Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-21 / 260. szám
DN HÉTVÉGE 4. TÁRSADALOMPOLITIKA 1980. SZEPTEMBER 21. élet- Nyugdíjasok s-*“1® a közéletben Pécsett több mint kétezer — többségben nyugdíjas — párttag dolgozik a lakóterületeken. Olyan emberek, akik az átlagosnál ma is többet vállalnak magukra a társadalom közös gondjaiból, akiket elkötelezettségük, lelkesedésük a megérdemelt pihenőkorban is tovább sarkall. Kása Gyula hetvenéves. Sövényházán, a mai Ópusztaszeren született. Szülei és öt testvére gazdasági cseléd volt. A hat elemi után elszökött a szülői háztól, szabóinas lett Szegeden. Édesapja akkor bocsátott meg neki, amikor egy munkakiállításról a második helyet jelentő oklevéllel tért haza. 1933-ban iparengedélyt váltott. Szeged közelében, Sán- dorfalván telepedett le. Iparostársa és barátja, Nagy József cipész kérésére 1944-ben megszervezte a polgárőrséget, melynek ő lett a parancsnoka. Fő feladatuk volt a polgári lakosság védelme, az új élet beindítása. Részt vett a földosztásban, tolvajok, fosztogatók kézre kerítésén, 1945 márciusában pedig néhány társával együtt négy ejtőernyős SS-katonát fogott el. Kiár a demokratikus rendőrség kötelékébe tartozva egy ideig a kiskundorozsmai őrs parancsnokaként, később a szegedi rendőrség tanosztályának parancsnokaként dolgozott. Örsparancsnoki vezetőképző iskola, Barcs, tiszti iskola az életének következő állomásai, majd 1950-től 53-ig Mohács járási közrendvédelmi parancsnok. Ekkor kerül a megyei rendőr-főkapitányság állományába: közrendvédelem és közlekedésrendészet a munkaköre. Az ellenforradalom idején karhatalmi századparancsnok. A század magja ma is dolla elvégzését követően cukrász, mézeskalácsos, viaszgyertyaöntő inasnak ment Má- gocsra, majd Pécsett, a kenyérgyárban dolgozott. A nyilasok hatalomra jutása idején egy légiriadó alkalmával összeverekedett egy karszalagossal, aki a húgát bántalmazta. Még aznap éjjel elhurcolták. Az Ágoston téri őrsön egymást felváltva ütötték a nyilasok, aztán a deportálásra váró zsidók közé zárták. Egy köztük levő orvos kezelte a sebeit. Később elengedték, de otthon a konyhaajtóban már vártak rá, újból fogdába került. Három héten át rendszeresen vallatták, azt akarták tőle hallani, hogy kommunista ... Mikor elengedték, kikötötték, hogy minden hónapban jelentkeznie kell. Nem jelentkezett, elutazott Zomborba, de hamarosan visszajött. A felszabadulás már itthon érte. A szovjet parancsnokságtól megkeresték, kérve, > hogy tolmácskodjon egy szovjet őrnagy mellett. A bányatelepi úton lakó Czirkos bácsi - aki tagja volt az illegális KMP-nek — biztatására jelentkezett a pártba. Prassnig Irén állította ki a tag- könyvét. Később a városi lakáshivatalnál, azután a magyarbólyi határőrségen, majd Komlón és Sásdon, a tanácsnál dolgozott. Pénzügyi kérdésekkel foglalkdzott. Áz ellenforradalom idején Budapesten, hadtápos században, utána Siklóson, a járási tanácsnál mint adóügyi megbízott tevékenykedett. Tíz évvel ezelőtt költözött be Pécsre, s azóta kijár Sellyére a tanácsra, ahol adóügyi előadó. Előző munkahelyeinek többségén pártvezetőségi tagként, két ízben alapszervezeti titkárként végzett pártmunkát. Nyolc év óta pedig a Budai ll-es lakókörzeti pártalapszer- vezet titkára. gozó pártmunkásokból áll. Három fegyveres akcióban vettek részt. A pártnak 1945 óta tagja, öthónapos pártiskolát, MLEE-t végzett. A megyei főkapitányságon 1957-től 1967-ig, nyugdíjba meneteléig mint párt- alapszervezeti titkár tevékenykedett. Ezt követően tíz éven at volt a Meszes lakókörzeti pártalapszervezet titkára, 1975- től az l-es számú lakóterületi pártvezetőség szervező titkára, tavaly óta pedig titkára. Munkásságát hat kormány- és hat miniszteri kitüntetéssel ismerték el. Szekeres István a kivétel. Még aktív dolgozó és lakóterületi pártalapszervezetben tevékenykedik. Hőgyészen született 1924-ben. Asztalos édesapja nyolc gyermeknek kereste a kenyeret. Ma, valamennyi testvére munkásként dolgozik. Ő az elemi és a polgári iskoA hét közepén adták át Mohács legújabb gyermekintézményéi A Felszabadulási lakótelepen 12 millió forintért épített intézményben 40 személyes bölcsőde és 75 személyes óvoda nyert elhelyezést. Fotó: Soós György A pécsi, l-es számú lakóterületi pártvezetőség irányításával dolgozó több mint hétszáz párttag nagyrészt a Zsolnay- gyár, kesztyűgyár, dohánygyár, rendőrség, szénbánya dolgozójaként ment nyugdíjba. A szervezett belső pártélet, az egymással törődés mellett arra a legbüszkébbek, hogy a környéken élők többségéhez személyes barátság, ismeretség fűzi őket, hogy a lakosság az ő közreműködésükkel, segítségükkel ismerheti meg a terület fejlődésének részletes célkitűzéseit, hogy a vitakörök, szakkörök törzstagjai egyre többen vannak. Idén a fiatalokat is szeretnék még jobban maguk mellé állítani, a lakó- területi KISZ-alapszervezet létrehozásával. Török Éva Autós asszociációk------------------------------------------*------------------------------------------M o ndják: kétszer örül az ember az autójának. Egyszer, amikor nagy nehezen megveszi, egyszer pedig, amikor nagy nehezen eladja. Mindkettő kiemelkedő esemény az életben. A személygépkocsitól való végleges megválás egyelőre még elég ritka. Az\ autósok és az autó nélküliek szemléletét, gondját egy világ választja el egymástól. Megvan végre az évekig várt, drága jármű, aztán... Aztán elkezdődik mindaz, amire a spórolgató, gépjárművéről álmodozgató nem is álmodott.------------------------------------------*-------------------------------------------H osszan beszélgettem régi autósokkal, állami- és magán- szerelőkkel, álldogáltam állami és maszek boltokban várva a soromat, vagy egyszerűen csak szemlélődtem. Megpróbáltam a leggyakoribb, a közösnek mond. ható problémákat kiszűrni megfigyeléseimből. A szélsőségeket ezúttal elhagyom. Pedig vannak ilyen esetek is szép számmal. Az ezekkel foglalkozó napisajtó itt-ott már „vád alá is került”, mondván: az újságírók valamikor a Patyolaton lovagoltak, most pedig az autós szolgáltatások tágas mezején lovagolnak vesszőparipáikon ... A „vad eseteket” aztán a közvélemény szép lassan általánossá alakítja, jellemzőnek tünteti fel. A nap egyik szakában szolgáltatói minőségben dolgozó, a nap másik szakában megrendelői minőségében jogos igényeket támasztó ember a saját zsebe terhére természetesen nem szívesen lesz „megértő” . . . Ritkán is hangzik el „védőbaszéd" a szolgáltatók mellett, hiszen a megrendelő a „fizető”, mélyebben fekvő okoknál fogva „eleve neki van igaza”. Ez sem lesz védőbeszéd. De nem lesz vádbeszéd sem. Egyikre sincs szükség. A szavak egyébként sem érnek semmit a tettek helyett. Azért néhány határvonalat meg kellene húzni végre. Illene látni és belátni, hogy a szolgáltatói munka akadozó volta sokszor magát a szolgáltatót (aki egyben másutt megrendelő) is ugyanúgy őrli, dühíti, elkedvetleníti, mint a megrendelőt (aki stb . ..). Rossz hallgatni a sok „nem”, et és o „nincs”-et, ami mögött kapacitás- és anyaghiány húzódik meg. De nemcsak hallgatni rossz, mondani is . .. Mi öröme lehet annak az eladónak, annak a szerelőnek, munkafelvevőnek, akinek tíz ,,igen"-jére húsz „nem” esik naponta? Megalázó egy naponta keresett, az állami üzletekben és a javítóműhelyekben hiánycikknek számító valamiért jóval magasabb árat fizetni a magánüzletben. Mert ott van ... És a borravaló? A csúszópénz? Mintha már minden csak ezen múlna... Pedig sokan megsértődnek, ha az ember pénzt vesz elő. Mégis: ezeken a területeken valahogy mintha minden egy kalap alá került volna. A jó és a rossz. A korrekt és a korrupt. Ez pedig veszélyes. Mert a jót nemcsak tudomásul veendő dologként kellene számon tartanunk, messzemenően meg kellene becsülnünk. Anyagilag és erkölcsileg. A rossz ellen pedig tűzzel-vassal... A jól felszerelt állami műhelyekben dolgozó szerelők munkabérét sokan csillagászati magasságúnak képzelik. Utánanéz, tem. Egy fiatalabb autószerelő, karosszérialakatos, vagy autófényező 2500—2600 forintot keres. A jobb fizetés ugyanezekben a szakmákban 4200—4400 forintra megy fel, ha az illető nyolc-tíz éves gyakorlattal rendelkezik. Borravaló persze akkor is lenne, ha a bér magasabb volna, de talán kevesebb korrupciós jellegű eset fordulna elő, hiszen a munkafegyelem és a bérezés végső fokon ösz- szefüggnek egymással. Tudok olyan üzemről, ahol a jelenlegi helyzetben is 37 fegyelmi volt egy év alatt. Ezen belül három elbocsátás . . . Béremelés? Komolyabb nem várható. Teljesítménybérezés? Az van. De a manuális munka határai végesek. Sok műhelyben nem tudják fogadni még a súlyosan sérült kocsikat sem. A helyhiány nem tényleges. Rögtön megszűnne, ha megszűnne a kardinális problémaként ránk nehezedő alkatrészhiány. Magyarországon nincs személygépkocsi-gyártás, tehát az alkatrész importból ke. rül hozzánk. Az alkatrészeket másfél évvel a felhasználás előtt meg kell rendelni. A visz- szaigazolások egy sereg megrendelt tételt eleve nem tartalmaznak. Amit visszaigazolnak, lehet, hogy a megrendeltnek csak 10-20-70 százaléka. Ezután jön a tényleges szállítás, amely a visszaigazolt mennyiségnek is csak egy részét tartalmazza. Nagy kérdés az is, hogy amit egyáltalán szállít a szállító, azt mikor szállítja . . . Minderre ránehezül még a belfödi elosztás problémája. Azt mondják, más dolog egy állami beszerzőnek bélyegzővel próbálkoznia1 és megint más do. log megkeresni azokat a réseket, ahol becsúsztatható egy, vagy két „Ady” ... Az efféle eljáráshoz persze tanúk kellenek. Tanúk pedig nincsenek. Hogy a nyers korrupció ellen mit lehet tenni? Sokan fölteszik napjainkban ezt a kérdést velem együtt. Az elosztás másik problémája az, hogy amikor az alkatrész megérkezik, annak jelentős része kiskereskedelmi forgalomba kerül, mert a belföldi forgalmazónak ebben kétszeres az anyagi érdekeltsége. A termelői áron kapott alkatrész nagykereskedelmi áron kerül a nagykereskedelemhez. Egyszer itt jelentkezik egy árrés. Ha ugyanez az anyag a kiskereskedelembe kerül, akkor ott is lesz egy árrés... Ugyanazon a tételen így kétszer képződik haszon'. .. Aztán ott van az a „rés”, amit ugyanezért az alkatrészért a magánboltokban betömünk, mi „fogyasztók”, akik kényszerhelyzetben vagyunk. Az alkatrészek 99 százaléka importból származik, tehát csak ugyanabból a forrásból szerezhetők be. Az alkatrészek szét- áramlanak, rendszerint ott nincs belőlük, ahol kellene. Néha vállalatok is jelentős mennyiségeket halmoznak fel. Ez általában akkor derül ki. amikor kocsiparkjukat leépítik. És velük az alkatrészeket is kiselejtezik . .. Barátom áll hároméves Wartburgja mellett. A jobboldali első és hátsó sárvédő „elrohadt". Ilyent pedig nem lehet kapni. Irány a bontó, hátha ott... Megkopott a Trabant gumija. Kezdődik a kálvária . . . Bezúz, tók a sórvédőt, irány a Dunántúl, irány az ország .... Hátha valahol van. Mindenki tudja ezt. Aztán itt van még valami. Az állami vállalati raktárkészletértékét szigorúan meghatározzák az ún. gazdasági szabályozók. Egy nagy állami gépkocsijavító üzem raktárkészlete átlagosan 60 napi munkához elegendő. Az összetételét ez természetesen ugyanúgy befolyásolja, mint a permanens alkatrészhiány. A raktárkészlet megfelelő összetétele így még egy ideális alkatrészpiac feltételezése mellett is problematikus volna. Jövő évtől megváltozik az al. katrészellátás rendszere, „márkafelelősök” gondoskodnak majd a különböző típusú gépkocsik alkatrészeiről. Egyes szakemberek azonban máris szkeptikusan beszélnek erről. Lehet, hogy jobb lesz az alkatrészellátás — mondják, de ez egyáltalán nem biztos. íme a dolognak minimum két oldala van. És mi rendszerint beérjük egy-egy „bűnbakkal”. Legyen az egy szerelő, egy vállalat . . . Mindegy. Holott itt átfogó tettekre, a probléma globális megoldásra volna szükség. Ez pedig nem merülhet ki a „jó erkölcsök hangoztatásában.” Bebesi Károly
