Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-25 / 294. szám

1980. október 25., szombat Dunántúlt napló 5 Egyben ki- és bejutási tehetőség Reggeli autóáradat az Árnyas utcában Közlekedési „árnyak az Árnyas utcában Keressük a megoldásokat! m Proksza László felvétele fl Jogász Szövetség tisztújító taggyűlése A megye jogász közéletének kiemelkedő eseményére került sor pénteken délelőtt az SZMT székhazában: beszámoló és tisztújító taggyűlést tartott a Magyar Jogász Szövetség Ba­ranya megyei Szervezete. ügyvédeket, pénzügyi jogá­szokat, ügyészeket, vállalati jogtanácsosokat, bírákat, állam- igazgatási szakembereket, egyetemi oktatókat és még számos szakterület művelőit tö­möríti a Magyar Jogász Szövet­ség. A Baranya megyei Szerve­zet o legeredményesebben te­vékenykedők közé tartozik - állapította meg tegnap a Ma­gyar Jogász Szövetség titkára, így hát volt miről szólnia dr. Szalmásy Lajosnak, a megyei J! Panaszkodnak a Lvov-Kert- város és a siklósi városrész la­kói, hogy a délelőtti és dél­utáni csúcsforgalomban busz- szal, vagy személyautóval is lehetetlen időre bejutni a vá­rosba, illetve hazatérni. Az ok köztudott: az új városrészt há­rom út köti össze a belváros­sal. Igen, de a Táncsics Mi­hály utca jó ideje a gázcső­fektetési munkálatok miatt megbénult, a Megyeri út a vas­úti sorompó miatt nem ajánla­tos, tehát marad az egyetlen ki- és bejutási lehetőség, az Árnyas utca. Csúcsforgalom reggel hatkor Lássuk, milyen az Árnyas ut­cai csúcsforgalom pénteken reggel. 6.45-kor kanyarodunk a Bol­gár Néphadsereg útjáról az Árnyas utcába. Szemben a vé­geláthatatlan kocsisor áll, il­letve halad lépésről lépésre a városba való kanyarodásra várva. A csigatempó a 19-es és a 39-es buszok vezetőinek és utasainak idegeit is borzol­ja­6.50-kor visszakanyarodunk. Mögöttünk teherautó dudálgat idegesen a Bolgár Néphadse­reg úti kereszteződésnél. Har­kány felé kanyarodna, mi meg balra — ezt most nagyon ne­héz a forgalom miatt —, így az egyetlen sávban kénytelen kivárni, míg rákerül a sor. 6.54. Az Árnyas utcán a ko­csisor vége a Táncsics Mihály úti buszmegállóig ér... Ara­szolva haladnak előre a jármű­vek, köztük a 39-es, 18-as és 19-es autóbusz. 7 óra 5 perckor az Árnyas utcán — személyautóval — a „menetidő" 5 perc, a kocsisor­ban 39-es, 16-os és 29-es busz cammog. , — Szidnak minket az uta* sok, hogy kimaradnak vagy késve indulnak a járataink. Csoda, hogy késnek? — kérdi Kálsecz Károly, a Volán helyi közlekedésének vezetője. — Az elvesztegetett percek miatt nem érnek vissza időre a bu­szok, így Lvov-Kertvárosból is késve tudnak csak indulni a belváros felé. Ilyen csúcsfor­galmi időveszteséget nem tu­dunk kivédeni, még a jelenle­ginél több busszal sem. Azok is éppígy „beragadnának" a járműoszlopokba. Mi lesz itt, cmikor megindul a temetői csúcsforgalom?! 7.25. Újabb csúcshullám az Árnyas utcában, a temetőnél rendőr irányítja a forgalmat. 7.53. A Megyeri úti vasúti so­rompó kivételesen nem állja útunkat, mégis oszlopban ha­ladva érünk csak ki a Mártírok útjáig . . . Nem szabad beletörődni... A tegnap reggeli Ivov-kert- városi csúcsforgalom valami­vel enyhébb volt az átlagosnál. Mégis ... A volánosok már- már hozzáedződtek a járatké­séshez, az utasok jogos türel­metlenségéhez, ám megszokni, beletörődni mégsem tudnak. Azok az ezrek sero, okik a bel­város felé a meglévő egyetlen Árnyas utcán indulnak minden reggel munkába és délután ugyanilyen lassan érnek haza, akár busszal, akár személygép­kocsival. Murányi L. Eszperantó csoportok együttműködése A pécsi Doktor Sándor esz­perantó csoport ez év augusz­tusában már negyedszer kötött hivatalos megállapodást Lahti testvérváros eszperantó csoport­jával ez évi együttműködésre. A két város eszperantó testvér­csoportjai eddig is eredménye­sen használták ki a nemzetközi nyelv adto lehetőségeket: egy­más szavát megértve, kölcsönös látogatásokkal, rendezvényeiken való részvétellel, a nyelvoktatás és a klubélet terén szerzett ta­pasztalatok kicserélésével sike­resen támogatták egymás mun. káját. Lahti város megalakulá­sának 75. évfordulójára október 31-én rendezendő ünnepség al. kaiméból a pécsi eszperantó csoport tagjai gratuláló levél­ben köszöntötték Lahti Ikervá­rosi Bizottságát, itthon pedig Lahti-est keretében emlékeznek meg testvérvárosuk jubileumáról. A munkaköpenytől az árazásig Szakszervezeti bizalmi a gondolák között A lehető legrosszabb időben érkezünk a Szliven ABC-be. Indul a csúcsforgalom, áruát­vétel is van, a bolt minden dolgozója lót-fut a rengeteg vásárló között, be és ki a rak­tárakból, hol ez a cikk fogy el a gondolákról, hol az, újra kell tölteni, vásárlók panasz­kodnak, sok esetben teljesen alaptalanul, s mindezek zenei aláfestéseként ropognak a pénztárgépek. Délután fél 5 felé járunk, s ez a boltokban a „népvándorlás kora". Itt, a Szlivenben a forgalmat súlyos milliókban kell mérni. Nyolcvan ember munkája nyo­mán beszélhetünk Pécs egyik legnagyobb ABC-jéről, ahol Nagy Tiborné, a fürge mozgá­sú, gyors beszédű fiatalasszony első eladó. Érthetőbben: dzsó­ker, aki — ha erre van szükség - eladóként is, de pénztáros­ként is dolgozik, öt éve szak- szervezeti bizalmi. Mondja, nem akart kereskedői pályára jönni, a körülmények diktálták neki a szakmát, de most már megszokta, megszerette. Pe­dig ... — A vevők egy része az el­adókat lenézi, alacsonyabb színvonalra helyezi, mint ami­lyenen ő maga áll, s ezt érez­tetik is. Ilyenkor egy időre mindig elkeseredek: érdemes-e ezt a szakmát művelni? A kol­légáimban találom meg azt a feloldódást, ami végül is fe­leslegessé teszi az ilyen gon­dolatokat. Egy ilyen boltban sok külö­nösen nehéz munka van, s lé­vén az eladók rendszerint nők, fizikailag nagyon megterheli őket. Például az úgynevezett tejreszort: rengeteget emelnek az itt dolgozók. — A szakszervezet hogyan tud nekik segiteni? — A differenciált bér beve­zetésével. A gazdasági veze­tőkkel közösen döntöttünk úgy, hogy a fizikailag megterhelő területen dolgozók több bért kapjanak. Ugyanez áll például az üvegvisszaváltásra is: egy- egy nap közel 20 000 forint ér­tékű üveget váltanak vissza az ott dolgozók. Ugyancsak nagyon nehéz dolguk van a pénztárosoknak: a boltból kikerülő összes árut megemelik — ám nincsenek fi­zikai állományban. Ennek hát­rányát többször érzik, ezért ké­szül o vállalat szakszervezeti titkára arra, hogy a kongresz- szuson felvesse ezt a gondot. A felvetés jogosságát az is bi­zonyítja, hogy éppen a pénz­tárosok közül mennek el a legtöbben más munkahelyre, innen, a Szlivenből is. Vérbeli bizalmi Nagy Tibor­né, ami azt is jelenti, hogy magára veszi minden kollégá­jának a gondját, ismeri mun­kájukkal összefüggő gondjai­kat, keresi ezekre a megoldást. Ezért kapok rendszerint olyan válaszokat bizalmi tevékenysé­gét firtató kérdéseimre, hogy nagy gondot okoz az árazás — sok konzervdobozra, műanyag zacskóra nem lehet felragasz­tani, filctollal felírni az árat, mert leesik róla, nem látszik, amiből azután a pénztáraknál rengeteg a vita —, hogy sike­rült rövidebb határidőben meg­szabni a munkaköpeny kihor­dási idejét, hogy elérték a reá­lisabb nyitvatartási idő beveze­tését, hogy állandóan tartják a kapcsolatot a gyesen levő - összesen 20 — kolléganőjükkel. — Jóformán mindenki a fia­talabb korosztályhoz tartozik a boltunkban. így azonosak a gondjaink is, s ez jelenti ne­kem a könnyebbséget, ha mint szakszervezeti bizalminak eí kell érnem valamit, ha a töb­biek érdekeit képviselem. M. A. szervezet elnökének beszámoló­jában. Az elmúlt öt esztendő­ben mind több jogász érezte szükségét annak, hogy bekap­csolódjon a szövetség életébe. A tagok száma jelenleg meg­haladja a félezret. A szövet­ség különböző megyei szakosz­tályaiban pezsgő élet folyik. E szervezeti forma jó lehetőséget nyújt arra, hogy a különböző szakágak képviselői közösen gyarapíthassák ismereteiket, s megvitathassák a terület izgal­mas kérdéseit. A megyei elnök beszámolójában kitért arra, hogy a szövetségnek a korábbi­nál aktívabb tevékenységet kell kifejtenie a leendő jogászok, azaz az egyetemi hallgatók kö­rében. Szólt arról is, hogy Ba­ranya továbbra is kezdeménye­ző maradhat a közgazdász-jo­gászok és a jogász-közgazdá­szok képzésében. A vitában szót kért dr. lerszi István, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának titkára. El­ismerően szólt a megyei szerve­zet elmúlt öt esztendőben vég­zett munkájáról, s felhívta a fi. gyeimet arra, hogy az önkéntes jogkövetés eqyik igen fontos feltétele a kellő jogismeret. Ja­vasolta, hogy a szövetség ve­zetőségé és tagjai továbbra is fordítsanak gondot a jogi isme­retterjesztésre, a jogpropagan­da szélesítésére. A taggyűlésen megválasztot­ták a megyei szervezet új ve­zetőségét és a Magyar Jogász Szövetség IX. országos küldött- közgyűlésének 10 baranyai résztvevőjét. A Magyar Jogász Szövetség Baranya megyei Szervezetének elnökévé ismét dr. Szalmásy Lajos megyei fő­ügyészt választották. Helyette­sei : dr. Földvári József egyete­mi tanár, dr. Kertész Ferenc, a Pécsi ügyvédi Kamara elnöke és dr. Tamásffy József, a Pécsi Megyei Bíróság elnöke. Titkárrá egyhangúlag ismét dr. Kecskés László ügyvédet választották. E. A. Felavatták Mohácson Radnóti Miklós emléktábláját Kegyelettel őrzik a mohácsiak mártírköltőnk, Radnóti Miklós emlékét. Az ő nevét viseli az a lakótelep is az Eszéki út men­tén, ahol tegnap délután Ma­dár József gimnáziumi igazga­tó, a Mohács városi Tanács végrehajtó bizottságának tagja ünnepi megemlékezésével fel­avatták a Radnóti Miklós szel­lemét idéző emléktáblát, Lisztes István szobrászművész alkotá­sát. Az ünnepségen közremű. ködött az 502. sz. Radnóti Mik­lós Ipari Szakmunkásképző Inté­zet diáksága, valamint a Park utcai általános iskola kórusa, amely Kiss Miklós kórusvezető­nek az emléktáblán is idézett, Rcdnóti-versre írott kompozí­cióját szólaltatta meg. Radnóti Miklós magyar költő névtelen tagja volt annak a ha­lálmenetnek, amelyet a ju­goszláviai Borból hajtottak a Győr melletti Abda, az utolsó stáció felé. Feltehetően itt ha­ladhatott el a menet, az Eszéki úton, ahol most az emléktábla áll. Rajta a 3. Razglednica, amely alatt a következő dotá­lás olvasható: Mohács, 1944. október 24. Az erőltetett menet, Radnóti utolsó útjának egyik gyötrelmes állomása. Rettenetes huszadik századi víziót, pontosabban o valóság képét villantja fel Radnóti négy sora, melynek hatását fokozza a szobrászművész által oda­komponált két kéz, egy férfi és egy gyermek keze. Az egyiknek története van: a férfikéz azé a Löffler Erviné, aki a háború ide­jén együtt bújkált Radnótiék- kcl. Filmjegyzet Luxusbordély Párizsban O ly ártalmatlan kis fil­mecske, hogy mindenki megnézheti: nagypapa nosztalgiázni, nagymama, hogy hol töltötte némely estéjét a nagypapa, s az unoka is (a korhatárt azért vegyék figye­lembe), mert még úgysem látott ilyet, még akkor sem, ha a ju­talmul kopott nyugati útja so­rán a felvilágosult nagybácsi befizette valamelyik lánynál, okulásul. Dehát, a csöndes többség csak hírből és más filmekből is­meri a vöröslámpás házakat, amelyeket csak egészen kivéte­lesen szoktak úgy ábrázolni, mint minden bűn barlangját,el­átkozott lelkek vesztőhelyét és gyehennáját. Sokkalta inkább úgy, ahogy az előbbi nagypa- pácska és nagymamácska em­lékezik fiatalkori tévelygéseire: csendes, megbocsátó derűvel, az azok-voltak-a-szép-idők só­hajával. Természetesen meg­emlékeznek arról is, hogy vol­tak ott fura lányok, s kétes be- csületű vendégek — de még őket is megszépíti az emléke­zés rózsaszín fátyla. E gy bizonyos Fabienne Jamet, párizs leghíresebb intézetének madámja „A 122-es" című könyvében szá­mol be a ház életéről. Arról a házéról, amely oly elegáns volt, hogy még vörös lámpa sem égett a bejáratnál, nem, hiszen oda államfők és minisz­terek is jártak. „Egész Holly­wood járt nálam — írja a nagy tapasztalatú hölgy —, Gary Cooper, Cary Grant, Mae West, Humhrey Bogart. De csak kö­rülnézni. inni valamit, ne gon­doljanak rosszra! Ide járt Mi­chel Simon is, de nem a lányok kedvéért. Ő a kevésbé finom modorú lányokat kedvelte. Sa­cha Guitry is gyakori vendég volt, úgyszintén Eric von Stro­heim, Maurice Chavalier, Mis- tinguett, Edit Piaf, Tinó Rossi, Randolph Churchill, Lipót bel­ga király. ..” A történetecske Párizs náci megszállása előtt kezdődik, feleleveníti a Stavisky-ügyet, a népfront-időket — a politikum­nak mégis csak annyi köze van a történethez, mint egy tényle­ges bordélyháznak a filmen, láthatóhoz: a tisztelt néző va­lójában és lényegében nem él­vezheti. Nemcsak azért, mert a jobbára fiatal közönség vajmi keveset tud a háború előtti és alatti francia belpolitikáról, ha­nem sokkalta inkább azért, mert a politikum a film eseté­ben álcázásul szolgál annak o nézői kényelmetlen érzésnek, hogy szó, ami szó, ő mégiscsak a leskelődő szerepére van kár­hoztatva. A leskelődést pedig még a legliberálisabb szakiro­dalom sem sorolja a legegész­ségesebb szexuális tevékenysé­gek közé. ehát, egész iparág szako­D sodott erre csak a film­szakmában, persze, ná­lunk a nyíltan pornó nem kap zöld utat. Nem mintha e filmet nem lehetne azok közé sorolni. Ugyan nem a látvány miatt (hisz alig villan ki egy-két cici), sokkalta inkább leskelődő szemlélete okán. Azért a gyér eszmei mondanivalóért, hogy a prostituálódásért nem feltétlenül kell bordélyházba menni, lehet azt bárhol, még a politikában is . . . — igazán sokat adtunk. öncélú erőszakot, meztelen­séget már gyakorta látunk a televíziónkban, mozijainkban, helyébe erotikát, játékot szíve­sebben látnék: fülledtség he­lyett felszabadultságot, leskelő- dés helyett esztétikai élményt. E téren a mozi mással úgysem szolgál egybefüggő nézőteré­vel. (bodó)

Next

/
Thumbnails
Contents