Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-28 / 267. szám
DN HÉTVÉGE 6. KÖZGAZDASÁG 1980. SZEPTEMBER 28. ■flít/t/el a uílag e stádiumában is „Én azt szeretem hinni: Minden jobblelkű ember bizonyos vágyást hordoz szívében — habár sejtetlen is — magán, felebarátin 's mindenen a’ mi őtet környezi, szüntelen javítani.” — írta gróf Széchenyi István 1830-ban, a HITEL előszavában. ♦ A közelmúltban elolvastam az első kiadása 150. évfordulója alkalmából a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó által — hasonmás kiadásban — megjelentetett HITEL-1. Az érdeklődésemet a könyv iránt nemcsak a korábbi tanulmányaim, nemcsak az évforduló nyomán ért inspirációk fokozták, hanem a HITEL-ről Széchenyi Naplójában olvasottak is. A HITEL Széchenyinek nemcsak az első műve, hanem úgy is tekinthetjük, mint a magyar közgazda- sági irodalom első könyveinek egyikét. A kor társadalmi és gazdasági viszonyainak, Széchenyi köz- és elismert tevékenységének egyaránt tulajdonítható, hogy nagy érdeklődést váltott ki 150 évvel ezelőtt ez a könyv, mégha erről nem is minden tekintetben egyértelmű vélemények születtek. Ezt maga Széchenyi is előre sejtette, hisz művének megírása és megjelenése időszakában naplójában maga is utal aggályaira. Széchenyi életét, jobbító szándékú kezdeményezéseit, vállalkozásait jól ismerjük, eredményeiben napjainkban is részesülünk. Most mi, akik a Hitel megjelenésének 150. évfordulóját megéltük, elgondolkodhatunk például azon, hogy: Hogyan is gondolkodott Széchenyi? Mit mondott, mit javasolt kortársainak, s miért azt mondta, amit mondott, s miért azt javasolta, amit javasolt? Milyen megállapításai, javaslatai késztetnek egyetértő gondolkodásra napjainkban is? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tehetünk vagy tehetnek fel még jó néhányat önök is. S a könyv elolvasása segít a válasz keresésében. Az ajánlás, a tudnivaló, az előszó, a bevezetés, s a néhány a' tárgyat megelőző észrevétel elolvasása jól készíti fel az olvasót a tartalmi kérdések áttekintésére; az egyes fejezetcímek önmagukért beszélnek. Lássuk csak ezeket: A' magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene. A’ Magyar nem bírja magát olly jól, mint körülményi engednék. A’ magyar gazda ma nem viheti mezeit a' lehető legmagasabb virágzásra. Magyarország kereskedése nincs. Mit kell tenni, 's min kell kezdeni? S mind ezekhez a bérekesz- tés és a végszó címszavak alatt írtak szervesen kapcsolódva, együttesen jó áttekintést adnak egyrészt Széchenyiről, a köz- gazdasági gondolkodóról, múlt század közepi gazdasági viszonyainkról, s az emberi magatartás értékeiről és hiányosságairól. Az olvasás élményét mellőzve — figyelembe véve a terjedelmi korlátokat is —, csupán arra vállalkozom, hogy Széchenyi HITEL című munkájának mai értékét — 150 év elmúltával — „magvas gondolatain" keresztül érzékeltessem. Természetesen nem törekedhettem a magvas gondolatok kiválasztá. sónál a teljességre, de még a teljes objektivitásra sem. ...emberi dolgokról... Nincs olly bölcs a' világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományit, mint viszont alig van olly tudatlan a földkerekén, kitül egyet ’s mást nem lehetne nagy haszon, nal tanulni. Sok ember a' régiségnek olly tisztelője, hogy egy faragatlan követ remeknek vél, ha tán valaha Cicero ült rajta, ’s néhány eldült vékony oszlopot, mivel sok századi, inkább csudái, mint p. o. a' Londoni Waterloo kőhidat, vagy a’ Simplo- ni utat, mert ezek csak néhány esztendeiek. Csak az a' valóságos bölcs Hazafi, ki lehetőt kíván ... Ő lélekderülten él, szomorú unalom nem öli óráig, 's a’ közjóért fáradozván, nem panaszkodik mindegyre hasztalan, hanem inkább felkeresni a’ hibákat, ’s azoknak kútfejeit nyomozza, kifejti ’s rajtok segít, ha lehet; ha nem lehet, nemesen tűri; — gyáva panasz szá- jábul nem hallatik. A’ hibákat pedig inkább magában keresi, mint másokban, mert magával parancsolhat, másokkal nem. Ha senki se tenné kötelességét, teszi ő, úgymint az igazi Hős, maga megáll, ha a’ többi futásnak eredett is. 'S mennyi számos jót tehetni Hazánkban, csak hogy bon a fide közhaszon legyen a’czél, 's ne fé- nyzzés, hírkapkodás, dicséret szom ja! Sokan azt tartják igazán Mester-szakácsnak, ki mindent rendkívül paprikáz, ’s csak azt ugyancsak Magyar embernek, ki azt szereti is. *r . . . mert hibát találni vajmi könnyű, ’s ahhoz mindegyik tud, de jobbat előállítani — bizony nehéz... Csak a’ gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében I ... nem a’ tanulás ’s tudományok mennyisége (teszi az embert okossá, hanem azok megemésztése ’s jó elrendelte- tése, . . . ... ha kislel kűleg makacson minden javítást kirekeszt, a’ legszebb, leghasznosabb ‘s leg- szükségesb előmenetelnek lesz gátja, hijábavalóságokon ’s szemfényvesztéseken alapul, 's annál veszedelmesb, mennél erősebben ragaszkodik hozzá a’ sokaság. ’Azon hadivezér, ki számos ágyút elfog, némellykor el is veszthet néhányat.’ Többször esik lóval ’s lórul, ki annak hátán sokszor jár, mint ki rá se ül. Sokban csalatkozik az, ki sokat próbál, ’s többször hibázik az, ki ébren van, mint a’ ki alszik. 'S csak olly tanácskozás szül bölcsességet ’s áraszt áldást az emberiségre, hol szabad, hidegvérű, tiszta át- 's belátás vezérli a' vizsgálatot ’s okoskodást 'S nem lelki, testi 's országbeli javaink dicsérete emelheti fel hazánkat, hanem hátramaradásaink 's hibáink nagylelkű elismerése, 's azoknak férfias orvoslása. Mindég csak azon kötelességekről szólunk, mellyekkel szüléinkhez köttetünk, azokrul soha vagy ritkán, mellyekkel gyermekeink iránt tartozunk, holott ezek még szentebbek. ’S nem az cselekszik bölcsen, ki hazaszeretetét abban helyezteti, hogy minden idejét annak dicséretére pazarolja, hanem inkább az, ki hátramaradásait fejtegeti 's boldogításában elő- segélleni fáradozik. A’ mi igazán jó 's kitűnő, nem kell annak dicséret; fénylik a' gyémánt magában is. Kell tehát ismerni hazánk javait, hiányit 's helyezetünk minden oldalit, 'mert csak így bírhatjuk valódilag jól magunkat. Hogy az országban a’ mi hátra van, előre menjen, ’s ne talán félre, ahoz ’legény kell a’ gátra ’s ember, a’ szó legvelősb értelmében I Ha valaki egy szinte ’oly világos igazságot, mint kétszer kettő négy, rekedt vagy gyenge szóval hirdet, tán senki se hiszi, mert tán senki se fogja hallani; de azon igaz szó, melly szabad mellbül derekasan hangzik, előbb utóbb elfogadásra talál. hitel. IRTA GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. PESTEN ióxai mmaa i. ^ is káiolti ottáit mi Nem kívánunk e inkább oly- lyan emberek köriben lenni, kiktül élni tanulhatunk, mint tanulhatunk, mint sem ollyano. kéban, kik nevetséges tanácsok 's faragatlan dicséretek által belsőnket nem kevésbé sértik, mint részrehajló vagy tán alaptalan okoskodásikkal untatnak? Mennél nagyobb a’ műveltség, annál több ágra oszlik minden tudomány, minden mes. térség, ’s mennél jobban elosz- lik, annál magasb lépcsőre emeltetik, mert minden ágán külön ember lévén azt legnagyobb tökéletességre bírhatja. .. . olly házasság szerencsés, melly, valódi ’s nem csak ünneplés ’s táncz közt lett ismerkedés következése — minden ... De számtalan o’ jelest, nemes, szépet, dicsőt soha sem látja, nincs ahoz szeme —csak a’ piszkot, mocskot keresi ’s tudja feltalálni mindég, 's mint a’ büdös-banka ganéjt túr, vagy mint a’ varjú dög körül kereng. . .. egy pár csepp ténta elég egy korsó tiszta víz kristálját meghomályosítani. ... nincs nagyobb kín a’ bizonytalanságnál, ’s a’ bizonyos rossz kevésbé koptatja belsőnket, mint a’ bizonytalan jó. ... ’s mindenki képes előre látni, hogy hosszú böjt után ehes, munka ’s tartós ébredség után álmos, — sok borital után mámoros ’s a’ t. fok lenni. Távolabb combinatiókra már tudomány kell, pedig olly tudomány, melly az előttünk fekvő tárgyat a’ lehető legnagyobb világosságra hozza, hogy bizonyos vagy igen hihető következést előre tudhassuk. ... egykor a’ legbölcsebb se képzelé, hogy a’ föld kerek ’s maga tengelye körül forog, noha rajta volt — ... Fényleni soknak legfőbb czél- ja, nem — használni. .... úgy hiszem: ’hogy csak honnosi ’s övéi közt élhet meg- elégedten az ember, ha már egyszer körülnézte a’ világot ’s létének dele elérkezett, ’s mennél hátrább van hazája, annál inkább tartozik annak elővite- lén fáradozni, mint a’ jó rokon éppen akkor marad leginkább odahaza, midőn otthon legszük. ségesebb 's közel a’ veszedelem; ’s hogy nincs olly ürügy, melly minden időre való kivándorlást meg bocsáthatóvá tehetne abban, ki hazája számos ajándékit vévé; mert anyaföldét elhagyni nem egyéb, mint azt elárulni;... Mind azon betyárságok, mellyek hazánkat csak diszte- lenítik, ’s a’ vitézségnek nem különb jelei, mint részegség az erőnek 's bátorságnak, lassan elenyésznek; nevelés, csi- nosodós, türelem, — tolerantia — egyszóval az egész nemzet dísze 's valódi ereje pedig nőt- ten nő. A’ tudományos emberfő mennyisége a’ nemzet igazi hatalma. Nagy szerencse, hogy az agyvelő hazánkban szép meny- nyiségu, csak hogy itt amott kifejlődése hátra van,.. . Nem a’ sok kéz, de az^ ügyes kéz festi az évrajzi képet, készíti az órát, erőművet ’s a’ t. De még kapálni 's kivált kaszálni se tud száz ügyetlen kéz annyit 's úgy, mint ötven gyakorlott. . . . mindent tudni lehetetlen 's azért mindent nem tudni nem szégyen; egy ’s más hasznosra ingereltetni pedig ’s felébreszteni inkább kívánatos ’s köszönetét érdemel. ... lehető jobb lételünket semmi a’ világon nem hátráltatja, csak ön apathiánk, tudatlanságunk ’s a’ lekárosb előítéletekhez bojtorjány ragaszkodásunk. ...gondolkodva gazdálkodni! Soknak igen soknak czélja csak Egy — nemes és dicső, s’ nem egyéb, mint a’ közjó előmozdítása; de annál különbözőbbek ’s többfélék clzon módok, mellyeket mindenki a' közczél elérése végett legfo- ganatosbaknak tart, 's mellyek- hez ragaszkodik. Mindegyik építni akar, ’s mind ugyanazon egy épületen, de a’ talpkövet szinte mindegyik máskép 's máshová akarja rakni, ’s mindegyik különb móddal fog az építéshez. Szóval: sokan csak mindég más kárán akarnak gyarapodni, vagy ott a' hol lehetetlen, ’s nem ölly módokhoz nyúlni, mellyek által mind a’ két rész nyertes lehetne. * Van ollyan is, kit mindenek előtt hazája elmaradása érdekel, ’s kinek minden ügye ’s munkája annak felemelésére czéloz; de egy pár év alatt századra kiterjedő munkát 's fordulást akar végbevinni, sehol nem szánt, hanem mindjárt vet, a’ hónapos salátának, mert az szaporán nő, örvend ’s csak azt öntözi! midőn azonban a’ fiatal csert, mivel lassan zöldül, még észre se veszi, 's a’ valaha felségessé leendő erdei királyt vigyázatlanul elgázolja. * Ha egy utat készítünk, ’s csak egy pór esztendőt tűzünk ki, akkor az olcsó ’s így természetesen rossz út fog jobbnak látszani szemünk előtt; ha 10 , 20, 30 esztendőt veszünk össze, csalhatatlanul úgy fogjuk tapasztalni, hogy a’ drága út legolcsóbb! Egy erős ló közönséges úton 's kocsin 200 mázsát nem fog húzni, ez természetes; de hogy 2 vagy 3 mázsánál többet ne húzzon, az természetien ’s mindenkinek is szemébe tűnik, mert a’ ló erejét ’s mázsa terhét combinálni kiki tudja. ... nem a’ munka, hanem a’ j ó I elrendelt munka, szóval az 'ész a’ nemzeti gazdaság talpköve. Ha 1830ban minden erőmet legnagyobb serénység 's állhatatossággal arra fordítom, hogy egy nagy gödröt ássak 's azt 1831 ben megint betöltőm, ’s úgy tovább, akkor munkámat egészen híjába vesztem; ha ellenben úgy tudnám elrendeli, hogy embereim csak egy lépést se tegyenek haszon nélkül, akkor minden munkám nyereség lenne. A' holland ’s angol gazdák csak kis gödröt ásnak; mi meg igen mélyeket ásogatunk ‘s aztán megint betöltögetjük: azaz nálok igen kevés munkavesz haszontalan, nálunk pedig nagy a’ munkapazarlás. Jobb ha igazán gazdagok vagyunk, mintha azoknak tartatunk; jobban cselekszünk, ha belül van köntösünk bélelve, ’s nem kívül nyuszttal prémezve, ’s mit tudjuk, hogy nem fázunk, mintha mások hinnék csak, be melegünk van. ... kiki, ha practikus jó gazda nevét méltán akarja viselni, jövedelménél kevesebbet köl tsön. ... a’ jól át nem gondolt munka inkább kárt szokott hajtani mint hasznot. Semmi sem emelheti fel anyaföldünket, csak agyvelőnk ’s kezeink; ... ... — a tanító nem kezdé ügyét tanítással, hanem tanulással ... A’ jól elrendelt munka minden gyarapodás talpköve. 'S többet ér két ép tenyér ’s egy jó balta valamelly vad szigetben egy millió darab aranynál. Másutt azt nézte földink, milly szőlőfaj terem legtöbbet, 's nem mellyik terem legjobbat, ... A' Franczia azok ízlése szerint készíti borait, kik jól megfizetik. — ... mi e’ helyett a’ vevőket oktatjuk, ’s józanabb, azaz mi ízlésünkre vinni akarjuk ’s a' t. el is sül idővel tán philanthropiai tanácsunk, de borunk azonban ár nélkül a’ pinczében I Ha éhesnek kenyeret adok, a’ tett szép; de én sokkal szebbnek tartom: valakit olly helyzetbe állítani, hogy maga magának nem csak kenyeret, hanem még sültet is szerezhessen. Ki fákat ültet, előre tudhatja hihetőleg, milly növések lehet 's lenni fog, ha azon helyet, hova ülteti, előbb gondosan megvizsgálja. Igen sokat kezdeni egyszerre, igaz, többnyire igen ártalmas, 's az ki így cselekszik, nem dolgozik nagyobb sikerrel, mint azon agár, melly egy ízben több nyulat hajhász; — -----ellenben nem lehet p. o. g azdaságban az idén ökröket vásárolni, esztendőre kutakat ásni, harmadikban béreslakást építeni, negyedikben szekereket, ekéket készíteni ’s a’ t. de soknak szinte egyszerre kell megtörténni, hogy a’ sok elkészült tagok részarányos egybefogó egészet alkossanak. ... úgyszólván csak egyszerre mehetnek előre. A m » r i lováért érzett felelősséggel! Széchenyi gondolatgazdag és a magyar gazdaság fejlődése szempontjából 1830-ban lényegesnek tartott kérdéseket feldolgozó könyvének megírásakor maga is tudta, hogy nem mindenkinek tetsző dolgokat ír. Azonban szándéka tiszta volt, s hogy mondásai, megállapításai helyesek-e, az más kérdés. Ő maga is azt írja, hogy mondásait makacsul pártolni nem akarja, mert jól tudja, hogy nagyon nehéz a legjobb akarattal is jót alkotni, vagy az ahhoz vezető módokat meggyőzően megfogalmazni. Javallatait nem tartotta kötelezőnek, s mint ahogy maga is mondta; ha jók, azokat el lehet fogadni, ha rosszak, még könnyebben ki lehet azokat vetni. Kétségtelen, hogy 150 év távlatából nézve számos olyan mondása, megállapítása van Széchenyinek, ami ma már nem aktuális vagy nehezen értelmezhető. Az értelmezési gondok azonban nem a magyar nyelv azóta történt fejlődésének, hanem a társadalmigazdasági fejlődés folyamatának és eredményeinek tulajdoníthatók. Mondásai közül mégis nagyon sok ma is sokatmondó, hisz jelentős részük az emberi magatartás, a hazaszeretet, az alkotni vágyás, a jövőért érzett felelősség különféle kérdéseivel foglalkozik. Hazafiúi meggyőződéssel írt kora társadalmi-gazdasági kérdéseiről. S mert szándéka az volt, hogy inkább lásson viruló kerteket ott, ahol ma vadkacsa, vadlúd vagy homok és por van, ezért szükségszerű volt, hogy könyvében nem dicshimnuszokat zengett. Tudta maga is, hogy könyvének megjelenése után jóakarói száma kevesedni fog, rosszakaróié viszont nőni. S hogy mégis vállalta személy szerint az ezzel járó gondokat, az azért volt, mert bízott abban, hogy lesznek olyanok, akik szándéka tisztaságát elismerik, s alkotott valamit, ami túl fogja élni az előítéletek s balvélekedések múlandóságát. Nem korától várta jutalmát. Hisz maga mondja: „... lélekismeretem csende ’s azon remény; „lesz egykor haszna munkálkodásim- nak”, „minden jutalmam”. A könyv végszavában olvastam e gondolatokat, s úgy érzem, hogy a Hitel című könyv megjelenését követően 150 évvel, kik nem felejtettük nevét, nemcsak alkalmunk van emlékezni munkásságára, hanem erősíteni kell magunkban s másokban azt a meggyőződést, azt a szándékot, hogy a mi munkálkodásainknak is legyen évtizedek, évszázadok múltával is haszna. Dr. Dányi Pál Széchenyit olvasva.
