Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-21 / 260. szám
1980. SZEPTEMBER 21. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Patinás cégér a Bolgár Néphadsereg útján. — A tér díszének éppen nem mondhotá dekorációk Pécsett, a Széchenyi téren. Fotó: Proksza László Reklám az utcán N emrégiben olvastam egy sei-fi novellát, amely arról szólt, hogy az irdatlan méretűre növesztett reklámtáblák hogyan manipulálják a fogyasztót, arra ösztönözve, hogy olyan dolgokat is megvegyen, amikre az égvilágon semmi szüksége. Mi még nem tartunk ott. Sőt! Olyan gondjaink is vannak, hogy az ésszerűség határain belüli reklámot elfogadható módon „tálaljuk", Az utca sajátságos és jellegzetes színfoltja a reklám, aminek talán a legősibb formái azok a cégérek, amikből egy- kettő még látható a pécsi utcákon. (De szép is lenne, ha» korszerű formában felelevenedne ez a régi szokás!) Az üzletek cégtáblái és a plakátok — ez ma az utcai reklám. Nem őzt firtatjuk most, hogy ez mennyire jó és „hatékony”. Sokkal inkább az elhelyezésre vagyunk kíváncsiak. Hol van a plakát? A pécsi utcákat járva olyan érzése van az embernek, hogy nincs hirdetőoszlop. Nyilván őzért, mert nincs meg az a szisz- tematikusság ami pl. a fővárosi hirdetőoszlop-elhelyezésre jellemző: ha a nagykörúton járunk, meghatározott távolságokban találkozunk a hengeres hirdetőoszlopokkal, amelyeken színházi, mozi- és egyéb plakátok so- kosága kap helyet. Ez a rendszeresség Pécsett mindig is hiányzott — 1976-ban még 18 ilyen oszlop volt a városbon szanaszét, ma mór csak 6, a többi kimúlt. — Annak idején — még oz átépítés előtt - a Szabadság úton 7 hirdetőoszlop volt, amit — ma így emlékezik Rajczy Lajos, a Magyar Hirdető Baranya megyei kirendeltségének a vezető, je - határozottan szubjektív indok alapján „irtottak ki”. Néhány éve a Bajcsy-Zsilinszky út —Ipar utca sarkánál hevert hosz- szú ideig egy oszlop. Mi lett a sorsa? Nem tudom. Egy ismerősöm érdeklődött akkoriban tőlem: megvásárolhatná-e valakitől, mert jó kis szalonnasütőt fabrikálna belőle a kertjében. A minap pedig a szépen formálódó Memi-fürdő mellett „dőlt ‘ki" egy négyszögletes, üveglapos hirdetőoszlop - nyilván öszszeférhetetlennek találtatott a születő műemlék-együttessel. Egyszóval: a hirdetőalkalmatos, sógok annyira szét vannak szórva a városban, hogy a járókelő jószerivel csak a palánkok- ra, a többségükben meglehetősen rossz állapotban lévő hirdetőtáblákra figyel. A pécsi plakátforgalomról beszélgetünk Rajczy Lajossal. Megtudom, hogy tavaly egész évben 38 ezer plakátot ragasztott ki a pécsi utcákon a három plakátragasztó. Idén a februári 2700-ról júliusig 6500-ra kúszott fel a plakátmennyiség, de o következő hónapban már 4800-ra esett vissza. (Ugyan miért? — hirtelenében nem találtuk a magyarázatot.) Egyidejűleg 1868 A/1 ill. B/2 méretű plakátra van hely a városban lévő 335 hirdetőberendezésen, amiből két dologra következtethetünk: egyes plakátok rövid ideig „élnek”, illetve rengeteget kell nem főhivatású plakáthelyekre tenni. Nemrég a postánál a Rákóczi út-Jókai utca sarki hosszú palánk óriási felületével hatalmas plakáttömeget fogadott. A partnerek pedig?... Mindenekelőtt az állami-tanácsi szervek a hivatalos, kötelező falragaszokkal. Aztán a kulturó. lis intézmények: színház, mozi, ŐRI, Filharmónia, Ifjúsági Ház .. És ezzel úgyszólván „ki is fújt” o helyi reklám. Plakáttal hirde. tő pécsi cég jóformán nincs. Ami színes - rajzos, vagy fényképes — plakát megjelenik a pécsi utcákon, az elsöprő többségében országos, illetve fővárosi szervektől származik. Lényeges kérdés, hogy a plakát, a reklám ott jelenik-e meg, ahol a legtöbbet ér? Rajczy Lajos szerint o pécsi hirdetőberendezések csupán felerészben vannak jó helyen. S ha jól meg. nézzük, az utcai reklám éppen ott hiányzik, ahol a tömegek mozognak, tehát ahol a legtöbb emberhez szólhatnának o plakátok. Alkalmanként jelennek meg pl. rissz-rossz táblák a Széchenyi téren. Ezek mérhetetlenül többet ártanak a térnek, mintha jól elhelyezett hirdetőoszlopok lennének ott. Hiá. ba keresünk ilyesmit a Kossuth Lajos utcában, o Bem utcában, a Kossuth téren, a Sallai utcában . . . Álljunk csak meg a1 felsorolásban! A Sallai utca téma lett abból az alkalomból, hogy végre készül az új térburkolat és döntés született a közvilágítást illetően is. De az újszerű padokkal, virágtartókkal stb. bútorozandó sétautcában lesz. nek-e hirdetőberendezések? „Engem eddig nem kérdeztek" — közli Rajczy Lajos. Megkérdeztem Kistelegdy Istvánt, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat építészét, a belvárosi rekonst. rukció „gazdáját”, aki viszont arról tájékoztatott, hogy „tér- beállitott hirdetőberendezésre nem is gondoltak, bár elképzelhető lenne valami az ülőbútorok között..Hozzátette viszont, hogy túlzottan nem akarják bebútorozni az utcát nehogy elvesszen a jellege. Amikor pedig elmondtam, hogy előzőleg Rajczy Lajosnál láttam milyen berendezéseket kínál a MAHIR, köszönettel fogadta a közlést. Megjegyzem: fixen elhelyezhető oszlopokból gazdagabb ez a kínálat — tehát könnyebben lehet a környezetbe illőt is megtalálni —, mint a mozgathatókból. S nem hanyagolható el Rajczy Lajosnak az oz információja sem, hogy néhány típusból azonnal is tud szállítani a MAHIR. A Sallai utca részére pedig szinte azonnal kell az ilyesmi, még mielőtt elkészül a térburkolat. Lehet tehát, hogy o Salloi utcát színesíti majd néhány hirdetőoszlop. Másutt viszont jóval bonyolultabb a dolog. Annak idején a Magyar Hirdető és a Pécsi Távfűtő Vállalat között megegyezés született, hogy a Bolgár Néphadsereg útjo felett átívelő két vezetéktartó hidat felhasználják reklámok elhelyezésére. A szándékhoz megvoltak már a hirdető partnerek is, ám a KPM illetékese nem engedélyezte, s még ama érv előtt sem hajolt meg, hogy másutt bezzeg vannak reklámok a hasonló berendezéseken. Ha a közlekedés biztonságát féltette a reklámoktól, akkor ilyen alapon bizony sok mindent el kellene távolítani a közutak környékéről. Várható-e valami javulás? Elmondta Rajczy Lajos, hogy október körül 320 ezer forint értékben 100 új hirdetőberendezés érkezik Pécsre. Lesz ezek között nagy méretű hirdetőtábla és hengeres favédőrács. Az újak egy része pótlás lesz, hiszen elhelyezésükkel egyidő- ben egy seregnyi ócskát el kell távolítani a pécsi utcákról. Ténylegesen tehát nem sokat gyarapszik a hirdetőhelyek száma. Viszont ... a MAHIR kínálatában van 2x4 méteres ún. óriástábla, amit palánk gyanánt is lehet használni (a várt berendezések között ilyen méretű nem található), tehát sokkal esztétikusabb látványt nyúj. tana, mint az a palánk, amit nemrégiben a Rákóczi út—Jókai utca sarkon állítottak fel. Meggondolandó, hogy valamiféle közös beruházásban nem lenne-e érdemes a nagyobb városi építkezéseket ilyen hirdető- táblákkal elkeríteni. Hársfai István Továbbra is közlekedik Pécsről a győri, szolnoki és a 8.25-ös budapesti gyors Szeptember 28-án lép Életbe a MÁV téli menetrendje A nyÁuM menetrendet alig **]<*•• szoktuk meg és máris kezdhetünk ismerkedni a télivel. Szeptember 27-ről 28-ra virradó éjjel 1 órakor visszaállítjuk az órákat éjfélre, és attól fogva már a téli időszámítással mérjük az időt és a téli menetrend szerint utazhatunk a vasúton. Mi változik? örvendetes, hogy a június 1-én először indított gyorsvonatpárok továbbra is közlekednek Győrbe, Szolnokra és 8.25-ös indulással Budapestre, bár a pesti gyors október 13-tól 24-ig pálya korszerűsítési munkák miatt 7.25-kor indul. Újdonság lesz, hogy a Pécsről 7.05-kor Tapolcára és Siófokra menő — Fonyódon kettéválasztott — vonat mellett a magyar tenger déli partjára tartók november 6-ig és 1981. március 7-től szombati napokon a Pécsről 6.25-kor induló Balatonmá- riára menő személyvonattal is utazhatnak. A Pécs—Pélmonostor közvetlen vonatok április 4-ig csak pénteken, szombaton és vasárnap, egyéb napokon a vonatok csak Magyarbólyig, illetve Ma- gyarbólyról közlekednek, de új érkezési és indulási idővel! Délután 17.03-kor indul a vonat Pélmonostorra és onnan csatlakozási lehetőség lesz Eszékre. (Vissza Pélmonostorról 19.25- kor indul, Eszékről 18.15-kor) és 21.22-kor érkezik Pécsre. Az időpont előbbrehozatala miatt a június 1-től Pécsről 17.59-kor Harkányfürdőre és onnan 19.42- kor Pécsre induló vonat a téli menetrendben nem közlekedik. A Pécsről 17.03-kor induló ma- gyarbólyi személyvonatnak Siklós—Harkány felé Villányban autóbuszcsatlakozása lesz. Viszont a Pécsről 19.30-kor Mohácsra induló személyvonat Harkányba közvetlen kocsit továbbít, tehát a Beremend—Siklós térségbe utazóknak nem kell Villányban átszállniuk. A Harkányból 15.15-kor Pécsre induló személyvonathoz a vasútállomáson csatlakozik a harkányi autóbuszállomósról 15.00kor Görcsönyön át Pécsre induló buszjárat. Nagyharsány— Beremend állomások között átlag tíz perccel nő a vonatok menetideje. Lényegesebb változások lesznek a Balaton térségében is: a Budapest—Nagykanizsa fővonalon a Székesfehérvárról 4.55- kor induló személyvonat télen is közlekedik, de nem Fonyódia, hanem Nagykanizsáig. Új lehetőség az ellenirányban Nagykanizsáról 14.05-kora Budapest Déli pályaudvarra induló gyorsvonat. Az elmúlt télen a Kaposvárról 5.47-kor Tapolcára induló és onnan 21.14-kor Kaposvárra visszaérkező vonatpár a rövidesen életbe lépő téli menetrendi időszakban csak Fonyódig, illetve Fonyódtól közlekedik, de csatlakozásokkal megmarad az elmúlt téli .megközelítő utazási lehetőség. Kaposvárról ősszel és tavasszal szombat, vasárnap a Balaton- máriafürdőig utazóknak azon. ban nem kell Fonyódon átszállniuk, mert Kaposvárról 6.25-kor közvetlen vonat indul és vasárnap este 19.35-kor érkezik visz- sza. Viszont megmarad télen is a Kaposvárról 18.33-kor Fonyódra munkanapokon induló személyvonat, ami Fonyódon csatlakozik a Nagykanizsa— Budapest viszonylatú személy- vonathoz. I ÁnVPOAC nemzetközi Lényégé» változás lesz Dél-Dunántúlon: az Adriatica Budapestről szeptember 26-án indul utoljára Rijekába és szeptember 28-án tér vissza, tehát télen szünetel. A Budapestet Rómával összekötő Maestrál szeptember 28-tól a nyári időszámításhoz képest egy órával korábban közlekedik. A MÁV téli hivatalos menetrendje szeptember közepétől kapható a Pécs és Kaposvár zsebmenetrend-könyvekkel. együtt. Érdemes áttanulmányozni, hogy a téli menetrend életbe lépésével ne érjen senkit meglepetés. M. L. Senki ne értse félre: nem állítom, hogy pénz nélkül jobb oz ember közérzete, bár o pénz önmagában nem boldogít. Ám az is kétségtelen, hogy hiánya sok kellemetlenség forrása embereknél, államoknál egyaránt. Mi több: fölöslege, ha egyáltalán létezhet ilyen, adhat egyfajta elégedettséget is. A nők ennek igazi szakértői, miért is lelkendezve vásárolnak teljesen fölösleges dolgokat. Szóval, a jó közérzethez mégis kell valamennyi pénz, és többnyire több, mint amennyivel rendelkezünk. Ilyen az élet. . Amiről most ejtenék szót, nem kerül pénzbe, gyokorta mégis értékesebb annál. Mindannyian birtokoljuk, bár ritkán használjuk, sőt gyakran élünk épp az ellenkezőjével. Pedig varázslatos kincs: elviselhetőbbé teszi a sors kegyetlen fintorait, menekíti kapcsolataink zátonyra futott lélekvesztőjét, tompítja a hétköznapi bosszúságokat... Nos, a varázslat ismerős, csaknem elcsépelt. Úgy hívják: udvariasság. Egy megértő mosoly, egy bocsánatkérő gesztus, egy szó, amely olyan, rr\int a kinyújtott, segítő kéz. Mondják, hogy a mosoly a vicsorításból szelídült a ba- rátkozás jelévé. Tudunk mosolyogni? Persze, hogy tudunk: az anya a gyerekére, a szerelmesek egymásra, ha kérünk valamit, ha remélünk valakitől valamit, ha kellemes társaságban vagyunk. Miért vicsorítunk hát, ha véletlenül meglöknek a bu. szón? Ilyen lenne az ember természete? Nem hiszem. A vicsorítás anatómiája valószínűleg bonyolultabb folyamatokhoz kötődik. Tán apró lelki sérülések halmaza, amely részben szintén vicsorítások- tól torzul barátságtalan gesz- tussá. A vicsorítás tehát félelmetes láncreakciót vált ki, megfertőzve embereket, társadalmakat. Gyanítom, hogy néhol ezért kerestek más játékszabályokat. Mintegy védekezésül. Néhány hete csak, hogy Londonban, o South-Kensing- ton földalatti állomásán, sietségemben bokán rúgtam egy ott üldögélő, fiatal férfit. Mielőtt megszólalhattam volna, fölnézett: Sorry — mondta — és mosolygott. Nem ismervén még az ottani szokásokat, meglepődtem. De később gyakran hallhattam: sorry — igen sajnálom. Buszon, üzletekben, az utcán. És még egy szót érdemes megjegyezni: please. Kérem, szíveskedjék. Angol e kiegészítés nélkül soha, senkitől sem kér. A szó egyébként azt is jelenti, hogy valakinek örömet szerez. Talán nem véletlenül. A franciáknál éppily természetes a pardon — vicsorítás nélkül. Úgy látszik, ezt is meg lehet tanulni. Felebarátainkat szeretni tán túlzott követelmény. Elviselni őket azonban emberszabású kötelesség. Mert elviselni annyi, mint megérteni. És megérteni annyi, mint megbocsátani. A világ ettől persze nem válik jobbá. Csak elviselhetőbbé. Ha gyakoroljuk, ha velünk szemben gyakorolják. Sértés vagy sértődés helyett tessék megpróbálni kimondani: bocsánat. És tessék mosolyogni. A buszon, a munka, helyen, az üzletben, a pult innenső és túlsó oldalán, és — otthon. Mert tanuljuk meg: a másik is ember. Lelke mélyén örömvággyal és félelmekkel, a magány szomorúságával. Egy mosolyra vágyik tehát megértésre, elnézésre. És cserébe örömest elfelejti, hogy vicsorítani is tud. Búsbarna László
