Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)

1980-09-01 / 240. szám

Vízcsap, gázcsap hírcsap Pillantás a városképre Lassan hat esztendeje használjuk a pécsi felül­járót, amely nélkül egysze­rűen elképzelhetetlen len­ne Lvov-Kertváros léte, s amely véglegesen akkor lesz kész, amikor néhány év múlva elkészül az észa­ki lehajtóág is. Most egy közbenső eseményként - a MÁV pécsi igazgatósá­gától szerzett értesülésünk szerint — ezen a héten végérvényesen lezárják a Bajcsy-Zsilinszky úti sorom­pót és megszüntetik a gya­logos átjárást is. Erre vonatkozóan még 1978-ban hozott határoza­tot a Megyei Tanács épí­tési, közlekedési és vízügyi osztálya, a határozatot pe­dig 1979 elején hagyta jó­vá a KPM tanácsi közleke­dési főosztálya. A végre­hajtás feltétele az volt, hogy a MÁV építsen új közúti kijáratot a Gabona Tröszt Szolgáltató Vállalat kirendeltségéhez és járdát a híd gyalogjárójának az északi lépcsőjéhez. Ez megtörtént, tehát ezen a héten megkezdheti a MÁV a vasútvonal két oldalán a kerítés építését és a sok­évi szolgálat után itt megszűnt sorompók lesze­relését. Ezek a jövőben Mohácson szolgálják majd a közlekedők biztonságát. Tehát használni kell ez­után a felüljáró rövid jár­dáját is a lépcsőkkel együtt, amiről e hat év alatt sokan azt hihették, hogy hiába építették. Hát nem hiábavaló pénzkido­bás volt ez, hiszen kezdet­től fogva eldöntött tény volt, hogy a felüljáró kö­rül a vágányokon át min­denféle szintbeli közleke­dés megszűnik. Akkoriban ugyan még szó volt arról, hogy a Légszeszgyár ut­caihoz hasonló ún. labi­rintkorlátot hagynak itt, de végül ezt is elvetették. Mégpedig azért, mert kü­lönösen a labdarúgó-mér­kőzések idején tömegek mozognak itt, s ilyenkor hihetetlen mértékben! meg­nőne az átjárás veszélyes­sége. A sorompó megszün­tetése melleit szól egyéb­ként még az is, hogy a MÁV-nak — hiába készült el a felüljáró — változat­lanul négy sorompóőrt kell foglalkoztatnia ennél az átjárónál. Bizonyára nem lesz nép­szerű az intézkedés és eleinte sokan morgolód­nak majd amiatt, hogy — szerintük szükségtelenül — lépcsőt kell mászniok. Mor- golódás közben azonban vessenek egy pillantást az eléjük táruló városképre és akkor nyomban megbékél­nek. (Főleg akkor, ha a te­kintetük ügyesen kikerüli <f raktárépületet.) H. I. Aki szembeszállt a halállal fl faluegészségiigy helyzete Japánban Interjú Wakatsuki professzorral Az első benyomás? A meg- hotározhatatlan korú japán or­vos és újságíró kollégája a ná­lunk elképzelhetetlen, szokatlan és már szinte túlzásnak tűnő udvariassággal köszöntött ben­nünket. Dr. Toshikazu Wakatsuki or­vosprofesszor, számos tudomá­nyos tisztség betöltője, a POTE-n rendezett folu-egész- ségügyi konferenciának volt egyik résztvevője. Wakatsuki professzor ma a Japán Falu­egészségügyi Társaság és a Ja­pán Falu-egészségügyi Intézet elnöke, valamint az Usuda vá­rosbeli Saku Central Hospital igazgatója. Nem véletlen, hogy ezeket a tisztségeket mind c tölti be: nyugodtan nevezhetjük a professzort a japán falusi egészségnevelés és gyógyítás kimagasló úttörőjének.- Hogyan kezdeti a prolesz. szór úr éppen ezzel a terület­tel foglalkozni?