Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-28 / 267. szám
980. SZEPTEMBER 28. NEMZETKÖZI MAGAZIN DN HÉTVÉGE 7. Jurták és emberek 1921-ben győzött a mongol nép imperialistaellenes, feudalizmus-ellenes, demokratikus forradalma. Az új állam, a Mongol Népköztársaság kiszakadt a kapitalista világgazdaságból, s megszabadult annak hatásaitól. A jurták népe a forradalmi demokrácia kiépítésével és megerősítésével, a gazdaságirányításnak állami kézben történt összpontosításával létrehozta a népgazdaság új rendszerét. Ebben az új rendszerben az állattenyésztés fontos szerepet kapott, amelyet mindmáig meg is őrzött. Az idei tavasz szeszélyes időjárásával sok gondot okozott a mongol állattenyésztőknek, de gondos munkával végül sikerült megoldani az állatok áttelelését. Képünkön: Sadav és munkatársnője Ojuncsimeg a jószágokat legelteti. A Mongol Nagy Népi Hurál képviselője, gyapjút nyírja. Njambu, az értékes Négy világrész 35 országában Interflug gépek A Német Demokratikus Köztársaság Légiközlekedési Vállalata, az Interflug, 1955 szeptemberében indította meg első polgári légijáratát. 1956 és 1979 között az Interflug-gépek több mint 15 millió utast szállítottak, és kereken 140 ezer tonnányi légifuvart, légiposta-küldeményt továbbítottak. Az Interflug-gépek 117 ezer kilométer hosszú vonalhálózatot járnak be, és négy kontinens 35 országának 58 városát érintik. Részt vesz az Interflug az úgynevezett Charter-forgalomban is, és Európa, Ázsia, Afrika, valamint Észak-, Közép- és Dél- Amerika 92 országának 200 városába küldi el ennék keretében gépeit. Az utasforgalom mellett évtizedek óta ott találjuk a repülővállalat gépeit a mezőgazdasági munkák segítségénél is. 1979 óta rendszeres repüléseket végez a vállalat geológiai célokkal. Az élelmiszeripar fejlesztése Az Eszék melletti Dárda (Horvátország) agráripari kombinátja, a „Belje", az 1985-ig terjedő időszakra fejlesztési tervet dolgozott ki élelmiszeripari kapacitásának bővítésére. A mintegy 700 millió dinár összegű beruházások keretében többek között felújítják Mece-ben, Beli Manastirban és Gajicban a vágóhidakat és húsfeldolgozó üzemeket. A hústermelő üzemegységek kor- szerűsíténél többek között holland gépeket szerelnek fel. A fejlesztési tervek között szerepel az „alvállalkozókkal” való együttműködés fejlesztése is, akik előreláthatólag 700 ezer sertés és 70 ezer szarvas- marha hizlalását vállalják. Mindez lehetővé teszi a „Belje" számára, hogy jelenlegi termelését 50 százalékkal emelje. A közúthálózat fejlesztése a Szovjetunióban Az elkövetkező tizenegyedik ötéves tervidőszokra (1981 — 1985) vonatkozóan szovjet közgazdászok jelentős fejlesztési programot dolgoztak ki. A Szovjetunióban o gazdaság optimális szintű működéséhez o szállítási rendszer fejlesztését fokozott erővel kell elvégezni. A szállítási infrastruktúra fejlesztésére már eddig is jelentős összegeket fordítottak. A vasúti pálya hossza 30 ezer kilométerrel nőtt, a vízi utaké 12 ezer kilométerrel, a kőolaj-és földgáz-vezetékeké 165 ezer kilométerrel, o közutak (autóutak) hossza pedig 539 ezer kilométerrel növekedett. Mégis, miért van szükség ezen szállítási útvonalak fokozott ütemű tevábbi fejlesztésére? A 60-as években jelentkeztek a szállítási rendszer hiányosságainak első jelei. Már ekkor komoly mértékben fokozták az útépítés ütemét. Ennek eredményeként 1961—1979 között az ország szállítási útvonalai mintegy a duplájára növekedtek az ezt megelőző 43 éves időszakhoz képest. Ez a fejlesztési ütem azonban még így sem tudott lépést tartani az áruterme, lés fejlődésével. A fokozott árutermelés pedig fokozott áruforgalmat vont maga után: az utak áteresztő képessége elmaradt ezekhez képest. Meg kell jegyezni, hogy a szovjet szállítási rendszerben jelentős károkat okozott a második világháború, különösen a vasúti pályarendszer szenvedett nagy veszteséget. Nem lehet figyelmen kívül hagyni oz ország földrajzi és klimatikus viszonyait sem. Az ország déli részén a szállítási útvonalak kiépítése sokkal olcsóbb, mint az északi vidékeken. A Szovjetunió területének pedig számottevő hányada az állandó hó és fagy övezetébe tartozik. A zord klíma még a legjobb minőségű útburkolatot is „kikezdi”. Az utóbbi évek szállítási problémáit még az a tény is növelte, hogy az ország nyersanyagbázisa fokozatosan keletre tevődik át. így a szállítás volumene komoly mértékben növekszik. Az egyre növekvő kőolaj- és földgázkitermelés, ásványbányászat, szénbányászat, fakitermelés jelentős feladatot hárít a szállítási rendszerre. A fentebb felsoroltak közül külön figyelmet érdemel o kőolajkitermelés. A kőolajvezeték építése nem tud lépést tartani a fokozott kitermelés ütemével. Ezért a kitermelt kőolaj jelentős részét vasúton szállítják a fogyasztókhoz. Az 1951—1979-es időszakban a kőolajszállítmányok több mint kilencszeresére növekedtek és a szovjet vasutak összteherforgalmának mintegy 15 százalékát képezték. A fejlesztés időszakában fokozott figyelmet kell fordítani az autóutak építésére. Ezek hiánya — különösen a mező- gazdasági körzetekben — jelentős szállítási csökkenéshez vezet, fokozott termékveszteséget okoz. Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa nemrég ható. rozatot adott ki „Az országos közúthálózat építéséről, javításáról és fenntartásáról”, amelynek értelmében az 1981-19)35- ös időszakot tekintve 80 ezer kilométer hosszú autósztrádát kell megépíteni. 1990-re pedig be kell fejezni az első kategóriájú autóúthálózat kiépítését, mely jó összeköttetést biztosít az ország gazdasági központjai és városai között. Vjacseszlav Kosztyikov A Moszkva melletti autópálya (Fotó: APN — KS) „Fantaszta” klub Szófiában öt év múlt el azóta, hogy az első 15—20 lelkes fiatal összegyűlt a szófiai „Liljana Dimitrova” ifjúsági ház előcsarnokában, hogy kedvenc időtöltésének, a tudományos fantasztikummal való foglalkozásnak hódoljon. 1974-ben az Ifjú értelmiségiek klubja mellett megalakult szakosztály „Fantaszta” klub néven vált igen gyorsan népszerűvé. Különböző foglalkozású emberek kerültek a vonzáskörébe: diákok, tanulók, fiatal tudományos A mi-től az én-ig Elmélkednek a nyugati társadalmak lélekbúvárai: mi maradt a hatvanas évek diák- mozgalmaiból? Többségük arra a következtetésre jut, hogy a cohn-benditek kora lejárt. A mai fiatalok már nem firkantják Marcuse pro. fesszor újbaloldali nézeteit zászlóikra, lobogóik petyhüdten lógnak: kikerülik az eszmeáramlatok. A mostani „jö- vőnemzedéket” nem az ideológiák taszigálják jobbról- balról, ha elindulnak a barikádra, hanem inkább mindennapi elégedetlenségük, a holnaptól való félelmük. Az elmúlt időszak leghangosabb megmozdulásából, a zürichi diákok kirakatcsörömpöléséből legalábbis ez a következtetés vonható le. Meghökkentek a derék svájci város nyugalomhoz szokott polgárai, amikor fiaik randalírozni kezdték az utcákon, de még inkább akkor, amikor többségük a rendőrségen nem tudta okát adni dühkitörésének. Az alapin. dók - hogy a városatyák év. ről évre halogatják az ifjúsági kultúrcentrum felépítését, miközben az opera karbantartására milliókat költenek — csők ürügyként szolgált az ideológiai alap nélküli tör- ni-zúzni vágyásnak. A gumibotok és könnygázgránátok lecsillapították a szenvedé. lyeket és elkezdődhetett az okok keresése. A tekintélyes polgárság tekintélyes lapja, a Neue Zürcher Zeitung egyszerűen veszélyt látott a történtekben és követelte a kemény eljárást a „jogállam mérgezőivel" szemben, A Der Spiegelnek már sikerült elfogulatlanabb szemlélőként elemezni, amikor az okokat a felnövekvő nemzedéknek a szülők teljesítménymoráljával való szem. benállására vezette vissza. Igaz, a mindenkori fiatalság lázadásainak hátterét a pszichológusok mindig is a felnőttek értékvilágának a tagadásával magyarázták, s a kitörési kísérletek próbálkozások saját maguk helyének, szerepének, egyéniségének a meghatározására. Az önmegvalósítás formáit, az útkereséseket pedig a mindenkori társadalmi normák, illetve azoknak a tagadása határozza meg. Míg a hatvanas években ez a lázongás forradalmi színezetet