Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-30 / 329. szám

Ügynökség Magyarországon szellemi termékek értékesítésére Pannónia Mezőgazdasági Társaság Keszthely, Magyaróvár és Iregszemcse után az Agrárgaz­dasági Kutatóintézet is a Pan­nónia Társaság tagja. — Sor­rendben a 28. November ele­jén a Pannónia, a Szegédi Gabonatermesztési Kutatóin­tézet és a Gabona Tröszt rész­vételével létrejött a durum- búza-termelők és a takarmány- bab-termelők szövetsége —, egy érdekeltségi rendszerben a fajtanemesítő, a termelők, a kereskedő és a feldolgozó. Úgy tűnik, a tudomány és a gyakorlat felismerte potenciá­lisan hasznos szövetségét a Pannóniában. Új ismereteket a gyakorlatba! Az információrobbanás kor­szakát éljük, de sem a tudo­mány a gyakorlattal, sem a gyakorlat a gyakorlattal nincs megfelelő kapcsolatban. Millió elgondolás vész el azért, mert senki sem viszi tovább. Kurnik Ernő akadémikus mondta: ,,A kutató kutasson, és ne terheljék le azzal, hogy ő keressen partnert eredmé­nyei megvalósítására. Kell egy szervezet, amely az eredmé­nyeket árusítja. Több éve fek­szik egy szolgálati találmá­nyom s nem megy. Adjuk egy szervezet kezébe —, értékesít­se! Én ebben a szervezetben látom a jövőt." Amerikában minden dollár után, amit alapkutatásra fordí­tanak, tízet költenek fejlesztési kutatásokra, és száz az, amit adaptációra fordítanak. — Ök tudják, miért. Másfél éve alakult a Pannó­nia Mezőgazdasági Társaság a baksai termelőszövetkezet és a Keszthelyi Egyetem Termelés- fejlesztési Intézetének kezde­ményezésére hét termelőszövet­kezet részvételével.- Azért hozzuk létre a Pan­nóniát — mondta az alakuló ülésen Baksai Antal, a Társa­ság elnöke —, hogy felkutassa és partnerei rendelkezésére bo­csássa a tudományos intéze­te'/ új ismereteit, a nagyüzemi gazdaságok gyakorlati tapasz­talatait, a külkereskedelmi vál­lalatok inlormációit a piaci le­hetőségekről. Szerezzen vállal­kozókat és hozzon létre koope­rációkat kutatási eredmények megvalósításához. Ismertesse meg a kutatókat a gyakorlat igényeivel, keressen ■ partnert azoknak a problémáknak a megoldására, amelyekkel az üzemek jelentkeznek. Ügynök­ség legyen a Pannónia, ahol mindenki eladhatja szellemi termékeit, akinek van eladni valója, és mindenki vásárolhat, aki vásárolni akar. Szellemi termékekapiacon Piacra kerülnek tehát a szel­lemi termékek. A keszthelyi egyetem 41 té­ma értékesítését bízta a Pan­nóniára. Köztük új burgonya­fajtának elterjesztését. A Ma­gyar Rózsára a vejti tsz-szel köpött megállapodást a Pannó­nia. 120 hektáron fognak vető- burgonyát előállítani. És erre a vetőgumóra burgonyatermelő szakcsoportokat kívánnak szer­vezni. Mert nem törvényszerű, hogy a háztájiban egyharmad- annyi burgonya teremjen, mint a nagyüzemben. Ez elsősorban vetőgumó kérdése. Az Iregszemcsei Takarmány­termesztési Kutatóintézet sza­badalma: borsóhulladékból fe­hérjepótló takarmány. A gyár­tást a Pannónia közvetítésével az eleki tsz vállalta. Állatfaj­táknak és a hasznosítási irány- _ nak megfelelően gyárt granu­látumot. Ugyancsak iregi kutatási eredmény a törpenapraforgó. HÉTVÉGE 4. Gyorsan, hatékonyan, két irányban áramoltatni a legújabb ismereteket — Információt pénzért — Ha nincs többleteredmény, nem kell fizetni Létrejött a durum búza-termelők és takarmány bab-termelők szövetsége Az eleki tsz vetőmagnak fogja termeszteni fővetésben, a bat- tonyai tsz másodvetésben pró­bálja ki. A pécsváradi tsz szabadal­ma a fogazott ekevas. Ez a barázdafeneket