Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)

1980-09-28 / 267. szám

1980. SZEPTEMBER 28. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Hogyan készül a Mecseki Szénbányák az állami nagyberuházás megvalósítására? Beszélgetés Garam völgyi Jánossal, a vállalat vezérigazgatójával A kísérleti út vizsgáztatásra vár Útépítések Pécsett savanyú­betonból Olcsóbb a hagyományosnál Állami nagyberuházásként kezelik a mecseki szénmeden­cében, az évi 900 000 tonna kokszszénkoncentrátum terme­lését célzó fejlesztési progra­mot. Az ötvenes évek a kom­lói bányák és a város építése, a hatvanas és hetvenes évek- beni uránbányák és Újmecsek- alja építése, a Beremendi Ce­ment és Mészmű beruházásán kívül (az immár folyamatos lakásépítéseket természetesen leszámítva) a felszabadulást követően nem volt Baranyá­ban hasonló, a megye gazda­ságát, az itt élő emberek tíz­ezreinek sorsát alapvetően be­folyásoló nagyságrendű és je­lentőségű beruházás. A fel- szabadulást megelőzően is csak a DGT programja volt hasonlóan jelentős, amely az 1920-as években koncentrálta, megújította, korszerű nagyüze­mekké fejlesztette a pécsvidé- ki bányákat. Ha önök most visszaidézik a Dunántúli Napló néhány, az utóbbi hónapokban megjelent cikkét, amelyekben az e nem­zeti kincsként számon tartott ásványvagyonunk hasznosításá­ról, a Dunai Vasmű és a Me­cseki Szénbányák jövőjének szoros kapcsolatáról, dr. Ka- polyi László nehézipari mi­niszterhelyettes, azután dr. Ju­hász Adóm államtitkár az energiapolitikánk szénnel kap­csolatos elképzeléseiről szóltak, bizonyára azt hihetik, hogy a Dunántúli Napló, a bizonyosra vehető Állami Tervbizottsági és a múlt heti minisztertanácsi döntés előkészítéseként foglal­kozott annyit ezzel a témával. Pedig nem csupán ezért: Bara­nya párt- és állami vezetőinek, a Szénbányák vezetőinek és ter­mészetesen nem utolsósorban a Dunántúli Napló munkatár­sainak türelmetlensége sugall­ta az írásokat, amelyek során mindig is hangsúlyoztuk, hogy elsősorban a népgazdasági hasznosságát tekintve tartjuk fontosnak a fejlesztési tervvel kapcsolatos állami döntést. A vállalatra háruló felada­tokról beszélgettünk Garamvöl- gyi János vezérigazgatóval, aki részt vett az ÁTB ülésén.- A nyilvánosságra hozott információk, szóbeli értesülé­sek alapján úgy az ÁTB, mint a Minisztertanács el­múlt heti döntése alapján arra lehet következtetni, hogy többféleképpen értel­mezik a döntést és az abban foglaltakat is ... — Valóban különféle össze­gekről ad hírt a sajtó. A té­nyek a következők: az Állami Tervbizottság elfogadta a Me­cseki Szénbányák fejlesztési célját, vagyis az 1990-től évi 900 000 tonna közvetlenül kam­rába tölthető kokszszénkon­centrátum előállításának szük­ségességét. A beruházási prog­ram elkészítéséhez, tehát a to­vábbi tervezéshez 50 millió fo­rintot hagytak jóvá. Ennek el­készülte után döntenek majd a fejlesztéshez szükséges ösz- szegről, amelyet a hatodik és a hetedik ötéves tervek során bocsátanak a vállalat rendel­kezésére. A fejlesztés megvaló­sítását célzó anyagi eszközök egy részét állami keretből, má­sik részét a szénbányászat sa­ját fejlesztési alapjából kell előteremteni. A beruházást te­hát két részre kell bontani, egyik része állami nagyberu­házás, fejlesztés, a másik ré­sze vállalati beruházás. Az el­következendő öt esztendőben a beruházási program célkitű­zéseinek megfelelően 4 és 5 milliárd forint közti összegre lehet számítani. A vállalat ter­mészetesen az utóbbit tartja elengedhetetlenül szükséges­nek. Az egyébként nagyon konstruktív hangulatú ÁTB-ülé- sen dr. Faluvégi Lajos, azATB elnöke, miniszterelnök-helyet­tes, és Marjai József miniszter­elnök-helyettes népgazdasági szempontból kiemelkedően fon­tosnak tartják a beruházást. István-akna két tornya — Milyen információk alap­ján, mennyi idő alatt, kik és milyen mélységben dolgozták ki a fejlesztési célt?- A Központi Bányászati Fejlesztési Intézet és a Mecse­ki Szénbányák szakemberei együttesen dolgozták ki a „Fej­lesztési célt” több esztendős előkészítő, és most a végén több hónapos befejező mun­kával. A külföldi és hazai szakirodalom és a prognoszti­zálás hihetetlen mennyiségű anyagát vették igénybe. Meg­vizsgálták a termelésének és ezzel összefüggésben az árak­nak a várható alakulását, a vásárlási és esetleges eladási lehetőségeket. A KGST és nyu­gati országokban egyaránt. Külföldi és hazai közgazdászok tucatjaitól kértek véleményt a jövőbeni piaci helyzetre vo­natkozóan, ugyanakkor a szük­séges gépekre vonatkozó szál­lítási készséget, az árakat, a megyében rendelkezésre álló munkaerőt, annak szociális és kulturális helyzetét is elemez­ték ... — Az előterjesztett doku­mentumok tehát csaknem a kiviteli terveknek megfelelő részletességgel vannak ki­dolgozva. Milyen többlet- munkát követel a „Beruhá­zási program" elkészítése, amelyhez az 50 milliót meg­kapták?- Mélységében kell átdol­gozni. Külön tanulmány szük­séges például a mecseki szén­osztályozók és a dunaújvárosi mosó helyzetének elemzéséhez, a komlói lakásépítésekkel kap­csolatban a város vízellátásá­nak megoldásához. Az eddigi­ek szerint ugyanis Komlón az elégtelen vízellátás miatt nem lehetett volna lakásokat épí­teni, most újból, az OVH-val közösen, meg kell vizsgálni, hogy 1982-re 30 milliós válla­lati hozzájárulás mellett az Országos Vízügyi Hivatal le­hetségesnek látja-e, hogy napi 3000 köbméter kapacitású víz­vezetéket ágaztassunk le a du­nai vezetékről . ,. — Közeledünk az év végé­hez, sőt az ötödik 5 éves terv végéhez is. Az idő sür­get. A jövő esztendőben mi­lyen bányaépítési munkák kezdődnek a fejlesztéssel kapcsolatban? Mit kell egy­általán a beruházások során megvalósítani?- Valóban kevés az időnk, szerencsére pontosan kidolgoz­tuk, mit kell tennünk. Pécs- Bányaüzemben a jövő évben megkezdődik István III. akna tereprendezése, 1983-ban pe­dig az aknamélyítés. Vasas­bányán a nyugati akna re­konstrukciója, a lámpakamra és szállítógépház felújítása az első, majd itt 1984-ben folyta­tódik az aknamélyítés. Béta­bányán először a bányaműve­lés felgyorsításához szükséges munkákat végezzük el, majd a 4. és 5. déli keresztvágatok kiépítésére kerül sor. Zobák- bónyán a diagonál légaknát szállító aknává építjük át már 1981-től kezdődően. A pécsi szénelőkészítőt 1983-ra 300 tonna/óra kapacitásúra építjük át, majd a második ütemben, a hetedik 5 éves terv első évé­ben újabb óránkénti 300 ton­na kapacitással bővítjük. „In­tegrált külszíni szállítás" címet viseli az a tervünk, amelyben valamennyi bányaüzem egyet­len gumiszalagrendszere szál­úja majd a szenet és amelyen aztán a pécsi mosóba jut. Mint említettem, újból megvizs­gáljuk, miként lehetne legész- szerűbben és leggazdaságo­sabban a szénelőkészítést megoldani. Azt tervezzük, a Dunai Vasművel egyetértésben, hogy a komlói és dunaújvárosi mosókat megszüntetjük és Pé­csett állítjuk elő a kamrába tölthető kokszszénkoncentrá- tumot. Természetesen a 70 megawatt teljesítményű duna­újvárosi erőmű részére ebben az esetben mi szállítjuk a szenet.- További feladataink közül a legfontosabbak közé tartoz­nak a villamosenergia-veze- tékrendszerünk átállítása 3000 voltról 6000 volt feszültségre, a sűrítettlevegő előállítását szolgáló gépek korszerűsítése, a hírközlő- és diszpécserszol­gálat megszervezése, számító- gépes szállítási rendszer kiépí­tése, a termeléshez szükséges építő-, gép- és gépjárműjavító- bázisok kialakítása.- Talán nem szerencsés a kifejezés, de várhatóan önökre most minden eddigi­eknél nagyobb mennyiségű­anyagi lehetőség zúdul, még ha ez kevesebb is, mint korábban, arra számítottak. Ésszerűen, a célnak megfe­lelően, a mecseki szénme­dence korlátozott lehetősé­geit, a számításba jöhető gépek korlátozott voltát, a meglehetősen merev vásárlá­si piacokat tekintve milyen elképzeléseik vannak példá­ul a jövő esztendőre?- Bizonyos kockázatokat is vállalva, a „Fejlesztési cél” el­fogadásában bízva már ko­rábban kiválasztottuk és meg­rendeltük a már 1981-re szük­séges gépeket. A Szovjetunió­ból marótárcsás jövesztőgépet, Lengyelországból egy, a leg­korszerűbb SZÓV fejtésbiztosí­tó berendezést, függőpályás anyagszállító berendezést, a Böhler cégtől fúrókocsit, aztán egy EK-2-es láncos vonszolót vásárolunk a jövesztőhöz, Air- beackeres (sűrítettlevegős rob­bantásos) jövesztőberendezést, kompresszorokat, várpalotai ra­kodógépeket, tatabányai lán­cos felrakókat vásárolunk. — A gépekhez munkások is kellenek, mégpedig jól képJ keit, fiatal szakmunkások. Hogyan kívánja a Mecseki Szénbányák magához édes­getni őket? — Az egész programot csök­kenő létszámmal oldjuk meg, miközben a termelést fokozato­san emeljük. Mi a negyedik 5 éves terv során átlagosan évente 150 millió forintot »for­díthattunk gépekre, ezzel‘ép­pen csak a termelés szinten tartását tudtuk elérni. Az ötö­dik ötéves tervben már évente 600-700 millió forint tőkével rendelkeztünk, ez a munkakö­rülmények javításában, a fizi­kai munka megkönnyítésében már lényeges változást hozott. A szénbányászatra reméljük to­vábbra is érvényben maradnak azok a kedvezmények, amelye­ket a fiatalok kizárólag itt él­veztek. A lakásépítésben az ÁTB elé terjesztendő Beruházá­si programban 2200—2300 la­kásra számítunk, minden olyan fiatal munkavállalónak, aki tíz esztendőt nálunk dolgozik, erre szerződésben kötelezi magát, munkába lépésétől számítva legkésőbb egy-két esztendő alatt lakást biztosítunk.- Az elképzelések szerint tehát először 1990-ben kell a 900 000 tonna kokszszén- koncentrátumot előállítani. Az elkövetkezendő öt esz­tendőben 4-5 milliárd, azt követően, remélhetően, több mint kétszer ennyi pénz áll majd a vállalat rendelkezé­sére. Tíz év múltán azonban a mostani bányamunkások és a mostani vezetők helyén is mások lesznek majd, tu­lajdonképpen utódjaiknak kell majd az önök mostani tevékenységéért felelősséget vállalniuk ... — Természetesen tudom. így van. Ennek nagyon sok vonat­kozásban kell megfelelnünk. Én most csak egyet említek. A hatvanas években akár beszél­tünk róla, akár nem, a Me­cseki Szénbányáknál is, mint mindenütt a bányászatban ter­vező, fejlesztő, beruházó kapa­citást visszafejlesztettük, sok jól képzett szakemberünk, el­ment, akiket most nehéz pótol­ni. Már a közeljövőben belső átcsoportosítással a hosszú tá­vú program követelményeinek megfelelő szellemi bázist te­remtünk. — Káderfejlesztési terveink­ben negyvenöt olyan mérnököt és közgazdászt tartunk nyilván (foglalkozunk is velük), akikre vezetői beosztásban számítunk. Hetvennyolc mérnök, közgaz­dász és jogászjelölt tanul vál­lalati ösztöndíjjal, 1981-ben már tízen jönnek vissza, eddig hosszú éveken keresztül egy- egy jelentkezett a vállalathoz. Elképzeléseink szerint 1990-ig állandó jelleggel nyolcvan ösz­töndíjasunk lesz. A vállalatnál most négyszáz technikus dol­gozik fizikai beosztásban, raj­tuk kívül minden esztendőben a levelező tagozaton újabbakat is kiképzőnk, sőt az esztergo­mi technikumba is ösztöndíja­sokat küldünk. Jól tudjuk, hogy az előttünk álló programot megfelelő fizikai munkáshad­dal és frissen gondolkodó, vál­lalkozó kedvű szellemi erőkkel, irányítókkal lehet csak megol­dani . . . Lombosi Jenő Lassan egy esztendeje már, hogy hírt adtunk egy érde­kes és takarékos útépítési kísérletről: Pécsett a Posta - völgyben egy eléggé mere­dek földútra ún. savanyú­beton burkolatot terítettek, amit a közeljövőben fognak mintavétel útján vizsgáztatni. Az eredmény nem lehet két­séges, hiszen a pécsi kísérlet korábbi jó tatabányai ta­pasztalatokon alapult. Ezt bi­zonyítja egyébként, hogy a még csak ezután várható eredménytől függetlenül is idén Pécsett több mellékút kapott savanyúbeton-burko- latot, s az új módszer to­vábbi térhódítására számít­hatunk jövőre is. De mielőtt még erről szól­nánk, lássuk magát a mód­szert. Először is a hagyomá­nyos makadámútról ejtsünk szót. Az útépítés a tükör ké­szítésével kezdődik, aztán az előírás szerinti kőágyleterí- tés következik, majd a hen­gerelés, a tömörítés, a zá­róréteg felrakása jön. Ugyanez betonnal egysze­rűbb, csakhogy annál a drá­ga cement, a kavics, a kö­tési idő veendő figyelembe, valamint az, hogy ha asz­falt záróréteg nélkül enge­dik rá a forgalmat, könnyen rongálódik. Ezzel szemben a savanyúbeton ... Először is: nem kell tükör, elegendő a felszín elegyengetése; az anyag pedig: másra nem al­kalmas kőbányai agyagos meddő kőzúzalék, erőművi filterpernye, mészhidrát és természetesen víz. A keveré­ket 20 cm-es — vagy a ter­helhetőségtől függően na­gyobb vastagságban — elte­rítik az úton, hengerrel tö­mörítik és akár azonnal rá­engedhetik a forgalmat. — Javítja és szinte tökéletes­sé teszi az út minőségét, ha a beton felszínét az érlelő- dés után „felborzoljuk", az­tán ráterítjük az aszfalt koptató réteget - fűzi mind­ehhez még magyarázatként Szafner József, a Pécsi Köz- tisztasági és Útkarbantartó Vállalat útépítő részlegének a vezetője. Azt is elmondja, hogy a tanács vállalata an­nak idején úgy jutott ehhez a módszerhez, hogy a Városi Tanács építési és közlekedé­si osztálya ajánlotta a ta­tabányai tapasztalatok hasz­nosítását. S azzal kezdődött, hogy a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskola kapott megbí­zást a helyben fellelhető anyagok használhatóságá­nak a vizsgálatára. És mind­ezek után jött Postavölgy. A vállalat lát fantáziát a módszerbeli, és természete­sen a tanács is, amely a pénzt adja a munkákra. Jel­lemző, hogy tavaly a kísérlet céljára mindössze 76 tonna anyagot használtak fel, idén pedig az első háromnegyed évben már 3400 tonna keve­réket gyártottak a PKUV ke­verőtelepén. Azért nem töb­bet, mert — nem lévén ve­le soha dolguk — nem tud­ták, hogy a mészhidrátra ugyanúgy előre kell szer­ződni, mint a cementre. A BCM-mel való jó kapcsola­tok tették lehetővé, hogy mégsem feneklett meg idén a savanyúbetonos módszer. Ami pedig a gazdaságossá­got '"ti: 1 négyzetméternyi anya., teljes bedolgozási költsége - a koptatóréteggel együtt — nem éri el az ezer forintot, ami azt jelenti, hogy legalább 500 forinttal olcsóbb a hagyományos út­építési módnál. És akkor még nem is számítottunk a munkaidőben jelentkező megtakarítást. Idén egyéb­ként a November 7-e utcá­ban, a Rippl-Rónai utcában, az Előd utcában és még né­hány más helyen készült sa­vanyúbetonos útburkolat. Az 1981-es programot még nem ismeri a PKUV, de 9000 tonna keverék gyártá­sához szükséges adalék­anyagok beszerzésére köt szerződést. Szafner József szerint a pécsi hegyvidéki utak elsőrangú burkolata le­hetne ez az anyag, de a belterületi úthálózat mellék­útjainál is eredményesen használhatnák. Egy dolog biztos: a Tüzér utcai felül­járó északi töltésének az út­alapjául savanyúbetont fog­nak felhasználni. Hadd fűzzük tovább a gondolatot. .. Szó volt arról, hogy Lvov-Kertvárost a be­dugulás veszélye fenyegeti, s hogy a belső főutaknak az 58-as útra történő kikötésére csak évek múlva kerül sor. Vajon nem lehetne-e sava­nyúbetonból kizárólag sze­mélygépkocsik használatára szolgáló ideiglenes utat épí­teni, ami utóbb a lakóterü­let szervizútjaként haszno­sulhatna? És vajon nem le- hetne-e ebből az anyagból megépíteni az orfűi, abali- geti üdülőterületek belső út­hálózatát? H. I. Megkezdődött a munka a Szamosmenti Állami Tangazdaság má­tészalkai almasűritő és -lepárló üzemében, ahol a más célra fel nem használható ipari almából almasűrítményt állítanak eláj Szállítanak az NSZK-ba, Svédországba, az USA-ba és Japánba is. Képünkön: a lepárlócsarnok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents