Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-26 / 295. szám

1980. október 26., vasárnap Dunántúli napló 11 Űjjáéiedett paraszti katedráiis A kis herceg Pécsett Párizsi társulat vendégjátéka A szakszervezeti vizsgálat megtiltotta a munkát a FÜSZÉRT nyíregyházi raktárházában Azt hiszem, vannak olyan alapművek, amelyek annyira hozzárögződtek a betűhöz, hogy csak kivételes tehetségű művész tudja őket más műraj­ban is — színpadon vagy filmen — élményt adóvá tenni. Az ilyen művek éppen azáltal nagyok, hogy az olvasó fantáziájában foglalnak el tekintélyes helyet, s bizony komoly vizuális élmény kell ahhoz, hogy az ember ma ga teremtette képei kiszorulja­nak képzeletvilágunk egy-egy sarkából. Az ilyen alapművek közé so­rolhatjuk Antoine de Saint- Exupéry A kis herceg című könyvét. Szándékosan nem ír­tam mesét, hiszen az „arany hajú kisfiú" története legalább annyira szól a felnőtteknek, mint a gyerekeknek. A párizsi L’Arlequin Noir társulata meg­kísérelte a lehetetlent: drama­tizált formában előadni a tra­gikus halállal elpusztult repülő­tiszt halhatatlanná vált müvét Exupéryt a történet „narráto­rát" Andre Fetet, a társulat tu lajdonosa és igazgatója alaki tóttá a oécsi Doktor Sándor Művelődési Központ színpadán. Ezzel a darabbal o négyfős társulat már bejárta a világot. Három éve játsszák A kis her­ceget, s a színen látható 11 éves Cedric Dumont — mintha csak a könyvből lépett volna ki — a kilencedik címszereplő! A harmadik színészként édesap­ját, Philippe Dumont-t láthat tűk több szerepben. Az elő adást Marie-Claire Valene ren. dezte, aki a Champs Élysées Színház rendezője. Hogyan ítéljük meg ezt a há­rom személyre szűkített, alig díszletezett, diaképekkel illuszt­rált előadást? Nehéz bármit is mondani, hiszen mindenki ma­gán mérheti le a hotást. Talán szét kellene választani azok vé­leményét, akik értették a fran­cia szöveget, s azokét, akik csak a mozdulatokból, a képek­ből és a helyzetekből következ­tettek arra, hogy hol tart most az otthon agyonolvasott törté­net. Ha az előbbiek szemével nézzük a produkciót, talán za­varónak tűnhet a néhol eltúl­zott naturalizmus, amely telje­sen elnagyolt részekkel válta­kozott. Meaérthetjük azonban, hogy André Fetet magánszín­házának a világ bármely kö­zönsége előtt eladhatóvá kell tenni a produkciót, alkalmaz­kodni kell mindenfajta színpadi körülményhez, így nem mérhe­tünk olyan mércével, mintha egy színház számára készült egyedi előadást láttunk volna. A pécsi művelődési ház nagy­terme régen adott otthont ek­kora közönségnek. örülünk ennek, mert több mint valószí­nű, hogy a nagy érdeklődés nemcsak Saint-Exupéry gene­rációkat nevelő meséjének, ha­nem a francia kultúra sajnos meglehetősen ritkán kopogtató személyes követeinek is szólt —havasi Részlet a fafaragók és a szövők magyarlukafai műhelyéből. Népi műemléket adtak át Magyarlakaién A néprajzi műhely bemutatója „Féltékenyen őrizzük az ókor és a középkor templo­mait és királyszobrait. Ezzel nem azok előtt emelünk kala­pot, akiknek készültek, hanem azoknak, akik készítették azo­kat. Ide tartozik a nép — a parasztság alkotásainak vé­delme is. Reims-i méretű ka- tedrálisokat nem építhetett né­pünk, de nem konyít esztéti­kumhoz az, aki egy bugyli­bicskát nem tud olyan szem­mel nézni, mint egy katedrá- list” — Illyés Gyulának a népi műemlékek védelmére emelte szavaival adta át tegnap a megyei múzeumnak a Magyar. lukafán felállított zselici paj­tát dr. Román András, az Or­szágos Műemlékvédelmi Fel­ügyelőség osztályvezetője. Az ünnepségen jelen voltak a megye párt- és állami szervei­nek képviselői, a Janus Pan­nonius Múzeum munkatársai és a néprajzi műhely alkotói. — öt dolog: fej, szív, kéz, pénz és idő kell a műemlék- védelemhez — mondotta dr. Román András. — Baranyá­ban, ahol nem kérdés többé, hogy egy paraszti pajtát kell-e megóvni unokáink számára az enyészettől, vagy a „magas művészet" körébe tartozó al­kotásokat — nos Baranyában megteremtették mind az öt feltételt a - siklósi, villányi mű­vésztelepek, a pécsi múzeumok mellett a népi mesterségek mai művelőinek is. Magyarlu- kafán, ahová a köves út is alig ér el, nem öncél ugyanis a műemlékvédelem. A tavaly átadott régi ház idén a nép­művészetek mai művelőinek adott otthont, találkozóhelye lett a fiatal népművészeknek, muzeológusoknak és népműve­lőknek. Az avatóbeszéd után a je­lenlévők megtekintették a ma­gyarlukafai néprajzi műhely idei termését. Az itt megfor­dult fiatal népművészek idén fejezték be a tájházban kiala­kított műhelyek berendezését. Elkészült a zselici hagyomá­nyoknak megfelelő fazekasmű­hely a hedrehelyi Bencsik Ist­ván műhelyéből, kialakították a szövők, bőrösök munkahelyét is. A szövők a környékbeli hagyományokat kutatták fel és néhány alkotásukat már ebben a szellemben készítet­ték. A fafaragók műhelye lesz az idén átadott, Istvándiból idetelepített pajta, melyet a következő szezonban szeretné­nek berendezni. Itt volt az ün­nepségen a magyarlukafai Kaizer Adóm és a somogy- hárságyi Denk Lőrinc is — akik a húsz évvel ezelőtt még élő hagyományoknak megfele­lően zsuppolták be korábban a tájházat és az idén felállí­tott pajtát is. Az itt otthonra talált műhely fő célja, hogy olyan tárgyakat vegyenek át, alkossanak újra a népművészetből, melyek ma is használhatók, továbbéltet- hetők. Jelentős volt a műhely közművelődési tevékenysége is, hiszen a nyáron ide költö­zött ki a múzeum és a Doktor Sándor Művelődési Központ Guzsalyas köre. Itt tanulták, gyakorolták tagjai a népi kismesterségek fogásait, s halgattak előadásokat népha­gyományokról, -szokásokról. Találkozóikhoz, akárcsak a tegnapi alkalomhoz a Mecsek Együttes zenekara szolgáltatta a muzsikát. Góllos Orsolya Cseri László felvétele A Szakszervezetek Szabolcs megyei Tanácsának munkavé­delmi felügyelői a Hajdú-Sza- bolcs megyei Élelmiszer- és Ve­gyiáru Nagykereskedelmi Vál­lalat nyíregyházi raktárházában — a munkavédelmi szabályok megsértése miatt — felfüggesz­tették a szerelőműhely, vala­mint egyik déligyümölcsraktár tevékenységét s megtiltották há­rom újonnan beszerzett targon­ca további üzemeltetését is. A munkavédelmi szakemberek megállapították, hogy a raktár­házban nem fordítottak figyel­met a belépő dolgozók munka- védelmi oktatására. A telep ve­zetője és helyettesei nem ren­delkeztek biztonságtechnikai vizsgával. A különböző raktárak területén nem gondoskodtak mentőfelszerelésről és elsőse­gélynyújtó-helyekről sem. A fe­lelős vezetők már hosszabb ide­je elmulasztották a biztonság- technikai szemle megtartását is. A déligyümölcsraktárban az áramvezetékek szabadon vol­tak és életveszélyes volt a rak­tárban levő kályha érintése is. Az egyik elektromos targonca fékhibával működött, s két má­sik targoncát is szakszerűtlenül helyeztek üzembe. A munkavédelmi felügyelők a hiányok pótlására határidőket tűztek ki: legkésőbb november 10-én ismét szemlét tartanak a raktárházban, s ellenőrzik, hogy megtörténtek-e a szükséges munkavédelmi intézkedések. Földgömb, szalaggal A Gábor Áron szocialista brigád kitüntető elismerése Csendes már a fémöntöde. A koromszagú, poros teremben pihennek a szerszámok, félho­mályban van a helyiség. A Gá­bor Aron brigád tagjai majd valamennyien hazamentek már, csak Lőrinci Istvánná dol­gozik a formákkal és egy fia­talember lapátolja a homokot. Esztergomi Péter, a brigád vezetője csak rövid ideig hagy nézelődni az öntödében, aztán az apró iroda felé terel: mutat valamit! — mondja, s belela­pozva a brigádnaplóba, elol­vasva néhány köszönőlevelet, csodálkozva nézek fel: furcsa lesz a csend. A sorok mögött gyerekzsivaj húzódik meg, kis­iskolásoké. Pellérd apró polgá­raié, akik valamennyien kaptak a 11 tagú közösségtől, a Gá­bor Áron szocialista brigádtól. Mindössze nyolc éve alakultak meg, alig-alig cserélődött a gárda, s ha új ember jön, fél év próbaidő elteltével válhat csak a brigád tagjává —, ha szakmailag és emberileg egy­aránt értékesnek ismerik meg a többiek. A naplóból előlopakodó gyermekzsivajról: a brigád két iskolát patronál. A pécsi Ti­borc utcai és a pel lérd i álta­lános iskolát. Ebben az évben két kommunista műszak értéke segítette ezeket az intézménye­ket, éspedig azért ezeket, mert - lévén a Vasas Ipari Szövet­kezet öntödéje Pellérden — dől. goznak a közösségben pécsi és pellérdi emberek is. Új tante­rem, az udvar lebetonozása az utóbbi iskolában, a belső má­zolás a pécsiben — volt miért érkezniük a köszönőleveleknek. Az elcsendesülő öntödében Lőrincz Istvánné a formákkal dolqo­zik Á gyermekekért Fiatalok Az átlagról örömmel figyeltem pén­tek este o tv Fiatalok órája című műsorát. Három „mam- mutmunkahely" ifjabb kor­osztályokhoz tartozó, jórészt vezető beosztásban lévő dol­gozói azért kerültek a szer­kesztő-riporter szándéka sze­rint a kamerák elé, mert az elvártnál jobban és többet dolgoznak, vállalatuk, terme­lőszövetkezetük, intézményük érdekében. Ahogy teltek a percek, úgy fészkelődött mindinkább a gondolataimban egy kelle­metlen érzés, lassan el­nyomva az örömöt is. Tud­niillik, azért váltam nyugta­lanná, mert a riportok egy­értelműen bizonyították: ezek a tehetséges, ener­giáik és tudásuk javát a köz érdekének szolgálatába állító fiatalok alapjában vé­ve nem csináltak mást, mint ami ezekben az években mindenkitől elvárható: sokat és jól dolgoztak. Az ilyen tulajdonságokkal (köteles­ségérzettel, becsülettel?) rendelkezők természetesen nemcsak annyian vannak, mint ahányukkal a műsor keretében a képernyőn ta­lálkoztunk. Am a riporter mégis csak azért kérdezte őket — és éppen őket —, mert többet adnak az át- álagnál. És ez már elég ah­hoz, hogy akár példaként is szolgáljanak. Úgy vélem azonban, hogy az ő magatartásuk a termé­szetes. Nem egyszerűen azért, mert mindenkitől el­várható, hogy ne lazsáljon, becsülettel dolgozzon, hasz­nálja ki munkája jobbítása érdekében a rendelkezésére álló lehetőségeket, tanul­jon, csiszolja tudását, ha­nem azért is, mert teljes emberi életet csak az mond­hat a sajátjának, aki tudja: ennek az is feltétele, hogy a mércét magával szemben is magasra emeli, s azt el­éri. Az esztergályosból lett üzemmérnök, a 36 éves igazgató, a milliókért fele­lős raktárvezető nemcsak azért értek el megbecsülést, rangot, mert erre lehetősé­gük volt, hanem azért is, mert akarták ezt. tettek érte, s bizonyítottak. Am ezzel együtt sem álltak meg, mert — mondta például a fiatal igazgató —, önmagával szemben a legelégedetle­nebb. Ami azt jelenti: még mindig nem merültek ki azok az energiái, amelyek felhasználásával többet akar tenni, teljesebb em­berré akarja magát formál­ni. De azt hiszem: meg­nyugtató és elég lenne az is, ha ennek a fiatal igaz­gatónak a jelenlegi ismérvei jelentenék - az átlagot. M. A. S bár a Gábor Áron brigád ve. zetője örömmel mutatja ezeket, az iskolák patronálását még­sem ezek ösztönzik. — A gyerekekért: mindent!- mondja Esztergomi Péter. — Például a cukorbeteg gyér. me kékért. — A tv-ben láttuk a riportot, hogy akadozik ezeknek a gyer­mekeknek az üdültetése. Ez va­sárnap volt, hétfőn már arról beszélgettünk: felhívást teszünk közzé, hogy a szocialista bri­gádok egy kommunista mű­szakkal járuljanak hozzá ennek megkönnyítéséhez. Mi decem­ber 13-ra tervezzük, s már van. nak csatlakozók is. A felhívá­sunk szerint az ország vala­mennyi szocialista brigádja eb. ben és a következő évben is se­gítheti a cukorbeteg gyermekek üdültetését egy-egy kommunista műszakkal. „ . . . kollektívájukban a ta­nulók segítőkész munkásokkal ismerkedtek meg" — olvasom a pellérdi iskola köszönőlevelét, de található a naplóban cirill- betűs bejegyzés is. A harkányi szovjet katonai temető emlék­tábláját ugyancsak a brigád készítette el, példátlan gyorsa­sággal, társadalmi munkában. Soroljuk fel mindazt, amit a közösség a gyermekekért tett? Feleslegessé válna annak tükrében, hogy 24-én délután egy kitüntetést vehettek át: a földgömböt egy szalaq öleli körbe, s ezen elismerő szavak a gyermekek éve során adott önzetlen segítségért. A Béke­világtanács kitüntetéséről van szó. M. A. Édes anyanyelvűnk vetélkedő Sátoraljaújhelyen Szombaton szóbeli verseny­nyel folytatódott Sátoraljaújhe­lyen az édes anyanyelvűnk or­szágos vetélkedő. A résztvevők két csoportban adtak számot felkészültségükről, ki beszéli szebben, helyesebben, válasz­tékosabban anyanyelvűnket. Az egyik csoportban a gimná­ziumok és szakközépiskolák több mint hatvan, míg a másik csoportban a szakmunkásképző intézetek negyven résztvevője tartott három-három perces szóbeli beszámolót, saját maga választotta formában. Mindkét csoportnál az előadásokat zsűri értékelte, s ennek alapján va­sárnap, Széphalom községben, a Kazinczy mauzóleumnál meg­rendezésre kerülő záróünnepé­lyen adják át a tizenöt helye­zettnek az emlékplakettet. A résztvevők megkoszorúzták a városi tanácsház udvarán álló Kazinczy-, valamint a főtéren lévő Kossuth-szobrot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents