Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)

1980-09-21 / 260. szám

a Dunántúli napló 1980. szeptember 21., vasárnap Tanácskozott a szakszervezetek megyei küldöttértekezlete Szombat délelőtt az Egyetemi Könyvtárban Tankönyvek, folyóiratok, régi újságok az olvasóteremben (Folytatás az 1. oldalról) gusok élet- és munkakörülmé­nyeit tette szóvá, rámutatott az oktatást segítő eszközök - tankönyvek — hiányára, a se­lejtes gyártásra. Lenge István­ná, a Bikali Állami Gazdaság dolgozója a rövidesen starto­ló 500 vagonos halfeldolgozó építéséről adott számot. Rövid szünet után előbb dr. Levy Cyuláné, a mandátum­vizsgáló bizottság elnöke tett jelentést, majd a vita folyta: tódott. Czellei Aranka, az 500- as Szakmunkásképző Intézet diákja a tanulói szakszervezet munkájáról beszélt, majd dr. Földvári János, Baranya me­gye Tanácsának általános el­nökhelyettese kapcsolódott a vitába. Azokról az együttmű­ködésekről mondott véleményt, melyek az állam területi szer­vei és a szakszervezetek kö­zött alakultak ki az elmúlt évek során. így szóba hozta a terv- készítés munkáját, a település- fejlesztés kérdéseiben tartott párbeszédeket és az ellátás ellenőrzésének közös tenniva­lóit. Antal Endre, a MÉV vá­jára a vállalata létszámgond­jait, műszaki színvonalát tette szóvá. Papp íánosné, a hirdi kenderfonó dolgozója a szak- szervezeti bizalmiak megnöve­kedett felelősségéről beszélt, majd a megyei pártbizottság első titkára lépett a mikrofon­hoz. Hivatásuknak megfelelően Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára elmondotta, hogy a pártbizottság úgy értékeli, abból a nehéz, gyakran igen bonyolult küzdelemből, mely Baranya megye mai arculatá­nak megteremtéséért folyt, a szakszervezetek hivatásuknak megfelelően vették ki a részü­ket. Aktív, nélkülözhetetlen ré­szeseivé váltak megyénk politi­kai-társadalmi életének, be­töltik alapvető szerepüket a munkásosztály hatalma gazda­sági alapjainak erősítésében és ezzel együtt jól látják el a bérből és fizetésből élők ne­velését, érdekképviseletét. — Pártunk XII. kongresszusán és a megyei pártértekezleten megjelölt feladatokból sokrétű munka hárul a szakszerveze­tekre is - mondotta. - Közü­lük is a legfontosabbak a gaz­dasági építő munkával kap­csolatos tennivalók, melyek ma a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását, az elért életszínvonal megőrzését cé­lozzák oly módon, hogy a gaz­dasági előrehaladást az eddi­gieknél nagyobb mértékben alapozza meg a termelés ha­tékonyságának növelése, szer­kezetének átalakítása, nemzet­közi versenyképességének fo­kozása. A Megyei Pártbizottság min­dig is alapvetőnek tartotta, hogy megfelelő politikai lég­kört teremtsen az alkotó mun- kq végzéséhez, a gazdaságpo­litikai célkitűzések megvalósí­tásához. Arra törekedett, hogy az emberek kellő mélységben ismerjék meg törekvéseinket, a hozott intézkedéseket, azokat megértve, magukénak vallva dolgozzanak megvalósításukért. Törekvéseink megértésre talál­tak. A dolgozók őszintén mon­danak véleményt a termelés, gazdálkodás, ellátás kérdései­ről, javaslatokat tesznek, bí­rálnak. A szakszervezet ered­ményesen segítette a népgaz­dasági, megyei gazdasági fel­adatok elvégzését. — A gazdasági építő mun­kát - folytatta Lukács János — az elkövetkező időben is ne­hezülő feltételek mellett foly­tathatjuk. Ennek lényege, hogy a termelés fejlesztésének üte­me alacsonyabb lesz. A nép- gazdasági egyensúly helyre- állítása egyik fő gazdaságpo­litikai célkitűzésünk, ez pedig megköveteli, hogy a nemzeti jövedelem termelésének üte­ménél alacsonyabb legyen a belső felhasználás, annak fel­halmozási és fogyasztási része is. Ezért kongresszusunk az életszínvonal megőrzését, meg­szilárdítását tűzte ki célul. Je­len körülmények között tehát nagyon fontos, hogy megért­sük, egyetértsünk valamennyi­en abban, hogy a reálisnak elismert igények kielégítésé­nek, életkörülményeink további javításának alapfeltétele gaz­dasági erőink növelése. A cnai helyzetben különösen fontos, hogy a szakszervezet javaslatokat dolgozzon ki élet­színvonalpolitikai tennivalóink rangsorolására, a szociálpoliti­ka, a bérpolitika alakítására. Munkájában kapjanak nagyobb figyelmet a dolgozók társa­dalmi és munkahelyi közérze­tét befolyásoló olyan kérdések, mint a foglalkoztatottság, a szociális és egészségügyi ellá­tás, a művelődés, a képzés és továbbképzés és a szakmai előrejutás lehetősége, a be­csületesen végzett munko elis­merése. Továbbra is kísérje fi­gyelemmel, hogy a munkás- osztály, különösen a nagyüze­mek munkásainak helyzete a társadalmi termelésben elfog­lalt helyének, teljesítményének megfelelően alakuljon. Közös feladat az üzemi demokrácia fejlesztése. Végezetül így fejezte be hoz­zászólását a megyei pártbi­zottság első titkára:- Megyénkben a szakszer­vezetek az elmúlt években eredményesen működtek, hoz­zájárultak a dolgozók szakmai politikai műveltségének fejlesz­téséhez. Tapasztalataink alap­ján az értékelésükkel egyetér­tünk. Megyénkben jelentősen fejlődött a szakszervezeti neve­lő munka, s hozzájárult ah­hoz, hogy dolgozóink körében tovább erősödött a szocialista közgondolkodás és a szocialis­ta életmód. Dr. Rugási Endre, a Pécsi Sörgyár igazgatója az élelmi­szeripar helyzetéről, bérkérdé­sekről szólt, majd Kapronczai József, a Vasas Szakszervezet területi szervezője a munkahe­lyi demokrácia kiszélesítésének szükségességét ecsetelte. Ebédszünet után Toller Lász- lónénak, a HVDSZ Baranya megyei Bizottsága titkárának elnökletével folytatódott a vi­ta. Mészáros András, a MÁV Pécsi Igazgatóságának igaz­gatója a gazdasági munkát segítő szakszervezeti támoga­tásról, az érdekvédelmi tevé­kenységről szólt. Dr, Sáli Ferenc, a SZOT osztályvezetője az országban lezajlott szakszervezeti válasz­tásokról elmondta, hogy több mint egymillióan szólaltak fel. Az elmúlt évek munkáját véle­ményezve rámutattak arra, hogy a szakszervezeti mozga­lom felfelé ível. Ereje és sze­repe erősödik. A továbbiakban szólt arról, hogy a szakszervezeti munká­ban új stílusjegyekre van szük­ség. A dolgozók az egyenes beszédet várják, igénylik az életüket alakító döntésekbe való beleszólást, visszautasít­ják a formális dolgokat. A jó és tartalmas célokért viszont szívesen dolgoznak. Raub Bálintné, a pécsváradi posta dolgozója a távbeszélő ellátottság fejlődéséről, Ne­meskéri László, a Baranya me­gyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója az építőipar ered­ményeiről és gondjairól be­szélt. További 15 küldött írás­ban adta be felszólalását, ja­vaslatait. A vitát Neubauer József, az SZMT vezető titkára foglalta össze, majd a küldöttértekezlet egyhangúlag elfogadta az elő­terjesztést és a Magyar Szak- szervezetek XXIV. kongresszu­sára javasolt ajánlást. A dokumentumban többek között javasolják, hogy vizsgárt- ják felül az újító mozgalmat, változtassák meg az anyagi, erkölcsi elismerését. Szüksé­gesnek tartják a bányászat gyorsabb ütemű műszaki-tech­nikai fejlesztését a munkaerő­gondok csökkentése, a bá­nyászok egészségvédelmének javítása, a nehéz fizikai mun­ka további mérséklése érde­kében. Ajánlják, hogy a bá­nyászat bérfejlesztésének üte­me haladja meg az ipari át­lagot. Iz SZMT tagjai Ezt követően a küldöttek meg­választották az SZMT *és a számvizsgáló bizottság tagjait. A Szakszervezetek Baranya me­gyei Tanácsának tagjai lettek: Ambrus Andrásné, Amtal End­re, Auth Antalné, Bauer István, Bálint Cyuláné, Bán Tibor, Bá­nos/ Judit, Benkö Gyula, Békeli Zoltánná, Bókái Mária, Börzöli Erzsébet, Egerszegi Zoltán, Eperjesi Ferenc, Góíh Lajosné, Gyulai Tamás, Hal may Árpád, Heninger Józselné, Hetesi Iván, Horváth Istvánná, Horváth Zol­tánná, Hochrein Lászlóné, Hoff­mann Íánosné, Ilia Ferenc, Jan­csi Sándorné, Jávor Antalné, Kapronczai József, Keszler Fe­renc, Kiss József, Kiskároly Já­nosáé, Koós Lászlóné, Kovács Józsefné, Kőrösiné Újhelyi Gyöngyi, Lukics József, Major József, Maróti István, Magyar László, - dr. Márton Zoltán, Molnár György, Merényi Györgyné, Neubauer József, Papp Íánosné, Piti Zoltán, Ra­dies Kálmán, Raflai István, Ra- meisl Ferencné, Rózsahegyi Ist­ván, Raymann János, Rácz Gyu­la, Ruff Péter, Sárközi Mária, Simon Attiláné, Solymosi János, Szépe Lőrinc, Szili József, dr. Sziráki Ferenc, Szokola Ferenc, dr. Szűcs Edit, Takács István, Tátrai Zoltánné, Toller László­né, Tóth Lászlóné Vajda Mik- lósné, Varga László, dr. Varga Kovács István, Várdai Lajos. A számvizsgáló bizottság tag­jai : Benyács Kornél, Buzády Györgyné, dr. Kövecs Ferenc, Ludvig Íánosné, Nyikos Zsig- mond, Piros László, Szabó Mi- hályné, Szolga Judit, Szörényi Márton. Megválasztották a tisztségviselőket * Az MSZT ezután tanácsko­zásra vonult vissza és titkos sza­vazással megválasztotta az el­nökség tagjait, az elnököt és a titkárokat. Az SZMT elnöke Szo­kola Ferenc, vezető titkára Neu­bauer József, titkárai: Koós Lászlóné, Szili József. Az elnök­ség tagjai: Benkö Gyula, Béke- fi Zoltánné, Halmay Árpád, Já­vor Antalné, Kiss József, Kap­ronczai József, Keszler Ferenc, Koós Lászlóné, Lukics József, Molnár György, Neubauer Jó­zsef, Rácz Gyula, Ruff Péter, Si­mon Attiláné, Szépe Lőrinc, Szi­li József, dr. Sziráki Ferenc, dr. Szűcs Edit, Szokola Ferenc, Tol­ler Lászlóné, Tóth Lászlóné. A számvizsgáló bizottság elnöké­vé Benyács Kornélt, titkárává Nyikos Zsigmondot választot­ták. Az SZMT első ülése elfogad­ta a különböző osztályok veze­tőire és a munkabizottságok ve­zetőire, tagjaira tett javaslatot. Az SZMT szervezési és káder­osztályának vezetője Kőrösiné Újhelyi Gyöngyi, a közgazdasá­gi és szociálpolitikai osztály ve­zetője Kovács Endre, a kulturá­lis agitációs és propaganda­osztály vezetője dr. Bödő Lász­ló, a munkavédelmi osztály ve­zetője Kápolnai Árpád, a pénz­ügyi és gazdasági osztály veze-, tője Makai Arpádné lett. A küldöttértekezlet elnök^ megköszönte a korábbi vezető­ség tevékenységét és sok sikert kívánt az újonnan megválasz­tott tisztségviselőknek, akiknek nevében Neubauer József kö­szönte meg a bizalmat. A küldöttértekezletről tudósí­tott: Kozma Ferenc, Török Éva A fotókat Erb János készítette Az Egyetemi Könyvtár olva­sóterme, délelőtt fél 10. Bán­fai József teremfelügyelőnek pillanatnyilag semmi x dolga, olvas ő is, az olvasóteremben hárman merülnek folyóiratok­ba, jegyzetekbe. Somogyi Anna elsőéves jo- gászhallgatónak még eszébe- eszébe jut a Balaton — hiszen siófoki —, hogy milyen jól le­hetne még vitorlázni a csen­des tavon, de aztán újra Biha­ri Ottó Államjogával foglalja el magát: — Nincs jegyzetünk, a má­sodévesektől sem sikerült, sze­reznem, ezért jöttem most az olvasóterembe. Elhatároztam, hogy rendszeresen tanulok, s ha az elején nem veszem ko­molyan fogadalmam, később, amikor már összegyűlnek a ta- nulnivalók, már nehezebb lesz azt megvalósítani. Délután majd ismerkedem egy kicsit a várossal is. .. Anna az ablakmélyedésben ül, ki-kipillant az utcára. Steix- ner Ferenc harmadéves, már gyakorlottabb az olvasótermi tanulásban, a könyvespolccal szemben jegyzeteli a Pénzügyi Szemle egyik számát. — Az arany monetáris szere­pének néhány vonatkozása cí­mű cikket tanulmányozom. A pénzügyi jog keddi szeminá­riumára készülök, nekem kell beszámolni erről a témáról. Gyakran járok ide, hiszen ál­talában mindent megtalálok, ami a vizsgákhoz, beszámo­lókhoz szükséges a szakiro­dalomból. Farkas Ildikó utolsó éves közgazdász hallgató. A válla­lati prognosztika foglalkoztat­ja most, ehhez gyűjt adatokat. Ebből a témakörből lesz az ál­lamvizsgája is. — Nincs ösztöndíjam, így csak elképzelésem van arról, hogy hol fogok majd dolgozni. Szeretnék a kaposvári hús­önkéntes és vállalati tűzoltó rajok versenyét rendezték teg­nap Pécset^ és környékén, va­lamint Komlón. A bányászvá­rosban 31 raj vett részt a ve­télkedőn. Pécsett 26 raj mu­tatta be szakismereteit. A ver­senyt megtekintette Varga Sándor ezredes országos tűz­oltóparancsnok és Kosteleczky Sándor megyei parancsnok. A komlói önkéntesek közül a 800 l/p teljesítményű kismo­torral a mindszentgodisai fel­nőttek raja, ugyanezzel a tel­jesítményű motorral a mind­szentgodisai fiúk, a vállalati tűzoltórajok közül a 800 lite­res kismotorral a Zobák-bá­kombinátba kerülni, s tovább­ra is az ár-prognosztikával foglalkozni. Az eddigi tapasz­talataim szerint ugyanis a vál­lalatok nemigen használják még azokat az elméleti mód­szereket, amit az egyetemen tanulunk. Gondolom, az egye­tem évei után még jó öt év gyakorlati tapasztalat is szük­séges lesz ahhoz, hogy való­ban közgazdásznak mondhas­sam majd magam. Míg hármójukkal beszélget­tünk, újabb egyetemisták ér­keztek: az olvasóteremben las­sanként gazdára talált minden asztal. Az egyik polcon vas­kos kötetek, összefűzött újsá­gok vannak kikészítve. A te­remfelügyelő mondja: Szkla- dányi Péter kérte ki az Allge­meine Zeitung 1837-es évfo­lyamát. Tegnap is itt volt, ma bizonyára megint délután jön. — Halló, itt Szkladányi la­kás - jelentkezik be a telefo­non a kiváló pécsi muzsikus, aki rendszeresen publikál ze­netörténeti cikkeket, tanulmá­nyokat is. — Igen, én kértem ki ezeket az újságokat, ugyanis Weidinger Imréről és Amt­mann Prosperről írok egy ta­nulmányt. A sellyei születésű Amtmann 1835. és 1839. kö­zött hangversenykörúton járt Franciaországban, Angliában, Itáliában és Németországban, Az Allgemeine-ben erről a hangversenykörútról keresek kritikát. Eddig nem sok siker­rel, hiszen ez inkább olyan politikai figyelő volt, s csak elvétve foglalkozott művészet­kritikával. De talán szeren­csém lesz . .. Csend, a régi és új köny­vek, folyóiratok jellegzetes sza­ga. A polcokon sorakozó köte­teknek nincs idejük beporosod­ni még a tanév legelején sem. Élnek a régi és új könyvek — használják őket. nyaüzem önkéntesei kerültek a dobogó felső lépcsőjére. A Pécs környéki versenyzők közül a 800 l/p kismotorral az abaligetiek férfiraja, a fiúk között a pellérdiek, a vállalati férfi tűzoltók között 400 literes motorral a XIV-es AFIT, a 800 literes kismotorral a Pécsi Bőrgyár önkéntesei végeztek az első helyen. A női rajok versenyében a 800 liter/perc teljesítményű motorral a Kender és Szövő­ipari Vállalat hirdi gyárának versenyzői vitték el a pálmát. A városi Ifjú Gárda tűzoltó­szakasz alegysége szintén 800 literes motorral került az első helyre. (Bodó) Tűzoltók versenye- \ Elérhetetlen álmok? mellett... Eléggé érdekes dolgokat hallottam a rádióból a napok­ban: a stúdióba meghívott vendégek - pedagógus, szo­ciológus, kereskedelmi szak­ember — véleményt fűztek a műsor közben elhangzott ri­portokhoz. A vendéglátóipar egyik mqmmut-vállalatának ve­zérigazgatója ezt a bölcs meg­állapítást tette: ,,A szolgálta­tás akkor kezdődik, amikor a vendég belép az országhatá­ron, és tart addig, míg ki nem lép...” így van ez. Később azt is mondta: „Szolgáltatá­sunk színvonala meglehetősen alacsony . . .” Bizony. S ez ki­derült a riportokból is. A kollegina - például ellá­togatott a forgalmas pályaud­var vécéjére, és olyan látvány fogadta, amelyben — melles­leg - részesülhetett volna az ország bármelyik nyilvános latrinájának láttán is. Az első osztályú szórakozóhelyek illem­helyeitől eltekintve a többi rosszabb a latrinánál is. Akár a disznóól. De hát a disznótól senki nem várja el a higiéni­át. Vagyis, hogy ember mód­jára viselkedjen még ott is. De az embertől, pardon — né­mely vendégtől — már csak el­várhatjuk, hogy ne viselkedjen disznó módjára. A másik riport alkalmával épületes párbeszéd fültanúja* voltam. Az utas azt mondta, nincs elegendő kézitargonca, amelyre fölpakolhatja csomag­jait, hogy kitolja a taxihoz, vagy ahova akarja. Az ingerült vasutas azt mondta: „Száz­negyven targoncánk van!” A riporter makacs: „No, de lát­ja, hogy nem elég! Amíg a többi üres targoncára vár, le­telik a negyedóra és az elő­rendelt taxi másik fuvart vál­lal!" A vasutas fújja a ma­gáét: „Az utasok tönkrete­szik! Mindig javítani kell! Né­melyik öt csomagot is fölpa­kol, holott ez sok!" És a vita zajlik tovább, nemcsak a ri­port felvétele idején, hanem előtte is, utána is, egész hó­napon át, éveken át.. . örök­ké ez megy, van taxi, nincs taxi, van elég üres személy­vonat, az utas szerint nincs elegendő személyvonat, tar­gonca szintén nincs, pedig . . . . i . Pedig emlékszem rá — minden turistaszezon nyitása­kor — a MÁV-tól kezdve az Utasellátón át a vendéglátó- iparig, a kempingektől a szál­lodaiparig, strandokig, határ- átkelőhelyekig ígéretes nyilat­kozatok hangzanak el, „Felké­szültünk kéremszépen . . . Nem érhet meglepetés bennünket." „Az idén jobb lesz mint ta­valy .. . Dolgozóink ki vannak oktatva . .. udvariasak .. . kész­ségesek ...” Aztán szezonzá­ráskor — amikor a hazai tu­rista beszámol nyári tapasztala­tairól — kiderül, hogy ..... szol­gáltatásunk színvonala megle­hetősen alacsony . . ." Enyhén szólva. Pedig a turista, a ven­dég, de még csak a napi vendég sem szállodák, autópá­lyák, hiper-modern kempingek építését követeli. Néha nem többet, mint egy kevéske ud­variasságot. Élőzékenységet. Készséges magatartást. Én ugyan nem szégyenlem a mo­sogatást, el is mostam — Pécs egyik rangos szórakozóhelyé­nek söntésében — a poharat, annak a pincérnek a szeme- láttára, akitől tiszta bögrét kér­tem pontosan 27 perccel ko­rábban, de talán ez mégsem az én dolgom lett volna. Foly­tathatnám azzal is, hogy egy- egy felszolgáló záróra előtt negyven perccel már a villanyt kapcsolgatja, míg társa az abroszokat hajtogatja, vagy hogy az asztaltársíság tagjai egy kivételével komplett ebé­det kérnek az az egy szeren­csétlen pedig (diétára ítéltet­ve) csak sajtot és két szem paradicsomot, mire a hitetlen­kedő válasz ez: „Sajtot? Ilyen­kor?!" Hát milyenkor? Tényleg, mikor is szabad sajtot enni? Adalékként idézhétnék még a panaszok sűrűjéből: miért bömböl, üvölt minden zenekar ebben az országban? Miért hiszi minden zenekar, hogy csak erősítővel tud olyan zenét produkálni, hogy a ven­dég ájulton zuhan le a szék­ről a .gyönyörtől? Hogy el­vétve, ha talál a vendég egy csendes kis presszót, ahol csak egyetlen zongora (hang­szóró nélkül) szolgáltat zenét, hol van olyan együttes - mondjuk egy kedves vendég­lőben, • étteremben — ahol a hangszerek csak háttérzenét szolgáltatnak csupán, csak a hangulat kedvéért és azért, hogy az asztalnál ülő vendé­gek azért /egymás szavát is megértsék. Ugye, nem nagy dolgok ezek. És nem is költségesek. Vagy talán éppen ezért elér­hetetlen álmok ezek? . Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents