Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-07 / 246. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1980. SZEPTEMBER 7. A Ho Si Minh park az Uránvárosban Pioksza László felvételei Parkról parkra Eleget törődünk-e velük? Azt hiszem, a megszokott fel. cím helyett e másik már elárulja az olvasónak, miről lesz szó az alábbiakban. S hogy ezúttal a pécsi parkok legyenek a kószálás tárgyai, annak egyszerű a magyarázata: augusztus 20-án új parkkal, s egy régi park új játszószereivel gazdago. dott a város; ismervén pedig parkjaink általános állapotát, hajtott a kíváncsiság, vajon milyenek a frissen avatottak. Park- ról parkra járván Horváth József, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat igazgatója és Kalla Gábor, a vállalat zöldterület-gazdálkodási osztályvezetője volt a kísérőm. 4 Nos, a legifjabbnál, a Ivov- kertvárosi „népligetnél" kezdtük. De előbb egy pillantást vetettünk az Erika utcai „gyöngyszemre”. Minden szép, gusztusos, a petúnia szelíd illata keveredik a diszkréten csobogó szökőkút vízszagával. A parkőr szorgoskodása nyomán semmi szemetet nem látni, ám... Kalla Gábor hívja fel a figyelmemet: az öt szemét- gyűjtő edényből (á 1800 Ft) három már nincs meg. Hát igen . . . voltak, akik nem bírták elviselni e park szépségét. A nagy park csendes reggelén elandalodtunk a hely szépségén. Igazán meg lehet érteni a minapi avatóünnep vendégeit, a város vezetőit, hogy nehezen mozdultak odább egy másik avatásra. A park gondnoknője azonban közli: az igen népszerűnek jósolt kötélpálya estétől reggelre használhatatlanná vált. A drótkötél a csigával és az autóköpennyel bénultan hever a térség közepén, a végén a 20 mm-es vas, amivel a túlsó tartóbakra feszítették, kettétörve, a másik fele a gerendában. Ügy vélik, az éjszaka többen — felnőttek! - csimpaszkodhattak a Játékra és a túlsúlyt nem bírta el a berendezés. Erre mondják kísérőim, hogy amikor játékokat terveztetnek,' mindig mondják: olyanra csinálják, hogy ha éjszaka a legközelebbi kocsmából jövő három részeg kipróbálja, azokat is kibírja. Akkor a gyerekeknél sem lesz baj. * Nem tudom, Szatyor Győző gondolt-e ilyesmire, amikor re- mekbekészült játékai közül a hinták láncos felfüggesztésén munkálkodott. Még tíz nap sem múlt el az avatás után, s a parkőr már eltanácsolta a gyerekeket a legkedveltebb hintától. Megnéztük a felfüggesztést: a tartó láncszemek már annyira elmaródtak, hogy az egészet csak a lélek tartotta. A „vár” mennyezetén egy desz ko félretolva ... A parkőr mondja: ő naponta helyreteszi, de valaki éjszakánként konok makacssággal ismét felfeszíti. Tettye . . . egy szép álom! Még viráadíszben oompázik, az árnyatadó fák között csend van. Igazi pihenőpark. Bár csak több Tettyénk lehetne . . . Elszomorító látvány a Barátság kútja Lvov-Kertvárosban Egy másik csendes pont: a Balokány-liget, vagy ifjúsági park. A Zsolnay utca eszeveszett forgalma az egyik oldalon, a vasútvonal a másikon és a kettő között mégis pihentető a csend. Legalábbis ekkor, amikor éppen nincs beat-kon- cert. A szép park legnagyobb attrakciója a forrásokkal táplált tó, amitől azonban ezúttal egyáltalán nem voltam elragadtatva. Koszos, büdös, tejeszacskótól kezdve minden szemét megtalálható benne. Pedig — mondják kísérőim — most istenesen tiszta és egyébként is augusztus 20-ra tisztították ki. Egy állandóan cserélődő vizű tónál ez az állapot természetellenes. Ahol a felszínt nem borítja összefüggő szennyréteg, látni az úszkáló apró „szeméthalakat” és a túlzottan sok no-- vényzetet. Amikor pedig amurokat telepítettek ide, azokat kifogták. Pedig a Balokány-tó- ra aligha adtak ki horgászati