Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-21 / 260. szám
1980. SZEPTEMBER 21. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A Dunántúli napló ME8KÉRPEZIE | Mit tartalmaz az Állami Tervbizottság döntése? A Mecseki Szénbányák jövője Beszélgetés dr. Juhász Ádám nehézipari minisztériumi államtitkárral / Baranya gazdaságát alapvetően, a népgazdaságot pedig jelentősen érintő kérdésekben született döntés a közelmúltban. Az egyre jobban kikristályosodó álláspontokból kezdenek kibontakozni a nehézipari ágazat megyénket érintő középtávú tervei. Dr. Juhász Ádám nehézipari minisztériumi államtitkárral a már eldőlt és még nyitott kérdésekről beszélgettünk.- Államtitkár elvtárs, az Állami Tervbizottság 1980. szeptember 10-i ülésén a népgazdaság, Baranya gazdasága, a Mecseki Szénbányák és az ott dolgozó több mint tizennégyezer ember számára egyaránt fontos témáról döntöttek ...- Az Állami Tervbizottság a kokszolható szén termelésének fejlesztési célját fogadta el. Ennek előirányzata szerint — ha az ezután kidolgozásra kerülő beruházási javaslat is elfogadásra kerül — a 6. ötéves terv időszakára 4,ó milliárd forint fejlesztési összeget kap a Mecseki Szénbányák. A részletes beruházási program elkészítéséhez 53 millió forintot bocsátanak gyorsan a vállalat rendelkezésére. A cél, hogy 1990-re évente 900 000 tonna közvetlenül kamrába tölthető kokszszénkoncentrá- tumot legyenek képesek előállítani. A benyújtott fejlesztési cél felett nagy vita nem volt, egy sor — különösen a kapcsolódó és infrastrukturális létesítményekre vonatkozó - kérdés, amely most még nyitott maradt, a beruházási javaslat elfogadásakor kerül eldöntésre. Mindenesetre a Mecseki Szénbányák világos, egyértelmű és hosszú távú feladatot kapott. Haladéktalanul hozzákezdhet az előkészületekhez. A legnehezebb bányászati körülmények kétségtelenül a Mecsekben vannak. Ennek megfelelően kell kidolgozni a terveket, hogyan lehet majd 1990-ben 900 000 tonna kokszolható kokszszénkoncentrá- tumot kitermelni, a mostaninál sokkal nagyobb termelékenységgel, s a bányaveszélyek csökkentésével, a bányamunkások erejének és egészségének megvédésével. Gondolkodni kellene új technológiák — a mostaniaktól jelentősen eltérő új technológiák - bevezetéséről is. A hidromechani- zációra gondolok, amelyet a mecsekiek majdan csak a tervezett Máza-Dél területén akarnak alkalmazni. Gyakorlati tapasztalatokat azonban a régi bányaüzemekben is lehetne szerezni. Tudom, nagyon költséges és az eredmény meglehetősen kétséges, azonban a berendezést és technológiát szállító cégeket az eredménytől függően érdekeltté lehetne tenni...- Máza-Délről most nem esett szó az ÁTB ülésén. A kokszárak ugrásszerű növekedése esetleg a 900 000 tonnánál nagyobb mennyiségű kokszszénkoncentrátum előállítását is indokolnák 1990 után. Ez csak új bányaüzem nyitásával látszik megvalósíthatónak. A kutatás Máza-Dél *területén a mostani ütemben csak 1985-ben fejeződik be, a beruházás előkészítése, a tervezés, felvonulás, bányaépités és feltárás, a termelés felfutása optimális körülmények között is több jpint tíz esztendőt vesz igénybe. Véleményem szerint 1990 és 2000 között nagyon sokba kerülhet hazánkban a késlekedés. — Ezzel kapcsolatban három nögyon fontos dolgot érdemes átgondolni. Nagyon sok életrevaló, sürgető és gyorsan megtérülő javaslat született, amelyek megvalósításához most egyszerűen nem tudunk tőkét előteremteni. A 900 000 tonna évi kokszszén- koncentrótum előállítása a minimális program, az