Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-24 / 293. szám
© Dunántúli Haplo 1980. október 24., péntek Ifíta a itáliaiatok belső iFÖKitltäsäf#! Egészségügyi felvilágosítás A munkapadtól a vezérigazgatóig A % Hozzá zólásc ) ■ tt az ideje a vállalati belső mechanizmus ® korszerűsítésének! Erről irt vitaindítót lapunkban Gerencsér Ferenc „A munkapadtól a vezérigazgatóig" cikksorozatában, ostorozva és meggyőző példákkal bizonyítva a vállalatok belső irányításának merevségét. Míg a vállalatok önállósága kiterjedtebbé, erőteljesebbé vált, addig a vállalaton belüli munka irányítása, szabályozása általában merevebb, kötöt- tebb lett. A gazdaságirányítás korszerűsítése tíz évvel ezelőtt megállt a gyárak kapujában, s a legtöbb vállalatnál azóta sem kapott „belépő cédulát". A vállalatoknál fennmaradt, sőt több szempontból felerősödött a „tervutasításos”, szigorúan részletes előírásokra támaszkodó, mindent szabályozni igyekvő, keretek közé szorító, túlszabályozott (túlbiztosított?) irányítás — állapította meg szerzőnk, vitára híva a vállalati közvéleményt. íme, a cikksorozat visszhangja. Az első hozzászólók: Medvetzky Antal, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkára és Juhász Károly, a Mecseki Ércbányászati Vállalat munkaügyi osztályvezetője. A technikai fejlődéshez igazítani a szervezetet A vitaindító cikkhez az építőipari sajátosságok oldaláról szeretnék szólni. Az iparágunkban levő szervezési rendszerben az elmúlt negyedszázad folyamán, de különösen az utóbbi 10 évben nagy változásokat eredményezett a termelés technikai alapjainak fejlődése. A változások alapmotívuma a következő időszakban is a vállalatokon belüli technológiai és szervezeti specializáció fejlődése lesz. A kivitelező építőiparban a nagyvállalati szervezetek nem a vállalatok összevonása révén jöttek létre, hanem egyes vállalatoknál fokozatosan, másoknál az új technológiák belépéséhez igazodó lépcsőzetes, vagy ugrásszerű fejlődés (például házgyártelepítés) eredményeként. A főépítésvezetőség évtizedeken át az építőipari vállalatok legmagasabb rangú termelési szervezeti egysége volt. A termelő szervezetek hierar- chiálódásaként a közelmúltban jelentek meg a főépítésvezetőségeknél nagyobb szervezeti rangú egységek — a főmérnökségek. Az iparágon belül általános vállalati modell nincs. Más területeken más szervezet, és szakmánként is eltérőek a vállalatok. Eltérő sajátosságok között termel például a Fejér megyei ÁÉV — házgyár nélküli házgyári elemekkel; más vállalat házgyári szinten termel — panelüzemi feltételekkel stb. Abban, hogy a gyakorlat több vonatkozásban jónak nem minősíthető, közrejátszik az a körülmény is, hogy a vállalatok nem eléggé készültek fel arra, hogyan kell élni az új lehetőségek között. Nem volt gyakorlatuk arra, hogy felépítésüket a célszerűség és hatékonyság mérlegelésével alakítsák ki. Nem történt utalás arra sem, hogy a tudomány mai állása szerint milyen döntések szükségesek a centralizáláshoz, illetve a decentralizáláshoz. Kétségtelen, hogy közrejátszottak olyan ösztönző erők is a szervezetek kialakításában, mint például a kóderállomány színvonala, az anyagi és erkölcsi elismerésre vágyás stb. A vezetésben a személyi kérdések felvetődnek, előtérbe kerülnek a hatékonysággal szemben. Probléma, hogy a felszippantott jogkörök nemcsak szervezetek és szervezetek között alakultak ki, de vezetők és beosztottak között