engedélyt. Különben az „erős fiúk” kezenyoma itt is felfedezhető megrongált padok és tönkretett sziklakért formájában. Csupán egy pillantást vetünk Üjmecsekaljára, ami akár Pécs legnagyobb parkja lehetne, oly sok itt a házak között o zöid. Valóban sok? Vagy csak a többi városrészek sivársága kelt ilyen optikai csalódást? A legszebbre, a főtérre, amit oz év minden szakában Pécs egyik figyelemreméltó ékszerévé avatja a virágpompa (és ezt szemlátomást elfogadják az uránvárosiak is) most nem figyelünk. A „nagy játszóteret" keressük fel, ami Ho Si Minh-ről történt elnevezése idején még valóban nagy volt. Most már csak egy falat, s az is teljes felújításra szorul, de pillanatnyilag kétséges még: felújítják-e vagy elnyeli a maradékot is a nagy sportegyesület. Pedig most már azok hozzák ide, e védett játszótérre gyermekeiket, akik hajdan maguk is itt tanultak hintázni, libi- kókázni. Utunk a 48-as téren ért véget. Oda azért mentünk, hogy meggyőződjünk a közben kapott hír igazáról, amiben egyébként nem volt okunk kételkedni. Ugyanis a távfűtő-gerincveze- ték’et építő DÉLVI ÉP-emberek valóban a fákhoz szögezték a munkaárkok védőkorláta it. Az összegezés pedig? Néhány óra tapasztalatait adtam közre, amit ki-ki kedvére egészíthet ki saját tapasztalataival, mert ezeket — sajnos — csak gyarapítani lehet, cáfolni nem. Mi, pécsi polgárok a kelleténél kevesebbet törődünk parkjaink rendjével. Pedig igencsak elkellne egy kis törődés. Egy ici-pici példa: Lvov-Kertvárosban most fogják negyedszer felújítani a Barátság-forrást. És ennek mennyi párja van! Idén 24 millió forintot terveztek Pécs zöldterületeinek a fenntartására, ténylegesen ennél valamivel kevesebbet használhatnak fel, kb. annyit, mint tavaly. Csakhogy közben megnőtt a parkterület és felemelkedett egy csomó parkfenntartási anyag ára is. A társadalmi segítés pedig, amire oly nagy szükség lenne, igen lassú léptekkel halad előre; jelenleg a ráfordítások alig 1 százalékát fedezi. Hát ennek kellene valamiképp növekednie. A gondosság, a törődés, a rongálok, károkozók féken- tartása — illetve, ha gyermekekről van szó, azok gondos nevelése — már nagy hozzájárulás lenne. Az Erika utcai szeméttartók: 5400 forint, a Barátság-forrás minimum 10 000 forint, a kötélpálya pár száz forint, a Balokány-tó újratisztítása talán több tízezer forint ... És még az a sok minden, amiről nem írtam. Lám csak, milyen gyorsan össze lehet szedni egy nagy csomó, fölöslegesen kiadandó pénzt? Az előbbrelépés lehetőségeiről beszélgettünk és újra meg újra oda lyukadtunk ki, hogy a tanuló ifjúságot kellene valamiképp mozgósítani; azt az ifjúságot, amely e város majdani gazdája (esz. Hársfai István A pellérdi telep egyelőre csak tervekben él Meddig bírja a Megyeri út? Cél: napi 31 helyett 40 ezer köbméter szennyvíz biológiai tisztítása A telepiek nem éppen jókedvükben mondják: „Ha a városban valamiért akadozik a vízellátás, az mindenkit foglalkoz. tat, de ha egy zápor után elúszunk a szennyvízben, az csak ránk tartozik, telepen belüli ügy.” Pécs napi vízigénye 60- 70 000 köbméter, a Megyeri úti szennyvíztelep a becslések szerint naponta 45—50 000 köbméter szenyvizet fogad, ebből biológiailag napi 31 000 köbmétert képes csak megtisztítani, a többit hordaléktól és nagyobb idegen anyagoktól megszabadítva engedi a Pécsi-vízbe, a záporcsúcs napi 60-70 000 köbmétere meg özönvízként megy ót a telepen. A szennyvíz valóban csak a telepiekre tartozik? Nem, egyáltalán nemcsak kerítésen belüli ügy, bár ők — mondhatnám úgy is — saját orrukon érzik. Gyakran tudósítottam a pécsi szennyvízgondokról, elkalauzoltam olvasóinkat a szennyvíz- telepre, a kertvárosi zagytóhoz, az épülő granulálóhoz, tolmácsoltam a szakemberek és az illetékesek gondjait, ború- és derűlátó nyilatkozatait. Felvázoltam a végleges megoldást jelentő pellérdi szennyvízteleppel kapcsolatos elképzeléseket, konkrét terveket, bemutattam az ideiglenes megoldást jelentő Megyeri úti szennyvíztelep napi 40 000-es bővítésére tett erőfeszítéseket. A pellérdi telep egyelőre csak tervekben él. Jóidéig a Megyeri úti telep teljesítménynövelése jelenti a megoldást, ezen fáradoznak a telepiek, a Pécsi Vízmű, az UNIBER, a Városi Tanács es a kivitelező. r Uj berendezések átadás előtt A telepbővítést nem a szándék, hanem a pénzhiány és legfőképpen a kivitelező patópál- uras, „ej, ráérünk arra még” felfogása hátráltatja. (Több, azóta elcsúsztatott átadási határidőt írtunk.) Azért történt egy s más a pécsi szennyvíztelepen az utóbbi években. Végleges átadás előtt áll az iszapátemelő, egy éve indításra vár a centrifugaállomás, nemsokára a granuláló berendezést is átadják és megépül a granulálónak pakurát szállító vezeték. Az 'iszapkiegyenlítők és a poli- elektrolit bekeverő berendezés hiányán múlik, hogy nem üzemel a centrifugaállomás és az egyre zsugorodó kertvárosi iszaptóba engedik ki az iszapot. Az elöntést megakadályozó mentesítő átemelő tervei kivitelezőre várnak, a Városi Tanács a pénzügyi fedezetének előteAz egyik 800 köbméteres levegőztető működés közben remtésén fáradozik. A jelenlegi napi 31 000 köbméter helyett akár 40 000-et is biológiailag tisztítva engedhetnének a telepről a Pécsi-vízbe, ho: meglenne az 1,6 megavolt amperes transzformátorállomás — talán 1982 végére elkészül -, ami a telep teljes villamosenergiaigényét biztosítaná; ha elkészül a homokszűrő és megoldják a telepen belüli iszapelőkészítést. Ha jön a záporcsúcs És addig? Kórász Vilmos, a szennyvíz- tisztító és hasznosító üzem vezetője : — A városi csatornahálózatba elméletben nem kerülhet csapadékvíz, de az eső és kiadós záporok után oz elaggott csatornarendszérnek és az illegális csapadékvíz-bekötéseknek köszönhetően a telepre zúdul be az égi áldás. Ha meglenne a megkerülőrendszer, az legalább onnyiban segítene, hogy a biológiailag tisztitó technológiára valóban csak 31 000 köbméter menne, és a felesleget mechanikai tisztítás után kiengedhetnénk a Pécsivízbe. így viszont a biológiai sorunk is csődöt mond. Végtére is nem mindegy, hogy naponta hány ezer köbméter szennyvízzel károsítjuk a környezetet, és az sem, hogy záporcsúcsnál a homok és rácsszemét egy időre megbénítja a szivattyúinkat és egyéb berendezéseinket. Követelmények és távlatok Az üzemvezető végigkalauzol ’a szennyvíztisztító telepen. Szemtanúja lehetek a mikroorganizmusok hasznosításának, ugyanis a szennyvízben levő lebegő szerves anyagot a mikroorganizmusok bontják le. A lényeget látva és hallva, magom is meggyőződöm: hosszú távon a Megyeri úti telep képtelen megoldani a rohamosan fejlődő város szennyvízgondjait. Mert egy szennyvízteleptől joggal elvárható: az oda érkező valamennyi szennyvizet bioló. giailag tisztítva engedje ki az élővizekbe, hogy megfelelő mennyiségű és jó minőségű ipari vízzel lássa el az ipari fogyasztókat, hogy a kibocsátott iszapot ne a környezetet szennyező és büzlő iszaptavakba vezesse, hanem centrifugálós vogy gra- nulálás után átadja a mező- gazdaságnak, hogy a telep az igényeknek megfelelően bármikor továbbfejleszthető legyen. A Megyeri úti szennyvíztelep az ott dolgozók emberfeletti áldozatvállalásával sem képes hosszú távon valamennyi vele szemben támasztott követelmény kielégítésére. Murányi László Az utóülepítő a forgó híddal Proksza László felvételei
