Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-14 / 253. szám
1980. SZEPTEMBER 14. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGÉ 3. A Dunántúli naDlö 1 EGKÉR IDÉZI D Hogyan készülnek a szakszervezetek a XXIV. kongresszusra? Minden fórumon: a dolgozók érdekében Beszélgetés Jakab Sándorral, a SZOT főtitkárhelyettesével Túlzás nélkül mondhatjuk, hosszú ideje nem hangzott el ennyi sző a szakszervezetekről, mint mostanában. Indokolja ezt a magyar szakszervezetek közelgő — idén decemberben esedékes — XXIV. kongresszusa, de talán ennél is inkább az a tény, hogy a szakszervezetek mind nagyobb felelősséget vállalnak a társadalom életében. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a dolgozók érdekképviselőiként, az állami szervek és testületek egyenrangú partnereként lépnek fel, minden társadalmi fórumon. Jakab Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese erről ezeket mondta: — A magyar munkásmozgalomban az ellenforradalmi elnyomás évtizedeiben nagy szerepük volt a munkahelyi szak- szervezeti bizalmiaknak. Ök képviselték dolgozótársaikat a munkáltatóval, a tőkéssel szemben. Számos munkásmegmozdulás szervezői nagy többségükben a munkásérdekek öntudatos védelmezői voltak. Megváltozott viszonyaink között, a szocializmus építése során elég hosszú ideig nem kapta meg a szakszervezeti bizalmi a neki kijáró megbecsülést, inkább csak afféle tagdíjbeszedőnek tekintették. Kétségtelen azonban, hogy a szak- szervezeti bizalmiakra nagy szükség van ma is, s ezért kapták vissza most az újjáválasz- tások után — természetesen szocialista körülményeinknek megfelelően — régi rangjukat. Ma mór a bizalminak beleszólási joga van a munkahelyi döntésekbe, a bizalmiak tanácsa véleményezi a vállalat gazdasági és szociális terveit, minősíti a legfontosabb gazdasági vezetők tevékenységét, együttesen jóváhagyják a vállalati kollektív szerződést. A bizalmi: részese a döntéseknek. — Mennyire aktivizálta a szervezett dolgozókat a bizalmiválasztás? — Szakszervezeti tagságunknak túlnyomóan nagy többsége részt vett a választó-taggyűléseken négy és fél millió szervezett dolgozó közül mintegy négymillió, s közülük minden negyedik, kerek egymillió tag fel is szólalt. Gondosan elemezték a jelöltek munkáját, s a korábbinál jelentékenyen több szakszervezeti tisztségviselőt választottak meg. Jelenleg a munkahelyeken 160 ezer bizalmicsoport működik, ami ugyanannyi bizalmit és 150 ezer bizalmihelyettest jelent. A. főbizalmiak száma 17—18 ezer és körülbelül ennyi a főbizalmi-helyettes. S néhány szám: 7300 szakszervezeti bizottságban 62 ezer, 20 ezer társadalmi bizottságban mintegy 100 ezer, 6300 munkaügyi döntőbizottságban 60 ezer tag végzi felelősségteljes munkáját. összesen kb. 170 ezerrel több szakszervezeti tisztségviselőt választottak meg, mint 1975- ben. — Ez tehát a helyzet a munkahelyeken, a közvetlenül választott szakszervezeti tisztségviselőkkel. Milyen a kapcsolat a vállalatok vezetőivel? \ — Nagyon sok múlik azon, hogy a bizalrhiak és bizalmicsoportok, illetve főbizalmiak hogyan állják meg a helyüket. A bizalmitestület választja a szakszervezeti bizottságot, a helyi operatív vezető szervet, ez az igazgatónak, a vállalat vezetőinek állandó partnere. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy élnek jogaikkal, megállják a helyüket. Talán ennél is fontosabb magasabb fokon az úl'ami irányítás és a társadalmi képviselet együttes érvényesítése. A hangsúly az „együttes” szón van, vagyis a szakszervezeteknek nemcsak lehet, hanem bele is kell szólniuk az ágazat, a szakma alapvető fontosságú kérdéseibe. Ami pedig a végrehajtást illeti, a szakszervezeteknek — éppen a bizalmirendszer megújulása, fejlődése folytán — igen sok tapasztalatuk halmozódik fel, a jó és a rossz tapasztalatokat egyaránt jelezzük a minisztériumoknak, hogy azok figyelembevételével tovább javuljon a gazdasági munka. Az ágazati minisztériumoknak és a megfelelő partnerszakszervezetnek rendszeresen értékelniük kell közösen a munkát, meghatározniok a feladatokat. Vonatkozik ez a nép- gazdasági tervezés tartalmi és gyakorlati kérdéseire, az életszínvonalpolitika, ezen belül a bér- és jövedelempolitika továbbfejlesztésére, a munka szerinti, valóban szocialista elosztás elvének gyakorlati érvényesítésére, összefoglalva: a társadalom szocialista vonásainak erősítésére. — A célok azonosak, akár az állam, akár a szakszervezetek oldaláról nézzük. Melyek mégis a szakszervezetek feladatai, ha nem ellentétes érdekekről van szó? — Kétségtelen, hogy azonos célokért küzdünk, mégis mások az állami feladatok. A szakszervezeteknek amellett, hogy közös célokért küzdenek, fokozottan szem előtt kell tartaniuk az emberek, a dolgozók érdekeit. Meg kell tárgyalni, méghozzá rendszeresen, az állami szervekkel, testületekkel, vezetőkkel, így a minisztériumokkal és a miniszterekkel is a szociálpolitikai kérdéseket, a munkaerő-gazdálkodás mindenkori helyzetét, a szakmai alap- és továbbképzést, a műveltségi, kulturális helyzetet, a hátrányos helyzetben levő dolgozó rétegek és a fiatalok gondjainak megoldását Például nagy társadalmi problémánk, a lakáskérdés enyhítésének és megoldásának lehetőségeit. — Az államigazgatásban is, a szakszervezeteknél is egy-egy terület vezető testületé a megyei tanács. Milyen a kapcsolat a megyei tanácsok és végrehajtó bizottságok, illetve a szakszervezetek megyei tanácsainak elnökségei között? — Eddig is volt, jelenleg is van munkakapcsolat, együttműködés köztük. Azt szeretnénk, hogy a jövőben egy-egy tervidőszakra, tehát- öt évre előre állapítsák meg a közös feladatok főbb irányait és céljait. Viszont évente értékeljék a végrehajtást és jelöljék meg a következő év feladatait. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy jóllehet, a végső cél, a szocializmus felépítése közös, a hétköznapok során lehetnek és vannak is ellentétek a tanácsi, államigazgatási vezetők, valamint a szakszervezetek, a dolgozók érdekképviselete között. Természetesen nem antagonisz- tikus ellentétekről van szó, de olyan kérdésekről, amelyeket meg kell vitatni, amelyekben az össztársadalmi, népgazdasági érdekeket egyeztetni kell a szakszervezetekkel, amelyek az egyes embereket, a családokat, a különböző szociális helyzetű rétegeket képviselik. így például messzemenően figyelembe veszik a megyei tanácsok is a szakszervezetek javaslatait az egyes települések ellátási színvonalának emelésénél, a kommunális és gyermekintézmények, a szociális és közlekedési hálózat fejlesztésénél és még sokáig sorolhatnám. Ennek továbbfejlesztése érdekében javasoljuk, hogy a megyei tanács vb-k és SZMT-elnökségek rendszeresen tanácskozzanak, ismerjék meg egymás véleményét, értékeljék az elvégzett munkát és szabják meg a következő tennivalókat. — Röviden bár, de elmondta az eddigiekben a saját, illetve a SZOT vezetőinek véleményét az államigazgatási és szakszervezeti szervek, vezetők együttműködéséről a munkahelyektől a megyeieken át a minisztériumok és a szakmai szakszervezetek kapcsolataiig. Hogyan történik mindez a Minisztertanács és a SZOT között? — Itthon és határainkon túl is elismeréssel nyilatkoznak arról a munkakapcsolatról, rendszeressé vált tanácskozásokról, amelyek jellemzik a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége közti viszonyt. Közismert, hogy sok fontos, valamennyi dolgozót érintő kérdésben, az országos munkaversenyek értékelésében közösen hoz határozatot a két testület. Választóinktól, a szervezett dolgozóktól kapott felhatalmazásunk, megbízatásunk és kötelezettségünk alapján a továbbiakban is olyan kérdéseket kívánunk napirendre tűzni, amelyek mindenkit közvetlenül érintenek. így javasoljuk, hogy szerepeljen az együttes ülésen a bérből és fizetésből élők életszínvonalának alakulása, egy közösen végzett vizsgálat után. Ugyancsak javasoljuk az éves nép- gazdasági terv fő céljainak és a terv végrehajtásának megtárgyalását is. Napirendre kívánunk tűzni olyan, az egész társadalom számára alapvetően fontos kérdéseket is, mint a lakáshelyzet, az egészségügyi ellátás, az államigazgatás és a dolgozók kapcsolata, a szakemberképzés, a munkásművelődés és más, valamennyiünket érdeklő, foglalkoztató problémákat. Ugyancsak szeretnénk, há a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége együttesen értékelné megfelelő időközönként az üzemi demokrácia fórumainak működését, a különböző szintű állami és szakszervezeti szervek kapcsolatait. — Ez is bizonyítja, hogy a partnerkapcsolat fenntartását és erősítését működése középpontjába állította a SZOT. Hogyan látja ennek jövőjét? — Nem új ez, valójában régi, de átmenetileg szinte feledésbe merült gyakorlat visszaállítása. Sokan beszéltek erről a szakszervezeti bizalmiválasztó és küldöttgyűléseken is. örvendetes az az aktivitás, ami ezek folyamán megnyilvánult, s ami bizonyára jellemző lesz az év hátralevő időszakára, hiszen decemberben ül össze XXIV. kongresszusunk. További erősítést, iránymutatást várunk a magyar szakszervezetek közelgő kongresszusától abban is, hogy még következetesebben képviseljük a dolgozók érdekeit a továbbiakban minden fórumon és szinten. Várkonyi Endre r Ozongyár épül Ózongyár épül Ráckeve térségében a Csepel III/3- as számú Vízmű részeként. A gyár nöponta százezer köbméter vízből fogja kiszűrni ózonizálással a vas és a mangán-ionokat. Az építkezés ideje alatt — a felvonulási területen — mór üzembe helyeztek egy kísérleti ózonizálót. így a beruházás elkészültéig a helyszínen, a valóságnak megfelelő körülmények között végezhetnek tisztítási próbákat és pontosithatják a tisztítási technológiát. A szövetkezeti mozgalom nagy öregjei Küzdelmes évtizedek végén Mostanában gyakrabban foghatja meg otthon a gya- lut vagy egyéb barkácsszer- számokat és bütykölhet kedvére. Ha elfárad abbahagyja, és egyéb elfoglaltság után néz. — Ez a fizikai fáradtság más, mint a munkahelyi szellemi-idegi - mondja, és még hozzáteszi. - Jó találmány a nyugdíj, úgy érzem szinte megfiatalodtam. Grünhuth Alfréddal régi munkahelyén, a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet irodájában találkoztam, éppen leltárátadás, jegyzőkönyvírás közben. Huszonhat éves sző-’ vetkezeti elnökség után immár hivatalosan is átadja a stafétabotot utódjának, Mu- fics Józsefnek. — Mindenki felett eljár az idő. Az utóbbi időben többször előfordult velem, hogy mikor építkezésekre mentem munkát ellenőrizni, az állványokon szédültem. Akkor mondtam magamnak, ideje abbahagyni. Véleményem, hogy egy vezető mindenütt legyen vezető. Gazdasági dolgokhoz éppúgy értsen, mint a munka szervezéséhez, és a szakmában is tudjon tanácsokat adni. Ha az ember úgy érzi elfáradt már, nem tud minden területen helytállni úgy, ahogy szeretné, adja át helyét a fiatalabbaknak. — Huszonhat év hosszú idő, és a nyugdíjba vonulás mindig kicsit visszatekintés is. Hogyan indult ez a szövetkezet? — Az én szakmám asztalos. Pécsett, az egykori Hegedűs Jenő cégnél tanultam ki a mesterséget. 1951-ben 13-an alakítottuk meg, Pécs- váradon a szövetkezetét. Sokféle szakma került akkor itt össze; többek között cipészek, bognárok, kádárok. Kaptunk egy öreg parasztházat, rossz állapotban volt. Társadalmi munkával felújítottuk. Pénzünk nem volt, ezért sokáig megmaradt még a döngölt padlója. Egy év múlva vásároltunk egy pár lovat és egy szekeret, ez volt a szövetkezet első járműve. Az első évben egymillió forintot termeltünk. — 1954-ben még vegyes szövetkezetnek számítottunk, ebben az évben lettem elnök. Az 1964-es szövetkezeti szakosodás és átalakítások után maradt meg nekünk tisztán az építőipar. Na meg a kádárok, őket sehova nem tudták besorolni.- Büszke vagyok rá, hogy sokat tett a szövetkezet a lakosságért. Soha annyi kis családi házat nem építettünk, mint akkor, az 50-es évek végén Pécsett, Pécsvá- radon és a környéken egyaránt. Olcsón juttattunk sok családot lakáshoz. Azonkívül rengeteg raktárot, iskolát, orvosi rendelőt, irodaházat építettünk. A szövetkezet tulajdonában ma három autóbusz és 25—30 teherjármű, valamint erő- és munkagépek vannak. Az elmúlt évben 94 millió forint termelési értékkel zártunk.- Önök 1971-ben átvették a rossz emlékű mohácsi mo- zaiklap-készítő gépsort, amely a közben feloszlott ‘építő- anyagipari vállalat tulajdona volt. Ők belebuktak. Nem volt kockázat a szövetkezet részére egy csődbe jutott vállalkozást átvenni? <- A szövetkezet már 1965- től foglalkozott mozaiklap- gyártással. Igaz régi, kisipari gépekkel, amelyeket a megszűnt pécsváradi mozaiklap- üzemtől vettünk át. Voltak 1920-ból származó gépeink is, amelyeket egykori olasz tulajdonosa — mikor akkoriban itt járt — vissza akart vásárolni a múzeuma részére. A munka tehát nem volt ismeretlen, az új mohácsi gépsorokat kisebb módosításokkal, ebben a régi üzemben tudtuk működtetni. Az idő minket igazolt, ma az ország minden részén keresettek a pécsváradi burkolólapok.- Úgy érzem, tán nem hagyok hátra rossz örökséget. Egy vállalat életében mindig fellendülést hoz, ha új kéz, friss erő veszi át az irányítást. Bízom, hogy a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet életében is most ez következik. Pihenni persze nem fogok,'' nem jó, ha az ember elhagyja magát. Erőteljes testalkatát, izmos karjait nézve nehéz is lenne elképzelni róla ... Sarok Zsuzsa
