Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-07 / 246. szám
Bányászok a városért - város a bányászokért A csillepályaudvar a város hátterével Az út itt Komló előtt hajtűszerűen megfordul. Lassítani kell. Szemben a hét dombra épült város immár jelképévé vált szobor: hét ásó. Itt a kanyar ölében pedig Komló címere betonból. Eddig színes virágokból alakították ki, az idén Szekeres István bányamentő szocialista brigádja száztíz óra társadalmi munkában betonból készítette el. Azt mondják, ezzel akarják jelképezni, hogy a bányászok és a város milyen szilárd szövetséget kötött. Új remények Még a népesen is ezen tűnődöm. Amikor a kis bányamozdony eltűnik az altáró torkában, összeszűkül o világ, valahol a város alatt zakatolunk a bánya felé, Mérei Emil országgyűlési képviselő, Kossuth- bánya üzemvezetője, a szerződésről beszél. Néhány pillana- tig még azt várom, hogy majd kimondja: mi komlóiak. A lokálpatriotizmusnak egy sajátságos megnyilvánulása évtizedek óta Komlón, az idegenek néha gúnyölódnak is ezen. Nem mondja a városhoz tartozásnak, a szűkebb pátria szeretetének egész más megnyilvánulásait sorolja.- Kossuth-bánya és Komló régen azonos fogalmak voltak, régen ugyanis csak ez az egy bányaüzem volt, ebből a gyökérből fejlődött a város, talán a több ezer komlói bányász ezért is tartja természetesnek, hogy Pécs felől jövet o mi transzparenseink köszöntik elsőként az érkezőket, mi tartjuk fenn a parkot is. S ho már a város kapujánál „járunk": ott az öregek szociális otthona, ud. varát nemrégiben parkosítottuk, az otthon alatt lévő fenyvesben sétautat építettünk, sokszáz teherautó földet és bányameddőt hordtunk ide. A város negyed- százados jubileumára építettük a díszkutat, az előkészítő körlet kőművesei végezték az építést, a gépészek konstruálták a vízcirkuláltatót, a réz díszgömböt egyik bádogosunk alkotta. A város két óvodájában a nyári felújítást és nagytakarítást mindig a Kossuth-bá- nyaiak csinálják, a szilvási városrészben hulladékanyagból, munkaidő után játékokat készítünk o játszóterekre, a nagyobbak számára a házaktól kissé távolabb, dühöngőt építünk, hogy a nappal pihenő bányászokat ne zavarja a gyermekzsivaj. A sikondai pihenőparkot persze saját dolgozóink számára építettük elsősorban, dehát tulajdonképpen az is a városé. Évente átlagoson 18 000 óra társadalmi munkát végeznek dolgozóink a városért, hiba lenne azonban csak erről beszélni, hiszen tulajdonképpen önmagukért, önmagunkért tesszük ezt. Talán ezt az együvétarto- zást jobban kifejezi, hogy a már említett öregek szociális otthonának vásároltunk egy diavetítőt, rendszeresen levetítjük a külföldi kirándulásainkon, utazásainkon készült diákat, elmeséljük élményeinket. Vagy: üzemünk öt szocialista brigádja felhívással fordult Komló valamennyi szocialista brigádjához, hogy a város 1981-ben harmincéves évfordulóján rendezett nemzetközi gyermekdalfesztivált anyagilag támogassák. Természetesen elsőként mutattak példát, sőt Sikondán építenék egy színpadot, ott is szeretnék, ha az üzem vendégeiként néhány kórus fellépne. Az üzemvezető szavai nyomán még javában ,o városban bolyongunk, miközben már o ll-es Kossuth szállítóaknán a bánya nyolcadik szintjére értünk. Egy pillanatra eszembe jut, hogy milyen rég volt, amikor a vízbetörést követően oz újdonságnak számító várpalotai pajzsos fejtésbiztosító berendezést mentették üt az aknán, aztán az 1972-es, 73-as tűzeseteket követően milyen szorongó érzéssel léptem itt ki a kasból. S most talán utoljára ereszkedtem le ezen az aknán. Újjászületőben Kossuth-bánya, jövőre üzembe helyezik az új Kossuth-aknát, ahol ipari televízió, a legkorszerűbb hírközlő- berendezések segítik a csaknem automatizált szállítást. Ez az akno és az l-es is majd nyugdíjba megy, az előbb a jobbra-bolra himbálózó kasban éreztem, hogy az öreg akno mennyire megroppant meggörbült az évtizedek során. Pillérében négymillió tonna szenet fognak még kibányászni az elkövetkező években. —... nemcsak o bányászok, az üzem, de a város is sokat tesz a bányászokért. Mérei Emil •riaszt fel gondolataimból, miközben a főkeresztvágaton szenesvonat húz el mellettünk. — Rendszeressé váltak a Kos- suth-bányai Munkásklubban rendezett fórumok,, amelyeken a város első számú vezetői minden kérdésre válaszolnak. Nem könnyű ez hiszen Komló fejlődése, az itt élő emberek élete, sosem volt zavartalan. Például a város lakói előtt vállalni kell a felelősséget, hogy elsősorban a bányászlakásokat építik meg. ezt a programot maradéktalanul teljesítik, miközben a többi Balogh László csapatvezető és Török László műszakból érkezik lakás lassabban készül. Ezer- hétszóz lakásigénylő van Komlón! Aztán nagy segítség a bányászok számára a sokszáz telek, amelyeken a már országos hírű komlói kiskeitmozgalom megteremtődött. Egy ereszkéhez értünk, innen mór közel von a 16-os telepi fejtés, a ma legjobban gépesített tömegtermelő munkahely a mecseki szén medencében. Ez az ereszke, ahol a SZOW—50-est leadták, a felsőpályás szállítóberendezéssel ezen keresztül látják el anyaggal a fejtést. Kossuth-bánya az elmúlt öt esztendőben a föld alatt és föld felett is megújhodott. A vágatok nagy része korszerűen biztosított, nőtt a bányabiztonság, sokkal kevesebb o baleset. Míg sajnos 1971 és 76 között tizenhat halálos baleset volt, szerencsére 1976 óta csak egyA fejtés légvágatóra érünk, okos kis műszereket helyeztek itt el. Az egyik a sújtóléget, a másik a szénmonoxidot méri, egy kilométerre innen a diszpécser nyomon követheti akár a tűz, akár a sújtólégveszélyt, de a műszerek automatikus berendezései a megengedettnél nagyobb koncentráció esetén az összes villamos berendezést kikapcsolják. Nyolcszáz tonna szenet termelnek ebben a fejtésben, oz üzem termelésénék harmadát innen szállítják. Régen legalább ötven fejtőkalapácsnak kellett volna naphosszat ugatnia, ugyanennyi segédvájárnak és csillésnek segédkeznie a jö- vesztő vájárok mellett, hogy ennyi szenet kibányásszanak. Most Czertel Elemér harminc- három esztendős vájár egyedül kezeli a maróhengert, amaynek egyik tárcsája 0,6, míg a másik 1 méter átmérőjű, a kettő mozgatásával 2,4 méter magasságban, 0,6 méter mélységben képes a szénfalat kidolgozni. Rajta kívül még húszon dolgoznak ebben a műszakban, itt a fejtésben. Amikor a maróhenger elhalad, néhányon dróthálót függesztenek fel, aztán előreléptetik a biztosító elemet. Egyiket a másik után, mintha tangóznának, úgy lépkednék az egyenként ötven tonna teherbírású, két hidraulikus tómmal ellátott biztosító szerkezetek. Balogh László csapatvezetővel a fejtésben is tudunk beszélgetni. A maróhenger nem csap nagyobb zajt, mint a szénnel terhelt kaparó, por sincs, a hengerre szerelt porlasztó át- nedvésíti a leomló szenet. A csapatvezető negyvenhárom éves, ebből huszonhetet itt húzott le Kossuth-bányán. Illetve négy hónapig Zobákon, amikor a tragikus végű tűz után szinte megbénult a bánya, egyetlen fejtés sem működött. Amikor Balogh László Debrecenből Komlóra érkezett már a kőműves szakmunkás bizonyítvány a kezében volt, az akkori széncsaták azonban olyan reménynyel töltötték el, hogy a bányában anyagilag, emberileg jobban meg tud majd kapaszkodni. — Nem is csalódtam. Nem mondom, voltak nehéz és keserű évék, persze most sem köny- nyű, itt van például ez a SZOW—50-es biztosítóberendezés, amely nagyon megköny- nyíti munkánkat. Sajnos még nem o legtökéletesebb, még nagyon sok bosszúságot okoz, amikor nem kapunk az elromlott elemekhez alkatrészt. De ha valaki megszereti ezt a szakmát, nem kívánkozik innen el. Néha ha kinn van dolgom o napon, csak nézem az órát. vánszorog, nem akar múlni az idő. Itt lent úgy elrepül, ného szeretném megállítani. Nemrég elgondolkodtam a régebbi bányásznapokon. A hatvanas évek vége feile külsőleg ugyanilyen ünnepélyesek voltak a bányász napok, mint most, de éreztük hogy beteg ez a bányászat Harmincéves voltam, az utób bi években ismét annyi minden történt, negyvenhárom vagyok, elrepült az idő, de most sokkal jobban érzem magam, re- ményteljesebb minden, mint régen. Török László telepszik mellénk, ő még csak huszonnyolc éves, eredetileg dízelmozdony-szerelő szakmát tanult, mindössze öt éve jött a bányába, először bányalakatosként dolgozott. . . — Gondoltam, ha már leszállók, akkor fejtésbe is elmehetek, sokkal több itt a pénz, a szakmám is hasznosíthatom. So. kan jönnek most, akiket csak a lakás csalogat a bányába, aztán elmúlik az idő, lassan megszokják a kemény munkát,-a sötétet, megszeretik munkatársaikat és még ha'másutt talán jobbak is a kilátások, ittmaradnak. Ilyen a bánya, nehéz megszokni, nehéz ezt a munkát megtanulni, de elhagy, ni is nehéz . . . — Elértünk már itt a fejtésben műszakonként 13 tonnás teljesítményt is. Ez még néhány éve is elérhetetlennek tűnt a Mecsekben. S nem is rajtunk múlik csupán. Ezek az emberek itt — mutat Balogh László a társaira — akkor a legdühösebbek, ha valami akadályozza őket a munkában. Már hétszer nyertük el gz „aranykoszo. rús” szocialista brigád címet, az elmúlt esztendőben éppen a már említett gondok miatt csak az „ezüst" sikerült. A gépi berendezés még nem úgy működött, amint kellett volna. De mi annak is örülünk, hogy az idén a gondokról beszélni már nem számít ünneprontásnak, mint annyi éven keresztül, amikor a dolgok mélyére nézve más sem volt, mint gond. — Nekünk is, a városnak is talán ezért is valóban ünnep a mostani bányásznap . . . Folyik a munka a föld alatt 980. -SZEPTEMBER 7. GAZDASAGPPLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Lombosi Jenő
