Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-19 / 318. szám

1980. november 19., szerda Punantmt tlaplö 5 *81—*82 őszi —téli modelljei Takarékos divat A Magyar Divat Intézet bemutatója Nemi kell számítanunk éles divatváltásra, inkább a már meglévő irányzatok fejlődnek tovább. Ez derült ki tegnap délután a pécsi Nádor étterem­ben a Magyar Divai Intézet bemutatóján. A kereslet stag­nálása, illetve csökkenése két­ségtelenül megnehezíti a divat- tervezők és gyártók munkáját is. Ezért elsősorban olyan mo­dellek kidolgozására töreked­tek, amelyek egyik évről a má­sikra, illetve egyik szezonról a másikra átvihetők. Az éles divatváltós helyett a lehiggadt, nyugodt formák uralják a divatot. Eltérés csu­pán a mindennapok öltözékei­ben és a szabadidőruhák két nagy csoportja között tapasz­talható: a hétköznapok visele­téi klasszikus és sportos szabá- súak, a szabadidőruhák között ugyancsak találhatunk sporto- sabbakat, de olyanokat is, amelyeket kifejezetten otthoni, kényelmes öltözékeknek szán­tak. Az új divatban — az előzőek, ben elmondottakkal összhang­ban — megfigyelhető az anya­gok, a kidolgozás igényessége, a finom minőség. És a prakti­kusságot, a kevés ruhából való változatos öltözködést szolgálja a kombinálható, variálható együttesek tervezése, A divatszínek négy fő cso­portja közül lehet Válogatni a következő télen: alapul a sem­leges színek szolgálnak, ezen­kívül népszerű lesz a .kék, a barna és vörös, valamint az olivazöld. Az élénk színek a sportos és a szabadidőruhák­nál dominálnak. A színek és formák variálhatósága* mellett a másik jellemző a kosztümök újabb térhódítása. A divatszak­emberek egyik jelszava a „te­tőtől talpig kötöttben" — ezek az öltözékek a komfortosság mellett a részletek finom kidől- gozásával tűnnek ki. Mind a női és férfi-, mind a gyermek­ruhák a takarékosság jegyében születtek, .sőt e téren a divat- bemutató odáig ment, hogy megnézhettünk néhány olyan viseletét, melyet a gyengén fű­tött lakásokba ajánlanak. Mindent összevéve, ha igaz, jövőre nem kerül olyan sokba a divat, hiszen különösebb újdon. ságot nem hoz, inkább a minő­ségen igyekeznek javítani. Majd kiderül, hogy a januári üzletkötések után a kereskede­lemnek mely modellek nyerték meg tetszését. D. Cs. Nevelőotthonaink Megteremteni a család modelljét Több mint 600 kiskorú gyer­mek nevelkedik a Baranya me­gyei gyermekotthonokban, me­lyek vezetői a bükkösdi intézet­ben vettek részt tegnap nevelé­si tanácskozáson, közösen a bentlakásos általános iskolai diákotthonok vezetőivel. 1974- ben történt változás e nevelési területnek nemcsak elnevezésé­ben, hanem fokozatosan a tar­talmi munkában is. Állami gondoskodásnak ne­vezik azóta a gyermek részére nyújtott segítség három külön­féle fajtáját a nevelési segé­lyezéstől az intézeti elhelyezé­sen át az állami gondozásba vételig. E három megoldási le­hetőség differenciálni próbál az egyes helyzetekben — a gyer­mek javára. Az új családjogi törvény figyelembevételével ez a reform azt tartja szem előtt, hogy a gyermek nevelésének legmegfelelőbb közege a csa­lád, és a családot óvni, segíte­ni kell. Éppen ezért részesülnek nevelési segélyezésben azok a családok, amelyeknél a szociá­lis helyzet, a