élet valóban rákényszeríthet bennünket, hogy ennél több álljon rendelkezésre. Az előző évek szerint a Dunai Vasműben megépül az új kokszoló és majd leáll az l-es, így lesz a szükséglet 900 000 tonna. Véleményem szerint nem szabad leállítani. Igaz, negyedszázada épült, de szerte a világban ötven esztendős kokszolók is működnek. Meg kell tehát oldani ennek is a szénellátását. Több út is lehetséges. A jelenlegi termelési szint mellett növelni a szénelőkészítés során a koncentrá- tum mennyiségét. Ez egyértelműen a Mecseki Szénbányák feladata. Lehetséges azonban, a koncentrátum minőségénél? bizonyos olyan mértékű romlása mellett, amely még a kok- szosítást lehetővé teszi, nagyobb mennyiséget kihozni a szénből. Természetesen mindenkor a népgazdasági szintű gazdaságosságot kell figyelembe venni. A két említett eset együttes alkalmazására is sor kerülhet, sőt az acélgyártás során a fajlagos kokszfelhasználás is csökkenthető. A most készülő részletes beruházási javaslatba ezeket a lehetőségeket is be kell építeni. — Végül elképzelhető, hogy a Máza-Délen húsz négyzet- kilométeres területen egyszerre folyó reményteli kutatásokat kisebb területre szűkítik, talán a kibúvások közelében, bizonyos kezdeményező készséggel (persze, ez természetszerűleg kockázatokkal is jár) esetleg külszíni bányaművelést kezdenek. Nehéz ma olyan vállalkozáshoz pénzt szerezni, amelybe esetleg húsz éven keresztül pumpálni kell a pénzt, míg hasznát látjuk ... — Maradjunk hát az elfogadott fejlesztési célnál: sok esetben előfordul, félő, hogy az infrastrukturális beruházások maradnak el, amelyek a bányászok életkörülményeit alapvetően meghatározzák, s ezek természetesen a későbbiekben a munkaerő-ellátottságot is befolyásolják. — A 6-ik ötéves tervben is bizonyosnak látszik, hogy 10 000 bányászlakás épül. Ennek jelentős hányadát kapja a két baranyai bányavállalat. Ezenkívül számítani lehet arra is, hogy a Mecseki Szénbányák a beruházás keretében mintegy 500 többletlakást építhet. — Az aknamélyítők hosszú távú, nagy feladatok előtt állnak, hasonlóan munkaerőgondokkal küszködnek, mint a szénbányászat. Főként a fiatalok kerülik el ezt a vállalatot, arra gondolva, hogy ha már amúgy is bányában dolgoznak, inkább oda mennek, ahol lakást kapnak. Nem tervezik kiterjeszteni a szénbányászatra vonatkozó kedvezményes rendeleteket az akna- mélyítőkre is?- Anyagi lehetőségeink szűkösségéről már szóltam. Nagyon meg kell gondolni, hogy a kedvezmények kiterjesztésénél hol húzzuk meg a határt. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat talán kevesebb emberrel is képes feladatait megoldani. Teljesítményeikben a mostani és múltbeli elismerésre méltó eredményeik mellett sem érték el még lehetőségeik határát. A következő években valószínűleg nem lesz lehetőségünk a kedvezmények körébe őket is bevonni.- Az utóbbi időben felerősödött annak kétsége, hogy 1982-re elkészül a pécsi földgázvezeték. Valóban késik ez a beruházás? — Terveink szerint itt lesz a földgáz 1982-re! Húsz további városban gázellátást vizsgáltunk meg. Ezek közül az ÁTB most egyedül a pécsi tervet fogadta el, erre célcsoportos beruházási összeget is biztosít. Arra törekszünk, hogy ahol csak lehet, takarékoskodjunk a drágább tüzelőanyagokkal, a benzin a legdrágább. Szükségszerűen szorító követelmény tehát, hogy a benzinbontásos gázszolgáltatást Pécsett kiváltsuk az olcsóbb földgázzal.- Milyen szerep vár a Pécsi Hőerőműre? Általában mi a jövője a széntüzelésen alapuló villamosenergia- és hőtermelésnek? — Miből állítsunk elő fűtési energiát? Szénből, szénből és megintcsak szénből. Aztán jöhet csak a gáz és a fűtőolaj (pakura). Ha ez sem megy, ha nincs mód ilyen anyagok felhasználására, csak akkor lehet a legvégső esetben a tüzelőolajra gondolni. Ezenkívül minden lehetséges energia- forrást fel kell kutatni. Jó példa erre a Szigetvárért komplex hasznosítás alá vett geothermi- kus energia, vagy a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát terve, miszerint a mezőgazdasági hulladékot akarja a szükséges hőenergia előállítására felhasználni. Felmerülhet a gond, hogy jó-jó, de mindez sok pénzbe kerül. Nos hát a Nemzeti Bank minden gazdaságosan megvalósítható energia ésszerűsítési programra hitelt nyújt, erre még azoknak is van esélyük, akik erre egy fillérrel sem rendelkeznek, ha a terv valóban sokat ígérő. — Nagyon nagy szükség van hazánk energiapolitikájában alapvető szemléletbeli változtatásra, erre néhány példát is mondanék: egy Gigacalória hőmennyiséget lignitből 124, barnaszénből 180, kokszból 880, földgázból 260, fűtőolajból 288, gázolajból 800, benzinből pedig 1400 Ft-ért tudunk most előállítani. Alaposan meg kell tehát gondolni, hogy mit használunk. Az is tarthatatlan, ahogy pazaroljuk az energiát. Ha az egységnyi nemzeti jövedelemre nálunk felhasznált energiát száz százaléknak vesszük, akkor Svájc ennek csak 26, Franciaország 39, Norvégia 41, Japán, az NSZK, Belgium 40-50, Ausztria 60, a túlmotorizált USA pedig csak 91 százalékát használja fel. Sajnos, a szocialista országokban általában pazarolják az energiát, mert köztük még mi használjuk fajlagosan a légkevesebbet. — Mindezek figyelembevételével válaszolok a tulajdonképpeni kérdésére. A Pécsi Hőerőmű hosszú távon széntüzeléssel energiát fog szolgáltatni. A későbbiek folyamán valószínűleg elsősorban mint fűtőerőmű üzemel. A kokszszéntermelés mellett óhatatlanul más minőségű szenek is keletkeznek, ezek felhasználása legkézenfekvőbb a hőerőműben. A Pécsi Hőerőmű a leggazdaságosabban üzemelő erőműveink közé tartozik most is. Biztos vagyok azonban, hogy még ők sem merítették ki a takarékosságban valamennyi lehetőségüket. — Végezetül beszéljünk azokról az emberekről, akik a mecseki bányák mélyén vesztették el egészségüket, munkaerejük jelentős részét. Az érvényben levő rendelkezések csak korlátozva szolgálják úgy az egyén, mint a népgazdaság érdekeit, a bányavállalatok részére pedig óriási terheket rónak. A beteg bányászok sokszor megalázó perek után érvényesíthetik jogaikat... — Valóban így van. Főként Baranyában okoz ez sok gondot. A mostani rendelkezések nem ösztönzik a munkásokat arra, hogy maradék munkaerejüket hasznosítsák, így sok esetben a vállalat is, a bányászok is azt érzik, hogy egymás terhére vannak, ugyanakkor lehetséges, hogy a közeli üzemben, gyárban hasznosan foglalkoztatnánk őket. Van egy olyan elképzelés, hogy a más vállalatoknál elhelyezkedő csökkent munkaképességűek a munkájukért járó bér és a bányabeli átlagfizetés közti különbözetet pótlékként megkapják. Arról is lehet szó, hogy a hűségjutalomból se maradjanak ki, ezeknek a problémáknak a megoldásával a Munkaügyi Minisztériumban és más szerveknél is foglalkoznak. Meggyőződésem, hogy a mostaninál sokkal jobb megoldás lenne ez, a rehabilitált bányászok sem éreznék azt, hogy érdemtelenül kapják a magas jövedelmet, amely néha a még aktív, dolgozótársaikénál is több ... Lombosi Jenő Teljesül Péter Tamás álma A Nehézipari Gépészeti Szakközépiskola atomipari osztályának tanulói szabályozástechnikai laboratóriumban alapméréseket végeznek. Atomipari ( szakmunkások lesznek A képzéshez segítséget ajánlott a Pécsi Hőerőmű, a Mecseki Ércbányászati Vállalat A végzős tanulók nemcsak atomerőműnél tudnak majd dolgozni Péter Tamás szeptember 1-től a pécsi Vegyipari és Nehézipari Gépészeti Szakközépiskola atomerőmű gépészeti osztályának elsős tanulója. — Apu sokat mesélt az atomerőműről, ahol géplakatosként dolgozik, sőt jónéhányszor ki is vitt az építkezéshez, akkor határoztam el: én is itt akarok dolgozni. Nem is csodálom, hogy a fiú fantáziáját megindította az épülő erőmű. A több emelet magasságú óriáscsarnok, a hajónak is beillő reaktortartály a mindenütt gigantikus méretek hatása alól az ember nem tudja kivonni magát. Az átadás határideje közeleg. Az építőmunkások és gépszerelők helyét majd az üzemel, tető, karbantaró szakembereknek kell ótvenniök. Magyarországon ez az első atomerőmű. Természetesen eddig ilyen középszintű szakemberképzés sem folyt. Most szeptember 1-től Pécsett indult az országban elsőként atomerőmű gépészeti szakközépiskolai képzés. Ronczyk Tiborral, a Vegyipa. ri és Nehézipari Gépészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettesével beszélgettünk az új oktatásról : — A Paksi Atomerőmű Válla, lat fordult hozzánk két éve azzal a kéréssel, képezzünk számukra atomerőmű-gépészeket. Azért jöhetett szóba a mi isko. Iánk, mert egyrészt közel vagyunk, másrészt a nálunk folyó vegyipari gépészeti oktatás közel áll az erőmű gépészeti tan. anyaghoz. Mi a kérést követően már az elmúlt évben o két induló vegyipari-gépészeti osztályból az egyiket az új ágazat részére válogattuk. Mivel még sem tankönyvvel, sem hivatalos tantervvel nem rendelkeztünk, egyetőre nem publikálhattuk. Az idén induló négy elsőosztály, bál egyet már az e szakra jelentkezők közül tudtunk kiválasztani. Igyekeztünk a legjobb matematikus és fizikus gyerekek közül válogatni, hiszen az erőműgépészeti képzésben a két tantárgy a domináló és nehéz. Az első két évben a tananyag megegyezik a vegyipari-gépészeti tananyaggal, csak a harmadévben lépnek be az otom- ekiergeti kával foglalkozó tantárgyak. így ezek a tanulók nemcsak atomerőműnél tudnak majd elhelyezkedni. Az új tantervi rendelkezés a következőként fogalmazza meg az új képzésnek a tanárokra háruló feladatait: „Az atomerőmű-gépészeti ágazaton tanulók az általános vegyipari-gépészeti ismereteken felül az atomerőművekkel kapcsolatos speciális ismereteket is elsajátítják. Nagyobb mértékben foglalkoznak hőerőgépekkel, elsősorban gőzturbinákkal, valamint az atomerőművek tantárgy keretén belül megismerkednek a reaktorfizikával, az atomerőművek működésének elméleti alap. jóival, a védelmi berendezésekkel és az atomerőművek fontosabb gépészeti berendezéseivel." Vajon mindezeknek, a tanulókkal való elsajátíttatásához megvannak-e a személyi, tárgyi feltételek? Ronczyk Tibor szerint igen. A kémiát és fizikát tanító tanároknál természetes az atomelméleti ismeret. A gyakorlati oktatáshoz pedig segítséget ajánlott fel a Hőerőmű, hiszen az energiaforrás kivételével a berendezés szisztémája megegyezik az atomerőműével. Továbbá a Mecseki Ércbányászati Vállalat felajánlotta, hogy a tanításhoz nukleáris sugárvé. delmi és mérőműszereket bocsát rendelkezésükre. Természetesen a Paksi Atomerőmű Vállalat is segít, egyelőre lehetőségeikhez képest prospektusokkal, jegyzetekkel, s azzal, hogy a tanulók a szakmai gyakorlatot oz építkezésen tölthetik majd. Sarok Zsuzsa