öltött, addig napjainkban a zürichihez hasonló esetek már ritkán fordulnak elő. A mai fiatalok elfordultak a korábbi eszméktől. Igaz is, mi hajtaná őket? Az, hogy egykori vezéreik, mint például Rubin vagy Cohn-Bendit a memoárját írja és a televízióban lép fel, vagy — mint Eldrige Cleaver, a Fekete Párducok ideo. lógusa — férfinadrágbutiko- Ikat vezetnek? (Lett volna-e Magyarországon 1848 után akárcsak passzív ellenállás is, ha Kossuth Turinban kalapszalont nyit?) A Die Weltwoche című svájci hetilap szerint o közös lobogó alá tömörülő ideológiák helyett egy új életforma, az önimádat kezd hódítani a fogyasztói társadalmakban. „A konzumideológia olyan ti. pust kíván, aki csak arra törekszik, hogy előnyöket szerezzen a versenyben, és magát a piaci értékekre átszámítható fogyasztási cikkért kezelje.” És mivel a teljesítményre összpontosítás a magánélet minden részébe is bevonul, az egyén egyre inkább befelé fordul. A megnövekedett szabad idő és a munkától való elidegenedés tette, hogy a „lélekbúvárkodás és a köldöknézés", amely korábban csak egy szűk réteg sajátja volt, „demokratizálódott". Talán a modern élet templomaiban, a diszkóban a legfeltűnőbb ez a jelenség. Míg korábban a tánc a kapcsolatteremtés eszköze volt, ma már a párok elkülö. nülten rángatóznak az ütemre, és meredten nézik saját lábmozgásukat. „Könnyen kezelhető indi- viduolisták: alkalmazkodók, a konzumjavakra hangoltak, és nem érdeklődnek semmi iránt” — írja a Weltwoche a mai nyugati fiatalokról. És valóban, ez köti össze a szüleik státus-szimbólumait korán utánozni kezdő poppereket az amszterdami, üresen álló bérházakat elfoglaló dologtalanokkal, és a fogyasztói társadalom feszített teljesítményközpontúságától elforduló többi fiatallal: a tudomány, a kultúra és mindenekelőtt a politika iránti teljes érdektelenség. Elfogadják a technika áldásait, de újratermelésükért nem hajlandók semmit se tenni. Nem fenyegetőznek azzal, hogy megforgatják az egész világot, de nyugati szociológusok mégis arról cikkeznek, hogy nehezebb lesz szót érteni ezzel a nemzedékkel, mint az előzővel. A lecsillapodott lázadók energiáját mederbe lehetett terelni a fogyasztói társadalom érdekében (és a nadrág-szabók hasznára), de vajon az ener- vált individualistákat ki lehet-e mozdítani kényelmes elefántcsonttornyaikból? és ha sikerül is, az indulatok szabályozhatatlanná válnak — amint azt a zürichi példa mutatja. Lambert Gábor kutatók, írók, költők, festők. Ma a klub taglétszáma meghaladja a 120 főt. Az ifjúsági házban minden hétfőn és kedden este „A fantasztikum elmélete és története” című sorozat újabb előadására gyűlik össze a tagság, meghallgatják az irodalmi csoport tagjainak új alkotásait, érdekes ötletek hangzanak el. A klub több mint 1500 kötetnyi tudományos-fantasztikus irodalmat tartalmazó könyvtárral rendelkezik: a klubtagság lelkes gyűjtőmunkájának eredménye. —• „A jövő emberét a ma alakítja ki I" — ez a mi jelszavunk, amelyet nagyon komolyan veszünk — mondja Ata- nasz Szlavov, a klub vezetője. Ebből az alapállásból kiindulva állították össze a programot is, amely olyan tanfolyamokat és előadásokat tartalmaz, mint „Az alkotó személyiség önálló kialakítása”, „Az új típusú ember lehetőségeinek határai", „Autogén tréning és a test feletti uralom”, „Hogy birkózzunk meg az információ- áradattal?” stb. A klubhoz néhány olyan csoport is tartozik, amely a jövő konkrét problémáival foglalkozik. Ezek az ökológiával, a prognosztikával és futurológiával, elektronikával, a fantasztikum történetével és elméletével foglalkozó csoportok. Közülük a „legtermékenyebb” az irodalmi csoport. — Már régóta írok verseket, de néhány éve áttértem a „kozmikus" témára. A fantasztikum felmérhetetlen teret ad az alkotásnak —, ezek Bojka Ba- csijszka szavai, aki tagja a „Fantaszta" klub alkotócsoportjának. — Az embernek el kell jutnia az űrbe, de nem azért, hogy meghódítsa, hanem hogy megértse. Én biztos vagyok benne, hogy ez néhány nemzedék múlva valóra válik —, mondja Bojka Bacsijszka. g. i.
