Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-10 / 219. szám

1980. AUGUSZTUS 10. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Közvélemény és hatalomgyakorlás „Mi fejlődni, es ezert tenni is akarunk!” Magára maradt település? A szocialista társadalmi élet jelenségeinek, problémáinak és törvényszerűségeinek feltárásá­ra irányuló tudományos törekvé­sek keretében az utóbbi évti­zedben hazánkban és a Szov­jetunióban is számos tanulmány jelent meg a közvélemény fo­galmáról és szerepéről. A ma­gyar szerzők munkái közül ki­emelem Angelusz Róbertnek, Kulcsár Kálmánnak, Fodor Gá. bornak, Ritter Tibornak és Szecskő Tamásnak a Társadalmi Szemle, a Valóság, a Társada­lomtudományi Közlemények, a Béke és Szocializmus, valamint a Rádió és Televízió Szemle ha­sábjain megjelent tanulmányait. A közelmúltban pedig a Köz­gazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában magyar nyelven is napvilágot látott R. A. Szafa- rovnak, az állam, és jogtudo­mányok doktorárak ,,A közvéle­mény és az államigazgatás" c. több mint 300 oldalas monográ­fiája. Az említett szerzők mun­káinak hasznosításával a közvé. lemnyről a következőket fogal­mazom meg. A közvéleményt mindig vala­mely konkrét esemény, állami vagy társadalmi döntés hívja életre, tehát a közvéleménynek meghatározott tárgya, és ahhoz kötődő, viszonylag jól érzékel­hető tartalma van. összefüggé­seik ellenére különbséget kell tennünk a közvélemény és a közhangulat között. A közhan­gulat kialakításában nem egyetlen esemény, hanem az események sorozata játszik sze­repet. a közvéleménynél ,,tár- gyiatlanabb", pszichikus meg­nyilvánulás. amely nagyobb em­bercsoportok általános érzelmi beállítódásaként létezik. A köz­vélemény jellegének és szere­pének megítéléséhez figyelembe kell venni a közvélemény ala­nyát, tárgyát, tartalmát, megje­lenési alakzatait, terjedésének módját, valamint a közvélemény hatását, A közvélemény alanyának vizsgálata arra ad választ, hogy a lakosság mely rétegeiben, milyen széles köreiben, mennyi­re homogén vagy heterogén tár­sadalmi struktúrában keletkez­tek és gyűrűztek tovább az in­dikátoresemény által kiváltott vélemények, értékítéletek és akartnyilvónítások. vagyis, hogy milyen széles az ún. tényleges publikum. Társadalmunkban nem feszülnek antagonisztikus osztály- és rétegellentétek. Ez az előnyös helyzet megkönnyíti a közvélemény egységesülését az alapvető politikai kérdések­ben. Az egyes társadalmi réte­gek és csoportok helyzetében, érdekeiben, érdeklődésében és tudati szintjében meglevő kü­lönbségek azonban számos kér­désben a rétegek és csoportok eltérő véleményéhez és maga­tartásához vezetnek. A közvélemény tartalma lehet egyetértő, helyeslő, elismerő, tá­mogató, kifogásoló, rosszalló, elítélő és ellenző. A szocialista demokratizmus erősödése, a po­litikai élet, az állami szervek működésének nyilvánossága le­hetővé teszi a hatalomgyakor­lás és a közvélemény közötti eseti nyilvános ütközéseket a társadalom alapvető intézmény, rendszerét nem érintő ügyekben. A kormányzásnak, az igazgatás­nak, az anyagi, kulturális és egészségügyi szükségletek ki­elégítését szolgáló szervezésnek ez bonyolultabb módja, mint a közvélemény reflektálását kizá­ró, vagy semmibevevő eizárko- zottság, de felmérhetetlen elő­nyökkel jár a politikai hatalom társadalmi megalapozottsága, az állami és társadalmi szervek funkcionálásának színvonala és eredményessége szempontjából. A közvéleményalkotás élénksé­ge és tanulmányozása a dönté. sek gondos megalapozására, etikus, kulturált és humánus működésre, a határozatok szín­vonalas végrehajtására serkenti a közügyeket intézőket. Mindez további érdeklődést és aktivi­tást vált ki a társadalom tag­jaiból. Rendkívül előnyösek azok a konfrontációk is, amelyek ilyen kedvező politikai feltételek mellett a közvélemény formáló­dásában végbemennek. A köz­vélemény önkonfrontációja so­rán tisztázódhatnak és gyöke­rezhetnek meg a politikai és társadalmi élet lényeges érté­kei. Figyelembe veendő, hogy a közvélemény többnyire nem egységes, hanem polarizált, to­vábbá, hogy általában nem je­leníti meg pontosan az össztár­sadalmi érdekeket. A közvéle­mény ismeretére a közügyek in­tézőinek azért van szüksége, hogy cselekvési programjaik ki­alakítása és végrehajtása során, az össztársadalmi érdekek érvé­nyesítésekor vele, mint társadal­mi realitással számoljanak. A . hasznosítás módja egyaránt le­het a közvélemény formálása, a lakosság részletesebb és alapo­sabb tájékoztatása, illetőleg a döntések kiegészítése, módosí­tása. a végrehajtás gondosabb megszervezése. A közvélemény kommuniká­ciós rendszere azt fejezi ki, hogy milyen társadalmi fóru­mokon és sejtekben, milyen köz. vetítő vonalakon tisztázódnak és terjednek a közvéleményt alakító reagálások. Óriási je­lentősége van cnnak. hogy a közélet intézményesített, nyilvá­nos fórumai (falugyűlés, mun­kaértekezlet, társadalmi szerve­zetek taggyűlései, tömegkom­munikációs eszközök stb.) vál­nak-e a vélemények kiváltásá­nak, szembesítésének, és ezáltal a közvélemény szerveződésének elsődleges központjaivá, és a mikroközösségekben (baráti tár. saság, család) folytatott véle­ménycserék szervesen kapcso­lódnak e szélesebb fórumok vi­táihoz, vagy pedig a táradalmi, közéleti fórumok merevsége, for. málissá válása következtében a mikroközösségek játsszák a döntő szerepet a vélemények társadalmi cirkulációjában. A vázoltak is érzékeltetik, hogy a közvélemény bonyolult társadalmi jelenség. Alakulásá­ra befolyást gyakorolnak a tár­sadalom osztályainak, rétegei­nek, csoportjainak sajátos kö­rülményei és érdekei, művelt­ségének, tájékozottságának, tu­datának színvonala, a társadal­mi szokások és tradíciók, a köz. hatalmi szervek működésének nyilvánossága, a tömegtájékoz, tatás gyorsasága és megbízha­tósága, a közéleti demokrácia intenzitása, a mindennapi élet gyakorlati tapasztalatai. A köz­vélemény a szocialista politikai rendszer fontos összetevője, a szocialista demokrácia egyik dinamikusan változó intézmé­nye, a népszuverenitás érvénye, sülésének egyik megnyilvánulá­sa, amely információt nyújt bi­zonyos társadalmi beállítottsá­gokról, értékítéletekről, szükség­letekről, elvárásokról, érdekek­ről, ellentmondásokról, fogyaté­kosságokról és törekvésekről. A fejlett szocialista társadalom Teltételeinek gyarapodásával párhuzamosan növekszik a köz­vélemény hatása a társadalom egészére és egyes intézményei­re. Fokozódik a közvélemény szerepe o társadalom önszabá­lyozó mechanizmusában. A köz­vélemény problematikájának tudományos vizsgálatára, a köz. vélemény megismerésére, for­málására és figyelembevételére ezért egyre nagyobb gondot kell fordítanunk, E követelmé­nyeket már alkotmányos rangra emelte a Szovjetunió 1977-ben elfogadott alkotmányának 9. cikkelye. A 6-os útról meghökkentő látványt nyújt a hírdi újtelep útfefőli házsora: többségében vakolatlan, félkész házak le- vegőtlenül, szorosan egymás mellé épülve, sehol egy fa, nogy bokor, csak a tolakodó mel­léképületek; tűzifa-, építő­anyag- és szemétkupacok. Arc­nélküli település jellegtelen- ségével hivalkodik a szélső házsor. De vajon a többi is? 1. A szélső házsor utcafrontja a telepre néz, a Tátika utcá­ban kacskaringós salakos út vezet, zöldfelületét a gaz al­kotja, építkezések nyoma és építési anyagok. Az ötös szá­mú kétszintes ház előtt Frick Ferenc a Skodáján babrál, kérdéseimre benn a tágas nap­paliban válaszol.- öt éve kezdtünk építkez­ni, rá egy évre költöztünk. Víz és villany van, út és csatorna nincs. Sajnos, ezek a 170-250 négyszögöles telkek keskenyek, levegőtlenek.- Miért nem lásítanak? — Elöl nem lehet, mert ki tudja, hol lesz majd az út, hátul a kertben a gyümölcs­fák és cserjék még kicsik. Egyébként csend van, jó a le­vegő, csak a szél né járna úgy. Mióta megvan a mini- abc fenn a faluban, nem kell mindenért Pécsre utazni. Egy éve szó volt útépítésről, mi is tettünk társadalmi munkára felajánlást, azóta elaludt az ügy. Ki tudja, miért? A Tátika utca szemközti so­rát Kosztolányi utcára keresz­telték a szeszélyes névadók. A Pécs felőli vége felé a sor­ból kiugrik a 4-es számú ház, a kerítése még jobban. A ke­rítés és a ház közötti kiskert­ben rózsalugasok és más vi­rágok. Dobos Sándorné jót ne­vet, a kiszögellés miatti értet­lenségemen : — így jelölték ki három éve, mikor elkezdtünk építkezni. Két éve lakunk benn, a költözés­kor mondták, hogy egy-másfél éves belül lesz itt járda, út.- És azóta? — Felajánlottuk, hogy meg­csináljuk a járdát. A tanács nem ment bele. Kukás autó nem tud bejárni a telepre az út miatt. így a kirakott kon­ténerbe hordjuk a szemetet. Már aki annyit gyalogol vele. Azt is ígérték, hogy a 13-as városi busz a szövőgyártól in­dulva átmegy majd a telepün­kön is, sajnos, nincs útunk. A modern orvosi rendelőig jön le a falu főutcájából az egyetlen aszfaltos út, a rende­lő előtt kis aszfaltos terecske — ez minden, ami városra em­lékeztet. A többi út végig sá­ros, kátyús, salakkal, kőzuza- lékkal úgy, ahogy borított. A rendelőben a Pécsről nyolc éve kijáró körzeti ápolónő, Alexovics Mihályné tolmácsol­ja a telepiek gondját-baját. — Rendezetlen az egész új telep, elkeseredettek az em­berek. Fizetik egy életen át a házukat, ezért is hívják so­kan adósság telepének, meg­állás nélkül dolgoznak, hogy R ívül - belül befejezhessék, be­rendezhessék az otthonukat. Nézzen körül, hogy néz ki az egész! — Környezetükkel miért nem törődnek? — A látszat valóban ez. De így mégsem igaz. Ök erre ki­zárólag a maguk erejéből kép­telenek. Kezdeményeznek, de egyedül nem mennek semmi­re. Járom a házakat, az útta- lan utcákat, a kérdéseimre adott válaszokból kicseng: ma­gukra maradtak. Fiatalasszony: — A Vöröskereszttel és a lakókkal közösen szerettünk volna a József Attila téren ját­szóteret létrehozni a gazten­gerből. A Cementipari odaígér­te a dózert. Aztán mégse le­hetett, mert a végesincs terü­let fölött húzódnak az áram­vezetékek, azt mondták, hogy ez veszélyes lehet a gyerekek­re. Idős férfi: — Az Orbán Gyurkáék két szomorúfüzet ültettek a házuk elé. A volt tanácselnök kive­tette, hogy majd a tanács parkosít. Még jó, hogy az egyi­ket benthagyták, nézze, milyen szépen fejlődik. Háziasszony: — Az egész telepen három konténer van, ha megtelnek, elviszik és mindig más helyre teszik vissza. A szemét meg külön utakon jár, amerre köze­lebb. Hird és az újtelep néhány éve közigazgatásilag Pécshez tartozik. Ä városi élet előnyeit a telepen: a kedvezményes áramdíj, a három szeméttáro­ló és a babatej jelenti. Há­rom régi kívánságuk telje­sült .. . Becker János készségesen tájékoztat: — Amikor Hírdnek még ön­álló tanácsa volt, tizennégyen voltunk tanácstagok. Most, hogy Pécshez tartozunk, egyet­len tanácstagunk van. Ígér­ték, hogy szélesítik a falu fő­utcáját, buszfordulót csinálnak a gyár elé. Ezeket teljesítették, ígérték, hogy a 13-as busz a gyár előtt megfordul, és to­vább megy a régi faluba. Az­óta is hiába várjuk. A busz­tarifa is kacifántos. A 13-sai a városba, bérlettel vagy ,2 forintossal utazunk, ha viszont a 6-oson széliünk fel bárme­lyik Pécsre tartó távolsági já­ratra, még a pécsi összvona- las bérletre is kiegészítő je­gyet kell váltanunk. Pedig a táblánkon az áll: Pécs-Hird. Hiába beszéltük meg a Ce­mentiparival, hogy segítsenek, nem hordhatunk törmeléket a földes utakra, mert az tilos. A népfrontos aktivisták és Dúsa Pál szerveztek többször is tár­sadalmi munkaakciót útépítés­re, a dózert is megszervezték. Családonként 30—40 társadal­mi munkaórát ajánlottak fel, mégsem lett az egészből sem­mi. Mellémszegödött. A Gagarin tér házai között húzódó ker­tek kerítései, a szemközti te­lekkerítések közé ékelve kes­keny, salakos gyalogút vezet a régi 6-os útig. A házakat el­hagyva, balról kukoricás, a zöld szárak tövénél itt-ott ha­talmas víztócsa. Idegenvezetőm megjegyzi: — A régi 6-ost kiszélesítet­ték, közben teljesen betemet­ték a csapadékelvezető árkot. Az esővíz, főleg, ha kiadós eső esik, szabadon ömlik le a vasúttól ide és tovább, a szélső házak pincéibe. Az újonnan kialakított busz­megálló öböltől a kukoricáson és egy magánportán átvezető salakos gyalosösvényen jutunk vissza a telepre. ,,A háztu­lajdonos szerencsénkre bele­egyezett." A Pécs felőli leg­szélső Zámor utcán megyünk tovább földúton. Jobboldalt kukoricás, gaz, szemétkupac. ,,A legközelebbi konténer hány száz méterre is van ide?" Újabb és újabb szeméthegyek bukkannak elő a gazból. Fel­keressük Dúsa Pált, aki a tár­sadalmi munkák szervezésében jeleskedett. — Családonként 30 óránál nem ajánlott fel senki keve­sebbet. Tavaly tavasszal látta volna, mennyire lelkesedtek az emberek, hogy a tanács anya­gi támogatásával kétkezi mun­kájuk nyomán útjuk, járdájuk, játszóterük legyen. Azóta nincs megállásom, kérdezik, követe­lik, mikor, hol kell dolgozni. Honnét tudjam? — Azóta? — Láthatja, semmi se vál­tozott. Az újtelepen is mindennek ára van. A telkek négyszögöle 80 forint volt, az áramhoz 1500, a vízhez 4000, s akinek jutott járda, ahhoz 1500 fo­rinttal kellett hozzájárulni. Ez volt a belépő. A többi már ugyanúgy százezrekbe és évek munkájába kerül, mint bárhol másutt. A gazdátlanságot talán min­dennél jobban bizonyítja a sportpálya. A Hírdi Községi Ta­nács utolsó erőfeszítésére még felújíttatta az öltözőt és me­leg vízzel látta el. Ez volt a múlt. És a jelen? A pálya bejáratánál még látni a gaz­tengerből, a föld-, szemét- és betontörmelékhalmokból ki­emelkedő focikcpu tetejét. A volt pálya holdbéli tájat idéz... — Ha már sportolni nem, szó­rakozni hol tudnak a Hatolok? — Ott a Kócos, ami kocs­ma és presszó is egyben — nyugtat meg kísérőm. Összefutunk a jelenlegi ta­nácstaggal, Amrein János is­kolavezetővel. — A terek kialakítására idén is szerveztünk társadalmu mun­kaakciót. Az erdészet ingyen facsemetét, a két üzem sza­badtéri játékokat ígért . . . Ját­szótér? Nem lehet, mert nincs se csapadékelvezetés, se köz­területrendezési terv, csak a gaz meg a préri. A házunk előtt nagy területen lekaszál­tam a gazt, hogy a srácok itt focizzanak, és ne az orvosi rendelő mellett. Hiába is já­rok olyan papírért, hogy leg­alább a törmelékes útjavítást engedélyezzék. Már 150 ház áll az újtelepen, többségük hirdi és fiatal, rengeteg a gye­rek. 2. Segítségkérésükről, tenni- akarásukról váltottam szót több tanácsi vezetővel. Amit meg­tudtam, sovány vigasz az új­telepieknek. A Pécs városi Ta­nács sok mindenre nem tud áldozni. Egyelőre a hirdi új­telepre, csapadékelvezetési ter­veire sem. Pedig ez lenne az alapja, hogy az új telep végre az ott- lakók társadalmi munkájával olyan településsé váljon, ahol a házakon kívül is otthon ér­zik magukat. Ha van csapa­dékelvezetési terv, akkor tud­ják, hogy hová ássák az ár­kokat, hová lehet építeni az utakat, a hiányzó járdákat, prérikből a parkokat, játszóte­reket. Ebbe minden ottlakó örömmel serénykedne, a Ce­mentipari és a Kenderfonó is segítene. Ha van út: jöhet a busz, a mentő, minden ház­hoz a szemetesautó . . . Addig ? Rendezetlen, elhanyagolt az egész újtelep, néhány kilomé­terre Pécstől, ahová tartozik. Murányi László t>r. Ádám Antal

Next

/
Thumbnails
Contents