fellazítja és várhatóan 15 százalékkal csök­kenti a vonóerő-szükségletet. A Pannónia százat legyártatott belőle, a keszthelyi egyetem géptani tanszékével tesztelteti, 80-at az ősszel partnergazda­ságaival kipróbáltat és az eredménytől függően bizomá­nyosként megkezdi a fogazott ekevas értékesítését. Fütészpor brikettezésére ke­restek megoldást. S egy sza- baddlmat találtak, amellyel bármilyen fűrészáru helyettesí­tésére alkalmas lapokat lehet gyártani. A berendezés évente 30 000 köbméter fűrészporból 20 000 köbméter lapot képes önteni tetszés szerinti formá­ban. Ára 4 millió forint. Egye­lőre nincs rá vásárló. A cipő- és textilipar arra kérte a Pannóniát, szervezzék meg melléktevékenységként a könnyűipari termékek (csattok, táskakeretek, betétek) gyártá­sát. 240 millió forintos lehető­ség, Húsz üzemben összesen 400-500 új munkahelyet jelen­tene. Egyelőre a lenti tsz vál­lalkozott. A Boscoop elektronikai mű­szerek gyártásának megszerve­zését kéri. Az Állattenyésztési Kutató In­tézet juhhústerrhelési rendszer értékesítését várja a Pannóniá­tól. Az új juhhibrid extenzív kö­rülmények között két bárányt garantáltan hoz évente, és a rendszer intenzív pecsenyebá­rány előállítással párosul. A termelők igényei A Pannónia — mint katalizá­tor — ellentétes irányban is összehozza a megfelelő part­nereket. A vejti tsz termelésfejlesztési tervet kíván kidolgoztatni. A Pannónia a keszthelyi egyete­met nyerte meg ennek a fel­adatnak. Ugycncsak a keszthelyi egye­tem komputerére építve meg­valósítják a tagüzemek számá­ra az állandó közgazdasági elemzést. A Növényvédő és Agroké­miai Központ eljárást dolgo­zott ki (újvárosi—Réisinger sza­badalom) a gyomflóra számí­tógépes feldolgozására. Elter­jesztésével a Pannóniát bízták meg. A Pannónia szakmai se­gítséget nyújt taggazdasá­gainak az adatszolgáltatás­ban, majd a számítógép ada­tai alpján elkészíti nekik a nö­vényvédőszer rotációit. Súlyos gond az üzemekben, de szőlővidékeken és háztáji kertészetekben különösen: egy­re nehezebb szerves trágyához jutni. A Pannónia kezdeménye­zésére a baranyahidvégi tsz tőzeg, istállótrágya és adalék­anyagok felhasználásával szer­ves trágyát fog gyártani 6-8 variációban. Béltartalmát ta­laj- és növényfajták szerint ál­lítják be. Melléktermékként a kertészeti egyetem receptúrája szerint kertészeti földet állíta­nak elő, és virágföldet, amit a tavasszal öt—tíz kilogrammos csomagolásban már forgalom­ba hoznak. A Keszthelyi Termelésfejlesz­tési Intézet az adatbankját — volamennyi tsz mérlege 1963- tól, 50 év időjárási adatai köz­ségenként és talajtérképek -, az Iregszemcsei Kutató Intézet a Icboratóriumát, a MÉM Mű­szaki Intézet az információs tá­rát bocsátotta a Pannónia ren­delkezésére és soron kívülisé­get biztosít a laborvizsgálatok­nál. Nehezen terjednek el a ter­melőszövetkezetek technológiai eredményei, talán keletkezésük szétszórtsága és az érdekeltség hiánya miatt. A csávo/yí és az orosházi tsz most a Pannóniára bízta tíz év munkájával kiala­kított terménytárolási módsze­rét, a sásdi tsz az őrlésrendsze­rű takarmányfeldoigozást. Az egyházaskozári tsz kukoricazú- zó-gépet szerkesztett, kapacitá­sa 80 mázsa óránként. Tavaly száz hizómarhát etettek zúzott kukoricával, és a napi súlygya­rapodás 1—1,1 kilogramm. A gépet a Pannónia értékesíti. Realizált érték Nyugat-Európa* nem vásárol tojással készült tésztát. A Sze­ged/ Gabonatermesztési Kuta­tóintézet két durumbúza-fajtát nemesített ki, amelyek lisztjéből tojás nélkül lehet tésztát gyár­tani. A Pannónia szervezésében az idén már 71 hektáron ter­mesztették Dél-Baranyában. 48—51 q/ha a hozama. De ez árban több mint az ötvenvala- hány mázsás aestivum búza. S ha már árról van szó, be­széljünk a pénzről! A Pannóniánál mindenért fi­zetni kell. A Társaság bizomány­bái értékesít, szervez, koordinál. Abból él meg, aminek eladásá­ban részt vesz. Ha nem tud el­adni, nem keres egy fillért sem. Ennek nagy előnye az: azt fog­ja felkutatni, amire partnerei­nek szüksége van, és azt fogja felkarolni és megvalósításában segíteni, ami a termelőknél pénzt hoz. A taggazdaságok ugyanis csak átmenetileg fizet­nek költségtérítést. (Az „ügy­nökség” mór a második évben megállt volna a saját lábán is.) Pénz a gondolat is! Értéke van a szabadalomnak, az újí­tásnak és értéke a termelési el­járásnak is. Régi igazság, nincs annak becsülete, ami ingyen van. Aki viszont egy találmányt, egy újítást, egy know how-t pén­zért vesz, annak érdeke, hogy befektetett pénzét kamatoztas­sa, és nem fekszenek el a leg­jobb módszerek. Nem« ajándé­kot kell adni, hanem a feltétele­ket kell hozzáférhetővé tenni a gazdaságosabb termeléshez. A másik oldalon: a kutató, az újító, de a Pannónia Társa­ság is csak utólag lát pénzt, akkor, ha a találmányt, know how-t bevezették és többlet­eredmény képződött. Ha nincs többleteredmény, nincs pénz. Annak arányában részesedik feltaláló is, „ügynök" is, milyen mértékű a haszon. A találmá­nyok, eljárások értékesítése a többlethaszon bizonyos száza­lékáért történik. Mivel minden új szellemi terméknek az a va­lós értéke, amit hoz, a piacon így megmérettetnek a gondola­tok, és valódi értékük fogja megszabni az árat. A jövedelmezőséget a verti­kum végére vetítik. Nem du- rumbúza előállítása a cél, ha­nem tészta exportpiacra. Nem takarmánybabot és opaque ku­koricát kívánnak termelni, ha­nem több sertéshúst, nagyobb jövedelmet hektáronként. Eladók és vevők láncolata A Gabona Tröszt vezérigaz­gató-helyettese a szerződés alá­írásakor közölte: 50—60 000 ton­na tésztagyári céllisztre van az országnak szüksége. És ezt 35— 40 000 hektár durumbúzával le­het megtermelni. (Ha ez a mennyiség meglesz, fölösleges­sé válnak azok az'erőlködések is, amelyek a minőségjavító búzák körül az idén kialakultak.) Egy malmot durumbúza őrlésre ala­kítanak át és jövőre üzembe helyezik Székesfehérváron a tésztagyárat. Dr, Szániel Imre, a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet igazgatója beje­lentette: a vetőmag-szaporítást 30 000 hektárra is vállalni tud­ják. A durumbúza-termelőket a Pannónia szervezi meg. Ez év őszén már 1600 hektáron vetet­tek durumbúzát. — 900 hektá­ron a Pannónia szervezésében. A durumbúza ára 447 forint, az aestivum 320 forintos árával szemben. Kialakult tehát az eladók és a vevők láncolata a nemesitő­től a termelőkön át az exportő­rig, ahol az összekötő kapocs a várható előny, ahol a lánco­lat minden tagja az utána jövő eredményeiben százalékosan is érdekelt. A nemesítő és a Pannónia a termelők többlet­eredményeinek X százalékát kapják. És a Pannónia bizonyos százalékban részesül majd min­den tonna után, amit az ő szer­vezésében a Gabona Trösztnek szállítanak. Egy asztalhoz ültet­te, egy azonos érdekeltségi lán­colatban hozta össze tehát a Pannónia mindazokat, akik az exporttészta előállításában részt vesznek. És ugyanez a láncolat jött létre a takarmánybab-termelés- ben is. Nyugat-Európában erőteljes törekvés indult arra, hogy füg­getlenítsék magukat az ameri­kai szójaimporttól. Ez számunk­ra azt jelentheti: nemcsak a hazai szójatermelés elölt nyíl­nak új távlatok, hanem a ta­karmánybab vagy másképp ló­bab' előtt is, A lóbab fehérje- tartalma vetekszik a szójáéval. A Pannónia kísérletként az idén 10 hektáron termeltette. 39—42 mázsa átlagtermés (a skandi­náv államokban 40—50 mázsa között állandósult.) 700 forint az új ára, 1000 forint, ha ex­portminőségű. A Gabona Tröszt minden mennyiségre vásárló. A Pannónia jövőre 300—400 hektáron fogja termelését meg­szervezni. A magyaróvóri egye­tem receptúrája alapján Bara- nyahidvégen etetési kísérleteket állítanak be, Lentiben pedig el­vetették kis parcellákon az NSZK-ból importált őszi lóbab­fajtát. 50 mázsát várnak tőle. Felgyorsult a gondolkodás Azt mondtuk, hogy szellemi terméknek az a vplós értéke, amit hoz. A Pannóniával ná­lunk egy új irányzat indult el, s a másfél év önmagáért be­szél. Nagyobb mozgásteret ka­pott a szorgalom, és a tehet­ség. A gondolkodás már fel­gyorsult. Báiing József a köznapi tudat közhelyei „Ilyen az élet..."? A köznapi tudat közhelyei­ről köteteket lehetne írni. A legelemibb módszeresség és kontroll nélkül ontjuk ezeket nap mint nap. Ontja őket az élet. És bár a tudomány egy­re jobban beépül a köznapi tudatba, egyre valósabbá és hitelesebbé teszi annak meg­állapításait, messze vagyunk még attól, hogy mindenre magyarázatot kaphassunk akár a tudománytól is. Pedig viszonylag kézenfekvő dol­gokról van szó, olyasmiről, amivel a tudomány már rég elboldogult volna, hiszen megvan hozzá a módszer- és eszköztára. Mégis: a problé­mák zöme egyelőre csupán a köznapi tudatot feszegeti. Mindhiába . . . Vagy még­sem? A napokban részt vettem egy egyetemista ankéton. A háromórás vitát végighallgat­va az volt a benyomásom, hogy „rossz egyetemistának lenni”. Végletekig vitt pana­szok, sirámpk szőtték át az egyetemet hallgató huszon­évesek vallomásait. Hát per­sze: a mindenkori húszévesek világfájdalma, világproblé­mái — gondoltam és vissza­idéztem a magam huszon­éves meglátásait, hangulatát, amely sirámosságában meg­lehet, hogy túltett egy éhező ázsiai munkanélküli munkás szavakban meg sem fogal­mazott hangulatának nyo- mottságán. Ezek a fiatalok sem tudták megmondani, mi a problémájuk, csak azt haj­togatták, hogy problémájuk van. Meghogy „falak” van­nak. így “igaz. Az azonban mégiscsak elgondolkodtató, hogy én — bár jóllehet nem tegnap voltam húszéves — ma sem tudom, könyvespol­com melyik kötetét kellene lekapnom, ha valami érdem­leges ismerethalmazt szeret­nék összemarkolni a huszon­éves ifjúság általános és konkrét helyzetének jellem­zésére. A társadalomtudo­mány mai magyar eredmé­nyei ezt nemigen teszik le­hetővé! Van ifjúságkutatás? Foglalkozik valaki tudomá­nyosan az általában vett és a mai magyar ifjúság prob­lémáival? Van ennek valahol valamilyen tudományos fóru­ma? Időszaki kiadványa? Egyéb publikációja? Addig is, amíg várom a vá­laszokat, elmondhatom: ezen a vitaesten ezt a fajta igényt nem hallottam megfogalma­zódni. Köznapi vita folyt, köznapi megállapításokkal, közhelyekkel teli, csapongó párbeszéd. Pedig a hallgatók egy része olyan karokon és szakokon tanul, ahol a fő tárgyak közé tartoznak a tár­sadalomtudományok, ahol akár intézményesen, akár diákköri szinten minden to­vábbi nélkül — megfelelő eredmények reményében — „kutathatnák meg" magukat, saját rétegüket az érintettek. Hogy ne csak hangulati-köz- érzeti szinten, hanem objek­tiven is szemügyre vehessék saját helyzetüket, önmagukat. Nekem ifjúságom hajdani nyomott hangulataiért ma már elegendő kárpótlást nyújt, ha arra gondolok, hogy — bár a nagyapám még analfabéta vglt — nekem azért -sikerült összehoznom egy-két oklevelet. Vagyis: ne­kem elégtétel az is, hogy egyáltalán tanulhattam vala­hol, valamilyen formában . . . Tudom, húsz év múlva a most hevesen vitázók is „beérik" majd ennyivel, ami nem ke­vés! . . . Valahol a huszadik század vége felé béke volt, ők tanulhattak és vitatkoz­hattak . . . Lesz idő, amikor ezt tartják majd életük leg­szebb korszakának. Hogy ad­dig se fejlődik ki az intenzív ifjúságszociológia? Hogy ak­kor sem tudnak a majdani vitatkozóknak a tudomány pozíciójából mondani sem­mit? Az lehetséges. Rajtuk is múlik. A köznapi tudat kedvenc vesszőparipái az általánossá­gok. Ezek körülbelül így hangzanak (ifjak): „Nem tudunk kibontakozni, mert falak vesznek körül bennün­ket." (öregebbek): „A tudat fejlődése elmaradt a lét fej­lődése mögött." Magyarul: A kispolgáriság tudati csö- kevény. (örökös és általá­nos) : „Az iskola nem képes a mai, modern életre nevel­ni." (Egy egyre erősödő): Az alkoholizmus okait találgatva kutatgató ■ cikkecskék megál­lapításai szerint „az alkoho­lizmus társadalmi probléma, tenni kell ellene". (Világvi­szonylatú): „A nyavalyás idő­járás oka a sok atomrobban­tás.” (Hazai, akút): „A hollywoodi stílusú villák a Mecseken, a Rózsadombon és a Balaton körül a nép pénzén épültek . . ." Mondom, mindezt a végte­lenségig lehetne sorolni. Köznapi felvetések, amelyek­re ismeretesek a mindennapi válaszok is. Ha azonban egy tudós vagy mondjuk a tudo­mány eredményeire támasz­kodni akaró, tudományos vá­laszt megfogalmazni óhajtó pedagógus akarna rájuk vá­laszolni értelmes körben, nem nagyon támaszkodhatna a tudományra, mert még annak sincsenek meg a maga ilyen irányú válaszai. Mivel még a tudomány is csak keresi — ha keresi — a maga idevo­natkozó válaszait. Pedig a megkésettség elkerülhető volna, hiszen a társadalom- tudomány nem éppen a leg­költségesebb dolog. Vizsgá­lati eredményei a társada­lom önismeretének a legfon­tosabb elemeit képezhetnék. Nem kérdés, hogy szüksé­günk van-e ilyenfajta önis­meretre. Az imént felsorolt közhe­lyek közül például vessünk egy pillantást az iskolára. A középiskolai tanárt elmarasz­talja a felsőfokú, mondván: nem tanította meg a gyerek­kel ezt meg azt. Az általá­nos iskolainak a középiskolai tesz szemrehányást — ugyan­csak mondván: nem tanította meg ezt, meg azt. A pedagó­gusok elmarasztalják a szü­lőket, a szülők az iskolát. A társadalom és a hivatásos pedagógiai szakértők elma­rasztalják az egész iskola­ügyet. És a pedagógustársa­dalom azt mondja, hogy nem kapja meg a társadalomtól azt a megbecsülést, ami meg­illeti, sem anyagilag, sem erkölcsileg . . . íme a kör köz­napi szinten már be is zá­rult. Pedig, ha megnézzük: mi az iskola? A mindenkori társadalom része, függvénye. A mai magyar iskolában az égvilágon semmi sem jobb és nem is rosszabb, mint a mai magyar társadalomban. Ahhoz, hogy az iskolával végre kibékülhessünk, meg kellene ismerni a szó tudo­mányos értelmében is a mai magyar társadalmat, annak múltjával, jelenével és vár­ható jövőjével együtt. És addig? Addig? Hagyjuk divattá fejlődni az iskola szi­dalmazását, elmarasztalását? Valaminek valami ez is. Leg­alább van egy bűnbak.. . A világ csak tudatos isme­retek birtokában változtatha­tó meg - mondta valaki. És igaza volt. Bebesi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents