Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-30 / 329. szám

„Itt finomabb az ebéd, mint otthon” Pécs országos példát mutatott Lisztérzékeny gyerekek az évodában Novemberi nopfényben fürdik Lvov-Kertváros. Az előtérben a nevelési központ. Egy „hagyomány”múltba vész November végi vasárnap . . . A természet — mostanában — ritka ajándéka: napfény tün­dököl az ablakokon, víztócsá­kon. A házak előtt autókon bütykölnek, gyerekek szaladoz- nak, túrják szét a homokot, hurcolják az építési hulladékot. Az autóbusz-megállóban hét­köznapi méretű tömeg. Decemberre már csak száznegyven lakás maradt A bájos-esetlenül markolt kanál eltűnik a csöppnyi száj­ban, aztán egy újabb gyors merítés a tányérból, mintha at­tól félne a pöttöm emberke, hogy elszökik előle a főzelék a gondosan összevágott sült hússal. Az étvágy általános, pedig ezúttal tökfőzelék az ebéd, ami köztudottan nem tartozik a kedvencek közé óvodáskor­ban. Látszólag nincs semmi rendkívüli itt a pécsi ,,Ajtósi Dürer” óvodában és bölcső­dében, de hogy miért is egye­dülálló ez az országban, arról leginkább a beavatottak tud­nak. Szeptember közepe óta ide járnak azok az úgyneve­zett lisztérzékeny gyermekek, akik egy falatot sem ehetnek a búza-, rozs-, árpatartalmú ételekből. összesen százhúszon járnak ide, kiscsoportostól a legidő­sebbekig, közöttük harminc­hármon szorulnak rá a szigo­rú diétára. megünnepeljük, erre a gyere­kek gyümölcsöt hoznak, azzal kínálják társaikat. A konyha a bölcsődéhez tartozik (van két bölcsődés diétás kisgyerek is), dolgozói a szó szoros és legnemesebb értelmében áldozatot vállal­tak a gyermekek érdekében. Külön kell elkészíteni minden «telt a diétásoknak, s a ku­korica, rizs, szója alapanya­gokkal sokkal nehezebb, ké­nyesebb a főzés, mint a ha­gyományos konyhánál. Nem­ritkán már reggel hatkor ott állnak a tűzhely előtt és ké­szítik a kukori.caprószát. Meg- .esett, hogy probléma volt a diétás kenyérrel, hát maguk, dagasztottak kukoricalisztből. Mindezért a plusz munkáért egy fillérrel sem magasabba fizetésük. Karsai Sándorné már lassan kiérdemli, a „dié­tás konyhaművész” címet — a gyerekek biztosan megszavaz­nák neki — ezt természetes­nek tartja: A harmadik óvoda-bölcsőde épületben munkások szorgos- kodnak. IMS-váz magasodik a nevelési központ épületei fölé — kollégium lesz majdan —, a pillérek közül huppogó zaj sod­ródik a házak felé. Egy leendő tízemeletesre daru néz le jóin­dulatúan, körülötte térelem­loggiák, WC-fürdőszoba blok­kok. Házak közt száguld be egy 16-os, majd egy másik húz el mellette a város felé. Az utas egy lepényépületre, meg a körülötte tevékenykedő mun­kásokra pillanthat. Tízemeletes házsor nagyvárosi utcakép ígéretével vigyázza a Sarohin tábornok útját, ütemes dördü- lések: két cölöpalapozó-gép ve­ri egymás mellett szorgalmasan a földet. Átmegyek az úton, le­ugrok egy méternyivel mélyebb­re. Ez lett volna az egykori Málomi út? . . . Visszatekintek a házsorra. Megejtően szép a kép... És itt előttük a tábla: Pécs. Az első málomi házak szomszédságában is egy for­málódó épülettömb: a leendő szakmunkásképző. Itt is dolgoz­nak. * Az elmúlt hetekben meg­szokhattuk a látványt: ha az idő engedte, az építők java vasárnap is ott dolgozott, ahol előtte a hétköznapokon. Mar­ka János, a Baranya megyei Építőipari Vállalat termelési igazgatóhelyettese azt mondja:- A tervezett átadások tel­jesítését az elmúlt hónapok időjárása, a sok csapadék ne­hezítette. Egyes munkafolyama­tok, mint pl. a tetőszigetelés, a földmunkák, a nagyfokú iparo­sítás ellenére is csak a szabad­ban végezhetők. E szakmáknál a munkabrigádok mindent el­követnek, hogy a kiesett napo­kat szombat-vasárnapi munká­val behozzák. Az újonnan beköltöző meg- hökken, amikor a hétvégeken is dolgozó építőmunkásokat látja. Ebben a szabadszomba­tos világban fura, hogy éppen az építők ... és minden hétvé­gén . . . De vajon hogyan rea­gál a november derekán be­költöző erre a számára magá­tól értetődőnek vélt tényre? Máskor is voltak novemberben költözők — vetheti ellen. Való­ban. De én arra is emlékszem, hogy... Szóval: a mostani no­vemberi költöző mondjuk há­rom éve biztosan decemberi vagy nagy valószínűséggel ja­nuári, esetleg februári beköltö­Téli szünetre készülnek az építők ző lett volna. Hányszor vitat­koztunk értetlenül a helyzettel: miért sűrűsödnek össze a lakás­átadások év végére úgy, hogy 100-150 még át is botladozik a következő év elejére? Ezért is hallgatom nagy örömmel az. igazgatóhelyettest: — A lakásprogramban meg­valósított évközi ütemes átadás megszüntette az év végi torló­dást. Az 1321 saját lakásból csupán 140 maradt december­re. (A Bács megyei házgyári lakások elkészítésével együtt egyébként 1482 lakást ad át idén Pécsett a vállalatunk.) így aztán az év végi hangsúly egyéb létesítményekre tevődött át. Ahol vasárnap is dolgoz­tak . . . — Fontos feladatunk, hogy a Csontváry utcai új ABC-t de­cember 20-ra árusításra ké­szen átadjuk; ebben segítsé­günkre van a Hőszigetelő Vál­lalat és a VILLGÉP — tőlük függ a hűtőkamrák időbeni el­készülte. Az év végéig műsza­kilag átadjuk az OB—3 jelű óvoda-bölcsőde komplexumod a harmadikat ebből a típus­ból ebben az évben. Ugyan­csak idén adjuk ót a tömb el­ső e célra épült orvosi rende­lőjét, valamint egy tízemeletes tömb előtagjaként épített fod­rászatot és szabóságot. A nevelési központ kollégiu­ma, a szakmunkásképző, az 1. tömbben még csak alapozott tízemeletesek — nem idei té­mák. A fentiek — BÉV-időszámítás szeré t! - december 22-t je­lentenek, hiszen az építőknek idén ez lesz az utolsó munka­napjuk. 1980-ra tett ígéretei­ket eszerint nem december Öl­ig, hanem 10 nappal koráb­ban kell beváltani. Év végi szünet lesz az építkezéseken, Lvov-Kertvárosban is, másutt is. Addigra átadják próbaüzemre a kenyérgyár süteményes-üze­mét és féioehagyják a befeje­ző munkákat a két nagy bel­városi éttermen, s a hozzájuk tartozó irodaházakon is. Hársfai István Pécsett 1980-ban Lvov-Kert­város volt a BÉV fő akcióterü­lete, az a terület, amit a köz­nyelv Siklósi városrésznek mond. Itt ez az óriási tömb — a tervrajzokon, beruházási ok­mányokban a 2. tömb nevet viseli - amit az Egri Gyula út, a Sarohin tábornok útja és a Hajdú Gyula út határol több ezer lakást, egy remekbe sike­rülő nevelési központot, itt is, az országban is unikumnak számító közműalagút-rendszert és sok-sok reményteli parkte­rületet összefogón. 