Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-10 / 219. szám

DN HÉTVÉGE 8.

KULTÚRA

1980. AUGUSZTUS 10.

A Fekete-víz és a Karasica völgyét mély mocsáröv kíséri

Mikoviny Sámuel Baranya megyei térképei

A megye történetének megismerésénél rendkívül nagy jelentősége van a térképeknek. A régi térképek — képi ábrázolás formájában — sokat adnak vissza a múltból: megőrzik a települések rajzát, a folyók vonalát, a tavak, mocsarak, erdők kiterjedését.

A korai előzményekkel szemben a 18. század első. felében már adva voltak azok a technikai feltételek, amelyek a mai kutatás számára is Használható, a valóságot megfelelően tükröző térképek készítését lehetővé tették. A 18. századi magyarországi térképírás egyik legfontosabb képviselője Mikoviny Sámuel volt. 1700-ban született Ábelfalván, egy 50- 60 házat és 300—400 lakost számláló Árva megyei községben, ahol apja evangélikus lelkész volt. Tanulmányait e községben kezdte, majd a gimnáziumot Besztercebányán végezte el. Itt ismerkedett meg Bél Mátyással, akinek ország- leírásához térképeinek nagy részét készítette.

Mikoviny Sámuel egyetemi tanulmányait a jénai egyetemen végezte, ahol főként matematikával foglalkozott. 1723. októberében vette kézhez mérnöki oklevélét. Bár megbízást kapott a szász-jénai hercegség udvari mérnöki hivatalába, 1723—1725-ben inkább európai tapasztalatszerző körúton folytatta tanulmányait. 1725-ben tért haza. Ekkor a már Pozsonyban lakó Bél Mátyással megállapodott, hogy elkészíti a megyék térképeit. Mikoviny a szerzőtárssal való kapcsolat megtartása érdekében maga is Pozsonyban telepedett le, és a megye mérnöke lett. Idő- íközben földesúri szolgálatban is vállalt megbízásokat, például Tatán az Eszterházy-, Keszthelyen a Festetich-birto- kon.

1729-től a bécsi Udvari Kamara építésze és mérnöke lett, és egyúttal a császári hadsereg őrnagyává is kinevezték. Ót bízták meg a selmeci Bánya- tisztképző Intézet megszervezésével, irányította a budai vár átépítését, 1742-ben méréseket végzett a sziléziai és morvaországi határszakaszon.

1729—1730-ban módszertani munkájában foglalta össze a térképezéssel kapcsolatos ismereteit. Ebben megállapította, hogy a térképeket négyféle, éspedig asztronómiai, geometriai, mágneses és vízrajzi keretbe kell helyezni. Az asztronómiai kereten a csillagászati helymeghatározást értette, a geometriai alap létesítésével a korszerű háromszögelés fogalmait határozta meg, a mágnes használata a térképezésnél pedig a mai tájolás alapelve is lett.

Mikoviny legjelentősebb

munkája az ország megyéinek térképezése volt, amire 1728- ban kapott megbízást. Elsőnek Pozsony megye térképe készült el, azonban sok egyéb teendője mellett a szerző a munkával rendkívül lassan haladt előre. 1731-ben a nádor fel Mikoviny Sámuel képe

szólította a megyéket, hogy támogassák Mikoviny munkáját, és így valamennyi megye térképe elkészülhetett.

Mikoviny Sámuel értékes térképeit ma a közgyűjtemények őrzik. Baranya megye egész területét ábrázoló térképe az országos Széchenyi Könyvtár térképtárában található. Kb. 1740 körül készülhetett, és szinte klasszikus szépségű domborzatábrázolással tükrözi a felszíni formákat. Maga a térképlap gubacstintával készült, a domborzat megrajzolása ironcsíkozással történt. Mikoviny nagy fontosságot tulajdonított a vízrajznak. Térképén pontosan megjelölte a folyók, patakok vonalát, az elmocsa- rasodott területeket, azoknak a településektől mért távolságát. A Baranya megyei térképen a Fekete-víz völgyét széles mocsáröv kíséri, a Karasica-patak völgye szintén széles mocsár. Dombó, Máriagyűd, Siklós magaslatait víz veszi körül. A Mohácsi-szigeten levő Duna- ágak szabályozatlanok, a lapályokat mocsár borítja. Vörös- mart és Daróc között a Dunakanyart keskeny, szabályozott szakasz köti össze, és látható egy átvágás Vörösmart felett is. A térkép arra mutat, hogy a Baranya megyei Duna-sza- kaszon már a 18. század elején szabályozási munkák folytak.

A másik Baranya megyei térkép 1745 körül készült, és a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában található. Ezen a megye nyugoti részét láthatjuk. Szigetvár várát mocsár veszi körül, és tőle délre az Almás-patak szintén mocsaras völgyben kanyarog. A többi vízfolyások észak—dél irányban haladnak a Dráva felé, partjaikon viszonylag sűrű településhálózat alakult ki.‘

Mikoviny térképei jelölik a nagyobb épületeket, várakat, templomokat, utakat, csatornákat is. Szép ábrázolásmódjukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a megye régi képe az utókor előtt ismertté váljék.

Dóka Klára

Baranya megye Mikoviny Akadémián őrzött térképén

Csanády János

Benke László

Mártélyi nyár

Hagyaték

Kedveszegett madár a nyár, ül, csak ül egy csonka ágon, a víz fölött a lomb sugárzik zölden, ahogy a partot járom, nem is c nyár, talán magam vagyok — ahogy vagyok oly szomorú, a közelben elhúz egy néma, ladikforma szurkos hajó, a nádas mentén pillangózik egy pár csillogó evező, néha a zöld sulyom-ba botlik, a levelek rendje megbomlik, de aztán viszi utasát új, kalandos horgász-vizekre, hallgatózom, akár az özek, őzek az ártér vadonon, avar roppan, a puha közét, meg-megsüpped közte bokám, s ezer év csöndje ül nyomasztón azon a csonka ágú fán.

Testvértelen pároskésünk, anyám lassú hörpöléseitöl elkopott alumínium kanalunk, anyám életét, anyám élete eltűnt idejét, a ragaszkodó szegénység rekvizitumait naponta megérintem — s leng

leng és ragyog valami csillogó ezüstgomb szivdobbanásom égő tűjére szúrva, s hallom: nád, az idő nádasa hajlong panelmagányomban, s bolyong a vissza már soha, vissza soha nem hozható, de áll a lopva

itt hagyott tükör falamon, anyám tükre, a kegyetlenség tükre, hogy naponta lássam magamat, lássam: készül a fekete kendő, s fiamból az árnyék a szót csak elguritja, hogy: apa, ugy-e sokára lesztek öregek?

Pünkösti Árpád: Fedőneve: Manci

FORRÁS

Az első érzés düh és felháborodás, hogy ez ma itt Magyarországon megtörténhet. A második valami felemás öröm, hogy ez ma itt Magyarországon megjelenhet. Mindez első olvasás után. Aztán másodszorra már ceruzával; aláaláhúzva a fontosabb mondatokat. Mikor a negyedik oldal után alig marad jelöletlen sor, leteszem a ceruzát. Aligha lesz a júliusi Forrás olvasói közül, aki Göncz Istvánná, szül.: Kovács Mária története (az övé?) kapcsán csak a bűnügyet, a csalást látná, s ne kezdene több- s többféle közösségekben és közösségekről gondolkodni.

Különben is; típusát tekintve elég szokványos ügy Kovács Máriáé (asszonynevét fölösleges újra kiírni; mint Pünkösti megjegyzi, csak a leánykori név biztos, minden más kideríthetetlen). Kovács Mária telefonszélhámos. 1954-ben lép színre először, Gerő Ernő, majd Nagy Imre titkárnőjének adva ki magát felhívja a Közlekedési, illetve a Honvédelmi Minisztériumot előnyös állást követelve valamilyen ,,né''-nak — isten tudja, hogy hívták akkoriban Kovács Máriát. A hivatkozási alap mindkét esetben a „munkásmozgalmi múlt”. Az állásokat egyébként megkapja, itt is, ott is gyorssegélyt kap, munkaruhát vételez és pár nap alatt tovább áll. Aztán újabb szélhámosság, ennek kapcsán bukik le államrend elleni izgatás miatt. A korábbi telefonok is kiderülnek; halmazati büntetés négy év, hét hónap. Szabadulás utón, 1959-ben, telefon a Budapesti Pártbizottság nevében egy vendéglátó vállalatnak; könnyű munkát kér egy nőnek (nem vitás ki az a nő . . .), akinek „óvás férjét és kislányát 56-ban meggyilkolták”. Megkapja. Esztergomban kezelik epilepsziával. Itt használja fel először Asztalos János ezredes nevét: özvegyeként mutatkozik be. Letelepszik. 14 hónap börtön. Egy munkahelyi verekedés során súlyosan megsérül (innen való az epilepszia), 1969-ben munkaképtelennek nyilvánítják. Felkeresi a Budapesti Pártbizottságot (!) mondván, a Vörös Akadémia hallgatójaként Sztalinvárosban, társadalmi munka közben érte baleset. Több nyugdíjat kér. Fellebbezéssel ugyan, de megkapja. Több kórházban, szanatóriumban megfordul, ilyenkor az Országos Pártközpont nevében többször érdeklődik saját állapota iránt. Némelyik telefont a kórlapjára is rávezetik . . .

Sorolhatnám tovább. Kovács Mária nem egyszerű szélhámos. Másoknak (a fenti módon) még több mindent elintéz. Pénzt sosem fogad el. Kovács Mária csak fontos akar lenni. Befolyásos. Fegyverei roppant egyszerűek: egy telefonérme, az innen-onnan felszedett „mozgalmi" zsargon és egy nagy felismerés: csodatévő a „fentről" jövő telefonok ereje. Szükség van még persze gátlástalanságra, némi emberismeretre, kell emellett egy kevés memória; csak annyi, hogy betéve tudja a párt- és állami vezetők keresztnevét. Hihetetlen? pedig az ügy, aminek Pünkösti Árpád a nyomába eredt, túltesz az eddigieken.

„Göncz Istvánná, Kovács Mária gyanúsítottat 1975 januárjában tartóztatták le és többszörös visszaesőként elkövetett csalásért, befolyással való üzérkedésért, aljas indokból, feltűnően durva módon, nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértésért — magyarul; Asztalos János nevének meghurcolásáért - 1975 júliusában három évi szabadság- vesztésre ítélték." — foglalja össze az ítéletet Pünkösti. Az ügy pedig a következő: Kovács Mária 74 őszén az Elnöki Tanács Elnöksége (nincs ilyen) nevében telefonál az Egészségügyi Minisztériumba, s Göncz Istvánnénak — munkás- mozgalmi múltjára való tekintettel — soronkívüli beutalót kér a parádi szanatóriumba. Másnap telefon az Országos Pártközponttól (ilyen sincs) ugyanoda: Göncz „elvtársnő" kísérőjének, egy idős asszonynak, is biztosítsanak helyet. Megkapják. A minisztérium kiemelt személyeknek fenntartott tartalékkeretéből. Tegyük hozzá, az orvosi leletek alapján - persze nem a különkeret terhére — beutalásuk indokolt. Hogy, hogy nem, a beutalást aláíró minisztériumi osztályvezető-helyettes fogadja a két nőt Párádon s felhívja a megbízott igazgató figyelmét, hogy „a vendégnek különleges ellátásra, az 56-os sérülés (lám, mivé szelleműit át a munkahelyi verekedés . . .) miatt tü- rülemre van szüksége." Megkapják az egyetlen reprezentatív szobát. Aki pedig ott lakik, az fontos ember . . .

Képződik hát a legenda. S kinek nincs szüksége kisebb- nagyobb protekcióra? Marika pedig jó lélek, szaladgál, telefonál, amit tud (adott a módszer) elintéz. És elkezd „özvegy Asztalos Jánosné”- ként szerepelni.

Párádon hamar meggyőzi a gyanakvókat. Érvei, magyarázatai primitívségénél csak kliensei hiszékenysége nagyobb. „A világ minden áron be akart csapódni" - írja Pünkösti. Pontosabban nem a világ, csak az a része, amelyik várt valamit a befo'yásos asszonytól. Nem voltak kevesen. „Asztalos János. Mond magának ez a

név valamit? Mi a panasza? Miben segíthetek?" - ajánlkozott, aztán ígért és telefonált. ígért egyetemi felvételinél segítséget, katonafiú közelebb helyezését. E két esetben látványos akciói nem hoztak eredményt. „Elintézi" viszont a segédraktáros édesanyjának nyugdíját, amit az idős asszony anélkül is megkapott volna, de ez már senkit sem izgat, a presztízs pedig növekszik, híre elterjedt az egész faluban. Az iskola egyik tantermét évek óta magánlakásnak használták. Kovács Mária elintézi, hogy a termet az iskola visszakapja. Idézem a tanárnőt: „Tanácstag vagyok, párívezetőségi tag, mégsem tudtam a tanterem ügyében semmit se tenni." Kovács Mária két gyereknek meghívót szerzett a parlamenti fenyőünnepségre. Ismét a tanárnő: „A parádsasvári gyerekeknek a szocializmus 30 esztendeje alatt egyetlen jegy sem jutott a parlamenti fenyőünnepségre, tőle mindjárt kettőt kaptunk."

Kovács Máriának nemcsak a „jótettei”, de furcsa ügyei is szaporodtak. Mégis 6 hétig maradhatott, noha a maximális ott tölthető idő 3 hét. Következzék négy idézet a szanatórium főorvosától, akit a hősnő igazgatói kinevezéssel hitegetett (a megyénél el is intézte!): „Furcsa ügyeiről folyamatosan tájékoztattam főnökeimet. Volt a minisztériumban, aki emlékezett rá, hogy ez az a nő, aki minden évben botrányt csinál a Mátrában . . . Később behívták Ma- tuzsinkát - aki a beutalókat elosztja — hogy miért nem tudta már meg, ki ez az asz- szony." „A minisztériumban azt mondták, próbáljuk kideríteni, ki ez a nő, ők is» utána néznek." „az utolsó napokban már a minisztériumban is majdnem mindenkinek furcsa volt ez az ügy, de arra nem válaszoltak, ki ez a nő, csak azt mondták, most már küldjük haza." S végül a mottóértékű magyarázkodás: „Úgy voltam vele, ha én a szemébe kétségbe vonom, hogy ő Asztalos Jánosné, és netán mégis az, azt mondja, hogy goromba vagyok vele, neveletlen és nekem mások előtt is nagyon sokáig kell magyarázkodnom."

Nem érdemes folytatni az idézést. Szinte reménytelen kivo. natolni ezt a nagyszerűen szerkesztett, rendkívül tömör írást. Keserűsége, felháborodása (épp úgy, mint a végén megszólaló igazi Asztalos János- néé) nem elsősorban Kovács Máriának szól ... Az esetről akkoriban pár sorban adott hírt a Népszabadság. S most ez az írás. Legvégén a dátum: 1978. Pünkösti Árpád: Fedőneve: Manci című szociográfiája a Forrás 1980. júliusi számában jelent meg.

Parti Nagy Lajos