Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-30 / 329. szám

„Itt finomabb az ebéd, mint otthon”

Pécs országos példát mutatott

Lisztérzékeny gyerekek az évodában

Novemberi nopfényben fürdik Lvov-Kertváros. Az előtérben a nevelési központ.

Egy „hagyomány”múltba vész

November végi vasárnap . . . A természet — mostanában — ritka ajándéka: napfény tündököl az ablakokon, víztócsákon. A házak előtt autókon bütykölnek, gyerekek szaladoz- nak, túrják szét a homokot, hurcolják az építési hulladékot. Az autóbusz-megállóban hétköznapi méretű tömeg.

Decemberre már csak száznegyven lakás maradt

A bájos-esetlenül markolt kanál eltűnik a csöppnyi szájban, aztán egy újabb gyors merítés a tányérból, mintha attól félne a pöttöm emberke, hogy elszökik előle a főzelék a gondosan összevágott sült hússal.

Az étvágy általános, pedig ezúttal tökfőzelék az ebéd, ami köztudottan nem tartozik a kedvencek közé óvodáskorban. Látszólag nincs semmi rendkívüli itt a pécsi ,,Ajtósi Dürer” óvodában és bölcsődében, de hogy miért is egyedülálló ez az országban, arról leginkább a beavatottak tudnak. Szeptember közepe óta ide járnak azok az úgynevezett lisztérzékeny gyermekek, akik egy falatot sem ehetnek a búza-, rozs-, árpatartalmú ételekből.

összesen százhúszon járnak ide, kiscsoportostól a legidősebbekig, közöttük harminchármon szorulnak rá a szigorú diétára.

megünnepeljük, erre a gyerekek gyümölcsöt hoznak, azzal kínálják társaikat.

A konyha a bölcsődéhez tartozik (van két bölcsődés diétás kisgyerek is), dolgozói a szó szoros és legnemesebb értelmében áldozatot vállaltak a gyermekek érdekében. Külön kell elkészíteni minden «telt a diétásoknak, s a kukorica, rizs, szója alapanyagokkal sokkal nehezebb, kényesebb a főzés, mint a hagyományos konyhánál. Nemritkán már reggel hatkor ott állnak a tűzhely előtt és készítik a kukori.caprószát. Meg- .esett, hogy probléma volt a diétás kenyérrel, hát maguk, dagasztottak kukoricalisztből. Mindezért a plusz munkáért egy fillérrel sem magasabba fizetésük. Karsai Sándorné már lassan kiérdemli, a „diétás konyhaművész” címet — a gyerekek biztosan megszavaznák neki — ezt természetesnek tartja:

A harmadik óvoda-bölcsőde épületben munkások szorgos- kodnak. IMS-váz magasodik a nevelési központ épületei fölé — kollégium lesz majdan —, a pillérek közül huppogó zaj sodródik a házak felé. Egy leendő tízemeletesre daru néz le jóindulatúan, körülötte térelemloggiák, WC-fürdőszoba blokkok. Házak közt száguld be egy 16-os, majd egy másik húz el mellette a város felé. Az utas egy lepényépületre, meg a körülötte tevékenykedő munkásokra pillanthat. Tízemeletes házsor nagyvárosi utcakép ígéretével vigyázza a Sarohin tábornok útját, ütemes dördü- lések: két cölöpalapozó-gép veri egymás mellett szorgalmasan a földet. Átmegyek az úton, leugrok egy méternyivel mélyebbre. Ez lett volna az egykori Málomi út? . . . Visszatekintek a házsorra. Megejtően szép a kép... És itt előttük a tábla: Pécs. Az első málomi házak szomszédságában is egy formálódó épülettömb: a leendő szakmunkásképző. Itt is dolgoznak.

*

Az elmúlt hetekben megszokhattuk a látványt: ha az idő engedte, az építők java vasárnap is ott dolgozott, ahol előtte a hétköznapokon. Marka János, a Baranya megyei Építőipari Vállalat termelési igazgatóhelyettese azt mondja:- A tervezett átadások teljesítését az elmúlt hónapok időjárása, a sok csapadék nehezítette. Egyes munkafolyamatok, mint pl. a tetőszigetelés, a földmunkák, a nagyfokú iparosítás ellenére is csak a szabadban végezhetők. E szakmáknál a munkabrigádok mindent elkövetnek, hogy a kiesett napokat szombat-vasárnapi munkával behozzák.

Az újonnan beköltöző meg- hökken, amikor a hétvégeken is dolgozó építőmunkásokat látja. Ebben a szabadszombatos világban fura, hogy éppen az építők ... és minden hétvégén . . . De vajon hogyan reagál a november derekán beköltöző erre a számára magától értetődőnek vélt tényre? Máskor is voltak novemberben költözők — vetheti ellen. Valóban. De én arra is emlékszem, hogy... Szóval: a mostani novemberi költöző mondjuk három éve biztosan decemberi vagy nagy valószínűséggel januári, esetleg februári beköltöTéli szünetre készülnek az építők

ző lett volna. Hányszor vitatkoztunk értetlenül a helyzettel: miért sűrűsödnek össze a lakásátadások év végére úgy, hogy 100-150 még át is botladozik a következő év elejére? Ezért is hallgatom nagy örömmel az. igazgatóhelyettest:

— A lakásprogramban megvalósított évközi ütemes átadás megszüntette az év végi torlódást. Az 1321 saját lakásból csupán 140 maradt decemberre. (A Bács megyei házgyári lakások elkészítésével együtt egyébként 1482 lakást ad át idén Pécsett a vállalatunk.) így aztán az év végi hangsúly egyéb létesítményekre tevődött át.

Ahol vasárnap is dolgoztak . . .

— Fontos feladatunk, hogy a Csontváry utcai új ABC-t december 20-ra árusításra készen átadjuk; ebben segítségünkre van a Hőszigetelő Vállalat és a VILLGÉP — tőlük függ a hűtőkamrák időbeni elkészülte. Az év végéig műszakilag átadjuk az OB—3 jelű óvoda-bölcsőde komplexumod a harmadikat ebből a típusból ebben az évben. Ugyancsak idén adjuk ót a tömb első e célra épült orvosi rendelőjét, valamint egy tízemeletes tömb előtagjaként épített fodrászatot és szabóságot.

A nevelési központ kollégiuma, a szakmunkásképző, az 1.

tömbben még csak alapozott tízemeletesek — nem idei témák.

A fentiek — BÉV-időszámítás szeré t! - december 22-t jelentenek, hiszen az építőknek idén ez lesz az utolsó munkanapjuk. 1980-ra tett ígéreteiket eszerint nem december Ölig, hanem 10 nappal korábban kell beváltani. Év végi szünet lesz az építkezéseken, Lvov-Kertvárosban is, másutt is. Addigra átadják próbaüzemre a kenyérgyár süteményes-üzemét és féioehagyják a befejező munkákat a két nagy belvárosi éttermen, s a hozzájuk tartozó irodaházakon is.

Hársfai István

Pécsett 1980-ban Lvov-Kertváros volt a BÉV fő akcióterülete, az a terület, amit a köznyelv Siklósi városrésznek mond. Itt ez az óriási tömb — a tervrajzokon, beruházási okmányokban a 2. tömb nevet viseli - amit az Egri Gyula út, a Sarohin tábornok útja és a Hajdú Gyula út határol több ezer lakást, egy remekbe sikerülő nevelési központot, itt is, az országban is unikumnak számító közműalagút-rendszert és sok-sok reményteli parkterületet összefogón. 1977-ben kezdett épülni, s íme most, 1980 végén azt mondhatni: magasépítésileg — legalábbis a lakásokat illetően — csaknem el is készült. Közben már a nagy háromszögben (1. tömb) is több száz lakás vált otthonná és az építés láza átcsapott az 58-as úttal határos 4. tömbre is, ahol állnak az első trafóházak, s megtörténtek az első próbacölöpözések is. De ez már 1981 ... És vajmi kevéssé törődnek vele azok az egy-két házba beköltözők, akik a maguk hepe-hupás útjukról irigykedve nézegetik azokat az épületeket, amelyek kapujához aszfaltozott, vagy még csak betonozott út és járda vezet.

— Eltökélt szándékunk volt, hogy minden átadásra kerülő épülethez megépítjük az utat is. Sajnos, néhány helyen nem sikerült. .. Nem tudtuk kivédeni az *fbőjárás okozta nehézségeket, ezért ideiglenes utak építésére kényszerültünk.

Ahol vasárnap is dolgoztak: a Csontváry utcai új ABC

(Fotók: Proksza László)

— Csóóóókolom - hangzik a kiscsoportosok kórusa, amint belépek, s egy pillanatra megáll a kanál a kezekben. De ez csak átmeneti figyelem a jövevénynek, sokkal fontosabb az, ami még a tányérban van.

— Hol jobb az ebéd? Itt vagy otthon? — kérdem, s rögtön el is szégyellem magam tapintatlanságomért, de a diétások habozás nélkül, tárgyilagosan szögezik le:

— Itt.

— Én nem ehetek kiflit - újságolja egy bogárszemű, csöppség, a hároméves Her- czeg Mónika, és többen csatlakoznak hozzá, csöppet sem hiányolva az említett süteményt.

Nagy Ferencné, az óvoda vezetője 'már nyugodt a kezdeti szorongás után.

Féltünk eleinte, hogy a gyerekek számára szokatlan lesz a közösség, sikerül-e megtartani a szigorú diétát, de hamar eloszlott minden aggodalmunk. A kezdet kezdetén feloldódtak egymással a kicsik, s az étkezésnél sem volt probléma, ha esetleg mást kaptak a diétások, mint a többiek. Egyébként a konyhán is törekednek arra, hogy lehetőleg ízben és küllemben ne legyen különbség a kétféle étel között. Ami pedig a fejlődésüket illeti, azt hiszem, önmagáért beszél az, hogy jövetelük óta átlagosan egymásfél kilót híztak.

— Társaiktól sem juthatnak hozzá számukra tilos ételekhez?

— Ettől nem kell tartani. Egyrészt maguk a gyermekek is tudják, hogy mit nem ehetnek, másrészt az első szülői értekezleten közöltük az apukákkal, anyukákkal, hogy ne hozzanak magukkal kiflit, kekszet, egyéb ennivalókat a nem diétás gyerekek. Minden kis óvodásunk születésnapját

— Vállaltuk, szívesen csináljuk. Nekem is van gyerekem, bele tudom élni magam a szülők helyzetébe. És nagyon nagy öröm az, ha jól sikerül az étel, jó étvággyal esznek a kicsinyek.

Falus Józsefné, a bölcsőde vezetője a fő anyagbeszerző, s e minőségben nem kevés szaladgálás teszi még zsúfoltabbá napjait.

— Szerencsére jó a kapcsolatunk a Szupermarket dolgozóival, tőlük vásároljuk a rizs és kukorica alapanyagokat. Néha viszont eleget fő a fejünk, ha nem sikerül időben beszerezniük valamit, mint például legutóbb a kukoricadarát. Emellett szinte minden reggeli, ebéd kötéltáncot jelent az igények és az étkezési keretösszeg között, de eddig sikerült mindent megoldanunk.

— És mindezek ellenére . . .

— Természetesen szívesen, sőt, örömmel tesszük.

És hogy mindez megvalósulhatott, hogy Pécs ebben országos példát is mutatott, sokak áldozatkészségére, hivatalán túli segíteni akarására is szükség volt. Gyermek- orvosoktól, tanácsi dolgozókon keresztül a kereskedelmi szervekig sokakat illet köszönet. Hálásak, boldogok a szülők is,, közülük Juhász Lászlóné így fogalmazott:

— Nem is tudom, mi lett volna velünk az óvoda nélkül.

Férjem keresetéből képtelenek lennénk megélni, s a kisfiámat, Gáborkát is mintha kicserélték volna. Vidámabb, elevenebb, fogékonyabb. Nagyszerű az étvágya, szépen fejlődik. Csak hálával tartozunk mindenkinek, aki segített és részt vesz ebben.

Kurucz Gyula

HÉTVÉGE 5.