szegénység az egyedüli gátja a gyermekek egészséges fejlődésének. A ked­vezőtlen körülmények között élő fiatalokat helyezik el intézetek­ben, de még felettük is a szülő gyakorolja a felügyeletet. Az ő felelőssége egyedül abban az esetben szűnik meg, ha maga­tartása veszélyt jelent a gyer­meke számára. Ekkor követke­zik az állami gondozásba vétel. Mint a felsorolásból kitűnik, e három forma humanizáltabb, kevésbé merev kereteket nyújt a gyermekek fejlődéséhez. E ke­reteket aztán tartalommal is megtöltötték az elmúlt években. Baranyai kezdeményezés volt Murányi Katalin főelőadó ötle­tére, hogy az intézetek biztosí­tották a különféle otthonokban szétszórt testvérek közös nya­ralását. Ebből jött a következő lépés: ne éljenek szétszakítva, hanem lakjanak is együtt a test­vérek — ez a megoldás pedig már együtt járt a koedukáció­val. A korábbi szeletelt intéz­ményhálózat ugyanis nemcsak koronként, hanem nemek sze­rint is szétszakította a családo­kat, és a testvérek gyakran nem is tudtak egymás létezéséről. Sok gazdag emberi lehetőség rejlik a különböző korcsoportú gyerekek együttes nevelkedésé­ben. Ez már kicsit a család mo­dellje. Hiszen a cél is az, hogy az intézeti élet után ismét a családba kerüljön vissza a fia­tal. E kiscsoportos nevelési for­mára azonban nem túl szeren­csések Baranya jelenlegi, régi kastélyokban található gyer­mekotthonai. Kevés és rossz ál­lapotú a megyei intézményhá­lózat, így Baranyában 10 szá­zalékkal több gyermek él ne­velőszülőknél, mint az ország más területein. Éppen e nehéz helyzet ismeretében kapta Ba­ranya megye a megbízatást a Pécsett felépítendő 320 fős szé­les korhatárú nevelőotthon ki­alakítására. Itt csecsemőkortól a nagykorúságig élhetnek majd együtt a gyerekek — a testvé­rek is — kicsit a család modell­jét teremtve meg. Ez lesz Ba­ranya első e célra épített ilyen típusú gyermekotthona. G. O. Beszámoló tag­gyűlés a Kesztyűgyárban Változatlan lendülettel folyik a munkaverseny E gész éves munkájukat elemzik, és a következő esztendő fel­adatait körvonalazzák ezekben a hetekben a kommunista kollektívák. Az idei beszámoló taggyűlések fontos sajátossága, hogy a XII. kongresszus, illetve a kongresszust megelőző pártértekezletek, taggyűlések óta ez a legátfogóbb pártrendezvény-sorozat Idén először nem januárbon és februárban, hanem november 15-től de­cember 15-ig tartják a beszámoló taggyűléseket. A változás értelme és célja, hogy 1981 első két hónapjá­ban — az 1980-as évi tevékeny­fay közlekedünk mi így is lehet: udvariasan kiengedik a buszt a Kórház téri megálló öbléből Segíteni egymáson A teherautós idegességében a körmét rágja. Hol jobbra, hol balra tekintget, már ki sze­retne fordulni. Csakhogy sen­kinek sem esik meg a szíve rajta, így hát egyszeresük meg­unja a várakozást, balra nagy ívben kivágódik. Nem. rajta múlik, hogy nem történik bal­eset. Ahelyett, hogy belebonyo­lódnék a fenti eset taglalásá­ba, csak egy kérdés erejéig boncolgassuk a főszereplők fe­lelősségét. Vajon csak a teher­autós a hibás? Ha karambolt okoz, akkor egyértelműen igen. De ilyenkor mások nem érez­nek bűntudatot? Mondjuk azok, akik egy pillanatnyi megállással vagy pusztán egy kis fékezéssel kiengedhették A Szigetvári Várbaráti Kör közgyűlése Tegnap este 6 órakor a vá­rosi tanács dísztermében tar­totta meg a Szigetvári Vár­baráti Kör ez évi közgyűlését, amelyen először a költő Zrí­nyi halálának 316. évfordu­lójáról emlékeztek meg. A közgyűlés foglalkozott a tag­létszám alakulásával, az idei Zrínyi-ünnepség tapasztala­taival, és a jövő évi tervek­kel. Szóbeli kiegészítések hangzottak el a vezetőség­nek a Zrínyi újságban közzé­tett írásbeli beszámolójához, s közölték a tagsággal a kör tevékenységének legújabb adatait. A vezetőségi beszá­moló megvitatása után a be­számoló jóváhagyására és a Várbaráti Kör alapszabályai­nak elfogadására került sor. A Szigetvári Várbaráti Kör 1959. novemberében alakult Emlékezés a költő Zrínyi Miklósra Jubileumi ünnepségekre készülnek meg 163 taggal. Az 1979. de­cember 31 -i taglétszám 767, 1980-ban 41 -en kérték fel­vételüket. Sajnos, az idei év­ben a legrégibb tagok közül 16-an meghaltak. A közgyű­lés kegyelettel emlékezett meg róluk. A beszámoló ki­emelte, hogy az évről évre megrendezett Zrínyi emlék­ünnepség kezdi megtalálni azt a sajátos formáját, amelyben a helyi történelmi hagyományok eszmei tartal­ma a leghatásosabban érvé­nyesülhet. Megemlítette, hogy nagy sikere volt a Szulejmán szultán dzsámijában megtar­tott szeptemberi emlékülés­nek és az ünnepségre kiadott alkalmi újságnak, amely 4000 példányban 14 oldalon jelent meg. A jövő évben kerek év­forduló lesz, a vár elestének 415., Szigetvár várossá nyilvá­nításának pedig a 15. évfor­dulója. 1982-ben pedig a 150. Zrinyi-ünnepség megrendezé­sére kerül sor Szigetvárott. A lelkes várbarátok már most a közgyűlésen körvonalazták a leendő jubileumi ünnepsé­gek programját. Hegedűs Magdolna volna a tehergépkocsit, s ez­zel balesetveszélyes helyzetet előztek volna meg. Régóta sejtem már: nem minduntalan vagyunk partne­rek a közlekedésben. Hiba lenne általánosítani, de Pé­csett mintha nem mindenki érezné kötelességének, hogy segítsen másokon az utakon. A gyerekeken, az idősebbeken, és persze azokon, akik a gya­logátkelőhelyen akarnak végre áthaladni. A buszosokon, akik a zsúfolt jármű utasait szállít­va szeretnének minél előbb kijutni a megálló öbléből. A tanulóvezetőkön, akik érthe­tően még nincsenek tisztában a kormánytekerés, a pedálke­zelés minden fortélyával. És sorolhatnánk a példákat. Ismerem az ellenvéleménye­ket is. A gyerekekről és az idő­sekről, akik bizony sokszor fék- távolságon belül lépnek le a járdáról a zebrára. Az autó­buszsofőrökről, akik — tisztelet a kivételnek - nemegyszer ki­erőszakolják az előnyüket. A tanulóvezetők oktatóiról, akik közül néhányon sajátos taní­tási módszereikkel próbára te­szik mások idegeit. Érdekes, de Budapesten -, ahol pedig igencsak lüktető a forgalom — nem lehet annyi öklét rázó, szitkozódó, udva­riatlan közlekedőt látni, mint mondjuk egyik-másik vidéki városban. Sokan állítják: ott, a fővárosban könnyebb sávot váltani (mert beengedik a „be­bocsátásra" várakozót), nem kívánják b pokolba az elté- vedtet és ezért az utcaneveket böngészőt és így tovább. Valamikor lehetett látni há­tul, az üvegen és a rendszám- tábla környékén olyan matri­cákat, amelyeken ez a felirat állt: „Legyünk barátok a köz­lekedésben!" Mostanában úgy