is, sokszor a vezetők helytelen munkastílusa eredményez látszatlépcsőket azzal, hogy döntéseket helyettesi szintre tesz át. A termelésirányításban és -szervezésben nagyobb felelősség hárul a termelőegységek vezetőire. Ma a vállalatok többségének jellemzője a nagy mértékű operativitás. A pillanatnyi helyzetből adódó rövid lejáratú döntések jellemzőek, holott ennek csak a végrehajtás közvetlen irányítóinak problémája kellene hogy legyen. Meg kell találni a vállalati keretek között szükséges helyes információáramlást, bürokráciamentesen. Az információáramlás elakadása miatt az utasítások egyes részei elakadnak, valamint hasonló okok miatt az alulról jövő kezdeményezés késik. A döntési szintek tisztázása, egyértelművé tétele a gyakorlatban fontos kérdés. Az egymás feje fölötti átnyúlás lényegesen többször fordul elő, mint amennyit a gyakorlati munka megkívánna. Sokszor emiatt alulról is olyan problémákkal fordulnak felső vezetőkhöz, amit alacsonyabb szinten is el lehetne intézni. Speciálisan az építőiparban a vertikalitásra való törekvés sajátos gondokat is felvet. Vezetési hierarchiákat alakított ki, felduzzasztottá nemcsak a termelésirányítást, de az adminisztratív létszámot is. A vertikalitásra való törekvés önmagában nem elítélendő, csupán a vállalati szervezetekben kell megtalálni a helyes arányokat az irányítás lépcsőinek kialakítására. A vállalatok meglévő bonyolult kapcsolatrendszerei, például a rendkívül sok szállító, alvállalkozó kötöttséget is jelent a szervezet számára, csökkenti rugalmasságát és mobilitását. A szakvállalatokkal való helyes munkamegosztás nélkülözhetetlen, ugyanis nem szükséges, hogy minden vállalat rendelkezzék felduzzasztott szállítási részleggel, javítóbázissal stb. A központi és a vállalatok belső - túlszabályozásából adódó gondok következtében tompul a felelősség, csökken a kezdeményezőkészség, a gondolkodás , mértéke leszűkül. Az irányításnak kellő figyelmet kell fordítania a fegyelemre, a következetes ellenőrzésre. A szervezet jó és rossz működésének egyik meghatározója az irányítás határozottsága és minősége. Az irányító szerveken belüli párhuzamosság, ellentétes utasítások zavarják a termelő folyamatokat. A funkcionális szervek együttműködési készsége, egymás problémáival szembeni fogadókészség mind-mind fontos tényező. Az irányító mechanizmus munkájának állandó kritikus "Vizsgálata és szükséges után- igazítása fontos feladata a párt- és állami vezetőknek. Arra kell törekedni, hogy a fejlődés során szükségessé vált szervezetek jól működjenek. Küzdeni kell minden vezetési szinten, elsősorban a bürokratikus elemek kiszűrésével, az apparátus célra orientálása érdekében. A gyakran változó szabályozó rendszer alkalmat ad arra, hogy a felelősséget felfelé mutogatással intézzék el, néha nem is indokolatlanul. Ez a problémák megoldása elleni kitérést jelenti gyakran. A vállalati élet érdekes kér. déseivel foglalkozott Gerencsér Ferenc. A cikkben feltárt visz- szásságok valóban elgondol- kodtatócílc, s ezeken nemcsak véleményt cserélni, vitatkozni kell, de a helyzeten változtatni is szükséges. Az igaz, hogy hazánk gazdasági erejének növelése, a gazdálkodás színvonalának és a népgazdaság egyensúlyi helyzeté, nek fokozatos javítása, a terme, lés hatékonyságának növelése megköveteli a vállalati belső irányítási rendszer korszerűsítését is. Azonban — talán — nem olyan „sötét” a helyzet, mint a cikkíró felveti. Az irányítási szintek növekedése tény, de szerencsére a „növekmény” a jelentősebb vállalati kérdések nem mindegyikével foglalkozik; másrészt a divatból — apparátus nélkül — szervezett főosztályok, vagy más vezetési szervek nem jelentenek tényleges vezetési szintet. Mindenesetre e szervek a rugalmasságot gátol, hatják. A cikkben ismertetett problémák megoldása egyrészt függ a vállalati felismeréstől, másrészt a gazdasági kényszertől, a szabályozók hatásától. Máról hol. napra egyiktől sem várható lé. nyeges változás, ezért nagy szerepe lehet a jó módszerek ismertetésének, a jó tapasztalatok elterjesztésének. Erre minden fórumot fel kell használni. (Kár, hogy a cikkben is csak az intézkedést tevő vállalatok neve került felsorolásra.) A Mecseki Ércbányászati Vál. lalatnak — mint nagyvállalatnak — közelmúlt gyakorlatából csak néhány példát említek a cikksorozat témájával kapcsolatban. Bizonyos létszámhatárig üzemi hatáskörbe utalta a vállalatvezetés a teljesítmény-követeimé, nyék megállapítását, feltételeit, ezzel is elősegítve a teljesítménybérezés kiterjesztését. Az éves vállalati bérpolitikai elvek kialakításánál is csak főbb elveket és a bérfejlesztés mértékét állapítja meg a vállalat vezetősége a szakszervezeti bizalmi küldöttek egyetértésével, s a részletkérdésekről már az üzemekben döntenek. Végső soron itt már a „munkapad” mellett döntenek a személyi bérekről a Az előzőekben már említettem az építőipar speciális sajátosságait, melyek közül a legfőbb, hogy a munka tárgya helyhez kötött, csupán a technológiai folyamathoz megfelelő eszköz és élőerő mozog. Ez más jellegűvé teszi az ellenőrzést, az információáramlást, a visszacsatolásokat a telepített iparhoz képest. Éppen ezért határozott, áttekinthető, következetes vezetési mechanizmust kell megvalósítani. Medvetzky Antal közvetlen termelésirányítók, a szakszervezeti bizalmi egyetértésével. Nagy önállóságot kaptak az üzemek az ösztönzési rendszerek kialakításánál. Az üzemek éltek is a lehetőséggel, szinte minden évben a változó körülményekhez igazodva alakították ki a premizálási rendszerüket. A vállalatvezetés lényegében csak az üzemi vezetőállásnak ösztönzési feltételeit szabja meg. üzemen belül egységekre, körletekre, műhelyekre meghatározott feltételek alapján kerül sor anyagi elismerésre. így kevesebb szint, lépcsőfok van az ösztönzésnél, és hatékonyabb is a végzett munka elismerése. A vállalati anyaggazdálkodás területén is jelentős változás volt az elmúlt időszakban. A gazdálkodási feltételek szigorítása, a termelői árak növelése, a készletekkel való hatékonyabb gazdálkodás megkövetelte az anyaggazdálkodás korábbi mechanizmusának korszerűsíté. sét. Az új szervezetben egy-egy anyagcsoport vállalati felelősei foglalkoznak a rendeléssel, be. szerzéssel, készletezéssel stb. Az üzemi anyagigények összegyűjtésétől, annak felülbírálatától kezdve a felhasználósig, tehát mindenről „egy kézben" kell tudniuk. Megemlíthető a műszaki fejlesztés területe is, ahol a belső mechanizmusban korszerűsítés történt. A kutatás, műszaki fejlesztés céljára alakított üzemből o IV. sz. bányaüzembe került át a bányászat fejlesztésével, a robbanóanyag gyártásával fog. lalkozó részleg. Az elmélet és gyakorlat így közelebb került egymáshoz. Ez évben a IV-es bányaüzemen belül is körletösszevonás történt a nagy értékű gépek jobb kihasználása érdekében. Ezzel egy vezetési szint megszűnt. A példákat tovább sorolhatnám. Bizonyára más vállalatoknál is történtek a belső mechanizmust tökéletesítő intézkedések. Fontos, hogy időben ismerjék fel a hatékonyabb munkát gátló körülményekét, s bátran intézkedjenek. Juhász Károly — Ismerjük meg a jó tapasztalatokat Akik fulladnak a ködben... A késő őszi, tél eleji hűvös, nyirkos, ködös időt mindnyájan kellemetlennek érezzük. Amellett, hogy rontja a közérzetünket, a hangulatunkat, sok embernek még komoly szervi panaszokat is okoz. Különösen azok panaszkodnak jogosan, akik nehéz légzéssel járó, idült légúti megbetegedésben szenvednek. Az ilyen betegeket a mindennapi szóhasználatban asztmásoknak szokták nevezni. Az esetek nagy része azonban nem valódi asztma, hanem idült hörghurut. Ez utóbbi főleg 40 év felett gyakori. Keletkezésében szerepe lehet fertőzésnek, elhanyagolt hűléses megbetegedésnek, izgató gázok, gőzök, porok belégzésé- nek stb. Az egyik leggyakoribb kiváltó és fenntartó ok a ciga- rettázás, a dohányfüst. A külső okok mellett az egyéni hajlam, bizonyos „nyálkahártyagyengeség" szerepét is feltételezik. Mindezek következtében a hörgők nyálkahártyája megduzzad, vérbővé válik, gyulladásba jön. A károsodott nyálkahártyán azután elszaporodnak a baktériumok — sokszor olyanok is, amelyek az ép szervezetre alig veszélyesek — és súlyosbítják a gyulladást. A hörgők fala lassan megvastagszik, üregük beszűkül, s emiatt romlik a tüdőben a levegőcsere. Az idült hörghurutnál lényegesen kevesebb a valódi, allergiás asztma. Ez inkább fiatal korban, nemegyszer gyermekeknél lép fel és nem más, mint a szervezet túlérzékenységi reakciója. A túlérzékenység valamilyen belégzett anyaggal szemben áll fenn, mely utóbbi lehet pl. virágpor, háziszemét, munkahelyek levegőjében jelen lévő vegyi anyag vagy a ruházat, az ágynemű szőrének, tollának, textíliáinak a pora. A reakciót kiváltó úgynevezett „allergént” nem mindig sikerül megtalálni. Az allergiás asztmára jellemző, hogy a nehéz légzés általában rohamokban jelentkezik. A rohamok közötti időben az ilyen beteg hosszú ideig teljesen panasz- és tünetmentes lehet. Később az allergiás asztmához is társul az esetek egy részében fertőzés és viszont, a fertőzéses eredetű hörghurutnál is szerepet kaphat az allergia. Ilyenkor e két betegségcsoport között a határok már elmosódnak. A ködös, nyirkos, őszi idő, a párás levegő mindig nagyobb feladatot ró a légzőszervekre. Érthető, hogy az idült légúti betegségben szenvedők ezt hamarabb megérzik és panaszaik általában fokozódnak. Emellett gyakoribb a meghűlés is, a levegőben pedig ilyenkor szép számmal vannak jelen baktériumok és vírusok, melyek fel - lobbantják a gyulladást. Hogyan védekezzen a beteg a mostoha időjárás ellen? Elsősorban különös gonddal óvakodjon a meghűléstől és kerülje a fertőződés veszélyét, öltözködjön rétegesen, mindig az adott hőmérsékletnek megfelelően. A túlöltözés is gyakori hiba! A viszonylag melegebb, zárt helyiségben például köny- nyen megizzad az ember a vastag ruhában, és ha ilyenkor — kilépve a szabadba — hirtelen „megcsapja a szél", szinte biztosra vehető a meglázás. Az idült hörghurutban szenvedők lehetőleg kerüljék a közösséget olyan időszakban, amikor sok a hűléses, influenzás jellegű megbetegedés. Erősen párás, ködös időben — ha csak tehetik — maradjanak a lakásban. A tiszta, száraz hideg azonban nem árt, sőt ilyenkor a szabad levegő — megfelelő öltözködés mellett — inkább használni szokott, csökkenti a panaszokat. Ha a beteg mindezek ellenére rosszabbul érzi magát — hőemelkedés vagy láz lép fel, kínzóbb a köhögés, nehezebb a légzés — akkor sürgősen orvoshoz kell fordulni. Valószínű, hogy a hörghurut heveny fellob- banásáról van szó, mely azonnali, erélyes kezelést igényel. Senki se változtasson a gyógyszerein orvosi tanács nélkül, akármilyen régi a baja, bármennyire ismeri is a saját betegségét. A szakember utasításait pedig pontosan be kell tartania, s ez nem csak a tablettákra vonatkozik, hanem például az asztmaellenes porlasztókészülékek alkalmazására is. Ezek a kis pumpák komoly segítséget jelentenek a nehéz légzéssel bajlódó betegek kezelésében. A készülékben lévő és belégzésre kerülő gyógyszer azonban egyáltalán nem veszélytelen. A túladagolás károsítja a szívet, ritmuszavarokat és egyéb súlyos ártalmakat okozhat. Mindig az orvos dönti el, hogy naponta hányszor lehet a pumpát használni és az általa megszabott határt nem szabad túllépni. Most, hogy a várható hűvös, nyirkos napokon az idült légúti ártalmakról beszélünk, ne feledkezzünk meg a megelőzésről sem. A legfontosabb mégis az lenne, hogy minél kevesebben kapjanak ilyen betegséget. Ezért minden lázas, influenzás jellegű megbetegedést vegyünk komolyan! Nem szabad napirendre térni az állandó köhé- cselés felett. Ha nem múlik el, keressük fel újra az orvost, mert korai stádiumában még általában könnyen lehet segíteni. Aki poros, párás, füstös helyen dolgozik, járjon el rendszeresen az alkalmassági — és az ellenőrző vizsgálatokra. A kötelező tüdőszűrést se igyekezzünk megúszni, mert az is elsősorban az idült légúti ártalmak megelőzését, illetve azok minél korábbi kezelését segíti. Végül nagyon meg kellene már gondolni a dohányzás kérdését! Sajnos a tapasztalat az, hogy sokszor még a súlyos légzési zavarokkal küzdő ember sem hajlandó lemondani a cigarettáról. Pedig a dohányfüst kétségtelenül egyike a fő bűnösöknek. Dr. Péteri Miklós PÉCS SZÜLETTEK: Gál Bernadelt, Bárenl Lajos, Bakonyi Katalin, Bosch Mónika, Rausch Mátyás, Vilyevácz József, Gyanó László,, Bene Krisztián, Dobó Attila, Gróf Zoltán, Pál Éva, Pöttendi János, Takács Olivér, Erdősi Agnes, Bogdány Renáta, Nagy Brigitta, Vinczen Bernadett, Táncos Roland, Tálas Tamás, Bősz Roland, Sümegi Katalin, Sátori Norbert, Kovács Szilárd, Eke Péter, Sülé Gábor, Metz Dániel, Kőszegi Zsombor, Kapornai Eszter, Böröcz Lívia, Vati Krisztián, Garadnay Gergő, Vörös Ildikó, Csima Jonatán, Herman Tímea, Papp Zoltán, Kovács Ildikó, Krabat László, Dörömböző Anikó, Mörcz Laura, Gyenizsa Áron, Vajda Péter, Hargitai Máté, Pintér Ágnes, Jeges! Balázs, Vida Lili, Csurcs Dávid, Amrcin Zsuzsanna, Jakus Anita. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Tóth Antal és Pintér Ilona, Dombori József és Benedek Anna, Szabolcs József és Walter Erzsébet, Deák János és Czerlyenácz Mária, Bóka Ferenc és Kiss Judit, Lakosi György és Márton Valéria, Balogh Mihály és Böröcz Ilona, Csetóth János és Perne- cker Ildikó, Gubicza Ferenc és Vé- csei Erzsébet, Balázs József és Heinrich Anna, Schallér _ Tibor és Kóré Györgyi, Kreiner Tibor és Halász Ildikó, Cserti János és Polhammer^Éva, Kovács Sándor és Klingler Gyöngyi, Baricsa Pál és Neth Zsuzsanna, Kovács Sándor és OsKó Rita, Kiss Ferenc és Lakatos Mária,, Káplár István és Periskics Mária, Behek Sándor és Nagy Mariann.