- 1936-ban végeztem a to­kiói egyetemen, majd be kel­lett vonulnom o hadseregbe, s Kínába kerültem. Hamarosan ózonban tuberkulózis miatt le­szereltek, s így, akkor már ku­tató orvosként és tanárként visszakerültem az egyetemre. Egyébként mindig is szemben ólltom a háborúval, békehar­cosnak számítottam. Az egye­temen végzett kutatásaim sem voltak valami népszerűek: az ipari munkásokat veszélyeztető fertőzésekkel, a gammo suga­rak okozta ártalmakkal foglal­koztam, körülbelül három évig. Hivatalos körökben azért is vál­tottak ki ellenszenvet kutatá­saim eredményei, mert úgy vél. ték, háború van, s ilyenkor természetes dolog, hogy meg­halnak az emberek — akár a harctéren, akár a hadiüzem­ben szerzett betegségben. 1944- ben, egy évvel a japán kapitu­láció előtt, egy évre börtönbe is kerültem. Utána javasolta professzorom, hogy menjek vi­dékre, dolgozni - és azóta is ott vagyok.- Hogyan látott hozzá a he­gyek között elszórt falvak la­kosságának egészségnevelésé­hez, kezeléséhez?- Nagyon sok ellenállással kellett megküzdenem, a lakos­ság elmaradott volt, s engem a közéjük „betolakodott” intelli­genciához soroltak, s jó ideig nem lehetett meggyőzni, őket arról, hogy igenis szükség von állandó orvosra, felülvizsgála­tokra, s nemcsak gyógyításra, hanem a betegségek megelőzé­sére is. Akkor még egyetlen kórházi ágyunk sem volt, de az akkori kis épület helyén ma már 941 ágyos kórház áll.- Akadt-e segítőtársa a kór­ház megszervezésénél?- Igen, amikor odamentem, hét tokiói tanítványom jött ve­lem, egyikük ezen a konferen­cián is részt vesz. Abban a szegényeklokta környezetben döbbentem rá, mekkora o sza­kadék a tanultak és a valóság, egy nagyváros és a falvak egészségügyi ellátása között. Elhatároztam, olyan kórházat teremtünk, amely megfelel a lakosság és a korszerűség igé­nyeinek egyaránt. — Ezt a heroikus, önfeláldo­zó munkát három évtizede vég­zik, olyan vidéken, ahol egy kórházhoz 2 millió ember tarto­zik. Hogyan tudnak ennyi em­bert ellátni, hiszen nemcsak a kórházban levőket kezelik, ha­nem széles körű lelvilágositó munkát is végeznek a falvak­ban? — A gyógyításnál is fonto­sabbnak tartom a prevenciót, mert ha sikerül megelőznünk a betegséget, kevesebb embert kell kórházba szállítani, s ez már bizonyos egészségügyi kul­túrára utal. Évente egyszer komplex szűrővizsgálatnak vet­jük alá valamennyi embert. A felvilágosító munkát pedig nem úgy lehet megoldani, hogy né- ha-ného valamelyik professzor elmegy előadást tartani egy faluba, s ezzel befejezte, ha­nem ha eredményt akar elérni, akkor ott kell letelepednie. Saj­nos, kevés olyan orvos van ma­napság, aki szívesen megy vi­dékre dolgozni. Mi ott élünk közöttük harminc éve, s az ál­landó helyszíni munkával már igen jelentős fejlődést sikerült elérni. Hoztunk is magunkkal egy hatvanperces filmet, amely drámai szituációkban mutatja be a hajdani viszonyokot, s az azóta megtett utat, az orvosok és a lakosság egymássol való küzdelmeit. összegezve véleményét a fa­luegészségügyről és egészség- nevelésről, a professzor a kö­vetkezőket mondta: — Az egészségnevelés felada­tai mindenütt azonosak, ám o módszert és az eszközöket az adott körülményekhez, az ak­tuális szükségletekhez kell iga­zítani, s a sok beszéd helyett inkább cselekedni kell, ho eredményt, fejlődést okarunk elérni. Diicső—Kurucz Elektronika a gyógyászatban Gépek, műszerek az egészség védelmében Baby respirátor, vákuumos terhességmegszakító, vérgáz- analizátor, hordozható, univer­zális ionmérő ... és társai. So­ká tartana a felsorolás, és nem biztos, hogy sokak érdek­lődését kiváltaná e nyelvtö- rően elnevezett, de a modern orvostudományban, környezet- védelemben nélkülözhetetlen műszerek ismertetése. Az vi­szont mindenképpen figyelem­re méltó, hogy az elmúlt hé­ten, Pécsett rendezett higiéni­kuskongresszuson a szakem­berek is közelebbről megismer­kedtek azokkal a műszerekkel, berendezésekkel, amelyeket si­kerrel alkalmazhatnak a kor­szerű diagnosztikában, beteg- ellátásban. A kiállítást a Gépipari Szö­vetkezetek Műszaki Irodája —, amely az országban 35 szö­vetkezet érdekképviseletét lát­ja el - rendezte, s olyan be­rendezéseket vonultatott fel, amelyek méltán keltették fel az új iránt fogékony orvosok érdeklődését. Bemutatták pél­dául az úgynevezett Baby res- pirátort, a csecsemőlélegezte­tő készüléket, aminek korábbi mostoha sorsa nem is oly rég nagy vihart kavart egy tv-mű- sor nyomán. Ma ezt a RADEL- KIS Szövetkezet a kívánt meny- nyiségben szállítja a megren­delőknek. Ugyancsak ennek a szövet­kezetnek az újdonsága az automatikus pipettázó készü­lék, amely mikroliterre beállít­va adagolja a vizsgálandó vért vagy egyéb folyadékot. Egészen új, eddig forgalomba nem került műszer a környe­zetvédelmit szolgáló univerzá­lis, hordozható ionmérő. A laikus látogatók számára is látványosságnak számítottak a Híradástechnikai Szövetke­zet kamerái, monitorjai, ame­lyek segítségével nemcsak a kongresszus eseményeit követ­hették,'hanem egy mikroszkóp­hoz csatlakoztatva különféle szövetmintákat is vizsgálgat- hattak az érdeklődők. Mindez az egyetemi oktatásban vagy hasonló tudományos tanácsko­zások során nyújthat nagy se­gítséget. Osztatlan sikert aratott az ELKIS szövetkezet nővérhívó berendezése, amely az egysze­rű jelzésen túl többoldalú kom­munikációs lehetőséget is nyújt vagy akár vezetékes rá­dióként is használható. K. Gy. Az uránvárosi 17 emeletes központi antennája Fotó: Köp jár Géza Kábel-tv először Pécsett? Beszelgetes a Holnap tömegkommunikäciöjäröl Műsorszóró műholdak, kazet­tás képmagnetofonok, kábelte­levízió-hálózatok, képernyőn ót továbbítható újságok ... Ezek a holnap tömegtájékoztatásának új eszközei. Ezeknek az eszkö­zöknek, s a bennük rejlő lehe­tőségeknek egyik legjobb hazai ismerője Szekfü András, a Tö­megkommunikációs Kutatóköz­pont munkatársa. — Forradalminak nevezhető változások szemtanúi és része­sei vagyunk a tömegkommuni­káció területén. A nyomtatptt sajtó, a rádió és o televízió tö­meges elterjedése után meg­jelentek egy új, minőségileg más kommunikációs időszak eszközei. — Magyarországon a kép­magnón vagy a televízión át továbbítható újságok tömeges elterjedése aligha várható o közeljövőben ... — Tény, hogy a lakosság nagy tömegei számára ma még a színes televízió is nehezen elérhető, ám sok száz képmag­nó működik már az országban. Ahhoz képest, hogy némely ál­lamokban a háztartások 10 szá­zaléka rendelkezik már e kép- rögzítési lehetőséggel, valóban kevésnek tűnik. Ám ha intéz­ményeink e sok százmillió fo­rint értékű technikai arzenált bölcsebben, közösségi célra hasznosítanák, úgy jelentős vál­tozást hozhatna e néhány száz készülék. 200—300 000 forintért már olyan képmagnók szerez­hetők be, amelynek segítségé­vel saját műsorok készíthetők, illetve a központi adók prog­ramjainak rögzítésével új mű­sorok állíthatók össze és tetszés szerinti időben megtekinthető­ek. A közvetlen műsorszóró hol­dak fellövésére 3—4 éven be­lül sor kerül néhány országban. A képernyőn át továbbított új­ságok elterjedése még a leg­fejlettebb gazdaságokban is csak az évtized végére várha­tó. — Marad tehát a kábeltele­vízió ... — Igen, ez az a fejlődési te­rület,. amely a legvonzóbbnak, a leghasznosabbnak és a leg­könnyebben megvalósíthatónak tűnik hazánkban. Tucatnyinál is több városunkban születtek már meg a nagyközösségi an­tennarendszerek. Városépítésze­ti, gazdasági megfontolásoktól vezérelve vagy éppen földraj­zi okoktól kényszerítve hozták létre e hálózatokat a helyi in­gatlankezelő vállalatok. E rend­szerek azonban nem csupán arra alkalmasak, hogy a ma­gyar és a szomszédos orszá- gokbeli központi programokat eljuttassák a lakossághoz. Cse­kélynek tűnő beruházással hely­ben készült programok is eljut­tathatók ily módon az előfize­tőkhöz. Nemcsak „klasszikus” tévéműsorokra, tömegigénye­ket kielégítő adásokra gondo­lok. Elsősorban kisebb közössé­geknek szóló szolgáltatás jel­legű információkra. Időjárási információ, élelmiszervásárlási tanácsadó, helyi hírek, pontos idő, oktatás, közlekedési hely­zetkép — ezek azok a területek, amelyeken jól ki lehet használ­ni a kábeltelevízió (ktv) sajá­tosságait. A helyi politika meg­valósítását elősegítő fórummá válhat o ktv. A képmagnóval rendelkező intézmények önálló rétegműsorokat készíthetnek és ez is továbbítható a rendsze­ren, anélkül hogy plusz költsé­geket igényelne. Mondok egy példát: a MÉV dolgozóinak tá­jékoztatását, oktatását jól segíthetné a vállalati képmag­nó segítségével készített prog­ramok lejátszása kábeltévén keresztül, az uránbányászok ál­tal lakott Újmecsekalján. Nem kétséges, hogy a ktv fejlesztése egyben a tömegtájékoztatás de­mokratizálásának új formáját is jelenti. — Mi a véleménye a pécsi kísérletekről, a ktv pécsi létre­hozásának tervéről? — Több városunkban folytak különböző kísérletek. A Magyar Televízió elnöke e kezdemé­nyezésekről szólva a közelmúlt­ban leszögezte, hogy a képer­nyő hazánkban az MTV mono­póliuma. Tudomásom szerint az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója ar­ra kapott felhatalmazást, hogy a regionális adások kísérleteit a rendelkezésre álló kábelrend­szeren megkezdje. Ez is ered­mény, bár a kábeltelevíziót — hosszabb távon — nem helyes a hagyományos tévé egyik ki­egészítő lehetőségeként kezel­ni. Üj minőségről, új lehetőség­ről van szó. Úgy tudnám talán a legjobban megfogalmazni: egy új közműről. Tömegkommu­nikációs közműről. Egyébként meggyőződésem: ma Magyar- országon Pécs a legalkalma­sabb terület a ktv kikísérlete­zésére, bevezetésére. Mert: itt működik a Magyar Televízió Körzeti Stúdiója: nagy ható­körben, mintegy 50 ezer nézőt érintve, kiépült és továbbfejlő­dik a kábelrendszer és végül itt a legkedvezőbbek a tömeg­kommunikációs és kulturális „háttérfeltételek". A TK önálló kutatási programmá kívánja fej­leszteni a ktv lehetőségeinek vizsgálatát. Éppen ezért minden hazai kezdeményezés érdekel bennünket, és miután Pécsett a legkedvezőbbek a feltételek, szeretnénk, ha e program gya­korlati modellje itt valósulna meg. Erdős Ákos Hétfői □ Sorompó helyett lépcső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents