Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-13 / 312. szám

A kötelezettségek mellé jogokat

is lehetne adni

Pontoz a Vöröskereszt A házfelügyelő: ütközőpont Döntő a kiválasztás

Negyed óráig ülünk magunkra hagyotton a lakásszövetkezet ügyvezető igazgatójával az egyik Enyezd utcai földszinti házfelügyelői lakásban. Talán szólni ment az édesanyjának, talán a lány is elment vásárolni .. . Ez a negyed óra — egy kutya, a kalitkábo zárt két madár és két macska társaságában — azonban elég volt ohhoz, hogy'az ügyvezető igazgató döntsön: mivel nem lett volna otthon senki, ha megszólal a lift riasztócsengője, figyelmeztetés lesz belőle . . .

Ritka a 100 pont

Szóltunk már korábban egy, a házfelügyelőkkel foglalkozó írásunkban arról, hogy nagy általánosságban baj van az ebben a munkakörben foglalkoztatottak fegyelmével. Másként fogalmazva: inkább élvezik a jogosítványaikat, mintsem a kötelességeiket teljesítenék. A fenti példa is ezt bizonyítja, s erről győz meg bennünket a Bóta Istvánnéval folytatott beszélgetés is. Pécsett, az 53. szá. mű körzetben dolgozik egészségügyi vonalon. Társadalmi megbízás alapján — vöröskeresztes aktíva is — az egyik feladata: minden évben eljutni a környék lépcsőházai közül mintegy harmincba, s pontozással értékelni az ott tapasztalt körülményeket, elsősorban a közvetlenül a ház mellett húzó-i dó járda, a lépcsőház, a falak, az ablakok, a szeméttárolók tisztaságára figyelve.

— A tökéletes lépcsőház - s így a jó házfelügyelő is — 100 pontos. Az ilyen azonban fölöttébb ritka. Korábban együtt néztem meg a házfelügyelővel az épületet, de úgy vettem észre, hogy megpróbálnak becsapni. Ezért most már egyedül járok, felmegyek a 10. emeletre, s onnan ..lecsurgok”, minden szintet ellenőrizve. Azt kell mondanom: kevés kivételtől eltekintve piszkosak a léjocsőhá- zok, s ez utóbbiak között is vannak egészen kirívó esetek, mint amilyen például a'-Viktória utca 1.

— Az önök által készített jegyzőkönyvből ki kap?

— A Vöröskereszt városi szervezeténél összesítik a tapasztaltakat. Ha valakinél szép rendet találunk, a „Tiszta, rendes lépcsőhöz" mozgalom keretében oklevelet kap — de ez az egész iépcsőháznak szól, nemcsak n házfelügyelőnek.

Ismerve a Kertvárosban működő lakásszövetkezet törekvéseit — ha kell, szigorúbb fegyelmezéssel rászorítani a házfelügyelőket a lelkiismeretesebb munkára —, nem ártana, ha ezekből a jegyzőkönyvekből ők is kapnának. Mert — mint hallottuk — ennek alapján is differenciálni tudnának a házfelügyelőknek adható juttatások között.

Száz gyerek

Vannak természetesen jó házmesterek is. Akiknek oly módon javasoltak a lakók jutalmat, hogy az erre szánt pénzt maguk adták össze. A jó ház- felügyelőnek rengeteg a dolga, s munkájának eredményességében a szerencse is közrejátszik: milyen lakóközösséget válogatott össze a véletlen a felügyelete alá tartozó lépcsőházakba. Gyakorta már az épület külső falón, a falat kísérő virágágyások állapotán fel lehet mérni: gondos, vagy rendetlen emberek élnek-e a lakásokban.

Energikus fiatalasszony Mikes Mártonná, aki a Sarohin tábornok út 10—12—14. szám alatt levő négyszintes szövetkezeti épületben látja el a házfelügyelői teendőket, három lépcsőházban, mellékállásban. Nincsen könnyű dolga: csupa nagy lakás van, az itt élő 45 családban 100 gyermek. Ami ebből a lépcsőházak takarítására háramlik, könnyű elképzelni ...

— En is úgy’ lájom, hogy a házfelügyelői kötelességek, s az állással járó előnyök között aránytalansáq van - csak éppen fordított előjellel, mint a lakásszövetkezet vezetősége. A fizetésem: lépcsőházankénl 200 forint takarítási díj, mellé 200 forint az adminisztrációért. így jön össze a 800, de a lépcsőházak különböző nagyságúak, s az adminisztrációért az is 200- at kap, aki csak két lépcsőházért felel. Másrészt a házfelügyelők korántsem érezhetik magukat biztonságban. Akár ki tudják őket tenni a szolgálati

Összefirkált házfal Lvov-Kertvá- rosban

lakásból, akár nem, az ebből eredő bizonytalanság állandó tényező. A házfelügyelő soha sem' sértődhet meg a lakókra, míg ők bármikor élhetnek — megalapozott, vagy teljesen alaptalan — bejelentésekkel.

Ügy vélem, rendezni kellene a házmesteri díjazást: négyzet- méter alapján megállapítani a fizetésüket. így igazságosabb lenne. Hasznos lenne, ha a házfelügyelők szabálysértési feljelentésre kapnának jogosítványt a parkrongálókkal, az épületet összepiszkítókkal, ron- gálókkal, a rendszeresen randalírozó lakókkal szemben. Végül is: közös tulajdonért, egy lakóközösség hangulatáért felelnek. Véleményem szerint nem a takarítás a házfelügyelői munka döntő oldala, hanem a lakókkal való jó kapcsolat megteremtése és fenntartása. S az is jólesne a mellékálásban dolgozó házfelügyelőknek, ha nemcsak utasításokat kapnának, ha nemcsak arra volnának jók, hogy ütközőpontként szerepeljenek a lakók és a lakásszövetkezet vezetősége között, hanem időnként — ha jól dolgoznak — elismernék a munkájukat, vagy - csak példaként — meghívnák őket is a nőnapra . . .

Több fegyelmi...

Pécs város Tanácsa ÉKV osztályán dr. Buzánszky Béla osztályvezető-helyettessel beszélgetve gyorsan kiderül: évek óta keresik a megoldást a házfelügyelők körülményeinek rendezésére, o munkaköri fegyelem javítására. Messze kellene visz- szamenni, ha a hirtelenében előszedett javaslatok, levelek, tervezetek első dátumát akarnánk említeni. Talán az 1973- bon megjelent tanácsrendelet szolgálhat kiindulási alapul, majd az ennek a tapasztalatait összegező, „A lakóházak házrendjéről szóló 1973. évi 3. sz. tanácsrendelet végrehajtásának biztosítása" címet viselő, 1978- ban megfogalmazottak következnek. Ebben olvasható: ,,A tanácsrendelet közvetlenül vagy közvetve meghatározza a ház- Iclügyelők tevékenységi körét, illetőleg az ezzel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket. Tapasztalataink, valamint a lakossági bejelentések és panaszok alapján megállapítottuk, hogy a rendelet ezen a téren hatályosul a legkevésbé. E megállapítás közel azonosan érvényes úgy a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat, mint a város területén levő lakásszövetkezetek által alkalmazott házfelügyelőkre. A házfelügyelői lakás juttatása ezen dolgozók lakásproblémájának megoldását jelenti. Ennek megtörténte után azonban az érintettek figyelmen kívül hagyják az ezzel járó munkaköri kötelezettsége, két."

Valóban nehéz az olyan házfelügyelőt kirakni a lakásból, akinek munkájával szemben rendszeres a kifogás. Hozzá kell azonban tennem — hallottuk dr. Buzánszky Bélától —, hogy nem köteles a PIK ugyanolyan komfortfokozatú lakást odni a feqyelmileg elbocsátott házfelügyelőnek, mint amilyen a szolgálati lakás volt. Úgy gondolom, több fegyelmi segítené a házfelügyelői munkafegyelem megjavítását. A házfelügyelők kiválasztása is nagyon fontos. Valóban az alkalmasakat kell felvenni, nem enqedve semmiféle befolyásolásnak!

Új tanácsrendelet

Új tanácsrendeletet fogadott el a városi tanács a napokban, amely a fentebb említettel szemben jelentős változásokat tartalmaz. Például: mód nyílik arra, hoqy a lakók közvetlenül szabálysértési feljelentést tehessenek a munkájukat feltűnően hanyagul ellátó, emberi magatartásukban erősen kifogásolható házfelügyelőkkel szemben. (Az új rendelet ismertetésére — miután közvetve vagy közvetlenül több tízezer embert érint — lapunkban visz. szatérünk.)

Másrészt a tanács ÉKV osztálya is igyekszik a maga eszközeivel javítani a helyzeten. Például anyagi érdeke fűződik a jövőben a PIK vezetőinek ahhoz, hogy házfelügyelői jobban dolgozzanak, magatartásuk ellen kevesebb legyen a kifogás. A rendelettől és a fentihez hasonló intézkedésektől azt várják az ÉKV osztályon, hogy egyensúlyba kerülnek a házfelügyelői álláshoz kötődő jogosítványok és kötelességek. Ha szükséges, keményebb — egészen a szolgálati lakásból való kiköltöztetésig terjedő — szankciók révén.

Mészáros Attila

Barangolás a régi Baranya útjain

Az utas gyalog, lovon vagy kocsival tartott célja felé a régi Baranyában s minthogy lassan haladt, gyakran megéhe- zett-szomjazott és sokszor érte az éjszaka is az országúton. A szükség hozta tehát létre a különböző vendégfogadókat, hogy ki tudják elégíteni az útonjáró urak, papok, polgárok, parasztok, betyárok igényeit. Építésükhöz első rendű földesúri érdek is fűződött, hisz a korcsmárlási jog mindig az egyik legfontosabb jövedelmi forrás volt. Az építés terheit persze jórészt a jobbágy viselte. Ezért írja 1841- ben a pécsi püspök tiszttartója a mohácsi Korona vendéglő újjáépítésekor: ,,Ne terheltessék Bíró Úr. . . az Uradalmi Bányádul 16 öl követ a jövő héten behordatni, a szigeti erdőben vágott kemény fát ideszállittat- ni, homokrul gondoskodni. . ." Mészről, cserépről, fenyőáruról és mesterekről a püspökség gondoskodott... így épültek akkor — sok robotmunkával — az ország kisebb, nagyobb településein az úrbéres kocsmák. A nagyobb helységekben rajtuk kívül még számos bormérés, „csapház" is működött.

Az úrbéres kocsmák gyakran a település központjában álló, tekintélyes épületek voltak, A vajszlói fogadóban 1810-ben volt egy nagy ivó, 2 „extraszo- ba" ez úri vendégek számára s ezekkel egy fedél alatt élt még szoba-konyha-kamróból álló lakásában a bérlő is. Az udvarban külön istálló volt o vendégek és a korcsmáros lovainak, ezenkívül „A számos- sabb által járó Sörtvések számára két akol . és két szín". Más kocsmákban (Sámod) gó- ré is van, és a bérlők kötelességei között gyakran sorolják fel az akiokban levő több száz sertés kukoricával való etetését.

A kocsma gyakran volt a közügyek intézésének színhelye, a község kontójára való fogyasztással. Éppen ezért a hivatalos vendégekről első sorban a számadások tájékoztatnak. A sámodi bíró 1808. évi számadásából idézzük az alábbi árulkodó sort: „A korchmán Nemes Vármegye emberei, Nótárius, Biró, Esküdtek pásztor fogadás és más egyéb Dolog közben . . . megittak egész esztendőben 48 itze bort." A be- sencei kocsmában pedig 60 Ft 22 krajcárt ittak meg a község vendégei: a vármegye hajdúi az erdőket mérvén az „Intse- nér” úr, a Chyrurgus úr a himlőoltás alkalmával, a szolgabíró úr hajdúja, a viczeispány úr katonája stb. (Mindezek: Itthon való kőtségek címszó alatt szerepelnek.)

A kocsmában történt jórészt az adminisztráció is. 1820-ban pl. Vajszlón a kocsmában készítették el a kocsma évi számadását, (végösszeg 500 Ft, terjedelem 1 oldal), és közben megettek 14 font (7 kg) húst, 2 sódart és megittak 1 akó bort. A környéken ez a gyakorlat járta még 1830-ban is. Ekkor írja a besencei öregbíró a számadására adott tiszti megjegyzésre: „Számadás tsinyálá- sával 20 itze bor elkölt, azért a józanság megmaradt, mert a borozás munka után lett."

Kívül a településeken fuvarosok, utasok, futó betyárok eny- helyéül szolgáltak a csárdák, amelyekben ételt, italt, szállást, esetenként asszonyt, s a jószág számára takarmányt kaphatott a betérő. Virágkoruk a napóleoni háborúk idejére esik, de a konjunktúra elmúltával súlyos gondot jelentenek a feudális hatóságok számára. A megromlott közbiztonság, a kibontakozó betyárvilág miatt 1827-ben Baranya megye az 5 járás szol- gabírájával felülvizsgáltatta mind az 54 csárdát és azonnali lerontásra ítélte közülük az erdők szélén, mocsarak mellett

magánoson álló épületeket. Változatlanul megmaradhatott viszont pl. a Mohácsról Nyá- rádra vezető úton a Salavárdi csárda, az Eszéki út mellett fekvő Kölkedi csárda, vagy a híres Strasszer csárda a Szederkénytől Mohácsra vezető út jobb oldalán. Megmaradhatott Pécsvárad előtt a Csillag fogadó is, mert két malom között feküdt ........ahova a hangos

abb szó odahallik." Maradhatott, mert a megyei urak egyik kedvence volt a Bicsérd előtti Vacsoravesztő, vagy a papok kedvelte Cserkúti csárda: „körötte szőlők, fölötte erdő." Más esetekben azonban csak azoknak a csárdáknak kegyelmeztek, amelyek mellett lakott házak voltak. A Nagy Hajmás melletti Nemerői csárdát az mentette meg, hogy mellette két házban németek laktak, a töttösi „Hábi" meg az uraság közeli malma miatt kerülte el a pusztulást. A Szabar melletti Je- nyei csárdából bányászlakást alakítottak ki. Túlélte ezt a vihart a két megye határára épült drávafoki Kutya Becsalt csárda, meg a híres Zokogai csárda is, amelynek mestergerendája sokáig őrizte a mulató jószágcsempészek baltája nyomát. Kíméletlenül lerontották azonban Sásd és Egerszeg között a Kis Kuthi csárdát, mert

........valóságos lappangó helye

a

z rossz embereknek." Elpusztították Bakóca mellett a Pipagyújtót is, „Tsavargóknak, Tolvajoknak fészkét", a Torjánci, vesszőből font Szolniczai csárdával egyetemben, s ........azu

ta ottan bor nem árultatik."

Tudták azt is a szolgabírák, hogy „Veszedelmesek — pl, a dencsházi erdőben — a' Sört- vés szállások, a'- hol egész Kanász Falu van a legnagyobb vadon Erdőben", sőt bajt hozhat minden erdészház is, amely „Erdők közt, fölötte magányosan áll.” Dr. Kiss Géza

Baranya első napilapja

Baranya és Pécs első napilapja, a „Pécsi Napló" 1892. november 16-án került először oz olvasók kezébe. Az időszaki sajtó gyökerei azonban jóval korábbra nyúlnak vissza. A teljesség igénye nélkül közülük csak néhányat: 1848-ban látott napvilágot a „Pécsi Tárogató", a „Pressfreie Flubblötter" és a „Fünfkirchner Zeitung”, de hamar meg is szűntek. A „Pécsi Lapok" és a „Pécsi Iparlapok'’ 1860-ban jelentek meg. A „Falusi Prédikácziók" című egyházi folyóirat, a „Kalauz", a későbbi „Népnevelők Kalauza" 1864 eredménye. A „Néptano- da” és a „Baranya és Pécs" 1868-ban indult útjára. A következő évben „Negyvennyolczas Balpárt'' címmel próbáltak lapot alapítani. A „Pécsi Közlöny" 1870-ben jelent meg, és feltámadt a „Fünfkirchner Zeitung”. Ezután szinte évenként alakultak a különböző lapok, mint a „Súgó", a „Pécsi Figyelő", a „Pécs-baranyai Lapok”, a „Tanügyi Füzetek", a „Gazdasági Néplap”, a „Pannónia”, a „Mohács", a „Pécsi Lapok”, a „Pécs”, a „Rovarászod Lapok", a „Mohács és Vidéke”, a „Pécs-baranyai Hírlap", a „Pécsi Ezop", a „Veréb Jankó”, a „Pécsi Hírlap”, az „Emléklapok”, a „Siklós és Vidéke”, a „Kiállítási Értesítő” és a „Rózsa Újság". Közülük csak a „Fünfkirchner Zeitung”, a „Pécsi Figyelő”, a „Gazdasági Néplap", a „Mohács és Vidéke” és a „Siklós és Vidéke" vált életképessé.

Bár mindegyik irodalmi színvonalon álló heti sajtóorgánum volt, a kortársak szerint jól és ügyesen szerkesztették őket a fennálló viszonyok ellenére, de a kor igényeit a gyors és kimerítő értesülések szempontjából nem tudták kielégíteni. Pécsnek, mint a Dunántúl legnagyobb, legnépesebb városának

a „Pécsi Napló" jelentette az első napilapot. Várady Ferenc hírlapíró, Baranya vármegye al- levéltárosa és Engel Lajos pécsi papirkereskedő és nyomdatulajdonos 1892 őszén határozták el a napilap megalapítását. Az első számban „Olvasóinkhoz” címmel terjedelmes cikkben fogalmazta meg a szerkesztőség a lap irányát, programját.

..... Lapunk megindításával, mely gondos szerkesztés mellett, a lehető legváltozatosabb s legérdekesebb tartalommal hetenkcit hatszor jelenik meg, hétfőt kivéve minden nap; megtesszük az első lépést egy a város és a vármegye méltóságának mindenképpen megfelelő s ma már nélkülözhetetlen kulturális tényezőt, elmaradhatatlan szellemi szükségletet képező napilap megalapításához . . . Lapunk legfőbb czélja a közügyek előmozdítása, a városi és megyei érdekek ápolása. Semmiféle párt szolgálatában nem állunk; véleményünket minden irányban szabadon és függetlenül nyilvánítjuk . .

A szerkesztőségnek a lap rovataira a következő elképzelései voltak, amit meg is valósítottak. Minden számban közöltek politikai, városi, vagy megyei közügyet tárgyaló, vagy társadalmi vezércikket. Közöltek politikai híreket, az országgyűlésekről rövid kivonatokat, amelyek tiszta képet adtak az olvasónak a képviselő- és főrendiház üléseiről. A hivatalos részben Pécs szabad királyi város és Baranya vármegye hivatalos közleményeit hozták. A „Hírek” rovatban jelentek meg a város és a vármegye napi eseményei. „Különfélék” cím alatt az országban és a nagyvilágban előfordult, említésre méltó eseményeket találták az olvasók. „Eredeti táviratok" rovatot nyitottak. Volt a lapnak rendes

tárcarovata és regénycsarnoka, amelyekben irodalmi színvonalon álló, élvezetes közlemények láttak napvilágot. Tanügyi, irodalmi, művészeti, közgazdasági és törvényszéki rovatot is készítettek. A közönségtől csak közérdekű közleményeket fogadtak el. „Humor” cím alatt rövid adomákat, élceket, apróságokat írtak le. A „Nyílttér" rovatban jelenhettek meg a magánjellegű, személyes természetű közlemények, de csak azok, amelyek az illem és a közerkölcs ellen nem vétettek. A szerkesztőségi cikk beköszöntőjét így fejezte be: „Itt az első lépés! Ha a közönség átérzi s átérti a mi buzgó törekvésünk czélját, s méltányolva fáradozásunkat, mely annyi nehézséggel jár, lévén az áttörés nehéz munkája, s oly támogatásban részesít bennünket, mint aminőt egy ily közhasznú kultúr-válla- lat méltán megérdemel: akkor lesz Pécsnek és Baranya vármegyének egy napilapja, mely mindenkor becsületére és hasznára válik." A közönség örömmel látta az újságot, rövid idő alatt tekintélyes számú előfizetője lett.

A szerkesztőség kezdetben csak pár emberből állt, később azonban Várady Ferenc felelős szerkesztő mellé tekintélyes toll- forgatók kerültek, mint Thury Zoltán, Kéry Gyula, Altmann Zsiga, Mierth László és Iványos Gyula. A budapesti tudósító Sebők Zsigmond lett, a „Pesti Napló” akkori belső munkatársa. A Dunántúl második napilapja, a „Pécsi Újság" 1893 novemberében indult. A következő év júliusában a két napilap egyesült „Pécsi Napló” cím alatt, Lenkei Lajos főszerkesztő irányításában. Feladatát az újság 1944-ig látta el.

Erdődi Gyula

levéltári munkatárs