Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-25 / 294. szám
© Dunántúli napló 1980. október 25., szombat Számtanára nagykabátban Mikor készül el a gilvánfai napközi ? Magyarázat van bőven Iskolai csendélet Gilvánfán októberben Nem tudom, hogy milyen idő lesz, amikor ez o cikk az olvasó kezébe kerül. Az újság- olvasás szempontjából tulajdoniképpen teljesen közömbös, hogy fúj-e a szél, vagy melegen süt az őszi nap. Nem mindegy azonban egy olyan iskolában, ahol harminc gyerek zsúfolódott össze egy szertárból átalakított osztályteremben, és ahol ezt a termet csak a beözönlő napfény melegíti. — Még szerencse, hogy déli fekvésű a terem — jegyezte meg Szabó Gézáné, az összevont 1—3. osztály nevelője. Gilvánfán már csafk ailsótago. zatos iskola működik: két összevont osztály és az iskolai előkészítő csoport. A nagyobbak — a 2-4. osztályosok — fűtött helyiségben ülnek, az előkészítősök azonban ottjártamkor csak a fészkelődéssel melegíthették magukat. Hiába van kályha a szobában, a takarítónő még nem tudott befűteni, mert szén ugyan van a raktárban, de fa már nincs a begyúj. tóihoz. — Azt hiszem egyetlen takarítónőt sem lehet arra kötelezni, hogy gallyakat gyűjtsön. A tanács mind ez ideig elfelejtett fát küldeni — magyarázta meg a helyzetet Szabó Géza iskolavezető, aki öt évvel ezelőtt jött a faluba és a sokaik által ,,elpa- rentált” Gilvánfa valódi iskola- mesterének számít. — Ez semmi egyéb, mint rugalmatlanság — sommázta véleményét a faügyről dr. Varga Klára, ar Magyarmecskei Közös Községi Tanács vb-titkára. - A tanácsi kirendeltség készletéből nyugodtan vihettek volna át az iskolába. Volt mór erre máshol is példa. Egyébként éppen most intézkedtem, hogy szállítsanak ki fát. Hogy ez az intézkedés miért nem a nyár végén történt meg, az továbbra is kérdés marad. Nem volna egyébként semmi baj Gilvánfán, ha tanévkezdés, re elkészül a napközi. A régi iskolaépületet kívánták bővíteni, és már június 5-én abbamaradt a tanítás - megvolt az előírt óraszám — hogy minél hamarabb kezdődhessen az átalakítás. A munkát a magyartelki Vörös Október Tsz építőbrigádja vállalta el, de hiába állt üresen az épület, az első kőműves csak augusztus 1-én tette be a lábát az udvarba. Két és fél hónapja dolgoznak az átalakításon. Nem, egyáltalán nem többemeletes épületről van szó, bonyolult talajviszonyokról, ravasz építészeti megoldásokról. Egy földszintes, régi iskolaépületben kell konyhát, étkezőt és osztálytermet kialakítani.- Úgy tudom, a KÖJÁL nem fogadta el a terveket, azért álltunk ilyen későn munkába — világosított fel Nagy István kőműves. — Egy hónap alatt pedig ekkora munkát nem lehet elvégezni. Igaz, hogy augusztus 1. óta már majdnem három hónap telt el. A magyarmecskei tanácsnak egymillió kétszázezer forintja van az átalakításra el is fog menni bizonyosan. Igaz, hogy néhány évvel ezelőtt ennél sok. kai nagyobb szabású építkezést tudtak finanszírozni Magyar- mecskén kilencszázezerből, dehát hol vagyunk már attól . . . És különben is, azt a munkát a sellyei Költségvetési üzem végezte. Zerényi Géza magyartelki tsz. elnök: — Nézze, én csak olyan emberekkel tudok dolgoztatni, amilyenek vannak. Hiába sürgetem a csempézést, ha egyszer az a munkás életében még nem csinált ilyet. Ráadásul egy sereg anyagot nem tudtunk a mai napig sem beszerezni. Hiánycikk például a mosogató. — Miért csak augusztus eleién álltak neki az építkezésnek? Igaz, hogy a KÖJÁL kifogásai hátráltatták a munkát? — Nem. A KÖJÁL-nak voltak észrevételei, mi ezeket figyelembe vettük, de ez nem okozott időkiesést. Hanem a nyáron két fontos beruházást be kellett fe. jeznünk. Ettől függött, hogy le tudunk-e kötni fiatal szakembereket. Azt bárki megértheti, hogy a mi elsődleges feladatunk a termelés. Igazán sok gondot okozott viszont, hogy a gilvánfai iskola nagyon rossz állapotban volt, előfordult, hogy egyszerűen kidőlt a fal. Mi ilyen fejleményekkel nem számolhattunk. Ennek ellenére megígérhetem, hogy október végén átadjuk az épületet. A szerződésben — ami csak elméletben létezik a tanács és a szövetkezet között — november 30. az átadás határideje. Nem árt a túlbiztosítás . . . Harminc gyerek pedig úgy fogja emlegetni ezt az időszakot, hogy „emlékszel? Akkor volt, amikor két hónapig kabátban ültünk az osztályban." És nagyon fogják tisztelni a barométert. Havasi János Szakmérnökképzés A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Keszthelyi és Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar közös képzésben, 1981. évben takarmánygazdálkodási szakmérnökképzést indít levelező tagozaton. A takarmánygazdálkodási szakmérnöki szakképzés célja a takarmánygazdálkodás, takarmánygyártás és -forgalmazás, takarmányvizsgálat és szaktanácsadás területén dolgozó agrármérnök és agrárkémikus mérnökök szervezett továbbképzése. Képzési idő 2 év. Felvételre jelentkezhetnek mindazok, akik egyetemi oklevéllel rendelkeznek és munkakörük betöltéséhez magasabb ismereteket kívánnak szerezni. A felvételi pályázatokat 1980. december 31-ig az afabbi címre kérjük beküldeni: Agrártudományi Egyetem, Keszthely dékáni hivatala 8361 KESZTHELY Pf. 71. A felvételi pályázathoz csatolni kell: az egyetemi oklevelet, önéletrajzot, munkahelyi igazolást munkaköréről, félévnél nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, felvételi pályázatot a TÜ. 821. sz. nyomtatványon (beszerezhető a megyei nyomtatvány-boltokban), munkaadói hozzájárulást az egyetemi tanulmány folytatásához. Eck—Petro vies—Sárospataky: Salome Budapesten A Pécsi Balett vendégjátéka a Fővárosi Operettszínházban „A Nap!" — Gabius utolsó, kétségbeesett, ítélethirdetést jövendölő kiáltása már több mint tíz perce elhalt, a felkelő Nap kegyetlen realitású sárgáját már rég kioltotttcr az összecsapódó függöny, elfedve a jelképpé magasztosult Jochanan és a rá fonódó Salome piétai kettősét, Herodes és Herodiás, hatalom aranyláncával egymáshoz és a trónushoz kötött, bukását maradandóságában hordozó párosát: és emlékkép már o Jochanan-i eszmék kiirthatat- lanságát a daróccsuha felöltésével hirdető rablány alakja is. A ki tudja hányszor lecsapódó függönyt már a vasfüggöny is követte, s végül a szűnni nem akaró tapsot már csak Eck Imre köszöni az együttes nevében; évtizedes kihagyás után — pesti színpadon — nem „csak" mint koreográfus, rendező, hanem újra aktív táncosként is. A Budapesti Művészeti He- 0 tek, illetve a Magyar Táncfórum, '80 programjához csatlakozó vendégjátékot „természetesen" kísérték a „megszokott” velejárók: az előadás meghirdetésekor jegy már nem volt kcpható, egyik társszerző két- ságbeesetten telefonálgatott a család részére lépőkért, mert a félretett jegyeket munkahelyi kollégái nevére hivatkozva „el. sikkasztották”, a színészbejárónál az együttes tagjainak is személyi igazolvánnyal kellett igazolniuk hovatartozásukat, de úgy látszik, ez a „szűrő” sem volt elég hatásos, mert az Operettszínház nézőterén ezen az estén még a lépcsők is kevésnek bizonyultak. De talán mindezek nem is igényelnének komolyabb recenziót, hisz a Pécsi Balett pesti vendégjátékainak „megszokott”, „természetes” kísérői. Ami mégis szokatlanná tette a megszokottat, az Gabius első mondata és az utolsó függönyt követő tapsvihar között zajlott le — o nézőtéren. A szakma szinte minden jelentős egyéniségét magában foglaló budapesti közönség a Pécsi Balett előadására érkezett, és szembetalálta magát a színpadi totalitás jegyében született játékkal. Ami Pécsett a ka ma rabat ettek Eck-i dramaturgiáján és mozgásrendszerén keresztül kita. pinthatóan érezhető fejlődés eredménye, annak nagyszínpadi megvalósulása Pesten a re- leváció erejével hatott. Az első felvonást követő csönd feszültsége a második rész alatt sejtéssé, s az előadás végére igenlő felismeréssé, elfogadássá változott. Megválaszolatlan csak a műsorpolitika maradt: miért ismeretlenek a műhelymunkánál sokkal többet jelentő kamarabalettek Budapesten, s a Táncfórum, ’80 keretében lezajlott egy előadás a szakmán kívül elég volt-e a pesti közönségigény kielégítésére? Mert a színház mégis csak utóbbiért van ... Sz. i. Egyesíteni az erőket Magyar és német műszaki főiskolák együttműködése Pécs egyik legfiatalabb fel_ sőoktaási intézménye a Pollack Mihály Műszaki Főiskola évről évre szélesíti nemzetközi kapcsolatait. Tavaly a Német Demokratikus Köztársaságban található Cottbus műszaki főiskolájával kötöttek barátsági és tudományos együttműködési szerződést. A megállapodás — amelyet a két intézmény vezetője az illetékes minisztériumok jóváhagyásával írt alá — rögzíti ez együttműködés kereteit: tantervek, tanmenetek és egyéb oktatási anyagok cseréje; tudományos publikációk, referátumok és a könyvtárak új szerzeményeinek cseréje; egyes tudományos problémák közös kutatása; tapasztalatcserék, konzultációk. aspiránsok és hallgatók cserelátogatásai stb. A hasonló jellegű megállapodások esetében megszokott dolog, hogy eltelik hosszabb- rövidebb idő, amíg a szöveg „életre kel”, vagyis a gyakorlatban is történik valami. A cottbusi és a pécsi műszaki főiskolák között szerencsére hamar megindult a szerződésben foglaltak megvalósítása. Oktatói cserelátogctásokon kívül a legörvendetesebb az, hogy a nyáron már hallgatók is részt vehettek szakmai gyakorlaton a testvérintézményben. Dr. Heinz Prössler rektor a hét elején Pécsre utazott, hogy a Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatójával, dr, Pauka Imrével újabb öt évre szóló szerződést írjon alá. Ez tegnap délelőtt meg is történt. A következő években az 1979 80-as tervben rögzített munkaterületeken fogják a kapcsolatokat elmélyíteni. A kővetkező intézetek végeznek összehangolt kutatásokat: a PMMF részéről a számítástechnikai és matematikai intézet, a magasépítési, a mélyépítési és a vízellátási intézet, a cottbusi műszaki főiskola részéről pedig a matemetika-természetudomá- nyok osztálya, a lakás- és középítési technológiai osztály, az ipari és szaképítési technológiai osztály, valamint az építési osztály, A kutatási eredményekről való informálás céljából a felek megküldik egymásnak a publikált munkákat és rövid tájékoztatást adnak a közben kapott jelentős eredményekről. A szerződő felek kicserélik a tudományos cikkeket anyanyelven és lefordítva, hogy ezeket a partnerország szakfolyóirataiban leközölhessék. Az elkövetkező öt évben kerül sor a társadalomtudományi kutatásokat folytató intézetek munkájának tanulmányozására: és a társadalmi szervezetek együttműködésére is. A cottbusi főiskolát egyébként 1969-ben alapították. Elsősorban építészeti profilú szakemberképzés a feladata. Jelenleg ezerhétszáz hallgatója van. Hangverseny Gyermán István és Jandó Jenő Brahms-estje 1879-ben, a G-dúr szonáta (op. 78.) befejezésekor-Johannes Brahms 46 éves, megírta már a II. szimfóniát, a Német Requiemet, a Hegedűversenyt, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De a Beethoven óta lényegében hiányzó „koncertszonáta" műfaja már korábban izgatta, hiszen három, régebben komponált hegedű- zongora szonátáját maga semmisítette meg, egy másik pedig elveszett. A fiatalkori próbálkozásokból csak a Schu- mannal és Albert Dietrichhel szerzett szonáta tétele, a c- moll Scherzo maradt fenn, amelyet Gyermán István és Jandó Jenő már ráadásként adott elő október 22-ér., a Liszt-teremben. Ráadást a közönség kért, mert a két művész találkozása szerencsés csillagzat jegyében van. Különböző egyéni erényeik egymásra intenzíven és jó irányba hatnak. Arra gondolok, hogy Gyermán István sokszor túlfűtött és a legnyíltabban önmagát adó játékát „kordában tartotta” Jandó Jenő racionálisabb, ezért sokszor rendezettebbnek tűnő zongorázása, ugyanakkor rá is pezsdíiőleg hatott Gyermán ellenállhatatlan vitalitása. Mentalitásbeli különbségük érezhetően azonban csak a bensőséges, intim hangulctú témák (például az op. 100-as Á-dúr szonáta második tételének visszatérő témája) tartalmi töltésében ütközött ki. A d-moll szonáta (op. 108.) előadása a két művész eddigi szonátázásának csúcspontja volt. Lendületesen muzsikáltak, örültek a műnek, és — nem szégyellnivaló — örültek saját művészetüknek. 1870-ben Johannes Brahms a következőket írta követelőző kiadójának, Simrocknak: „ . . . Több tiszteletreméltó kollégám (Bach, Mozart, Schubert) rettenetesen elkényeztette a világot. És ha már nem tudunk olyan gyönyörű műveket szerezni mint ők, annál inkább kell óvakodnunk attól, hogy munkatempójukat utánozzuk.” Nemcsak megbukott zene- kritikák, hanem megbukott zeneszerzői vallomások is vannak. Szerencsére. Szkladányi Péter
