Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-21 / 260. szám
DN HÉTVÉGE 8. KULTÚRA - MŰVÉSZET 1980. SZEPTEMBER 21. A gyermeknéző követelései Az Orfeusz alászáll című színműben Halász Judit Halász Judit és a gyerekek Értékeinkre nem mindig figyelünk eléggé. Jobbágy Valér karnagyról, ha meglátom, mindig a pécsi Ifjúsági Ház kamarakórusa jut eszembe, amely néhány éve üstökösként jutott az üstökösök szomorú sorsára ... Húsz fiatal kórust alakított. Néhány hónap alatt pódiumképes repertoárjuk volt, amivel fölléptek az Amatőrök fórumán, s az országos minősítésben a fesztiválkórus fokozatot kapták meg. A legutóbbi Ki mit tud? versenyen pedig — több millió tv-néző előtt - az ország legjobb ifjúsági kórusának tekinthettük őket. Jutalmuk volt egy Varsó-Le- ningrád-Helsinki út. Még ez évben egy lengyelországi fesztiválon különdíjat szereztek. Azután szép csöndben elhallgattak ... Jórészt ez ösztönzött, hogy megkeressem az egykori IH- kórus fiatal karnagyát, akiről tudom, hogy a Pécsi Tanárképző Főiskola zenei tanszékének adjunktusa. Karvezetést és zeneelméletet tanít, s két éve vezeti a főiskola női kamarakórusát, amely 1978-ban Tours-ban a kategória első díját és megosztva a Grand Prix-t kapta meg;'az idén pedig az egyik legerősebb európai fesztiválon, Debrecenben a folklór kategóriában diplomát szerzett; Jobbágy Valér- nak pedig karnagyi különdíjat adtak. Mi a titka vajon mindkét együttesnél a gyors és nem mindennapi eredményeknek? Nyilvánvalóan, mint minden eredményes kórusnál, a karnagy szuggesztív - követelményeket támasztó és kitartó munkára ösztönző - egyénisége. És természetesen a fölkészültsége. Ebből a szempontból érdekesen alakult zenei tanulmányi pályája, amiben a céltudatos irányoknál mindig erősebb volt a sokoldalúságra való törekvése. Kisiskolás korában a zeneiskolába nem vették fel, mert nem találták alkalmasnak. A pécsi zeneoktatói munkaközösségben több tanárt „elnyűtt” a zongora szakon, míg végül Szoboszlay Margit tanárától biztatást is kapott: érdemes volna zenei pályában gondolkodnia. A Művészeti Gimnáziumban viszont nem zongorából, hanem egy gyors váltással klarinét szakon felvételizett. Érettségi után viszont az Akadémián karvezetésből, ahoT párhuzamosan a tanárképzőn folytatta klarinét-tanulmányait is, majd ugyanezt a Zeneakadémia hangszeres főtanszakán is.. így végül is kettős diplomát szerzett, most 10 éve. Debrecenben klarinétot tanított, miközben már tudatosan készült, a karvezetői pályára, amely a leginkább vonzotta. A pécsi Művészeti Szakközépiskolában szolfézst, zeneelméletet oktatott két évig; 1976-tól a pécsi főiskolán működik. Közben természetesen kórusokat vezetett, iskolai és amatőr együtteseket. Kérdésemen egy kicsit meglepődött: nem, nincsenek nosztalgiái a klarinét, a pódium iránt, jóllehet nagyon is sokat köszönhet ennek a hangszernek: jól kiegészítette karvezetési tanulmányait, és nagyszerű érzés vőlt magát a hangszert tanítani is. De most, ha saját örömére akar zenélni, a zongora fedelét nyitja fel. A zeneakadémiai évek alatt nem tudta még, hol fog majd „kikötni”. Ez is okozta, hogy tanulmányai körét igyekezett bővíteni, amennyire csak lehetett. Mindent szeret tanítani, a zeneelméletet csakúgy, mint a karvezetést, vagy annak idején a klarinétot. Pedagógiai munkájában és karvezetőként egyaránt az új keresése vezeti. Átadni az igényt, az igényességet arra, hogy a közízlés által megszokott művek és a nem ismert vagy ritkán hall? ható művek, illetve a napjaink Zenéje közötti különbség ne növekedjék. És ezért hallgatóinak is, ha saját kórusuk lesz, tenniük kell majd valamit ... A rövid életű IH-kamarakó- rus előadásában szinte csak ilyen, a kórusirodalom elfeledett vagy teljesen ismeretlen új műveiben gyönyörködhettünk. Kikerülhetetlen a kérdés, miért szűntek meg sikereik csúcsán — 3 év után? „Igen, volt hol és volt kivel dolgoznunk. Néhány személy kivált ugyan az együttesből - máshová kerültek a városból — őket viszont lehetett volna pótolni. Alapvető gondunk az volt, hogy azzal az igényes repertoárral, amiért nagyon sokat dolgoztunk, nem akadt rendszeres fellépési lehetőségünk ... Én meg, sajnos, nem vagyok menedzser-típus. Nincs képességem ajánlkozni, mint ahogyan meggyőződésem, hogy ez nem is az együttes feladata. Kár, hogy így alakult, mert olyan színvonalon, ahogyan akkor énekeltünk, bizonyára sokfelé szívesen fogadták volna műsorunkat. . .- Vállalna újabb amatőr együttest? — Ha azon a művészi szinten dolgozhatunk, bármikor, szívesen. Ehhez minden energiát vállalnék ... Hiszen nem a nehéz munka a megterhelő, hanem a rossz munka ..." Sokfelé vannak kihasználatlan értékeink. Ezt a sorra- rendre megszűnő amatőr együtteseink száma is jelzi az utóbbi években. Jobban figyelhetnénk rájuk!... .Wallinger Endre Otthonánban egyik szobájának a főfalát — parkettától mennyezetig — gyermekrajzok, pamutból, szövetből, háncsból készült apró figurák borítják. Óvodások, kisiskolások keze- munkái, ajándékai. Az újabb^ küldemények mór el sem férnek: egész kiállításra való gyűlt össze belőlük. No és a „macs- kakaparásos", ákom-bákom betűs levelek! Címzésük: Drága, édes, aranyos Judit néni! Igen: Halász Judit, a Vígszínház művésznője —, a gyermekek kedvence. Három nagylemeze, melyeken verseket énekel, meséket mond —, az apróságok féltett kincsei. Nem lehet eleget préselni belőlük, hogy napok alatt el ne fogyjanak. — Hogy kezdődött? — Mármint az éneklés? Néhány évvel ezelőtt, a rádióban. Időnként felkértek, hogy szerepeljek a kicsinyeknek készülő műsorokban. Régi barátom, Bródy János sietett a segítségemre, megzenésített költeményekkel. S ahogy gyűltek a számok, támadt az ötlet: érdemes lenne kiválogatni belőlük egy nagylemezre valót! Magam sem hittem volna, hogy ilyen sikert arat. Felbátorodtam, „társultam” a Fonográf együttessel, majd — Bródy ajánlatára —, a tehetséges, fiatal zenészekből verbuválódott Bojtorján-zenekarral, és azóta rendszeresen járjuk az országot. Sokat köszönhetek ennek a vállalkozásnak! Amikor először léptem fel pódiumon, azt sem tudtam, mihez kezdjek kezemmel, lábammal a mikrofon előtt. Aztán szép lassan belejöttem. Az egyes dalok között beszélgettem a kicsinyekkel, és ez felszabadított, nem várt, nagy örömöt szerzett a számomra. — Ne higgye, hogy könnyű sikert aratni gyerekközönség előtt! — folytatja Halász Judit. — Ha valaki gögyög, gagyog, aranyoskodik, nyomban megkapja a magáét: a nagyobbak fütyülnek, a kisebbek unatkoznak. Az ő\nyelvükön szólni nehéz, de hálós feladat. S komoly vizsgaitétef. A gyermeknéző megköveteli az őszinteséget, a teljes átélést. Előttük nem lehet „lazítani”, csak teljes odaadással, a szó szoros értelmében együtt játszani. — És a Vígszínház? — Tizenöt évvel ezelőtt végeztem el a főiskolát, azóta itt vagyok. Várkonyi Zoltánnak köszönhetem. Még a főiskolán figyelt fel rám, ott volt minden vizsgaelőadásomon, és az ő szigorú, de igazságos modorában megbírálta játékomat, első tévé- és filmszerepeimet, s aztán — szerződtetett. Ő nevezett el karakter-naivának. Ez a szerepkör valóban testemre szabott. Szívesen játszom klasszikus művekben, de mai magyar szerzők színdarabjaiban lubickolok csak igazán! Kiváltképp akkor, ha groteszkre vehetem a figurát. Ez közelebb áll hozzám, mint a fergeteges komé- diázás. — Vannak szerepvágyai? — Még a főiskolán, majd pályafutásom első éveiben akadtak, de csakhamar rájöttem: más az álom és más a valóság. Nem szabad ilyesmivel foglalkozni, mert ha a vágyott szerepet más színész kapja, jön az összeomlás, elkeseredés. Ma már jól tudom: mindegy, hogy milyen szerepet bíznak rám, hosszabbat vagy rövideb- bet, látványosat vagy éppenséggel a másodhegedűsét, a lényeg: szeressem azt, amit csinálok. Erezzem jól magam a figura bőrében. — Mostanában mintha kevesebbet látnánk a filmvásznon, képernyőn... — Ezért sem adom búbánatnak a fejemet! Volt idő, amikor le sem jöttem a vászonról. Nem kis meghatottsággal néztem végig a minap a televízióban felújított első filmemet, az Esős vasárnapot. Istenem! Milyen csacska fiatal voltam akkoriban! Nemcsak én, de akkori partnereim, egyben fiőskolai osztálytársaim: Béres Ilona, Tor- day Teri, Polónyi Gyöngyi és a többiek is... Szívesen gondolok vissza Szabó István régebbi rendezéseire; az Álmodozások korára, a Szerelmesfilmre, az utóbbiak közül pedig a Bizalomra. Máig szeretem azt a figurát, amelyet a Nápolyt látni és ... vagy a Lila ákác című filmben alakítottam. És sok-sok tévé-szerep! A legutóbbi: Ro- zov: A siketfajd fészke című színművének tévé-változata. Kár, hogy csak a film- és magnószalag maradt meg. A színpadi szerepekből csak annyi, amennyi a nézők emlékezetében él. Pedig szívesen látnám magam viszont régebbi és újabb kedvenc szerepeimben. Az idő vasfoga _ című Csurka- vígjátékban, a Trükkben, a Vörös postakocsiban, az Adáshibában ... — Hogy sikerült az elmúlt évad? — Köszönöm jól! Igaz, hogy csak két új szerepet kaptam: Tennessee Williams: Orfeusz alászáll című drámájában és az éjszakai előadásokon közönség elé került In memóriám ö. l.-ben, de így is szinte minden este színpadon voltam a Vígszínház és a Pesti Színház repertoárdarabjaiban. Garai Tamás Péos/ utcák — A hét vezér és népnevünk Erős Pécsett az ősök tiszte, lete. A honfoglaló hét vezér közül néhányon külön is kaptak utcanevet, de van Hét vezér utca is. Anonymus többször is említi művében a „hetumoger”-t, azaz a hét magyart. Már régebben említettük, hogy a hét magyar sem vezérnek, nem törzsfőnöknek, sem vajdának nem nevezhette magát, hanem saját nyelvén: gyulának. Ez a név fejthető ki a konsztontinoszi güla(sz) és orab források dzsila nevéből. Egy-egy törzs gyulája népével önállóan intézkedett, parancsolt, és csak Levediá- ban alakultak át törzsszövetséggé, de csak háború esetére ismerték el oz „első gyula" rendelkezéseit. A királyság intézményének bevezetése éppen ezért okozott annyi háborúságot Géza és Szent István király idején is. Történészeink közül többen vallják, hogy a magyar gyula méltóságnév összefügg a bolgár fejedelmi család „Dulo" nevével. A „király” jelentésű gyula méltóságnév, amelyet a hét vezér viselt, kapcsolatban van az onogur-bolgár birodalom emlékével. A 765 táján készült ó-bolgár királylajstrom élén Attila fia, Imik, mint a bolgár dzsulo-, dzsula- dinasztia ősapja tűnik fel 453 táján. Néha a mondák, a mesék, a hegedősök csacska énekei is árulkodnak! Mit is ír Arany János a két daliáról, Hunorról és Magyarról? Elrabolták Belár (= bolgár) és Dúl *(= dulo, dula, gyula) király „tündérlyányait”, majd elözönlötték Szittya-földet, „Dúl királynak dús örökjét". Ma már történetileg bizonyított a magyar—bolgár ősi rokonság. A magyar név eredetére eddig igen sok felfogás alakult ki. Mi még akként tanultuk, hogy nevünk a megyer, magyer törzs nevének átvételéből ered. Megyer eredetileg az egyik magyar törzsnek, valószínűleg Árpád törzsének a neve. Árpád fejedelemmé választása után a fejedelmi törzs neve az egész nemzet neve lett. Mai történetírásunk ezt a felfogást már elveti, vagy legalábbis kevésbé hihetőnek véli, hogy a magyar nép nevét csak Árpád fejedelmmé válása után kapta volna a Megyer törzstől. Nyelvészeink kimutatták, hogy az egy eredetű magyar, megyer nevek eredetibb mogy töve egyezik az obi ugorok saját magukra alkalmazott nevével, s így őseinket már az őshazában is e néven nevezhették. A magyar szó második része, az -ar, -er, -éri használatban ki nem mutatható változás után alakult ki ekként, s a két szó együttes jelentésé: mag y-, mogy-férfi (férjfi). Ismeretes, hogy régi krónikáink népünket a hunoktól eredeztették (Hunor — Magyar). Az a tény, hogy nevünk külföldi változataiban igen gyakori a Hungáriára — a hun őshazára - történő utalás (hungrois, ungar, ungre, vengre stb.), nem teszi kizárttá a IX. században élt Theo- fánész Confessornak azt a közlését, hogy a Malálász világkrónikájában az 527-528- os években szereplő, a Krímben uralkodó Muágerisz ■ (muáger, mager, magyar) hun király nevéből származik a magyar nép neve. Ady Endre még büszkén vallotta magát Góg és Magóg unokájának. De kik ezek? A bibliai Góg és Magóg fiai a titokzatos időkben védelmükre fallal zárták el magukat az északi vad népektől. Góg és Magóg fala a Kaukázus táján vonult végig, s szinte kiegészítette a kínai és tibeti falrendszereket. Josefus Flavius szerint Góg a Magóg nevű népnek volt a fejedelme, s ez a nép az északon élő szkitha nép volt. Tuomo Pekkanen finn tudós 1973-ban megjelent érdekes tanulmányában azt írja, hogy Ovidius is szól elődeinkről, amidőn g Fekete, tenger vidékén élő „Meterea- tömeget" említi. Tóth István dr. Mű vészarcok JOBBÁGY VILER
