Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-23 / 292. szám

1900. október 23., csütörtök Dunántúlt napló 5 HNF-gyuiés Garéhan Amit csak lehet, segíteni társadalmi munkával Vendegeink uoltak Osztrák minisztériumi küldöttség Baranyában Nem sokan gyűltek össze kedden este a garéi kultúr- házban, a falu egészét érintő gondok mégis felszínre kerül­tek. A közlekedéstől a ravata­lozóig, a gázpalack-tárolótól a sárrázókig szóltak a részvevők a megoldásra váró gondokról, mintha bizony gondolatban va­lamennyiük végigment volna a falun, s amit így „séta közben" észrevett, tették szóvá. A Szalántánoz tartozó mint­egy 500 lakosú kis községben a HNF-bizottsóg elnöke egy 30 éves fiatalember. Sütő Gá­bor. Lendülete, korával járó tenniakarása alapján jutott a korábbi választások idején eb­be a pozícióba, s jó volt látni a keddi választógyűlésen: az idősebbek is bíznak benne. Igaz, kérdéseiket-kéréseiket csak neki tehették fel, mert a nagyközségi közös tanács kép­viselője eltévesztette a válasz­tógyűlés kezdésének időpont­ját, akkor jött, amikor már az éppen befejeződött.. . A lendületre, a megvalósít­ható ötleteket támogató köz­reműködésre szükség van Ga- rén. Csak egy példa: a falu két végén az elektromos veze­tékek olyan kicsi teherbírá- súak, hogy az itt élők egy­szerre csak korlátozottan hasz­nálhatják árammal működő berendezéseiket. Vagy szükség lenne a gázcseretelep meg- nagyobbítására, mert most még gyakori, hogy más köz­ségbe kell menni tele pa­lackért. Szó esett — s pillanat­nyilag ez a faluban a társa­dalmi munka legfontosabb cél­pontja - a ravatalozóról is. Máris sokat tettek a helybe­liek a megvalósítása érdekében, ezért nem volt véletlen, hogy a népfrontbizottságot újjává­lasztó gyűlésen kiosztott, a tár­sadalmi munkát elismerő jel­vények jó része is olyanoknak jutott, akik sokat tettek a szó­ban forgó épület minél előbbi elkészítése érdekében. Szólhatunk azonban a lőtér­Színházi évad Szombathelyen pécsi előadásokkal Az állandó színház nélküli Szombathelyen megkezdődött a színházi évad a Pécsi Nem­zeti Színház vendégszereplésé, vei. A pécsi művészek három egyfelvonásos bohózatot mutat­tak be a művelődési és sport­házban: Molnár Ferenc: Meny- nyegző, Feydeau: A szobalány fütyül rám és Lernett-Holenio: Hússaláta című darabjait. Az évadban kilenc színház Iá. tógát Szombathelyre. A buda­pesti Nemzeti Színház és o vá. ros közti megállapodás értel­mében ezúttal is több este tap. solhat a Vas megyei közönség az ország első társulatának. Párizsi színház Pécsett A budapesti Francia In­tézet és a Doktor Sándor Művelődési Központ szer­vezésében lép fel a köz­pont nagytermében októ­ber 24-én, pénteken este 7 órakor a párizsi L'arle- quin noir, azaz a Fekete Harlekin Színház társulata. A hazánkban népszerű Antoine de Saint-Exüpery A kis herceg című művének dramatizált változatát mu­tatják be. Az előadás a zenei aláfestés, a háttér­vetítés által jelent majd sajátos színházi élményt Marie-Claire Valente ren­dezésében. ről, a község fásításáról, mert ezek is a társadalmi munka eredményei. A garéiak tisztá­ban vannak azzal, hogy az előbbre lépés egyik legbizto­sabb záloga az önkéntes se­gítség, de azzal is: csak any- nyit kívánhatnak a közös ta­nácstól, amennyit valóban le­het teljesíteni, s ezt a szem­pontot figyelembe vették a ked­di falugyűlésen is. Az újjává­lasztott községi népfrontbizott­ság ezért fogalmazott így: ami elhangzott, öt évre szól, s eny- nyi idő alatt meg is valósulhat a körzeti védőnő lakása, az új buszváró, a játszótér és az óvoda is. Harmadik éve tart a kap­csolat az osztrák Szövetségi Oktatási és Művészetügyi Mi­nisztérium és az Állami Ifjúsági Bizottság között. Ennek célja, hogy a két ország fiataljai át­fogóan megismerjék egymás hazáját, természeti szépségeit, kulturális, gazdasági életét. 1977 óta több ízben járt mind Ausztriában, mind Magyaror­szágon ifjúsági és vazcíji kül­döttség, zenekarok, kiállítások „vándoroltak” az országokban. Az idén ezen a héten érkezett meg az osztrák minisztérium delegációja és ennek kereté­ben kedden és szerdán Bara­nyát is fölkeresték. Többek kö­zött tegnap a Leöwey Klára Magyarországi borvát költő Baranya negyében Dékity Márk (balról) „Szivárvány a szülőföld felett” című legújabb kötetét dedikálja Kásádon Találkozó Dékity Márkkal A mohácsi délszláv bázis- könyvtár rendszeresen szervez író—olvasó találkozókat a ha­zánkban élő -délszláv nemzeti­ségből fakadt költők számára. Közülük járja most Baranya falvait Dékity Márk, aki Birján- ban, Magyarsarlóson, Siklóson, Drávasztárán, Kökényben, Fel- sőszentmártonban és a pécsi horvát-szerb tannyelvű általá­nos iskolában találkozik olva­sóival. Estjeit többször kíséri a népzene, hiszen maga Dékity Márk is vallja, mindig szoros kapcsolatot érzett a délszláv muzsikával, a népdalokkal. Ver­seit hallgatva ezek világa, a dalok formai egyszerűsége szembetűnő. Szívesen énekli meg a hazai, bácskai tájat, a gyermekkor világát, színhelyeit, az otthoni közösséget, a zene­szó mellett mulató, kólóba fo­nódó barátok körét. Az ő cím­adó versével jelent meg a dél­szláv nemzetiségű magyaror­szági költők első antológiája, ugyancsak a kólót választva cí­mül, s a népek barátságának szimbólumául. Tavaly jelent meg legutóbbi kötete, melynek magyarra fordított címe: Szi­várvány a szülőföld felett. Mi Kásádon találkoztunk ve­le. A lakosság hatvan százalé­kát teszik ki a horvátok a négy- százötven lelkes kis határ mentr községben. Bár nem sokan jöttek el az irodalmi estre, most van az őszi munkák dandárja, Dékity Márk mégis szívesen s lelkes hévvel adta tovább kö­zölnivalóját a hallgatóságnak. Mi ez a közölnivaló, mit akar elmondani horvát nyelven írt verseivel Dékity Márk? — Az a vágyam, hogy úgy szeresse minden Magyarorszá­gon élő délszláv, szerb, hor­vát és szlovén az anyanyelvét. mint ahogy azt én megtanultam szeretni az édesanyámtól. Ma­gyarországon élő horvát nemze­tiségi költőnek vallom magam, akinek feladata ébrentartani a tudatot, kik vagyunk, honnan jöttünk, és milyen hazában élünk ma. Ápoljuk a javainkat és becsüljük meg a másokét. Ezt szeretném elérni, mint a délszláv nemzetiség lapja, a Narodne Novine munkatársa is: vegyék még többen kézbe, szeressék a lapot, akiknek író­dik, akikhez szól, hiszen kis szerkesztőség vagyunk ugyan, de igyekszünk hírt adni az or­szág legtávolabbi zugairól is — mindenhonnan, ahol nemzeti­ségi olvasóink élnek. Gállos Orsolya Nagyterem épül közművelődési célokra Társadalmi összefogással száz főt befogadó rendezvényterem építését kezdik meg az idén Szi­getváron. Erről született együtt­működési megállapodás tegnap a szigetvári Városi Tanács vég­rehajtó bizottsági ülésén a ta­nács és a Szigetvári Konzerv­gyár között. Nehéz helyzetbe került a vá­ros, amióta le kellett bontani a régi művelődési házat. Ifjúsági rendezvényeknek szánt létesít­mény hiányzott a legjobban, és erre keresték, majd találták meg a konzervgyár és a város vezetői a megoldást. Ez a „Táncház” el­nevezésű rendezvényterem, amely nem pótolhatja, nem' is akarja pótolni a művelődési ház Gimnáziumban hallgattak meg egy német nyelvű földrajz- órát, majd elutaztak a Bikali Állami Gazdaságba. A küldött­ség vezetőjével, dr. Johann Al­tenhuber miniszterhelyettessel a túlságosan zsúfoltra sikerült program miatt csak rövid ideig tudtunk beszélni.- Milyen hangsúllyal szere­pel a minisztérium munkájá­ban az ifjúsági szervezetekkel, az ifjúságpolitikai tevékeny­séggel való foglalkozás? — Országunkban számos if­júsági szervezet működik. Csak példának említem a politikai pártok, a szakszervezetek vagy az egyház ifjúsági csoportjait. A szövetségi rendszerből és a tartományi beosztásból adó­dóan a konkrét ifjúságpolitikai munkát maguk a tartományok irányítják, mi a minisztérium­ban koordinálunk, egyeztetjük a fő feladatokat. Természete­sen anyagilag is támogatjuk őket, s például az ifjúsági iro­dalom fellendítése érdekében pályázatokat írunk ki és díjaz­zuk a legjobb műveket. Egyéb­ként rendszeresen találkozunk a tartományi ifjúsági referen­sekkel, konferenciákat tartunk a számukra, s létezik egy köz­ponti szervezet is, amit legin­kább szövetségi ifjúsági ta­nácsnak lehet fordítani, s tag­jaival szintén állandó a mi­nisztérium kapcsolata.- Milyen fő problémák je­lentkeznek az ifjúság körében? — A jóval kezdeném. Az if­júság túlnyomó részével prob­lémánk nincsen. A többi nyu­gati országokkal szemben, ná­lunk nem ismeretes az ifjúsági munkanélküliség sem. Az utób­bi időben oktatási rendszerünk sokat fejlődött, az intézményi hálózat jól kiépített és elkezd­tük a tantervi reformok beve­zetését is. Három gond azért jelentkezik, amelyek, ha csak rétegeket is érintenek, min­denképpen megoldandók. El­ső helyen a kábítószerfogyasz­tást említem. Azután létezik, de már megszűnőben a külön­böző ifjúsági szekták problé­mája, amelyek különféle kelet­ázsiai filozófiákból táplálkoz­tak, mint például a zenebudd­hizmus. S időnként összeverőd­nek nem kívánatos galerik is. — Milyen módszerekkel lehet ezeket a gondokat megszün­tetni? — Javítjuk a nevelő munkát, amelybe bevonjuk a szülőket, az iskolákat, jobban, mint ko­rábban. A biztonsági szervek is fokozottan ügyelnek a rend­ellenességekre. De nem ez a legfontosabb. Sokkal inkább, hogy elfoglaltságot, tartalmas programot nyújtsunk a fiata­loknak. Ezért hoztuk létre és hozzuk a nyitott ifjúsági háza­kat, amelyek önigazgatási rendszerben működnek, nem függenek a pártoktól, nem kell tagsági igazolványt váltani, bármikor bemehetnek, olvas­hatnak és válogathatnak a kü­lönféle programok közül a fia­talok. Ilyenek már léteznek és a tapasztalatok szerint be is válnak - mondta dr. Johann Altenhuber. A küldöttség csütörtök dél­után a Parlamentben írja alá a következő együttműködési megállapodást, mely szerint, többek között vezetői megbe­széléseket tartanak az állami ifjúsági munka kérdéseiről, szakmai tapasztalatcseréket szerveznek, erősítik a határ menti megyék-tartományok közvetlen kapcsolatát, tovább­fejlesztik az ifjúsági turizmust és cseréket. B. A. Norvég orvosok látogatása A magyar egészségügyi dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek megismerésére, az alap- és fekvőbeteg-ellátás, valamint az orvostovábbképzés tanulmányozására hazánkban tartózkodó norvég orvosszö­vetség küldöttsége: dr. Thorn- björn Phil elnökhelyettes és dr. Harry Martin Svabo főtit­kár két napot töltött Baranyá­ban. Svabo főtitkár tegnap a Me­cseken levő Tüdőgyógyintézet­ben interjút adott lapunknak.- Idejük szűkre szabott. Ké­rem szakítson néhány percet tapasztalatai összegezésére. — Dr. Kóbor József megyei főorvos őszinte, részletes, értő tájékoztatója a gyógyító intéz­ményhálózat felépítéséről, irá­nyításáról a betegellátás ma­gas színvonalát bizonyítja. Ezt igazolja dr. Orbán Istvánnak, a Megyei Kórház igazgató fő­orvosának a rendelőintézetek működéséről mondott ismer­tetője és több kérdésre adott válasza is. A tüdőgyógyintézet korszerű, a légúti betegségben szenvedők gyógykezelése ma­gas szintű. — A többi kórházról is ez a véleménye? — Határozottan. Mintha ott­hon, Norvégiában lennénk. A fekvőbeteg-ellátásról igen ked­vező a véleményünk. Orvosaik szakértelme azonos az európai orvosok ismereteivel. Gratulá­lok dr. Márton Zoltán sebész főorvosnak. Kiváló szakember. S mint hallottam, a rábízott szakmai felügyeletet is lelkiis­meretesen végzi.- Jártak egy faluban is.- Nagyharsányban betér­tünk a körzeti orvos rendelő­jébe. Dr. Makai Zsolt körzeti orvos vendégszeretete jellem­ző a magyarokra. A rendelő olyan jól felszerelt, ha beszél­ném nyelvüket, ott is marad­tam volna gyógyítani a falusi embereket.- Az orvosképzésről dr. Tö­rök Béla professzortól, a POTE rektorhelyettesétől kaptunk részletes ismertetést. — Köszönöm az interjút. N. I. Szigetváron átmeneti megoldást találtak szerepét, mindössze átmeneti megoldást jelent a város számá­ra, amíg az új, megfelelő objek­tum felépülhet. A terem költ­ségvetési, tervezési munkáit a Szigetvári Konzervgyár vállalja társadalmi munkában, és idén, majd a következő évben 100— 100 ezer forint támogatást biz­tosít a beruházó városi tanács­nak. Később további 500 ezer forint értékű anyaggal, illetve munkával járulnak hozzá az épület kialakításához. Ugyan­akkor a városi tanács várja más gazdasági szervek segít­ségét is, elsősorban a kivitele­zési munkáknál. A 180 négyzetméter alapterü­letű nagyterem az ehhez csat­lakozó helyiségekkel, büfével, ruhatárral, előtérrel többféle igényt kell majd kielégítsen: itt kapnának helyet a fiatalság különböző rendezvényei, a tán­cos alkalmak is, ugyanakkor ki- á 11 ítá sokat, ki ubfog la I kozáso kát is rendezhetnek benne. Hegedűs János tervező el­képzelései alapján idén kezde­nek hozzá a kivitelezéshez a Széchenyi utca 37. szám alatti üres telek beépítésével, s úgy tervezik, egy év múlva megnyit­hatja kapuit a társadalmi ösz- szefogással elkészült rendez­vényterem. Első helyesírási szabályzatunk 1832-ben jelent meg ,,Magyar Helyesírás és szóragasztás főbb szabályai" címmel. E munkának köszönhető, hogy a régi helyes­írásunkban tapasztalt« tarkasá­gok