Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-07 / 216. szám
/ Dunántúlt napló 1980. augusztus 7., csütörtök © Látogatás a Mohácsi-szigeti napközis táborban Romantikát a mindennapokká Jelszó nélkül nincs bemenet... — Jelszó? — Akkor pedig ide nem tetszik bejönni! — jelentette ki az egyik térdig vagy derékig érő öntudatos kapuőr. Komolyan kérni kell őket, hogy fussanak és szóljanak a tanárnéninek, nyissa ki a drótkerí- téses kapu két szárnyát összefogó nagy lakatot. Jön is Kiss Miklósné, és amíg vonulok befele, a gyerkőcök enyhe rosz- szallással szemlélik ezt a kivételezést. Úgy, hogy kifelé menet már tudom a kötelességemet és messziről fújom a gyerekek aznapra választott tábori jelszavát: „Végre meleg van!" A melegnek különösen örülnek a mohácsi napközisek, hiszen jó időben reggelente komppal átkelnek a szigetre, ahol jókora tábor várja őket. Az ebédlő cölöplábakon áll, a kis játékkiadó és az „iroda” az összes fedett helyiség, a terület többi része a szaladgálásé, a játéké. A pingpongasztalnál mindig heves csaták zajlanak, vagy edzenek vagy meccset játszanak a gyerekek. A kötélen és a rúdon is mindig található valaki, ezenkívül a fiúk fociznak, a lányok tollasoznak. Külön szertartás a napközis tábor életében a délutáni tábortűzgyújtás, amelynek praktikus célja is van: elégetik a napi szemetet, s ehhez a tűzgyújtáshoz igen ragaszkodnak a táborozok; a legnagyobb melegben sem mondanak le róla.- Igyekszünk legalább egy kis romantikát becsempészni a mindennapokba — mondja a turnusvezető Szabó Zoltánná, aki nyaranta több táborban is dolgozik. A Mohácsi-szigeti napközis táborban egyszerre négy tanár vigyáz a gyerekekre. Most éppen a Park utcai Általános Iskola tanári kara az ügyeletes. A tanárok önként jelentkeznek, szinte már ki is alakult a törzsgárda. A kötelező munkának nincs nagy értéke, összegzik a véleményeket, s ezért tényleg csak azok mennek dolgozni a táborba, akik szívesen vállalják a két hét „félkikapcsolódást”. A táborba az idén kevesebb gyereket írattak be — jelenleg 66-an vannak — főleg alsósok. A tanárnő szerint a megemelkedett költségek tartják vissza a szülőket. De ami szerencsés dolog, minden gyereket elvisznek hosszabb, rövidebb időre a táborból, hiszen a szülőkkel való közös nyaralás, pihenés elengedhetetlen. A szigeten a környezet ideális lenne, de nagy gond, hogy rossz időben a városban zsúfolódnak össze valamelyik iskola osztálytermeiben s hogy a melegben sem lehet fürdeni a Dunában. A KÖJÁL szakemberei még nem tiltották meg, de nem is nagyon ajánlják, s a magas vízállás miatt a nevelők sem mernek vállalkozni a „fürdetésre”. A strandot egyébként jó darabon leszelte mór a Duna és a művelődés- ügyi osztályon a sziget jövőjét is féltik, hiszen árterületen fekszik a tábor. Nagy zsivalygással érkezik egy csoport, az egyik tanárnő vezetésével békát fogtak a parton. Az üvegben kisebb- nagyobb békák éviekéinek, majd bekerülnek egy lavórba, amelyet kis szigetnek rendeztek be. — Jól érzitek magatokat? — kérdezem a békák csodálatába feledkezett fiúkat, lányokat. — Ha van program, akkor jól — mondja az ötödikes Bíró Erika. — Ha kártyázunk, labdázunk, magnózunk. Különben unatkoznánk. Szabó lózsi viszont úgy vélekedik, hogy a tábor sosem unalmas, mig Elter Jancsi Erikának ad igazat. Sokan állnak körül minket, kérdezem, mit tudnak a békákról, ha már úgyis játszanak velük. Mivel lélegzenek, mit esznek, milyen állatok? — Hát kibírják szárazon is, meg vízben is — válaszolják, de többet nemigen mondanak róluk. Tailán ez is lehetne egy programpont: játék közben megismerni a környezet növényeit, állatait, bogarait. S ez nem menne a felszabadult légkör rovására — ami igen dicsérendő a szigeti táborban —, de mégis csak hasznosabbá válna az ott töltött idő. S ha jól „adagolják” a tanárok az ismereteket, akkor a gyerekek nyári élményanyagában kapnának helyet, minden fáradság, kényszer nélkül. Barlahidai Andrea Népi mesterségek tanfolyama A magyar- lukafai táj ház lakói Szépre tanítani a gyerekeket a szakkörökben- Kövér fazekas nincs, de ha mégis, az már gyanús - biztatja az agyagkupacot taposó leányokat Dugár János fazekasmester. A lányok mezítelen lába úgy süpped az agyagba, mint a vajba, de bizony kimelegednek közben, mert csak látszólag könnyű az agyagnak ez az előkészítése. De ha nem kellően lágy, nem megy a formázás. Dugár János megmutatja, hogyan kell villámgyorsan elkészíteni egy hasznos szerszámot, a metszőt vagy síkot, kiosztja a palatáblákat, a papírlapokat, a kobaktököket és már mutatja is, hogyan lehet 5—10 perc alatt szép formájú edényt leválasztani a kobaktökről, A magyarluka. foi tájház fazekasműhelyébe egymás után szivárognak be a gyermekjátszókör vezetői tanfolyamára jelentkezett fiatalokon kívül a falu gyerekei. Néhányon csak nézelődnek, de Kinga (van vagy hétéves) le is ül, gyurmálja az agyagot. Neki is külön segít az ifjú lakitelki fazekasmester, a Fiatalok Nép- művészeti Stúdiójának tagja, aki hat éve dolgozik saját műhelyében odahaza. A szegedi művészeti gimnáziumba járt, s utána idősebb és fiatalabb mesterektől tanulta a fazekasságot. Dolgozott szövetkezetben, gyárban, volt kisiparos, míg idáig eljutott. Csak azt sajnálja, hogy nem örökölte, hanem „csak" megtanulta a mesterséget. Míg eligazítja a bizonytalankodó kezeket, hasznos tanácsokat ad a leendő szakkörve. zetőknek, hogyan a legérdekesebb, a leggazdaságosabb a gyerekek fazekasságra való tanítása. Mert az egyhetes tábor elvégzése után ideiglenes szakkörvezetői engedélyt kapnak c résztvevők. A tábor folytatása, illetve lezárása a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központ és a Janus Pannonius Múzeum gyermekjátszókörének, valamint a Guzsalyas elnevezésű programsorozatának. Az egymás után megrendezendő táborok lakói ezen körök tagjaiból állnak, akik a népművészet Ifjú mesterei irányításával sajátítják el a különböző népi mesterségek alapfogásait. Szőnek, fonnak, edényeket készítenek, megismerkednek a „Sörözéssel”, gyermekjátékokat, mondó- kákát tanulnak, rongybabákat gyártanak; előadásokat hallgatnak a zselicségről, a népi gyermekjátékok történetéről, a gyermekjátszókörök helyéről a közművelődésben, a 3—10 éves*° gyermekek életkori sajátossá?011 gairól. S ahogy a tábor vezetői, Nyíri Erzsébet előadó és Tarján Gábor néprajzos mondja, a gyermekjátszókörök vezetői tan. folyamát szeretnék egyévesre bővíteni, akkor állandó működési engedélyt is adhatnának. Mert kellenek a jól képzett szakemberek az iskolákban, a szakkörökben. Hogy a terv ősz. tői megvalósuljon Pécsen, ahhoz egy megfelelő teremre is szükség volna, amit még nem jelöltek ki, de a Városi Tanács művelődésügyi osztályán foglalkoznak a kérésükkel. Kovács Magdolna restaurátor, társa, Éva pedig könyves- bolti eladó volt még nem is olyan régen. Nem vették fel Debrecenbe népművelés—ma. gyár szakra, de nem unalomból jött a táborba. Mindketten évek óta fog/lalkoznak a népművészettel és gyerekeket akarnok tanítani e mesterségek szerete- tére. Lelkesednek a táborért és a magyarlukafai gyerekekért, akiktől egy régi, kemencés nevű játékot is tanultak. — Szinte itt laknak velünk, s nagyon örülünk nekik, hiszen ezek a gyerekek már nem felejtenek el bennünket, és a népművészethez bizonyára mindig vonzódni fognak — mondják ők is, meg a többiek, miközben abba nem hagyják az edényformázást. A műhelybe zeneszó szűrődik. A Mecsek együttes utánpótlás zenekara gyakorol, szórakoztatván magukat, a táborlakókat és este az érdeklődő magyarlukafaiakat. S így a tanfolyamok nemcsak a résztvevőknek, hanem a 120- 140 főnyi falvacskónak is örömet szerez. B. A. Bemutatjuk a Pécsi Akadémiai Bizottság IL szakbizottságát Kutatás, tudományszervezés Gazdasági és jogi kérdésekkel foglalkoznak A Pécsi Akadémiai Bizottság ti. szakbizottsága gazdasági és jogi kérdésekkel foglalkozik. Tagjai Dél-Dunántúlon élő közgazdászok és jogászok. Elnöke Farkas József egyetemi tanár, a jogtudományok doktora, titkára Takács Béla kandidátus, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának dékánja. A szakbizottság tisztújítás előtt áll, június 30-án lejár a jelenlegi vezetőség mandátuma. Részben az eredmények összegzése, részben a szakbizottság munkájának bemutatása végett kértük meg dr. Farkas Józsefet az elmúlt öt év értékerésére. — A gazdaság és jogtudományi szakbizottság egyik legfontosabb feladatának a környezetvédelem közgazdasági és jogi problémáinak kutatását tekinti. Ebben a kérdésben szorosan együttműködünk a PAB környezetvédelmi és urbanisztikai szakbizottságával, valamint a Veszprémi Akadémiai Bizottsággal is. Ősszel például munkaértekezletet szervezünk Keszthelyen a környezetszennyezés megelőzését, elhárítását szolgáló, valamint a bekövetkezett kár kiegyenlítését célzó jogi és közgazdasági lehetőségekről. Erre a tanácskozásra meghívjuk a Veszprémi Akadémiai Bizottság képviselőit, hiszen biológiai, természetrajzi kérdésekben ők tudnak nyilatkozni. Ezt a szakbizottság rendezi a Zala megyei Tanáccsal és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemmel karöltve. A témát a Balaton adja, hiszen ismert a Keszthelyi öböl szennyeződése, elhínáro- sodása. Ez az alkalom arra is jó lesz jnajd, hogy elmélyítse a kapcsolatot a baranyai és zalai kutatók között. Zola megye ugyanis nem régen kapcsolódott be a Pécsi Akadémiai Bizottság munkájába, de szép reményre jogosító terveink vannak az együttműködésben. A somogyi kutatókkal már korábban közeli kapcsolatba kerültünk. Nem mondható el ez Tolnáról, de reméljük, hogy ebben az irányban is hamarosan megtörik a jég. Farkas professzor elmondja, hogy a másik fontos munkaterület a Szocialista vállalat című akadémiai kutatási főirányhoz kapcsolódik. E témakör egyes kérdéseinek komplex közgazdasági és jogi vizsgálatában nemcsak a szakbizottság tagjai, hanem a régió gazdálkodó szerveinek képviselői is bekapcsolódtak. Példaként néhány fontosabb kérdéscsoportot is megemlít: Felelősség a beruházásokért; A vállalatok közötti eszközáramlás és a gazdasági társulások; A kockázat közgazdasági és jogi meghatározása. Az elmúlt öt év során több nemzetközi konferenciát is szerveztek az ehhez kapcsolódó témákból. A legközelebb ősszel szándékoznak konferenciát tartani a trösztökkel, tröszti vállalatokkal kapcsolatos vitás kérdésekről. Pécsett különösen elevenbe vágó probléma ez, hiszen a városban jó néhány budapesti központú tröszti vállalat található. Ezek közül nem egy - például a Gázmű - kommunális célokat lát el. Hogyan egyeztethető össze a helyi lakosság érdeke a tröszt központi akaratával? - önmagában ez az egy is rendkívül érdekes téma. A II. szakbizottság tudományszervező feladatai közül legfontosabbnak a régióban élő fiatal kutatók támogatását tartja. Nem azokról van szó, akik kutatóhelyen dolgoznak, hanem azokról, akik önállóan végeznek tudományos munkát. A szakbizottság egyebek között pályázatok kiírásával, publikációs lehetőségek teremtésével igyekszik tudományos aktivitásukat fokozni és hasznosítani. Segítik őket a tudományos fokozatok megszerzésében is. A szakbizottság oldottabb jellegű összejövetelei közé tartoznak a klubnapok, amelyek során egy-egy kiemelkedő kutató számol be eredményeiről, vagy valamilyen sokakat érdeklő, érdekes témát vitatnak meg a résztvevők. Ilyen volt például az euthanasiaról, az öngyilkosságról, vagy a jogi és közgazdasági nyelv sajátosságairól rendezett vita, amelyen más szakbizottságok tagjai is elmondták a véleményüket. A klubnapok mellett a szakbizottság arról is gondoskodik, hogy tagjai családjukkal együtt társas összejöveteleken találkozhassanak. A nemzetközi kapcsolatok tekintetében a legjelentősebb kezdeményezés az volt, hogy a Horvát Tudományos Akadémia eszéki központjával fölvették a kapcsolatot. Baranyai küldöttség járt Eszéken, most a jugoszláv partner látogatása lenne esedékes. Itthon a Veszprémi Akadémiai Bizottsággal hivatalosan is megtörtént a kapcsolatfelvétel, a Szegedi Akadémiai Bizottsággal pedig várhatóan ebben az évben kezdődik meg a szorosabb együttműködés. összefoglalásképpen idézzünk néhány mondatot a gazdaság- és jogtudományi szak- bizottság beszámoló jelentéséből : „A szakbizottság azt tűzte ki célul, hogy elsősorban a tudományos kutatómunka koordinálását, a kutatások elősegítését és a tudományszervezési munkák tő feladatait lássa el. A szakbizottság nem tekintette magát önálló kutatóhelynek, ennek ellenére célul tűzte ki azt is, hogy bizonyos esetekben a tudományos kutatómunka műhelye is legyen, elsősorban az eredmények, illetőleg a problémák megvitatása, feltárása terén." H. J.
