Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-22 / 291. szám
1980. október 22., szerda Dunántúli napló 3 Takács Jánosné Harminc év a tanácsok szolgálatában m z országgyűlés 1950. május 18-án törvényt hozott a tanácsok megalakításáról. Az október 22-i választásokon Magyarországon 220 000 tanácstag kezdte meg a községekben, járásokban, a városokban és a megyékben a helyi közigazgatási és önkormányzati szervek kiépítését. Baranyában tizenkétezer tanácstagot választottak. Az első napoktól az államigazgatási-közéleti munkában tevékenykedik Takács Jánosné, a szigetvári Városi Tanács végrehajtó bizottságának tagja és Gruber Ferenc véméndi tanácselnök, megyei tanácstag. Gruber Ferenc Szigetvárott született Takács Jánosné. 1930-tól negyvennégy évig dolgozott a Szigetvári Cipőgyárban: 12 éves kislányként kezdte a munkát, tizennégy év után szerezte meg a szakmun- kásbizonyítványt, cipőfelsőrész- készítő lett. A gyári pártvezetőségben 1945-től dolgozott, majd öt évvel később megyei tanácstagnak választották meg. — Az első tanácsülés nagyon ünnepélyes volt — emlékezik Takács Jánosné — és én már a másodikon felszólaltam. Úgy kezdtem, én csak egyszerű szavakkal tudom elmondani, kevés a zsír, az élelem, nehéz körülmények között dolgoznak a cipőgyárban az emberek. S azóta nem is emlékszem olyan tanácskozásra, amelyen ne lett volna mondanivalóm. Adatokkal alapoztam meg mindig a véleményemet. Jól ismertem nemcsak a szigetvári Városi Tanács, hanem a megyei tanács osztályainak munkáját is, mert állandó vendég voltam náluk. — ön többféle érdeket képviselt: egy gyári kollektíváét, a választókörzetét és a városét. Hogyan egyeztette össze eze. két az érdekeket a munkájában? — Mindig igyekeztem reálisan értékelni. A megyei tanács mellett működő gazdasági bizottságnak is tagja voltam, ismertem a megyei fejlesztési lehetőségeket, ezek tudatában kértem támogatást a városnak. Emlékszem, az egészségügyi mi. miszter is itt volt, felszólaltam a szigetvári kórház ügyében. Elmondtam, mennyire fontos ez a létesítmény a városnak, de nem hallgattam e| őzt sem, milyen szép eredményeink születtek a szocialista brigádok összefogásával. örülök, mert egy kicsit én is tettem azért, hogy megépüljön a szigetvári kórház.- A liatal tanácstagok a példaképüknek tekintik önt itt, Szigetvárott — Ök képzettebbek. Nekem a hat elemivel a munka közben kellett megszereznem a politikai, közéleti ismereteket. Elmegyek, meghallgatom a fiatalok beszámolóit, segítem őket. Amit tanácsolok nekik, ne bólogató Jánosok legyenek, tudjanak harcolni azokért a feladatokért, amiket vállalnak. És ami a legfontosabb, szeressék oz embereket. Engem . itt Szigetváron mindenki ismer, meg- tclál a problémáival. Meghallgatom az embereket, nemcsak a saját körzetemben. Most újítják fel az Ilona utcát. A lakók megállítanak, „Kicsi néni! — csak 'így szólítanak. — Meglesz ám a járda, köszönjük." Nem várom a köszönetét, csak örüljenek az emberek . . . * Gruber Ferenc a felszabadulás után Jugoszláviából települt Magyarországra. 1950-ben, tizenkilenc évesen a Szentdé- nesen megalakult termelőszövetkezet elnökének választották. De még ez évben beiskolázták a tehetséges, rátermett fiatalembert a közigazgatási tanfo. lyamra. A tanácsi munkát Nagypallon kezdte a községi tanács végrehajtó bizottságának titkáraként. Néhány napja szívinfarktussal jött haza a kórházból, otthonában beszélgetünk. „Látja, ebbe a harminc évbe ez is belefér” — mondta. Az első évek erőfeszítéseiről így vall:- A községfejlesztési hozzájárulást 1957-ben vezették be. Addig nemigen volt lehetőségük a fejlesztésre a tanácsoknak. Nagypallon úgy segítettünk magunkon, hogy az elhagyott gazdasági épületeket eladtuk. Akkoriban kétezer forinton megvehettünk .négyszáz méter járdának való kőlapot, és eg.y nyáron a ga-zdák lefektették az utcában. . — Tizennyolc éve Vémónden dolgozik. — A nyugdíjat is itt szeretném megérni. 