Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-31 / 239. szám

1980. AUGUSZTUS 31 BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Étterem » a Hegyen olcsóbb ételek választékát, például a főzelékkel. Terve­zünk egy zenés presszót, éjsza­kai szórakoztatásképpen, hi­szen ilyen nincs a városban, s főleg itt a hegyen, izgalmas, érdekes lenne. Van hozzá csatlakozó autóbuszjárat is. De eddig nem sikerült megfelelő színvonalú zenészt szereznünk. Ha sikerül, akkor délután 6- tól éjfélig lesz nyitva ez a ze­nés presszó. Legfeljebb még egy buszjárat kellene hozzá, rnive! 5 perccel éjfél után in­dul lete.Té az utolsó. De vé­gül is. fent vagyunk a hegyen, szeptember elején itt elhal a forgalom, s csak július-augusz- iusbcn él. Ez az áraktól is független. Mégiscsak a szállo­da keilene, vagy valamilyen állandó turistaház. S éppen itt, a torony tövében hiányzik. Körüljárva a kérdést, be­széltünk Bóli Sándorral, a ven­déglátó vállalat áruforgalmi osztályvezetőjével is. Szerinte:- Ha nem épül odafent szálloda, vagy turistához, ak­kor csak rendezvényekkel lehet mcjd fenntartani a Misinát. Az pedig sohasem lehet folya­matos forgolomfenntartó té­nyező Pedig már az építése­kor úgy terveztük meg, hogy számítottunk erre a teljesen világos megoldásra, s a fűtést is szállodához méreteztük. Mégis a Szölőskert mellé épí­tenek turistaszállást, nem tud­ni, milyen szempontból mel­lőzve ezt a patinás, remek he­lyet, ami egyedülálló az or­szágban. Vagyis ismét eljutottunk az alapvető gondhoz: nemcsak órkérdés a vendéglátóipar, a turizmus. Az is. De mellette a jószimatú üzletszervezők, a menedzser típusok sokféle talpraesett ötlete sem hiá­nyozhat. Nemegyszer jelentő­sebb pénzt sem kívánó ötlete. Vajon van-e például elegendő távcső a toronyban? És ez a liftkérdés, most már kissé ne­vetséges. Ilyen idegenforgalmi helyzetben! A Misina étterem és a Baranya megyei Vendég­látó Vállalat harci társakat keres A Misina-tető és a Mi- sino étterem nem lehet ilyen gyckran üres. Ha másképpen nem megy, akkor keresni kell a megoldást turistaszállás ki­alakításához, mert ekkora le­hetőséget nem engedhetünk ki a kezünkből, itt fent a tetőn. Földessy Dénes- A tv-torony az egyik von­zóerő itt a hegyen. Mivel rossz a liftszerkezet, s ez évek óta gyakran hetekre leáll, lemér­ték-e, hogy mekkora forgal­mat visz el ez a rosszul kivá­lasztott berendezés? — Lemértük. Ha elromlott a felvonó, a forgalmunk az ár­emelés előtt is 30 százalékkal csökkent. — De ahogy a városban tudják, nem tették le a fegy­vert. újabb ötletekkel kísérle­teznek.- Alkalmazkodunk az ifjú­ság korszerűbb, divatosabb szórakozási igényeihez. Heten­ként egyszer diszkót rendezünk, s az mindig telt házat jelent. Újabban tovább növeltük az Ez a fotó nem általános vendéglátóipari helyzetképet mutat, üresek persze az asz­talsorok manapság máshol is, nem ritkán. A felvételre nem kellett várni, amikor fotóri­porter munkatársunk felkocsi- zott a hegyre, a tv-torony mel­letti Misina étteremben egyet­len vendég sem akadt. De te­gyünk hozzá ehhez a tényhez egy pénzügyi adatot is: a Mi­sina étterem bevétele mosta­nában még arra sem elegen­dő, hogy az ott dolgozók bé­rét kifizessék belőle. Mégsem általános ez a helyzet, ilyen mértékben mégiscsak itt jel­lemző. A Baranya megyei Vendég­látó Vállalatnál ugyanis még az építkezés ideiéből szárma­zó iratok vannak, tanúskod­ván: a vállalat már akkor til­takozott, hogy ezen a helyen, ilyen jellegű éttermet létesít­senek, anélkül, hogy szállodát, vagy legalább turistaházat ne emelnének fel mellé. Ehhez jött egy esztendővel ezelőtt az ár­emelés és a helyzet egyértel­művé lett: a Misina általában kong. Vagy talán mégsem? Először is: hagyjuk a régi dolgokat, az átgondolatlanul megteremtett örökség úgyis az örökösnek nyomja a vállát, vagyis a Misina étterem mai vezetőinek, dolgozóinak. Pedig szép hely, remek kilátással, egyedülálló az egész ország­bon. Az étterem pedig belső­leg elegáns, a konyha, a ki­szolgálás szakszerű és a ven­déglátóipar jó hírét szolgálja. Ennél nagyobb elismerés nem kell! Aztán zenekar, és az egyik legrangosabb énekesnő szórakoztatja a közönséget. A minisztériumok reprezentatív vendégeket — néha egész busszal, más földrészekről is! - idehoznak, tárgyalások, kon­ferenciák zárókirándulására, záióvacsorájára. Sok esküvőt, számtalan rendezvényt tartot­tak itt. De azt mondja Farkas Zoltán üzletvezető:- Tavaly július 23-a után sorra mondták le a rendezvé­nyeket. Azóta még, ha jó a tévétorony liftje, a híres kilá­tás akkor sem vonzza úgy ide a vendégeket. Persze felvettük o harcot, nagyon előnytelen helyzetben is. A vállalat má­sodosztályúra változtatta az éttermet, így most már 40— 50 forintból meg lehet itt is ebédelni. Többféle kisadagot is felszolgálunk. Amíg a kert­városi Nevelési Központ tel­jesen el nem készül, mi fő­zünk, s innét szállítják oda az ételt. Télen itt rendezzük meg a vállalat szakmai tanfo­lyamait. Mégsem kifizetődő ez az üzlet. Hiszen elsőosztályúra tervezték, csak az elektromos hűtőparkunk költsége — va­gyon. Gyerekek a lángokkal! Újsághír: Életmentésért Em­lékéremmel tüntettérk ki Petro- vics Sándor honvédet, aki Mar coliban, a Sziklai Sándor út 7. szám alatti égő lakásból két gyermeket mentett ki élete koc­káztatásával. A kitüntetést Sa. rudi Csaba, a Somogy megyei Tanács általános elnökhelyet­tese nyújtotta át. Jelen volt Nagy Tibor százados, megyei tűzoltóparancsnok-helyettes is. ♦ Sűrű füst gomolyog az épü­let felett. Sokan megállnak Marcaliban, a Széchenyi lakó­telepen, s nézik a több eme­letes épületet a Sziklai Sándor utcában, vajon melyik lakásból jöhet a füst.- Ott, a harmadik emeleten, ott van a tűz! Ezt hallotta meg az éppen arra haladó Petrovics Sándor honvéd, s kettesével, hármasá­val véve a lépcsőket, másod­percek alatt ott volt a veszé­lyeztetett lakás ajtaja előtt. Hiába dörömbölt, nyomta a csengőt, senki nem felelt. A füst pedig egyre sűrűbb lett. Vállával befeszitette az aj­tót - szerencsére a zár nem volt erős. Az előszobában - tűz.- Van itthon valaki? Válasz nem hangzott, de a belső szobából gyermeksírás hallatszott. A lángok ember­magasságban gátolták az elő­rehaladást. Égett a függöny, az előszobafolon levő kabátok. Semmit sem látott a sűrű füsttől. Hasra vágódott és kúsz­va hatolt át a lángok alatt. A belső szobában siró fiúcskát ta­lált, fölkapta, magához ölelte, kúszva kivitte a lépcsőházba Már hallatszott a tűzoltóautó szirénázáso.- A hugi . . . Ö még ott benn van ... Szerencsére az ijedt kisfiú nem vesztette el lélekjelenlétét, s a katona pillanatok alatt újro a lakásba rohant, hozta a má­sik gyereket. Most már gyorsan ment min­den. A tűzoltók szakszerűen megfékezték a lángok tovább, terjedését, a mentők elszállítot­ták a gyermekeket, Szerencsére a segítség időben érkezett, a fust az ijedtségen kivül -pem. okozott nagyobb bajt. A három és fél éves Zoli. meg az egy évvel fiatalabb hú­ga, Andrea jókedvűen játsza­doznak. Ök még nem tudják, milyen veszélyben voltak, s mit köszönhetnek a kiskatonának! Fejős Sándor hivatásos tiszt- helyettes. — Éppen gyakorlaton voltunk, a város környékén . . . Rádión értesítettek, hogy tűz van a la­kásban. Tudtam, feleségem, s a gyerekek otthon vannak, rohan, tam haza. Mire megérkeztem, már a gyerekeket elvitték, s a tűzoltók is végeztek. Mondták, hogy az a kormos, füstös kiska- tona mentette ki a gyerekeket. Megszorítottam a kezét, s csak ennyit tudtam mondani: köszö­nöm . . . Kerestem később, de éppen akkor ment el egyse­günk egy nagygyakorlatra, s mire visszajöttünk, már nem tudtam vele találkozni, mert le­szerelt . . . — Nagyszerű katona volt, hó- romszor kapta meg az élenjáró címet ... A hősies helytállásáért egységgyűlésen részesült po. rancsnokj dicséretben, jutalom­szabadságot kopott - mondja Giber Tibor főhadnagy, Petro­vics honvéd egykori parancs­noka. Petrovics Sándor azóta lesze­relt. Hazatért előbb Baranyábo. Bogádmindszentre szüleihez, majd Pécsre, az uránbányába, ment dolgozni, s onnan érkezett az ünnepségre. — Nem sokáig maradok itt, várom az útlevelem, s megyek vissza az NDK-ba — mondja —. ahol esztergályosként dolgoz- tam, s ahol csoládom, felesé­gem és ötesztendős kislányom, Alexandra vár. 1974-től vagyok ott, megnősültem, családot ala­pítottam. Szalai László Hegymászók a magasházon A kötelek — amelyekkel most jó erősen ,,beöltöztetnek'’ - akár 1500 kilogrammot is el­bírnak. Ismeretlen nevű cso­mókkal kötik a hátamra, a mellemre, meg is rángatják: tart-e a bonyolult háló. Végül egy karabinert csattantanok rá, azt egy másik kötéllel ahhoz a drótkötélhez erősítik, amelyik egy betontuskóhoz van rögzít­ve. Mindez a pécsi magashoz tetején, erős déli szélben. A hegymászók, akik közelről is­merik a veszélyt, jobban tudják mint én: inkább kétszeres biz­tonság, mint egy akármilyen apró mulasztás, így, végső soron a betonhoz „láncolva” engednek csak a tető peremére. Irdatlannak tű­nik a mélység. Az autók még hagyjon: mozognak kanyarog, nak, megnyugtató a szemnek. De az emberek . . . Egészen ősz. szementek, s már azon vagyok, hogy közelebbről is megnézzem őket, miért mennek olyan las­san, miért nem hahóm a hang­jukat. Egy pillanatnyi kijózano­dás elég ahhoz, hogy vissza­csússzak a tetőre - micsoda jó dolog egy ilyen lapos tető! -, s már hallom is Jónás Rudolfot: — Hát akkor én beszállok . . Ott libeg, egy szál kötélen a 80 méteres mélység fölött. Való­ságos karácsonyfa: a kaparó, a törlőrongy, a szigetelőanyagot tartalmazó nyomópisztoly, zsír­talanító spray, mindez persze a hegymászók szokásos szerelésén, a köteleken a karabinereken, az ékeken, a különféle raffi- nált csomókon, a Petzl-féle eresztőgépen kívül - az összes ráakasztva, hozzáerősítve, ücsö­rög azon az apró deszkán, s szemmel láthatóan teljesen egy­kedvűen kaparja az üvegfal táblái közül a szigetelést. Még fel is kiabál: — Nincsen semmi szél! Az északi falon dolgozik, itt szélárnyékban van. Ha óránként 20 kilométeresnél erősebb szél lenne, akkor már nagyon csap­kodnának a kék kötelek, belen­gene a hegymászó, s Kálói László, a pécsi Orvosegészség­ügyi Sportkör hegymászó szak­csoportjának vezetője attól is tart, hogy a falból kiálló lemez­végek elfűrészelnék a kötelet. Jónás Rudolf, a huszonéves hegymászó azonban ezzel nem sokat törődik: ha lebegni kell, hát lebeg, ha beleng, majd biz­tosítja magát egy falba erősí­tett ékkel, végső esetben a 15. szintnél - ahol egy lépcsőházi ablakot kinyitottak - kiszáll. Különben is: munkahelye a tv- toronyban van, mit neki a 25 emeletes . .. Azonkívül az egyik legjobb, ránézésre is higgadt hegymászója a szakcsoportnak. A szakcsoport tagjai közül ti­zen rendelkeznek megfelelő képzettséggel ahhoz, hogy a fe­ladatot végrehajtsák: megcsi­nálják a PlK-kel kötött szerző­dés alapján a magasház észa­ki falón, a lépcsőházat kísérő üvegfal szigetelését. A munkát az indokolta, hogy az üvegtáb­lák között a viz befolyt a lép­csőházba. onnan a liftaknába, ezért a felvonókat kiszáradásig üzemen kívül kellett helyezni, s ez a magasházban természete, sen gondot okozott. Csapágyak Debrecenből A hegymászók így mondják: beszállok. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy Jónás Rudolf - miután hosszú időt igénylőén összeállította felszerelését, va­gyis beöltözött —, társa vigyá­zó szemeitől kisérve a magas­ház tetejének pereméről ügyes szerkezettel mind lejjebb enge­di magát az ülődeszkán. Ami­kor a párkányra guggolt, még annyit sem tett meg, hogy egy­szer is lenézzen: mekkora az a mélység, amelyik fölött lebeg, ni fog. Márpedig ezt tartják a legnehezebb pillanatnak: a be. szállást. A munkát - szabadidejük ter­hére — szeptember végére sze­retnék befejezni. Mindezért a szerződés szerint 120 000 forin­tot kapnak, amit a sportalapjuk feltöltésére, a szereléseik meg­vásárlására szánnak. A pénzről azonban a legritkább esetben esik szó. A feladat tetszik a pé­csi hegymászóknak, a komoly kaland, az óvatosság és az ügyesség keverékével, legyőzött veszélyhelyzet. Ez az, amiért rá­bízzák magukat arra az egy szál, 11 milliméter vastag kötélre. — mészáros — A Magyar Gördülőcsapágy Müvekben ma már megközelítőleg nyolcszázféle csapágyat gyártanak. A külföldön is jól ismert nagy« üzemben a magyar népgazdaság csapágyszükségletének mintegy hetvenöt százalékát állítják elő. Egy szál kötélen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents