Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-28 / 327. szám

© Dunántúli napló 1980. november 28., péntek Vita a vállalatok belső irányításáról Á munkapadtól a vezérigazgatóig Egészségügyi felvilágosítás Rendellenességek a gyermekkorban----------------------------------------------------— * —-------------------------------------------------— n vállalati belső mechanizmus korszerűsítésének szükségességéről írt vitain­dítót lapunkban Gerencsér Ferenc „A munkapadtól a vezérigazgatóig” cikksorozatában, ostorozva és me ggyőző példákkal bizonyítva a vállalatok belső irányításának merevségét. A cikk visszhangot váltott ki, Közgazdasági élet rovatunkban több hozzászólást is közöltünk. Most újabbakat közlünk az­zal, hogy a vitát lezártnak tekintjük, s a hozzászólások összegezésére vissza­térünk. Cikkírónk, dr. Murányi Szabolcs, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazga­tósága Pécsi Területi Igazgatósága részéről a költséggazdálkodás tükrében vizsgálja a vállalati belső irányítás korszerűsítését. Baranyai példákkal szol­gálva megállapítja, a vállalatok és a szövetkezetek belső irányítási, igazgatá­si munkájának szervezettsége javult, az e téren elért eredmények nem lebe­csülendők, de természetesen vannak még jócskán tartalékok. M. Z. C ■■ I rr ra r szervezeti korszerűsítés a költséggazdálkodás tükrében Jó és rossz irányzatok a baranyai vállalatoknál Vállalataink, szövetkezeteink tevékenységük során nyerésé- gük növelésében érdekeltek. Az eredmények alakulásának egyik alapvető tényezője a költséggazdálkodásban jelölhe­tő meg. A folyamatok költség- alakulása, valamint a szerve­zettség színvonala között az összefüggés döntő jelentőségű a gazdálkodás eredményessé­ge szempontjából. A vállalati, szövetkezeti tevékenység haté­konyságát alapvetően határoz­za meg a belső irányítási munka színvonala, az ebben feltárható tartalékok, lehetősé­gek maximális kihasználása. Belső átszervezések Ezen követelmények érvénye­sítése érdekében fogalmazta meg a korábban kiadott mi­nisztertanácsi határozat a bel­ső irányítás korszerűsítését, a szervezési feladatok megvalósí­tását. A határozat végrehajtá­sa magában foglalja, megkö­vetel* a döntési szintek meg­felelő szabályozását, az egyes funkciók ellátására hivatott szervek feladatkörének, ezek kapcsolatainak ésszerűsítését, a vállalati belső szabályozás fejlesztését, az adminisztrációs folyamatok, ügyviteli tevékeny­ség korszerűsítését, valamint a hatékonyabb információs rend­szer kiépítését. Ugyanakkor kö­vetelménynek kell tekinteni, hogy a korszerűsítés, szervezés végrehajtását követően növe­kedjen a hatékonyság, és eh­hez kapcsolódóan a vállalati eredmény. Ez azonban csak úgy biztosítható, ha az átszer­vezés költségmegtakarítással jár, vagy a ráfordítások ará­nyaikban kisebb mértékben emelkednek, mint a vállalati produktum. A szervezést meg­előzően tehát meg kell tervez­ni, számításokkal alá kell tá­masztani a várható gazdasá­gosság alakulását. Az általunk megfigyelt gaz­dálkodói körben a tapasztala­tok azt mutatják, hogy a válla­latok és a szövetkezetek döntő többsége a minisztertanácsi határozatban foglaltaknak megfelelően szervezeti, irányí­tási rendszerében változtatáso­kat hajtott végre. Az ez irányú törekvések — a hasznosságukat illetően — ugyanakkor diffe­renciáltságot mutatnak. Több vállalat figyelemre méltó ered­ményt ért el. így a Volán 12. sz. Vállalatnál módosították a vállalati központ, valamint a szolgálati helyek döntési jog­körét, ennek megfelelően hatá­rozták meg az egyes vezetők hatáskörét. Szervezeti módosí­tásokat hajtottak végre. Ehhez kapcsolódóan csökkent az anyagmozgatás, és feladatai­kat gyorsabban, kevesebb gép­kocsival, jelentős létszámcsök­kentéssel tudták megoldani. A racionális szervezést követően az éves költségmegtakarítás meghaladja a milliós nagyság­rendet. Az irányítás korszerűsítése érdekében több vállalatnál és szövetkezetnél került sor a bel­ső szervezeti felépítés módosí­tására, osztályok megszünteté­sére, összevonására, az igé­nyeknek megfelelően új szer­vezeti egységek kialakítására. A gazdálkodó egységek nagy részénél előtérbe került az irá­nyítási, illetve információs rendszer fejlesztése, hatéko­nyabbá tételének igénye. Egy­re több gazdálkodó gépesíti ügyvitelét. így a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vál­lalat is egy PC 4000-es kisszá- mítógép beállítását határozta el. A vállalatoknak ugyanakkor gondot okozott, hogy a beru­házást a kivitelező nem a szer­ződésben foglalt határidőre készítette el, így ez kedvezőt­len költségráfordításokat ered­ményezett. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a szervezések döntő hányada a fizikai területekre irányult; ez kedvező jelenség­nek tekinthető. Ugyanakkor az összes szervezésnek mintegy egyharmada érinti csak a bel­ső irányítási rendszert. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy e területen a lehetőségek még adottak, gazdálkodó egysége­ink ez irányú tevékenységeiket még fokozhatják. Nőtt az alkalmazotti létszám A kedvező jelenségek mellett kevésbé tekinthető pozitívnak, hogy a szervezeti felépítés kor­szerűsítésének következtében a vizsgált egységek több mint a felénél a központi alkalmazom létszám nőtt, és csak alig egy- harmaduknál csökkent. Több gazdálkodó egységnél a szer­vezés következtében ugyan csökkent a központi osztályok száma, ugyanakkor megemel­kedett az egy osztályon, rész­legen belül foglalkoztatottak átlagos létszáma. A vezetők száma az utolsó két évben fél százalékkal nőtt. Ezen belül 0,3 százalékkal csökkent a műszcki, 1,2 százalékkal nőtt a nem műszaki vezetők száma, és ez figyelemre méltó válto­zásnak tekinthető. Ezek a tények önmagukban talán nem minősítenék az írá. nyitás szervezettségének mi­lyenségét, de ha figyelembe vesszük, hogy azon gazdálko­dóknál, ahol ezen jelenségek tapasztalhatók, ott a fel nem osztott költségek növekedési üteme meghaladja az összes költség, sőt több esetben a nettó árbevétel, valamint a mérleg szerinti eredmény nö­vekedési ütemét is, akkor már ez egyértelműbben rámutat a költséggazdálkodás hiányossá­gait a, és ehhez kapcsolódóan szervezeti, szervezési hiányos­ságokra. Ugyanis a fel nem osztott költségek döntő hánya­dát a központi irányítási költ­ségek teszik ki. Ezen gazdálkodói körben a feladat leegyszerűsített formá­ban tehát kettős kell hogy le­gyen. Egyrészt racionálisabb szervezéssel csökkenthető ezen ráfordítások igényszükséglete, másrészt — optimális szeivezeti felépítést, irányítási, igazgatá­si rrunkát feltételezve — szigo­rúbban kell tervezni — normatí­vák, normák kialakításával és ezek betartásával, betartatásá­val — e csoportba tartozó rá­fordításokat. Ugyanakkor a fel- használást illetően biztosítani kell a folyamatos és körülte­kintőbb költségelemzést e terü­leten is. Nagyító alá kell tenni- hogy csak néhányat említsek — a gazdasági irányítás bér­költségeinek alakulását, a fo­gyóeszköz felhasználást, a ki­küldetési és közlekedési költ­ségeket, a reprezentációs, va­lamint a reklám és propagan­da célú ráfordításokat. Több esetben nem elhanyagolhatók a központi anyag és áruraktá­rozás költségei sem. Tudni kell, ha ezekből a kiadásokból a vállalatok, szövetkezetek egy százalékot megtakarítanának, nyereségük közel két százalék­kal növekedne. További lehetőségek A felmérések tehát őzt iga­zolják, hogy a vállalatok, szö­vetkezetek belső irányítási, igazgatási munkájának szerve­zettsége javult, e téren elért eredmények nem lebecsülen­dők. Látni kell azonban azt is, hogy a központi irányítási munka korszerűsítésének terü­letén lehetőségeinket még nem használtuk ki teljes mértékben. A feladat tehát adott, ezért a jövőben még fokozottabban kell élni a racionális szerve­zés adta lehetőségekkel a gaz­daságosság növelése érdeké­ben. Dr. Murányi Szabolcs-------------- •* -------------­A könnyűipari miniszter A művezetők tekintélyéről A Központi Sajtószolgálat munkatársa interjút készített Keserű Jánosné könnyűipari miniszterrel a tárca előtt álló feladatokról. A beszélgetés so­rán szó esett a munkapad és a vezérigazgató közötti belső irányítási rend kulcsfigurájáról — a művezetőről. Úgy gondol­juk, a miniszterasszony válasza mintegy hozzászólás is lehetne vitánkhoz. Részlet az interjú­ból : — A művezetők helyzetének, jogaiknak és kötelezettségeik­nek rendezését kormányhatáro­zat írja elő. Ennek szellemében láttunk neki a munkának. A termelésirányítók helyzetét ugyanis általános érvényű és aprólékosan részletezett köz­ponti utasítás alapján nem le­het rendezni. Ahány gyár és üzem, annyi speciális szervezeti adottság és sajátosság. Csak ez a biztos, hogy a művezető­nek valóban vezetnie, irányí­tania kell a rábízott munkahe­lyet. A Pamutfonóipari Válla­latnál például a hagyományos értelemben vett művezető-te­vékenységet megosztották a valóban termelésirányítási fel­adatokat ellátó művezetők és a gépek állapotáért felelős gépmesterek között. Ily mó­don rövidült az irányítási lánc, megszilárdult a művezetők te­kintélye, javult a termelékeny­ség és — nem mellékesen — javult a munkahelyi légkör. A művezetők természetesen na­gyobb erkölcsi és anyagi meg­becsülés közepette végzik a munkájukat. S hogy lesz-e folytatás? A textilipari vállalatok mintegy 60 százalékánál már befeje­ződött a termelésirányítás ilyen jellegű átszervezése, és úgy tűnik, hogy az év végéig megoldható e módszer általá­nos bevezetése. Halláscsökkenés, gyengénlátás A 1 iskolaév kezdetével figyelmünk fokozottabban irányul az '^iskolás gyermekekre. Talán azért is adódott úgy, hogy ami­dőn o napokban kezembe került Hochenburger Emil és Panka Károly munkája, a „Nagyothallók könyve”, elsősorban a gyer­mekekről szóló fejezetben lapozgattam. A nagyothallás általában az idős emberek panasza. Nos a szerzők szerint fiatal korban is elég gyakori, de erről rendsze­rint sem a család, sem a gyer­mek nem tud. Honnét származhat a fiatal­kori nagyothallás? Helyes-e, ha ezt a hallászavart nagyothal- lásnak nevezik? A hallásélesség kisebb-nagyobb zavara még nem feltétlenül jelent nagyot- hallást. A fül igen» érzékeny szerv. Ér­zékenysége az igen mély és nagyon magas hangokra erősen csökken. A leggyengébb hang, amit az emberi fül felfog, 0 decibel, a legerősebben hall­ható kb. 130 decibel. A hallás- vizsgálat során pontosan mér­hető, hogy a halláscsökkenés mennyiben zavarja a gyermek mindennapi életét. A köznapi érintkezést zavaró halláscsök­kenést nevezzük csak igazán nagyot hallásnak. Gyermekéknél az igazi, a fel­nőttekre jellemző nagyothallás elég ritka. Inkább arról lehet szó, hogy a gyermek hallóké­pessége nem elég tökéletes. Ez lehet veleszületett, de már cse­csemőkorban is jelentkezhetett, csőik nem vették észre. Pedig feltétlenül gondolni kell erre, ha a pár hetes, pár hónapos csecsemő vagy a valamivel idő­sebb kisgyermek nem reagál a szülő, a gondozónő hangjára, a csörgésre, a cumisüveg zör­gésére, tehát az olyan hangin­gerekre, amelyeknek érzelmi tar­talmuk van. Ilyenkor az ép hal­lású kicsi odafordul, odanéz, vagy az eddigi viselkedésében (sírás, nevetés, játék) változás következik be. Például; meg­nyugszik az anya hangjára. Ha ez elmarad, ne áltassuk ma­gunkat azzal, hogy a gyermek annyira el van merülve, hogy nem is figyel. Az is gyakran a halláscsök­kenés vagy éppen a gyermek­kori nagyothallás jele, ha c gyermek az első szóra nem rea­gál. Ha viszont másodszor szó­lunk, és ingerültebbek vagyunk, hangosabban beszélünk, ezt már meghallja. Az ilyen gyer­mek — sajnos — alig ismer­heti szüleinek a gyengéd hang­ját. Olykor az otthoni szokásos „hallásvizsgálatok” — például az ajtóbecsapás, valamely tárgy leejtése, tapsolás is megté­veszthetnek. A gyengébben halló kisgyermek inkább a finom légmozgásokra, a bútor- és ta­lajrezdülésekre reagál, és így a viselkedése néha megtévesztő lehet. Sőt azt is megtanulhatja, hogy egyik tettéért jutalmat, a másikért büntetést kap, noha a hallásával van baj. A felnőtt többnyire maga is rádöbben, hogy nem hall tisz­tán. A gyermeknél viszont a család, vagy a pedagógus fe­dezi fel, hogy tulajdonképpen miért figyelmetlen, miért nem tart lépést, a társaival. A gyermekkori halláscsökke­nés rendszerint gyógyítható. Olykor valamilyen kóros folya­mat zárja el a garatot a közép­füllel összekötő Eustach-féle kürtöt. Ezen az orr-fül-gégészet, az idegi eredetű hallászavaro­kon pedig a gyógypedagógia segíthet. Az utóbbi esetben a gyermek megtanul szájról ol­vasni, amiben a környezete is segítségére lehet. Persze csak akkor, ha nincs valami baj a látásával. Sajnos, az akadályozott, a gyenge lá­tásról sem vesz időben tudo­mást sem a szülő, sem a pe­dagógus. Hosszabb idő, gondo­sabb megfigyelés kell ahhoz, hogy a kisgyermek gyengébb látása észrevehető legyen. Oda­haza a családban vagy a böl­csődében ez szinte lehetetlen. Az óvodában már néha észlel­hető, hogy az elővett tárgyakat, a felmutatott gyakorlatokat nem látja jól, nem tudja meg­felelően követni. Ilyenkor a gyermek előbbre ültetésével a kérdés nem nyer végleges meg­oldást, főleg akkor nem, ha más, a többitől való elmara­dással hívta fel magára a fi­gyelmet a gyerek. Súlyos hiba lenne, ha ilyenkor nem vinnék szemszakorvoshoz a tanulót, és nem iparkodnának a hiányos­ságon segíteni. Az enyhén bandzsító gyerek szintén szakorvosi kezelésre szorul, csakúgy, mint az az is­kolás aki nem látja jól a táb­lát, a nevelőt, vagy ha figyel­metlen, nehezen fegyelmezhető, ideges, esetleg tanulmányaiban elmaradozik. Mindezek — természetesen — látási és hallási csökkent- értékűség nélkül is előfordul­hatnak, és akkor jelentik a sú­lyosabb, nehezebben helyre­hozható terhet, ha a szülő vagy a nevelő nem vesznek tudomást róla. Ezért fontos, hogy a nevelő háromszögben — a szülő, a pedagógus és az orvos kis munkaközösségében — az orvosnak komoly munkája és szava legyen. Dr. Buga László PÉCS SZÜLETTEK: Kaposi Katalin, Gulyás Judit, Czi- na Dóra, Győr Ferenc, Berták János, Kovács Ferenc, Kovács Zoltán, Sza- bo Jenő, Martini Zsolt, Háber Ta­más, Pintér László, Nagy Krisztina, Bérces Géza, Vadon Fanni, Rucstsch Attila, Horváth Zsolt, Kovács Judit, Klein Péter, Kiss Károly, Krasznai Ivett, Kispéter Zoltán, Horváth Já­nos, Korbeák Anita, Kása Róbert, Bogdán Péter, Komáromi Attila, Gebhardt Antal, Salamon Adrién, Kis-Laci Gyula, Imhotf Georgina, Szalóki Gábor, Raszter Péter, Ba- reith Judit, Pfundt Szilvia, Szabó Petra, Papp Judit, Abrudbányay Ta­más, Török Eszter, Békefi Attila, Pin­tér Attila, Fenyvesi Eszter, Markovics Bogdan, Hegedű Vivien, Juhász Beáta, Muszály Viktória, Komori Győző, Sinkó Mónika, Inhof József, Kern Bernadett, Zsoldos Szabolcs, Szűcs Brigitta, Stampf Dóra, Almási Diána. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Horváth Ferenc József és Kamarás Mária, Rúzsa István Károly és He­rold Ilona Margit, Szakács Péter Im­re és Pál Mária, Hetesi Béla és 7or- dai Erika, Dittler Emil Andor és Hil- mer Judit, Budányi János és Német Andrea, Böhm Imre Csaba és Zsák Marianna Anna, Vincze Ferenc és Lőrincz Agnes. MEGHALTAK: Keresztes Vendelné Simó Julianna, Schleining Istvánné Prégl Mária, Fodor Mihályné Rácz Piroska, Ka­locsa Lajos, Sugár Károly, Kovács Elekné Rözge Margit, Dudás Lajos, Miskolczi János, Tupi Jánosné Kál­mán Gizella, Bandicz Gyula, Balázs Antal, Orsós Sándor, Orsós János, Kovács Ferenc, Debreceni Ödönné Bucsky Mária, Gajcsi Sándorné Amb­rus Katalin, Tarnóczai János, Bály Antal, Pandus Miklósné Szomor Er­zsébet, Erdösi János, Vágner Antal, Helyes Jánosné Freitfogl Julianna, Svégel Józsefné Pölczbauer Márta, Sólyom Sándor, Horváth Márkné Fa- ludi Erzsébet, Hegyi Gusztáv, Prey- ner József, Krammer Istvánné Beke Zsófia, Süvecz György, Kovács Fe­renc, Nemes Istvánné Kovács Julian­na, Kovács Ferenc, Tóth Ferenc, Várnai Ottáné Arvay Mária Mincin- ger József, Noveczki Péterné Keczeli Julianna, dr. Szakmáry Elemérné Vi­segrádi Ilona, Péss Sándor, Egry Margit, Orsós Gáborné Orsós Kata­lin, Viola Józsefné Bíró Ilona, Szen­tes Ferenc, Szigeti Mátyásné Máté Gizella, Salamon Györgyné Kis Amália, Balázs László, Patkó Ala- josné Válovicz Etel, Horgas Jánosné Koos Mária, Traiber'Ferenc, Halmosi Gyuláné Szitás Rozália, Széder Jó­zsef. SIKLÓS SZÜLETTEK: Csengődi Attila Zsolt, Jandura Péter, Vicsik Lajos, Várdai Tünde, Molnár Tünde, Weinert Gabriella, Koszap János, Vetési István, Vajdo Georgina, Lelkes Attila, Leveles Ist­ván, Goiák Éva, Gyuris Edit, Nesz- vecskó Edit, Gáspár Ildikó, Deák Sándor, Udvari Eszter, Bodor Ra­móna, Ferencz Gabriella, Mózsi Livia, Szabadi Andrea. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Balta Géza és Tóth Zsuzsanna, Balogh László és Képiró Sarolta. MEGHALTAK: Jakab Mátyás, id. Balogh Hugóné Dógi Verona, Simon Lajos, Nagy Sándor, Demorád Józsefné Dará- zsacz Matild, Geiger Ferencné Ber­nét Mária, Szigetvári Fülöpné Gön­cről Mária, Bódi Józsefné Kelemen Teréz. Némi Javulás

Next

/
Thumbnails
Contents