1963-ban kerültem ide tanácselnöknek. Addigra elvégeztem a levelező tagozaton a középiskolát, majd a hároméves tanácsakadémiát. Az első feladatom Véménden a társközségek csatlakozásának, a községi közös tanács megalakításának előkészítése volt. Hogy a szomszéd községekben is megismerjenek, elfogadjanak az emberek, két évig társadalmi munkában csépeltem.- Hogyan Ítéli meg a község fejlődését az alatt a csaknem húsz év alatt? — Szerencsés helyzetben voltunk, mert az intézményhálózatunk alapjai kiépültek, ezeket a régi házakat kellett korszerűsítenünk. Százszemélyesre bővítettük az óvodát, húszszemélyes bölcsődét építettünk, felújítottuk a kultúrházat. Jól felszerelt rendelőnk, fogászatunk van, helyet biztosítottunk a szakorvosi rendeléseknek is. De az elsők között, és rendkívül rövid idő alatt megoldottuk a község vízellátását is. Ami nagy gondunk, és ezt még szeretném a következő években, a nyugdíjig megvalósítani: a körzeti iskola megépítése. Kinőttük az épületet és nem tudjuk behozni a gyerekeket a társközségekből sem. Ha ezt megoldjuk, úgy érzem, fellélegezhet ez a község, és -több lehetőségünk lesz a szomszéd falvak fejlesztésére is- ön 1973-tól a megyei tanács tagja. — Először meglepődtem, amikor megválasztottak. Egyszerű ember vagyok én. De o körülmények arra kényszerítettek, hogy hallassam a hangom, mert a tervgazdasági bizottságban, amelyben dolgozom, szinte egyedül képviseltem a községeket. Gáldonyi Magdolna Amerikai iskolában magyarul tanított Illetni Buda A Magyarok Világszövetsége megbízásából két évig az Egyesült Államokban tanított Pintér Tamás, a Tanárképző Főiskola angol tanszékének oktatója.- A New Orleans-i első év után a Louisiana állambeli Albany városába kerültem — meséli Pintér Tamás. — Ezt a települést magyarok népesítették be a tízes években, akik kezdetben fakitermeléssel foglalkoztak, majd birtokukba vették a kitermelt területet. Az ott élők nem fogadták be a magyarokat, a városka neve New Budáról Albanyra változott. A kétnyelvű oktatás problémája a negyvenes években már jelentkezett. Hogy ez milyen nehézségeket okozott, arra elég egy példa: 1969-ben sikerült először a kínaiaknak kivívni, hogy őket a saját anyanyelvükön oktassák az Egyesült Államokban. — Ki támogatja anyagilag a kétnyelvű oktatást?- A szövetségi kormányhoz kell kérvényt beadni, ahol ezt elbírálják, és meghatározott ideig — általában 2—3 évig — biztosítják a fedezetet. Albany- ban én voltcm a második tanár Magyarországról. — Hogy zajlik a tanítási nap egy ilyen iskolában?- Reggel nyolctól fél négyig voltak óráim az első két osztályban. A tanítandó anyagot négyen állítottuk össze: a programvezető igazgató, az amerikai tanár, a segédtanár és jómagam, A segédtanárt arra az esetre szerződtették, ha én nem beszéltem volna angolul. Nemcsak magyar nyelvet tanítottam, hanem matematikát, művészeteket, testnevelést is — magyarul. Amit az amerikai tanár megtanított a gyerekeknek angolul, azt én is megtanítottam nekik mágyarul. Úgy köny- nyítettem, hogy például a matematika szöveges feladatok szavai adták a nyelvművelés példaszövegét is; testnevelésórán pedig különböző gyümölcsökkel játszottunk váltóversenyt, hogy az így tanult szavakat megint más órán hasznosíthassuk. Az angol mellett ezáltal a gyerekek „magyar" gondolkodásmódját is erősítettük, jobban rögzült bennük az anyag. Meglepetéssel figyeltem, hogy a gyerekek már első évben észrevették, hogy a magyar nyelv teljesen különbözik az angoltól, azaz hiába gondolkodnak „angolul", azt nem tudják használni a magyar nyelvben. A második évben szinte már tudatosult bennük, hogy hasonló gondolkodásmóddal is példákkal képtelenek értelmes mondatokat képezni mindkét nyelvben. Többnyire kétféleképpen tanítottunk: vagy én beszéltem az egész osztálynak mondjuk tíz percig magyarul, és utána jött az angol, vagy párhuzamosan foglakoztunk kisebb csoportokkal egy órán belül forgószín- padszerűen. — Csak iskolásokat tanitott? — Igen kevés szülő beszélt magyarul, mivel én már a 4—5. generációhoz tartozók gyermekeit tanítottam. Az esti népiskola - communitiy class — osztályaiban a felnőttekkel foglalkoztam. Az ottani egyetemen is adtam órákat olyan pedagógusoknak, akiknek már volt diplomájuk, de magyart is szerettek volna tanítani. Egyébként a következő tervezet most van a szövetségi kormánynál — mondja befejezésül Pintér Tamás —, így egyik kollégám hamarosan utazhat a program folytatására vissza Amerikába. Hamar László Tíz hónappal a bankrobbanás után Lezárult a vizsgálat a Nemzeti Bank kazánházában történt robbanás ügyében A Baranya megyei Rendőrfőkapitányság október első napjaiban befejezte a vizsgálatot a pécsi banképületben bekövetkezett robbanás ügyében. Mint emlékezetes: 1980. január 10-én a késő esti órákban robbanás történt az MNB Baranya megyei Igazgatósága Geisler Eta utcai székházának az alagsorában. A robbanás következtében egy személy megsérült, s mintegy 15 millió forintra becsülhető az épület károsodása. A rendőrség megállapításairól Juhász András rendőralezredes, a megyei főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője adott tájékoztatást:- Mindenekelőtt: miért húzódott ilyen hosszú ideig a vizsgálat? — Az ilyen jellegű vizsgálatoknál a rendőrség a bizonyítékok összegyűjtése során beszerzi a szakértők, a szakhatóságok véleményét. A banképületben bekövetkezett robbanás okának, körülményeinek a tisztázásához többek között tűzszerész, energia-, építési, statikus-, tüzeléstechnikai, gáz-, valamint villamos szakértő nyújtott segítséget. S mivel bizonyos részkérdésekben nem volt azonos állásponton valamennyi szakértő, ezért indokolt volt az országos hatáskörű Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság felülvéleményezésének beszerzése is. Az alapos és körültekintő szakértői munka hosszú időt vett igénybe és ezért húzódott tíz hónapig a vizsgálat.- Sikerült-e egyértelműen kideríteni a különösen nagy kárt okozó robbanás okát? — Az összes adat igen. alapos értékelése alapján kijelenthetem, hogy a büntetőeljárás törvényes feltételei nem állanak fenn, mert sem szándékos, sem gondatlan bűncselekményre utaló adatok nincsenek. Már a robbanás utáni első órákban egyértelműen kiderült, hogy nem robbanószerkezet, hanem valamiféle gázrobbanás idézte elő a balesetei. Sikerült kizárnunk azt a korábbi feltételezést is, mely szerint vezetékes gázszivárgás történt. A végleges megállapítás: a kazán rossz működése miatt követkézett be a robbanás. A körülmények szerencsétlen összejátszása, a légköri viszonyok kedvezőtlen alakulása miatt nem volt meg a kellő légcsere a kazánházban. A kazánból kiáramló gázok és a levegő robbanóképes elegyet alkotott. Ez a kazán egyébként nem magas nyomású gőzkazán, hanem egyszerű melegvízkazán.- Máshol is működnek hasonló berendezések?- Baranya megyében 3000, országosan 36 ezer hasonló rendszerű kazánt használnak, lényegében azonos fűtési, tűz- kezelési gyakorlattal. Tehát úgy, ahogyan a banképületben üzemeltették a kazánt. A kazánházak, akárcsak rés- nyire is nyitva hagyott ajtói vagy ablakai elégségesek a kellő légmozgásra. A banképületben történtekhez hasonló robbanás esélye tehát még tízezrelékekben sem fejezhető ki. A robbanást okozó kazán helyének természetes légcseréjét, a kazán megszokott jó működését a már említett külső tényezők is hátrányosan befolyásolták. A véglegesen kialakított szakértői vélemények szerint a véletlennek is döntő szerepe van a súlyos esemény bekövetkezésében, Arra is egyértelmű megállapítást tettek a vizsgálatban közreműködő szakemberek, hogy olyan mennyiségű égéstermékek halmozódtak fel a kazánházban, mely mennyiség a köztudatban nem ismeretes mint veszélyforrás. Több tényező együttes találkozása, esetén viszont igen súlyos eseményt okozhat. E. A. Nem kampányszerűen Gyerekek a parkokért Általános iskolák, a Parképítő és a Városi Tanács együttműködése Nagyon jó és hasznos kezdeményezésről kaptunk hírt a napokban: a pécsi parkok gondozását, rendben tartását elvállalták az általános iskolások. Természetesen a zöldterületek állandó gazdája továbbra is a Kertészeti és Parképítő Vállalat. Csakhogy a cégnek mindössze 160 parkfenntartó dolgozója vön, s ez a létszám meglehetősen kevés. Az általános iskolások az ő munkájukat segítik, egészítik ki. Feladatuk a meglévő parkok, játszóterek, közterületek gondozása, tisztán tartása. Iskolások már korábban is vettek részt hasonló munkában, csakhogy a régebbi és a mostani forma között alapvető különbség van. Amíg eddig pusztán egy-egy akcióban, kampányszerűen dolgoztak a köztereken, most a munka folyamatossá vált, s minden iskola felelős az általa vállalt körzetért. Ennek a kezdeményezésnek sokkal több az értelme és stabil eredménnyel biztat. Mert mi volt korábban? Az egy-két napos, esetleg egyhetes kampányokban lelkesen dolgoztak akik vállalták, s amíg az akció tortott, addig valóban rendben voltak a parkok. De csak addig! Azután már senkit sem érdekelt, hogy pár napon belül ismét minden csupa szemét, azokat sem, akik előtte rendbeszedték. Hogy végre megoldódjék ez a probléma, a Városi Tanács építési és közlekedési osztálya felkereste Pécs általános iskoláit és harminc oktatási intézménnyel kötött szerződést. Mindenhol örömmel vállalkoztak az állandó felügyeletre egy-egy játszótéren, parkban, s az iskola környékének zöldterületein. A felügyelet nem csupán azt jelenti, hogy a gyerekek, ha kimennek a játszótérre, maguk után is rendet tesznek, hanem állandó jelleggel összegyűjtik a szemetet, megöntözik a virágokat, ősszel összesöprik a hullott leveleket, a letört gallyakat, összeszedik a lehullott gesztenyét. Vagyis megtesznek mindent, ami a fenntartás körébe tartozik. A szakmai felügyeletről, szaktanácsokról a Parképítő Vállalat gondoskodik, s ők adják az iskoláknak a szerszámokat is. A gyerekek és a parképítő munkáját pedig a tanács ellenőrzi; mégpedig olyan formában, hogy a tanács félévente értékeli a közös munkát, s az elismerés sem marad majd el. Mindez természetesen nem mehet a tanulás rovására; a gyerekek a napközis vagy egyéb foglalkozás keretében gondozzák a parkokat. S azon kívül, hogy végre megoldódik a zöldterületek ( állandó tisztasága, még egy igen fontos dolgot elérhetünk: a gyerekeket még idejében ráneveljük a tisztaságra. d. cs. Az első napoktól az államigazgatási közéleti munkában