és következetlenségek he­lyére egyöntetűség és követke­zetesség kezdett lépni. E sza­bályzat némi bővítéssel és vál­toztatással 1922-ig volt érvény­ben. Ekkor a Magyar Tudomá­nyos Akadémia szükségesnek látta, hogy helyesírási szabályait ismát átvizsgálja, és 1922. május 29-i ülésén elfogadta és kiadta A magyar helyesírás szabályai című munkáját. Nyelvünk az utóbbi évtizedek­ben jelentősen fejlődött. Né­hány helyesírási szabály elavult, s főleg megszaporodott azoknak az eseteknek a száma, amelyek­re a régi szabályzat mór nem adott útmutatást. Ezért az MTA Helyesírási Főbizottsága több évi előkészítő munka után a régi kiadáshoz viszonyítva mintegy kétszáz új vagy részben új sza­bályt alkotott. Az 1954-ben meg­jelent és jelenleg is érvényben levő szabályzat' huszonhat év alatt újból módosításra szorul. A Magyar Tudományos Akadé­mia elérkezettnek látja az időt, hogy néhány elavult szabályt és több szó helyesírását megváltoz­tatva az élő, a fejlődő nyelv követelményeihez igazítsa he­lyesírásunkat. Az MTA Helyes­írási Bizottsága éppen ezért az utóbbi években számos előter­jesztést vizsgált meg, s döntött azok elfogadása, illetőleg elve­tése ügyében. Noha e döntések végleges összefoglalásban csak évek múlva, minden bizonnyal helyesírásunk első rendszerezé­sének 150. évfordulójára jelen­nek meg, mégis úgy gondoljuk, jó előre tudni tanárnak és diák­nak egyaránt, mi az, aminek pirostintázása egyelőre még szükséges, de két év múlva már kijavításuk feleslegessé, ill. fö­löslegessé válik. Kezdjük mindjárt az e-ző, ö-ző alakokkal! Jelenlegi helyesírásunkban 144 olyan alakpár található, amelyben e két változat szere­pel. Ezek közül többen a cse­ber szó megszüntetését java­solták a csöbör javára. Igen ám, de akkor nem lehetne cse­berből vederbe esni. A döntés: a szólásmondásban marad a cseber, egyébként a csöbör szót kell használni. (Ha tőlünk függött volna, meghagytuk vol­na az e-ző változatot is.) Viszont az e-zés javára dön­tött a bizottság o födöz, fö- dözet szavakban, vagyis a fe­dez, a fedezet a helyes. Ugyan­így kihullik a fenség, a fensé­ges népi változata: a iönség és a fönséges. ö-ző és e-ző változatban maradnak meg ezek a szavaink: fertelem - lörtelem; fertelmes — förtelmes; szeg, szeges — szög, szöges. A veres szó azonban már csak tulajdonnevekben fog tovább élni, a vörös, vörösük, vöröslő szavak legyőzték a verest. Új kettős alakok bevezetését is javasolták. Eddig csak csen­det vagy csöndet lehetett kö­vetelni az iskolában, de csön­dességet nem. Ezután a csen­desség mellett a csöndesség szót is használhatjuk. Lehet írni és mondani fedőt vagy födőt, pereg és pörög igét. Az utóbi igepárban mindegyik szó mást jelent: a fákról o levelek peregnek; a tengelye körül gyorsan forgó pedig: pörög. Nagy vitát váltott ki az i, u, ü, hosszú párjának fenntartá­sa vagy elvetése. Az írógépi gyakorlat az elvetés mellett szólt. A bizottság 12 299 adatot vizsgált meg, s úgy látja, hogy az utóbbi időben szűnőben vannak a hosszú alakok elha­gyására irányuló felfogások. Úgy gondolják, nem szabad megzavarni az i-í, u—ú, ü—ű jelölésében kialakult és meg- sziiárdulóban levő írásgyakor­latot. Két szóval mégis kivételt tettek. Erről azonban legközelebb! Tóth István dr.

Next

/
Thumbnails
Contents