerejüket. A műszaki egyetemek legtöbb karán igen alacsony pontszámmal is felveszik a jelentkezőket, s ez nem kis aggályra ad okot az utánpótlás színvonalát illetően. A műszaki pályák vonzerejét az is csökkenti, hogy a mérnökök gyakran olyan munkát végeznek, amelyet sokkal alacsonyabb képzettséggel is el lehet látni. Emögött a vezetők gyengesége is megtalálható, de egyik fő ok a technikusok hiánya. Úgy tűnik, hogy az üzemmérnök-oktatás nem magasabb képzettségű technikusokat, gyakorlati szakembereket ad - az eredeti céljától eltérően —, hanem elméletileg gyengébben felkészült mérnököket képez. Javasolta a képviselő, hogy az illetékesek viszgálják felül a szakképzési és továbbképzési rendszert. Több segitséget a kedvezőtlen adottságú tsz-eknek Szabó István (Hajdú-Bihar m. 14. vk.), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke emlékeztetett arra, hogy a VI. ötévps terv társadalmi vitájában a TOT elnöksége is egyetértett a tervezet fő irányaival. Egyebek között azokkal az elgondolásokkal is, amelyek a jo, a közepes és az adottságaiknál fogva gyengébb teljesítményekre képes mező- gazdasági üzemek helyzetét, fejlesztését körvonalazzák. A képviselő külön felhívta a figyelmet azokra a termelőszövetkezetekre, amelyeknek adottságai kedvezőtlenek ugyan, de termékeikre nagy szüksége van az országnak. A képviselő helyeselte az irányítási és érdekeltségi rendszer korszerűsítésének folyamatát, s felhívta a figyelmet arra, hogy több szakágazatban még jó néhány vállalat monopolhelyzete hátráltatja az előrehaladást. Mint mondotta, az ilyen helyzetek feloldása elsősorban nem nehéz gazdasági helyzetünk, hanem a gazdasági élet intenzív szakaszának követelményei miatt szükséges. Az irányítás korszerűsítése tehát mindenképpen elengedhetetlen feladat. Kifejtette, hogy a mezőgazdaságtól kívánt mennyiségi és minőségi teljesítmények elérhetők, ehhez azonban minden erőforrást ki kell használni. A Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport nevében segítséget kért néhány folyamatban lévő fejlesztés akadályainak elhárításához. Ide tartozik a megye úthálózatának korszerűsítése, és az állategészségügyi helyzet javítását szolgáló beruházások gyorsítása. Kiegyensúlyozott településfejlesztést Ladányi József (Borsod m. 26. vk.), a Borsod megyei Tanács elnöke elmondotta: Borsodban a VI. ötéves tanácsi fejlesztési elgondolások közül a település- hálózat kiegyensúlyozottabb fejlesztését tekintik alapvető célnak. A központi célokkal összhangban fontos feladat a gyorsütemű városba-áramlás lefékezése, a községek népesség- megtartó képességének növelése. A lakosság belső vándorlásának fő mozgató rugójává ugyanis mindinkább az egyes térségek ellátásában meglévő nagy különbség válik. Ezért a fejlesztések révén — legalább az alapellátást illetően - a városi és a községi ellátás színvonalát kívánják egymáshoz közelíteni. Ha ezt nem tennék, a meglévő aránytalanságok, s nyomukban a feszültségek a jövőben csak növekednének. A képviselő — adatokkal alátámasztva érvelését" — elmondotta : Miskolcon ma egy család letelepítésének társadalmi költségei megközelítik az egymillió forintot. S miközben a megyeszékhelyen — a nagyarányú lakásépítés ellenére — gyarapodik az igénylők számai, addig az utóbbi öt évben a megye falvaiban hétezer lakás üresedett meg. Hozzátartozik a képhez, hogy Borsodban a munkásság körülbelül 55 százaléka községi lakos, s mintegy százezren ingáznak naponta nehéz körülmények között. A megyében a lakossági erőforrások erőteljesebb bevonásával, ösztönző, kedvezményes telekjuttatásokkal kívánják a magánlakásépítést segíteni, s a lakásállomány ésszerű cseréjére is figyelmet fordítanák. A megyei tervek megkülönböztetett figyelemmel igyekeznek feltárni és hasznosítani a már meglévő létesítményekben rejlő lehetőségeket — húzta alá ezt követően. Bővítésekkel, átalakításokkal, átszervezésekkel a bölcsődei helyeket 12, az óvodaiakat 25, a szociális otthonokét 67 százalékkal növelik, s e forrásokból gyarapítják 43 százalékkal az általános iskolai tantermek számát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beruházások pénzügyi szükségleteit számottevően lehet csökkenteni a társadalmi munka eredményesebb szervezésével. Tegyük vonzúbbá falvainkat Orlovácz György (Tolna m. 8. vk), a Nagydorogi Általános Iskola tanára egyetértőleg szólt arról: a területfejlesztés segítse elő, hogy megvalósuljanak a népgazdasági terv céljai, hatékonyan hasznosuljanak a területek erőforrásai, s mérséklődjenek a lakosság ellátásában meglévő területi különbségek. Helyeselte azt a törekvést, hogy csökkenteni kell a városokba való áramlást, egyebek között azzal is, hogy alkalmassá kell tenni a kiemelt alsófokú. vagy alsófokú központokat letelepedésre a tanyákról, kistelepülésekről elköltözni szándékozók számára. Ehhez elsősorban a községek alapellátását kell javítani, hiszen e tekintetben manapság még lényegesen jobb- következésképpen vonzóbb is — a helyzet a városokban. A képviselő a törvényjavaslatot idézte: központi eszközökkel, pénzügyi és egyéb kedvezményekkel, és a lakossági erőforrás bevonását ösztönző intézkedésekkel elő kell mozdítani, hogy a községek, a kiemelt alsófokú központok, városkörnyéki és agglomerációs települések alkalmassá, vonzóvá váljanak az egyébként városba költözni szándékozók fogadására. letelepülésére. Ezzel kapcsolatban kérte, hogy .a törvény szövegében is tegyenek említést arról: a települések fejlesztésére rendelkezésre álló anyagi eszközöknek a községek számára kedvezőbb elosztásával is segíteni kell ezt a folyamatot. Simon István (Komárom m. 10. vk.), az ászári Aranykalász Tsz elnökének véleménye szerint Komárom megye szövetkezeti gazdaságaiban azért is különös jelentőségű a szervezett és tervszerű munka, mert a megye természeti adottságai viszonylag kedvezőtlenek. Ennek ellenére a szövetkezetek évről évre jó eredménnyel rukkolnak ki. Az egy hektár legelőre jutó hústermelés például számottevően magasabb az országos átlagnál, s a megye szövetkezeteiből kerül — átlagban — minden ötödik tojás a feldolgozó üzemekbe, illetve a családok asztalára. Mindezekből adódóan a megye szövetkezeteiben átlagosan 50 ezer forint az egy szövetkezeti dolgozóra jutó jövedelem. Nem sokat siránkoztak a kedvezőtlen adottságok miatt a gazdaságok, hanem igyekeztek önerőből kilábalni a gondokból. Az elmúlt években kedvező együttműködés alakult ki a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji kisgazdaságok között, ezek egymásra utaltságra nyilvánvaló. A szövetkezetek egyre inkább több évre szóló szerződés alapján segítik a kisgazdaságokat például a talajmunkában, a vetésben, a vetőmagellátásban, a növényvédelemben és a termékek szállításában. A kisgazdaságok ennek fejében kötelezettséget vállaltak arra, hogy e szolgáltatásokat nem pénzben, hanem ledolgozott munkanapok formájában térítik meg. * Ezzel az országgyűlés téli ülésszakának első napja — amelyen az elnöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Cservenka Fe- rencné — befejeződött. A képviselők csütörtökön délelőtt 10 órakor a népgazdaság VI. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat feletti vitával folytatják munkájukat.