1977-ben kezdett épülni, s íme most, 1980 végén azt mondhatni: magasépítésileg — legalábbis a lakásokat illetően — csaknem el is készült. Közben már a nagy háromszögben (1. tömb) is több száz lakás vált otthon­ná és az építés láza átcsapott az 58-as úttal határos 4. tömb­re is, ahol állnak az első tra­fóházak, s megtörténtek az el­ső próbacölöpözések is. De ez már 1981 ... És vajmi kevéssé törődnek vele azok az egy-két házba beköltözők, akik a ma­guk hepe-hupás útjukról irigy­kedve nézegetik azokat az épü­leteket, amelyek kapujához aszfaltozott, vagy még csak be­tonozott út és járda vezet. — Eltökélt szándékunk volt, hogy minden átadásra kerülő épülethez megépítjük az utat is. Sajnos, néhány helyen nem sikerült. .. Nem tudtuk kivéde­ni az *fbőjárás okozta nehézsé­geket, ezért ideiglenes utak építésére kényszerültünk. Ahol vasárnap is dolgoztak: a Csontváry utcai új ABC (Fotók: Proksza László) — Csóóóókolom - hangzik a kiscsoportosok kórusa, amint belépek, s egy pilla­natra megáll a kanál a ke­zekben. De ez csak átmeneti figyelem a jövevénynek, sok­kal fontosabb az, ami még a tányérban van. — Hol jobb az ebéd? Itt vagy otthon? — kérdem, s rögtön el is szégyellem ma­gam tapintatlanságomért, de a diétások habozás nélkül, tárgyilagosan szögezik le: — Itt. — Én nem ehetek kiflit - újságolja egy bogárszemű, csöppség, a hároméves Her- czeg Mónika, és többen csat­lakoznak hozzá, csöppet sem hiányolva az említett süte­ményt. Nagy Ferencné, az óvoda vezetője 'már nyugodt a kez­deti szorongás után. Féltünk eleinte, hogy a gyerekek számára szokatlan lesz a közösség, sikerül-e megtartani a szigorú diétát, de hamar eloszlott minden aggodalmunk. A kezdet kez­detén feloldódtak egymással a kicsik, s az étkezésnél sem volt probléma, ha esetleg mást kaptak a diétások, mint a többiek. Egyébként a kony­hán is törekednek arra, hogy lehetőleg ízben és küllemben ne legyen különbség a kétfé­le étel között. Ami pedig a fejlődésüket illeti, azt hiszem, önmagáért beszél az, hogy jövetelük óta átlagosan egy­másfél kilót híztak. — Társaiktól sem juthatnak hozzá számukra tilos ételek­hez? — Ettől nem kell tartani. Egyrészt maguk a gyermekek is tudják, hogy mit nem ehet­nek, másrészt az első szülői értekezleten közöltük az apu­kákkal, anyukákkal, hogy ne hozzanak magukkal kiflit, kek­szet, egyéb ennivalókat a nem diétás gyerekek. Minden kis óvodásunk születésnapját — Vállaltuk, szívesen csi­náljuk. Nekem is van gyere­kem, bele tudom élni magam a szülők helyzetébe. És na­gyon nagy öröm az, ha jól sikerül az étel, jó étvággyal esznek a kicsinyek. Falus Józsefné, a bölcsőde vezetője a fő anyagbeszerző, s e minőségben nem kevés szaladgálás teszi még zsúfol­tabbá napjait. — Szerencsére jó a kapcso­latunk a Szupermarket dol­gozóival, tőlük vásároljuk a rizs és kukorica alapanyago­kat. Néha viszont eleget fő a fejünk, ha nem sikerül idő­ben beszerezniük valamit, mint például legutóbb a ku­koricadarát. Emellett szinte minden reggeli, ebéd kötél­táncot jelent az igények és az étkezési keretösszeg kö­zött, de eddig sikerült min­dent megoldanunk. — És mindezek ellenére . . . — Természetesen szívesen, sőt, örömmel tesszük. És hogy mindez megvaló­sulhatott, hogy Pécs ebben országos példát is mutatott, sokak áldozatkészségére, hi­vatalán túli segíteni akarásá­ra is szükség volt. Gyermek- orvosoktól, tanácsi dolgozó­kon keresztül a kereskedelmi szervekig sokakat illet köszö­net. Hálásak, boldogok a szülők is,, közülük Juhász Lászlóné így fogalmazott: — Nem is tudom, mi lett volna velünk az óvoda nélkül. Férjem keresetéből képtelenek lennénk megélni, s a kisfiá­mat, Gáborkát is mintha ki­cserélték volna. Vidámabb, elevenebb, fogékonyabb. Nagyszerű az étvágya, szépen fejlődik. Csak hálával tarto­zunk mindenkinek, aki segí­tett és részt vesz ebben. Kurucz Gyula HÉTVÉGE 5.

Next

/
Thumbnails
Contents