Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-28 / 267. szám
DN HÉTVÉGE 4. TÁRSADALOMPOLITIKA . 1980. SZEPTEMBER 28. Engedményes vasárnapi ebéd Rugalmas vendéglátóipar Harkányi ingyen éjszakák Olcsóbb ár, mégis a régi haszon Kuponrendszer Sok mindent végiggondol, tunk már az egy esztendeje kényszerűvé vált áremelések óta. Egy biztos: a vendégeik és a vendéglátóipar üzletpolitikája között feszültséget eredményezett: üres asztal sorokat, vékonyka bevételt. Hozzá az energiaköltségek is emelkedtek, sa magas vend ég látóé rak miatt nem jött a bevétel. Ezért a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat minden erőfeszítéssel arra törekedett, hogy az árakat a fogyasztók erszényéhez szabja, amennyire lehetséges. És lehetséges volt, nem is kis mértékben. Idén, június elsején Pécsett a Szliven étterem-presszó, a Misina étterem-presszó, a komlói Béke étterem-presszó első osztályú besorolását másodosztályúra változtatták. Ezzel együtt lényegesen mérsékelték az étel haszonkulcsait. Ez a lépés már azt eredményezte, hogy a törzsvendégek, sőt, a csoportok érdeklődése is újra! megnőtt. De o csoportokat másképp is megnyerték: a felajánlott bármilyen összegért vállalták az étkeztetésüket. Megszüntették tehát azt a gyakorlatot, hogy az ajánlkozó turistáknak meqmondták: ennyiért adunk ebédet. Ehelyett megkérdezték, fejenként mennyi pénzük vati e célra, s abból fi kisebb összegből is meleg ételt állítottak elő nekik. Ez természetesen nem karaj, vagy bélszín volt, hanem egyszerűbb, de jó ízű, meleg, kulturáltan felszolgált étel. Vagyis, ha 50 helyett 20 forint jutott a csoport egy-egy tagjára, akkor alacsony beszerzési áru alapanyagból készítették el az ebédet vagy vacsorát. Ezzel párhuzamosan érdekeltté tették az utazási irodákat is. özletosztálytól függően 4—10 százalék jutalékot adnak nekik. Vagyis 100 forintos napi étkezési díjból esetleg 10 forintot visszatérítenek az utazási irodának. Mindez azért jelent üzletpolitikai megmozdulást, mert az ilyen jutalék eddig egységesen csupán 4 százalék volt. Ezzel fellendült kissé a szállodai forgalmuk is. A folytatás a kupon-rendszerrel jelentkezett a Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnál. A vendég az utazási irodában előre megváltotta a szállodai utalványát, s a félpanziós vagy panziós étkezését is. Ott befizette, megkapta a kuponokat és a vállalat vendéglátó-hálózatában nemcsak abban az étteremben vagy vendéglőben, ahol a szállodája volt, hanem bármelyikben beválthatja, asztalnál, o kívánt ételre. A A következő lépés: a helyi lakosságnak is segítve, — elsősorban a háziasszonyok harmadik műszakjára gondolva; „nekik könnyítés, nekünk forgalom!” — a megye öt legna- gyob üzletében; a pécsi Olimpia, a szigetvári Oroszlán, a komlói és mohácsi Béke nevű éttermekben — vasárnap az ételárból 25, a pécsi Szlivenben 30 százalék kedvezményt adnak. Ez aztán már olyan forgalomnövekedéssel járt, ami az áremelés utáni forgalomnak három-négy, de nem ritkán nyolc-tízszeresét jelentette. Például az áremelések után a Szli- vennek vasárnaponkénti 1000- 1500 forintos ételforgalma ismét 6—8—10 ezer forintra nőtt meg. A fogyasztói haszonkulcsuk így vasárnaponként a Szliven étteremben, mely egykor első osztályú volt, most a harmadosztályú haszonkulcsnál is valamivel kevesebb. Emellett természetesen a kiszolgálás, az ételminőség, a környezet színvonala változatlan, vagyis lényegében első osztályú maradt, — harmadosztályú ár mellett is. Mindezt a kirándulócsoportok is észrevették és a vasárnap máskülönben máshol túrázó diák-, vagy felnőttcsoportok megjelennek ebben az öt étteremben, ahol a személyzettel, konyhaképességgel, hellyel bírják az ellátásukat. De még itt sem álltak meg, mert a következő rugalmas lépés: szeptember 20-tól több helyen, például a Misina étteremben, újabb engedményképpen úgynevezett idényárat alkalmaz, nak. Vagyis a nem idegenforgalmi idényhez szabott árat. A pécsi Misina étteremben nemcsak vasárnap, s nemcsak ételfogyasztáskor, további 8—10 százalékos engedményt adnak. Sőt a nem szeszes italoknál is van 15—25 százalékos árengedmény. Ugyanezt tették Har. kánybon, bár az ottani két étterem meleg vizes fürdő mellett áll, s így az idényjelleg nem olyan merev. Ha például valaki szeptember 20-tól április 15-ig négy éjszakára szobát vesz ki a harkányi Napsugár Szállóban, akkor egyet ingyen •kap. Ez 25 százalékos árengedmény. Vagyis kétágyas, fürdőszobás szoba 280 helyett 210 forint — naponta. Ez ugyanis egy éjszakára is igénybe vehető. Ugyanott az ételárakat 22 százalékkal, és a nem szeszes italokét 20—27 százalékkal csökkentették. A harkányi Baranyában az említett étel. és italárakat hasonlóan mérsékelték. Jogos a kérdés: hogy éri ez meg a vállalatnak? — A munkabért akkor is fizetni kell, a gépeket akkor is működtetni, s magas energiafogyasztásukat fizetni, ha nincsen vendég, vagy alig: akad. Hiszen a villany akkor is ég, a hűtőgépek, a főzőhelyek energiája akkor is fogy, a zenekarnak ugyanúgy kell játszani, s őket fizetni. Az áremelés előtti haszon ennél a vállalatnál évente átlagosan csupán 2 százalék volt. Az áremelések után ez a nulla oló indult lefelé. Az 1979-es tervezett 20 milliós forgalom helyett valójában 15 milliót értek el. Az új, rugalmas üzletpolitika eredményeképpen már most elérték az árnövekedés előtti eredményt. Ehhez pedig nem kell több magyarázat, csak két szó kívánkozik még: ide: példás szervezés. F. D. Uszályvonta a határfolyónkon Hajóúton az őszi Dráván Kegyetlenül szeszélyes a Dráva. A Mura-torkolattól Vejti— Majláth-pusztáig egy kamasz hevességével tombol. Dráva- szabolcstól a Dunába-szelídülé- séig már bölcs aggastyán, de csak azért, mert az utóbbi harminc évben az emberi beavatkozás itt megzabolázta. Sarkantyúkat, kereszt- és terelőgátakat, védműveket simítottak a partjaihoz. Ha ezeket nem tartanák rendben, bármikor kitörne a medréből és több ezer éves szokásai szerint puszítana. Négy napig ismerkedtem a medrét, sodrását és színét hirtelen változtató Drávával 0 Déldunántúli VÍZIG, az eszéki, a varasdini vízügyi intézmények hajóin, motorcsónakjaink. A pécsi vízügyesek barátságos hát- baveregetés mellett „kollégájuknak” is fogadtak, hisz ünnepi, örömteli pillanat számukra is a leghosszabb folyójukon utazni, melyért közösen felelősek a jugoszláv féllel. Őrtilosnál a húsz centis víz is kőként üt és a felszínen alig csillogó örvényeket tomboltat a halászok, a csónakázók rémületére. Seregnyi örvény kavarog egymásból kigyűrűzve úgy, hogy elkábulnak bennük a halak. Hajósaink a fodrozódásaikból sejtették a helyüket és éles cikcakkokban oldalaztunk el köztük. Néha úgy tűnt, hogy ráfutunk a partra. Az örvények csábosán csobognak, akár a sziklák között bukfencező patak. A hajóvezetők a sodrással, a rejtett vízesésekkel cimboráitok, a járművet azzal vitették, de eközben ügyesen manővereztek, hogy a víztükör alá bújt tüskökön „sarjadó" zátonyokon fenn ne akadjanak. Mindig annak a partvonulatnak tartottak, ahol a sodrás a legva- dabbul rombol. Ott van az ideális mélység. Amíg Örtilostól Gyékényesig ereszkedtünk alá, legalább ötven kanyart hajóztunk meg és úgy tűnt, hogy a Létjrádi-hegy törökkori romvárától, a horhosokkal-teli hegyi településétől sosem válunk meg. Parton a két helység pár kilométer, míg a vízen majdnem tíz kilométeres a távolság. Ezen a részen távcsővel alig lehet befogni a keresett tárgyat, ugyanis pár másodpercen belül „kiugrik a képből”, mivel any- nyira változtatja a helyét a hajó. Furcsa, fenséges a medrét cserélgető folyó, ahogy eközben tucatnyi ágra szakad, szigeteket ültet le maga mögé, tavakat szélesít kissé ellustulva és évente 5—10 méterrel vájja odább magát a vajpuha homok- és agyagpartban. A parton először bóbiskolnak a fák, aztán térdrerogynak, majd belehasadnak a vízbe, végül gyökér-lábuk az égnek emelkedik. Erdőket, kukoricásokat ragad magával a Dráva felbecsülhetetlen erejével. Már a hajónk hullámaitól lekvárként ereszkedett alá a laza part egy-egy darabkája és nagyot reccsenve siklottá hullámokra egy-egy bokor. Ugyanezek a fák és bokrok elakadnak egy formálódó homok- és kavicszátony felső szegletén és a zátonyt szigetté hizlalják pár év alatt. Ember- nemjárta apró és behemód szigetek sokasága sorjázik a mederben. Csak a gémek, a vadkacsák, a jégmadarak lakják a buja növényzetű zeg-zugaikat. Máló szegélyükön matuzsálem, korú fák dacolnak, gyökereik akár Poszeidon vízi isten szakálla, — haboktól csillogóak, mindig az árban mártóznak, kocátokat sepernek fel és menedéket nyújtanak a halaknak, a fészkelő madaraknak. A hóként vakító homokszigeteken lehetetlen megkülönböztetni a merev nyakkal strázsáló szürke gémeket a tüskök hegyesre koptatott gyökérlán- dzsáitól. A sziget születésének az első pillanata, amikor az el- vénhedő tuskók körül a mind sekélyebb tocsogóban apró nö. vények vetnek horgonyt és kisarjadnak az első füzek. Hasonló folyamat zajlik le a „szárazföldre vetődő” mellékágakban is, melyeket egy-egy gyorsan magasodó zátony hasít le a sodrásról és ettől végleg holtággá válnak. Ahová már csak a magas áradások bújnak be megszelídülni, ahol a köd még délben is kövér, ahol a partok a lebomló növényi vegetációval talaj-lepedőt húznak a víztükör fölé, mintha a fenékre akarnának rejtőzni. A baranyai Cun-szaporcai holtág varázsát, ha nem is teljes pompában, de lépten-nyo- mon sejthetjük a Vízvár feletti somogyi és zalai partoldalak öbleiben. Még 5—10 év, és a legcsodálatosabb felfedezés ihletével hatnak az eddig elmerészkedő ornitológusokra és biológusokra. A Drávát helyi szelek is borzolják, az egyik parton északnak lengtek, a másikon épp délnek hasítottak: a jegenyék, a nyárak, és a füzek őszülő lombkontyának a rezdülésében lehetett észrevenni a járásukat. Álmokat tüzesítően szép a Dráva. Majdnem mindenütt er. dók, nyurga partfalak között hömpölyög. Nekem ezért az erdők szülöttje. A horgászoknak a rekordokat sejtető paradicsom, az egzotikumokat kedvelőknek bejárhatatlan vadvíz- ország. A falvak lakóinak történelmi távlatokban rettegés lehetett, hiszen egy falucska sem települ a partjára a baranyai Mattyig. Ettől lefelé már körüludvarolják a Drávát korlátlan távlatokat ígérő tervekkel is. A még nem szabályozott felsőszakasz is hamarosan az emberi akaratnak fog meghódolni, hogy a két szomszédos ország lakóit árammal, hajózási, keres, kedelmi és idegenforgalmi lehetőségekkel szolgálja. Csuti János A Dráva Drávaszabolcsnál a híd sziluettjével Fotó: Erb János
