Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-14 / 343. szám

A kézi aratást mind több helyen váltja fel a gépi betakarí­tás. Képünkön (felül): a hagyományos cukornádvágás; (alul): mind több szovjet kombájn arat a szigetországban. A cukormérleg és tanulságai A távol-keleti tajga jövője Cukormérleg készül most szerte a kubai szigetország­ban. Az aratási eredmény ösz- szegzése mindig vidám ese­mény, az idén azonban a szo­kásosnál több ok van rá, hogy időre elkészüljenek vele. Kará­csony előtt tartják ugyanis a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusát, ahol pontos adatokat kell szolgáltatni az ország legbecsesebb mezőgaz­dasági kincséről. Egy másik ok: idén befeje­ződik az ötéves cukornódter- melési periódus. Ebben az idő­szakban a tiszteletet parancso­ló eredményekhez a gondok sokasága járult, s a kezdet nem volt rossz. Az 1976-1980- as időszak első négy évében töretlenül felfelé ívelt a ter­méseredmény. 1976-ban 6,1 millió tonna cukrot gyártottak, 1979-ben 7,9 millió tonnát. Aztán váratlan baj követke­zett. Tavaly decembertől két, eddig ismeretlen betegség tá­madta meg az ültetvényeket: a cukornádüszög és az elga- zosodás. Az első ellen szinte nem lehet másként védekezni, mint az ültetvény megsemmisí­tésével. A második az aratók munkáját nehezíti. Lehetetlen­né teszi a gépi betakarítást. Csökkenti a cukorhozamot. A gond orvoslására a cukornád­üszög által megtámadott fajta, a Barbados helyettesítése lát­szik a legcélravezetőbbnek. Az idei cukornádaratás má­sik negatívuma az volt, hogy az esős, hűvös télen a nád cu­kortartalma nem érte el a kí­vánt szintet. A cukortartalom­kiesés ezer tonnákban mérhe­tő. Mindent összevetve idén a zafra, a cukornádaratás ered­ménye, csak mintegy hétmillió tonna cukor. Am a közelgő pártkongresz- szuson szóba kerülnek ered­mények is. Közéjük tartozik, hogy évről évre több kombájn segíti a macheterók, a cukor­nádaratók munkáját. Holguinban 1977-ben fel­avatott gyár évente 600 gépet gyárt. Kihasználásukról azon­ban a Bohemia című lap megjegyzi: Természetesen meg kell szervezni az alkatrész- ellátást és -szállítást is. A cukormérleg készítésekor persze nemcsak a cukortonná­kat veszik figyelembe, hiszen a cukoripar Kubában egy­szersmind a legnagyobb ener­giafogyasztó. A szigetország­ban a takarékossági intézke­dések egész sorát vezették be az energia ésszerűbb felhasz­nálására. Az iparág dolgozói elmondják, hogy az állandóan növekvő terméseredménnyel szemben a felhasznált energia nem növekedett (-s) Szibériában és a Távol-Kele­ten nő földünk minden ötödik fája, itt vannak a Szovjetunió legnagyobb erdőtartalékai. Csupán a Távol-Keleten 116 millió hektárt borítanak erdők. E területen napjainkban évente 30 millió köbméter fa­anyagot dolgoznak fel. Figye­lembe véve, hogy a fakincs 11 milliárd köbméter, az évi erdő­irtásból pedig 50 millió köbmé­tert nyernek, egyelőre nem kell tartanunk a faanyagkészletek kimerülésétől. Ugyanakkor a fa ésszerű felhasználása és a ki­irtott erdők újratelepítése az or­szág keleti területén ugyanolyan fontos, mint máshol. A tudósok a helyi feltételek figyelembevételével olyan új fa­feldolgozási módszert dolgoztak ki, mely a korábbi 30—34 szá­zalékkal szemben a faanyag 70—80 százalékát hasznosítja. Sikerült csökkenteni a faanyag feldolgozásának önköltségét és az erdőségek túl gyakori fel­újítását. A Távol-Keleten sok olyan er­dő van, mely túlérett, ám nehe­zen termelhető ki, mivel Észa­kon nincsenek meg az ehhez szükséges út- és vasútvonalak. Amennyiben e hatalmas erdő­területeket sikerül bekapcsolni a gazdasági életbe, az irtáso­kon az új fák intenzívebben nő­nek, minden egyes hektár hoza­ma fokozódik. Az itt lévő er­dőkhöz a 3200 km hosszúságú Bajkál—Amur vasúti fővonal nyitja meg az utat. Ennek men­tén már jelenleg is komoly üze­mek és komplexumok épülnek, melyek a tervek szerint évente 11 millió köbméter fát fognak feldolgozni. A közeljövőben a faáruk mennyiségének növekedését tel­jes egészében az új, eddig érin­tetlen erdőségek hasznosítása révén biztosítják. Ez lehetővé te­szi, hogy az erdö-újratelepítési munkák az irtás alá került te­rületeken szigorúan tudományos alapokon történjenek. Azokban az esetekben, amikor az erdő minőségi újratelepítése termé­szetes úton nem lehetséges, például olyan területeken, me­lyeket tűzvész sújtott, facseme­ték ültetésével oldják meg a problémát. E fásított területek évente átlag 50 ezer hektárral növekednek. Különös figyelmet fordítanak azoknak a területeknek őrzésé­re és növelésére, amelyeken koreai cédrus él. Ez az erdei óriás 40 méteres magasságot és másfél méteres átmérőt is elér. Nem véletlen, hogy régóta nagy becsben tartják a cédrust a többi fajtákkal szemben. A kö­zelmúltban a cédrusligeteket komoiy kár érte. Újratelepíté­sük és felnevelésük általában 130—180 évig tart. A cédrus évente jelentős cédrusmagter- mést hoz, melynek értékes táp- tulajdonságai vannak. A céd­ruserdőkben sok értékes pré­mes állat lakik. így például 5—10-szer annyi coboly, mint másutt. A cédrusligetek komp­lex felhasználásának gazdasági haszna 4—5-szöröse meghalad­ja a faáru értékét. Éppen ezért a cédrus csupán termelési cé­lokra történő felhasználása megengedhetetlen. Továbbra is aktuális az er­dőtüzek elleni harc problémá­ja. Intézetünk kutatói védelmi intézkedések egész rendszerét dolgozták ki, többek között olyan automata műszereket al­kottak, melyek meghatározzák az erdők tűzveszélyességi fokát. Ezek a műszerek a tajga külön­böző helyein elhelyezve sikerrel helyettesítik a megfigyelőket. A tüzek oltására és felfedezésé­re repülőgépeket, helikoptere­ket, különleges terepjáró tűzol­tóautókat és más korszerű tech­nikai eszközöket használnak. Ennek eredményeképpen a tűz­fészkek többségét megsemmisí­tik, még mielőtt a tűzvész fe­nyegető méreteket öltene. Kutatóink sikeresen működ­nek együtt a KGST tagorszá­gokban dolgozó kollégáikkal, így például az erdőtüzek elleni harc általunk kidolgozott mód­szerét sikerrel alkalmazzák a Mongol Népköztársaságban. A távol-keleti tajgán finn és NSZK erdészeti tudományos dolgozók végeztek kutatásokat. Kanadai és amerikai kollégáinkkal meg­szerveztük a kölcsönös'tudomá­nyos információcserét. Az ilyen együttműködés kétségkívül köl­csönös hasznot hajt. Vaszilij Csumin, a Távol-keleti Erdészeti Tudományos Kutatóintézet igazgatója A Dnyeper homokos partján bámulatos gyorsasággal épült fel Kijev „Obolony" városne­gyede. Nyolc évvel ezelőtt ér­keztek ide az első építők, és ma már 170 ezren költözhettek új lakásba. Az úi városrész pél­dája annak a sikeres városépí­tési megoldásnak, amelyben egyesül a modern építészet a korszerű technológiával. Az A híres angarai fenyőerdő égbenyúló épületeket jól meg­tervezett lakások, a lakótelepet széles utcák, sugárutak jellem­zik. A metróvonal is gyorsan eljutott idáig. Bár a lakásokba még csak most költöznek o családok, s a lakótelep is épü­lőben van, már most is sok is­kola, óvoda, szolgáltatóház, or­vosi rendelő üzemel. Obolony kedvező természeti adottságai — folyó, vízesések, tavak, lige­tek - lehetővé teszik üdülőzó­na kialakítását is. Elefántvonat Jó szolgálatot tesznek az elefántok a teherszállításnál Laosz nehezen járható vidékein. (Fotó: MTI—KS) Kijev új lakótelepe: Obolony, a Dnyeper partján (Fotó: TASZSZ—APN—KS, V. Szomohov felvétele) Negyvenezer lakás egy hét alatt Romániai magyarok táncházai A Szakszervezetek Kultúrháza Nagyváradon. A nagy előadási terem és a kis termek változa­tos kulturális programokhoz nyújtanak lehetőséget. (Fotó: AGERPRESS — KS) Az erdélyi magyar parasztok népi táncaikat évszázadokon keresztül az úgynevezett Tánc­házakban mutatták be, amelyek majdnem minden magyarlakta községben megtalálhatók vol­tak, Az általában egy-két he­gedűsből, nagybőgősből és énekesekből álló helyi kis zene­kar muzsikájára a lakosság nagy része részt vett a tánc­ban. Szigorú szertartási rend határozta meg, mikor és hol, melyik községben vagy zóná­ban tartják a táncos mulatsá­got, a táncosokat kor szerint csoportokba osztották. Ez a szép népi hagyomány idővel majdnem kihalt, a Cluj (Kolozs­vár) megyei Szék községben azonban tovább vitték az örök­séget. Szék mintájára az 1977— 1978-as években Marosvásárhe­lyen, Kolozsváron, Sepsiszent- györgyön, Csíkszeredán, Szé­kelyudvarhelyen és más közsé­gekben, a helyi hatóságok se­gítségével ismét megnyíltak a Táncházak. Ezek azonban már nagyobb zenekarral rendelkez­tek, és szívesen látogatnak ide nemcsak a falusiak, hanem a városiak is; iskolások, egyete­misták és azok a dolgozók, akik szívesen töltik szabad idejüket néptánccal. Az ifjúság érdeklő­désére felfigyelve, a román te­levízió magyar nyelvű adásai­nak munkatársai népszerűsítet­ték adásaikban a Táncházak, az itteni zenekari együttesek és táncosok tevékenységét. A mű­vészet megismertetése célját szolgálja a nemrég megjelent „Táncház” című hanglemez is. A hanglemezen a képernyőről már ismert öt együttes: két ko­lozsvári, egy-egy marosvásárhe­lyi, Csíkszeredái és székelyud­varhelyi együttes mutatja be művészetét. A zenekarok össze­tétele hasonló a hagyományos széki zenekari együtteshez, kivé­telt képez a Csíkszeredái együt­tes, amelyben egy cimbalmos is játszik. A zenekarok 3—4 jel­legzetes népi dalt mutatnak be, amelyeket a néprajzi kutatók a kis Küküllő térségben, Szék községben és a Cluj megyei Nagykalátában fedeztek fel. C. I. Obolony egyike a sok száz épülő lakótelepnek. Kevesebb mint egy hónap alatt a Szov­jetunióban annyi lakás épüt fel, amennyi egy félmilliós la­kosú városnak elegendő, így az országban minden héten 40 ezer lakásszentelőt tartanak. A tizedik ötéves tervben nagyszabású lakásépítési prog­ramot hajtanak végre, amely­ben 550 millió négyzetméter lakóterület megépítését irá-. nyozták elő. Az épülő házak továbbra is nagypaneles tech­nológiával készülnek. A tervek szerint a lakóépületeket előre­gyártott kész lakásból állítják össze. Az országban ezzel o technológiával több mint 320 házgyár, igen korszerű beren­dezésekkel dolgozik, amelyek­ben egyesítették az építőipari és szakipari munkákat. Különös figyelmet fordítanak a lakások díszítésére, kényelmére, fűtésé­re és hangszigetelésére. _ APN—KS ü HÉTVÉGE 7.

Next

/
Thumbnails
Contents