tűnik, eltűnőben vannak ezek, mintha jeleznék, hogy nincs már szükség rájuk. A matricá­ra, a feliratra lehet hogy nincs, de a barátkozósra, egy­más iránti udvariasságra, se­gítőkészségre igenis szükség van. Még Pécsett is. Vagy ta­lán éppen itt igazán . .. H. L. ség tapasztalatainak, illetve a további célkitűzéseknek isme­retében — a konkrét gazdasági feladatok figyelembe vételével állíthassák össze politikai mun. katervüket az alapszervezetek. Az értékelő és feladatmegjelölő taggyűlések a! héten ország­szerte, így Baranya megyében is megkezdődtek. Döntő többségben munkás­nők a tagjai a Pécsi Kesztyű­gyár központi gyára V-ös szá­mmá pártalapszervezetének. Az idei munkájukról számot adó beszámoló — amit Brózik Pe­remmé titkár ismertetett. - sok­rétűen elemezte az 57 fős alap­szervezet munkáját. Amit örömmel könyvelt el az V-ös számú alapszervezet: az idén megválasztott 5 új vezető­ségi tagjuk nagyon gyorsan megtalálta helyét, jó összhang­ban dolgoznak. Év elején azt vállalták, hogy minden 1Ó00pár kesztyű közül legfeljebb tíz le­het minőségileg kifogásolható. Ezzel szemben 8-ra illetve egyes műhelyekben időnként 2-re si­került csökkenteni a munkahi­bás kesztyűk' számát. Változat­lan lendülettel folyik tovább a munkaverseny. Kollektíváik ter­melését negyedévenként értéke­lik, s az alapszervezet működési területéhez tartozó lll-as stepp varroda Zrínyi és Munkácsy, il­letve a ll-es díszítő Export szo­cialista brigádja 3000-3000 fo­rint jutalomban részesült. Va­lamennyi párttagjuk tanul. Vagy állami vagy politikai képzésben vesznek részt. Jól dolgozik a Szi­ta József KlSZ-alopszervezetü'k, idén 12 új taggal nőtt a lét­számuk. Gondjaik közé tartozik, hogy az első félévben akadozott a munkával való ellátásuk, s ezért nem tudták folyamatosan telje­síteni, illetve túlteljesíteni a ter­veiket. Emiatt az egész éves tér. vük teljesítése sem várható. A beszámolót követő vitában Elekes Istvánná elmondta, hogy a tagdíjbefizetés önkéntes és fegyelmezett,Cserven/ Zoltánná arról szólt, hoqy a második fél­évben mindenki azon fáradozik, hogy az első féléves lemara­dásokat minél jobban pótolják, Fehér Imréné tanulás, az ön­képzés fontosságát emelte ki, Hut János a hatékonyabb ter­melés jelentőségéről, a munka- és üzemszervezés, illetve taka­rékosság eddigi és várható eredményeiről beszélt, Palotás Zoltánná a pártalapszervezet és a tömegszervezetek jó kapcso­latát ismertette. Ständer Imre a KISZ párttaggá nevelő jó munkájáról szólt. Kincsei Józsel- né a munkaverseny-mozgalom eredményeit ismertette, Dudók Ilona arra bíztatta az alapszer­vezet tagjait, az információs je­lentésben bátrabban mondja­nak véleményt, Balogh Erzsébet a KISZ-fiatalok feladatairól be­szélt, Tihanyi Vilmosáé, a1 bri­gádmozgalom eredményeiről, Vágó Kálmán, a pártcsoportjuk munkájáról szólt. Jancsi Gyula a Kesztyűgyár V. ötéves tervé­nek várható eredményeit vil­lantotta fel és ismertette a kész. tyűgyári pártvégrehajtó bizott­ság véleményét az alapszerve­zet munkájáról. A beszámoló taggyűlés — melynek munkájában részt vett Sári Ferencné, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának munkatárso — elfogadta a be­számolót és a további felada­tokra vonatkozó határozati ja­vaslatot. A fal nem mosolyog ... Egyszer volt, hol nem volt — az Óperenciás Dunán is túl, de a Tiszán innen — egy alföl­di kis falucskában élt egy tsz- elnök, akik konokságáról he­tedhét országon túl is híres volt. Ugyancsak ebben a fa­lucskában élt egy asszony is, akit a konok elnök elmozdított a helyéről és más munkakörbe helyezett — s amint ez már a mesékben is szokás volt — ala­csonyabb fizetésért... Az asz- szony ezután — vélt vagy jogos igazáért — megjárta az illeté­kes fórumokat, mert úgy érez- te, hogy vele jogtalanul bántak el, és naivul azt hitte, hogy az üzemi demokrácia mindenkire- következésképpen őrá is — vonatkozik. De az elnök konok- sáqát nem tudta megtörni, sőt, valaki azt súgta a fülébe, jobb lenne, ha fölmondana, s ezzel elejét vehetné mindenféle to­vábbi noszogatásnak. A derék asszony azonban nem hátrált meg, hanem egy szép napon bekopogott a tsz jogászához és arra kérte, járjon közbe ügyé­ben az elnöknél, hogy változ­tassa meg jogsértő határoza­tát. Az okos jogtudor — aki ugyan tudta, hogy az asszony­nak van igaza — szemét az ég­re emelte, kezét széttárta és ekképpen szólott: „...Maga nem egyebet kíván tőlem, mint­hogy a falnak azt mondjam: mosolyogjon I" Még mindig nem volt rest az asszony, tovább kilincselt, ez­úttal egyenesen a Kossuth rá­diónál, ahonnét aztán egy szép napon leutazott a riporter, min­denkit megkérdezett, mindenfé­le fórumon összegyűjtötte a vé­leményeket, amelyekből szépen kiderült az asszony igazsága. Már nem volt más hátra, mint hogy megkérdezze a konok el­nököt, hajlandó-e fejet hajtani az igazság előtt, ezzel véget vetve az asszony kálváriájának. A konok elnök azonban kono­kul azt üzente (!) a riporter, nek: „Nem kívánok az üggyel foglalkozni I” A fenébe a mesével. Ez már komoly dolog. Tehát azt üzen­te az elnök, hogy ő nem kíván foglalkozni az üggyel. Minden­ki más foglalkozott az asszony panaszával, mégi a oártbizott- ság titkára js, annál az egy­szerű oknál fogva, mivel ha valakit — bármilyen munkahe­lyen jogtalanság ér — annak igazságot kell szolgáltatni. Egy­szerű, nem? A konok elnök megtagadta a nyilatkozatot. Pedig a rádió munkatársa nem az elnökről kí­vánt riportot készíteni, nem ár­ról, hogy miképpen' tölti hét- köznaDjait, hoqyan neveli gyer­mekeit. mivel üti agyon az időt üres óráiban, mint magánem­bernek van-e valami elfog­laltsága a ház körül, tévét néz-e, olvas-e, vagy talán diny- nyét termel az erkélyen, miről szokott álmodni, hogyan szereti a palacsintát, mákosan-e vagy spenóttal, egyszóval nem sze­mélyét akarta bemutatni a hall. gatók millióinak, mert ezt jog­gal megtagadhatta volna. Nem csak rádiósnak, tévésnek és más újságírónak is. De ha egy dolgozó panaszá­ról van szó, vagy a termelőszö­vetkezet munkájáról, egy egész közösségnek gondiáról, örömé­ről, akkor nincs joga megta­gadni a nyilatkozatot, hanem kötelessége tájékoztatást adni. Ezért vezető. Többek között a vezetői munkakör e z z e I a kö­telezettséggel is jár. Mint veze­tő, széles jogkörrel rendelkezik, de rengeteg kötelessége is van. Külön irodája van, jóllehet legmagasabb fizetése is van. Valamit valamiért, Vagy mindezt elfelejtette? öreg hiba. Rab Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents