Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-31 / 239. szám

DN HÉTVÉGE 6. Tizennégy tanulmány Áz agrárkérdés két évtizedes története A vizsgálódás középpontjában a földosztás és a tsz-mozgalom A népi demokratikus kor­szak történetírása újabb ki­tűnő kötettel gyarapodott, amelynek 14 tanulmánya az agrárkérdés közel két évtize­des történetét vizsgálja és elemzi, azt o szakaszt, amely gyökeresen változtatta meg a parasztság életét. Ha tema­tikáját tömören akarnánk megfogalmazni: a vizsgáló­dás középpontjában a két forradalmi átalakulás áll, a földosztás és o tsz-mozga­lom. E keret nem teszi lehetővé minden tanulmány bemuta­tását, néhányról mégis szól­ni kell. Simon Péter tanul­mánya a párt agrárpolitiká­ját elemzi, és szerteágazó összefüggéseiben tárgyalja a mezőgazdaság átszervezését- átalakítását, mint a szocialis­ta forradalom egyik szükség- szerű mozzanatát. Figyelem­re méltó, hogy Simon Péter a falu „második nagy re­formjának" a földművesszö­vetkezeti mozgalmat tekinti, mint a kollektív termelés csí­ráit. Orbán Sándor a paraszt­ság felbomlásának kérdésé­vel foglalkozik. Kiemeli en­nek kelet-európai sajátossá­gait, e térség agrárfejlődési sajátosságaival összefüggés­ben: a feudális maradványok kései felszámolása és maga a demokratikus agrárforrada­lom — a földosztás — lassí­totta ugyan a parasztság dif­ferenciálódását és felbomlá­sát, de új módon fejezte be, mert a paraszti üzemek kon­centrációja nem ellentétes osztályokra bomlással, ha­nem a szocializmus viszonyai között — társulással ment végbe. Szakács Sándor tanulmá­nya a „statisztikák függö­nye" mögé tekintve mutat rá arra, hogy a mezőgazdaság a háború utáni években né­hány év jó termésére és az új érdekeltségi viszonyokra építve, példátlan regeneráló­dó képességről tett bizonysá­got, és a legsúlyosabb évek­ben (1952—53), oly nagyfo­kú szilárdságot mutatott te­herbíró képessége, hogy az újabb fellendüléshez elegen­dő feltétel volt a jó társadal­mi közérzet és a helyes ér­dekeltségi rendszer megte­remtése, az MSZMP politiká­ja nyomón. Izsák Lajos izgalmas ta­nulmánya az ellenzéki pár­tok agrárpolitikáját elemzi. E pártokat állásfoglalásra kényszerítette a progresszió táborának és a tömegmoz­galmaknak egyöntetű fellé­pése. A földreformot tulaj­donképpen mindegyik polgá­ri ellenzéki párt elfogadta (más kérdés, milyen szán­dékkal), „csupán” radikaliz­musát igyekeztek tompítani, és menteni a menthető mini­mumot a volt nagybirtokosok és családtagjaik számára; csupán néhány pórt (Keresz­tény Demokrata Néppárt, majd a Demokratikus Nép­párt pl.) kívánt kártalanítást az egyházak részére. 1946 nyarától a polgári pártok már nem jelentkeztek úajbb ag­rárpolitikai elképzelésekkel, tudomásul vették az elkerül- Ll. ■Ilii , IN ...........—I h etetlen folyamatot, mi több, az új birtokviszonyok „védel­mezőiként” választási bázisu­kat próbálták szélesíteni, si­kertelenül. Steinbach Antal egy vi­szonylag mostoha kérdéssel, az állami gazdaságokkal fog­lalkozik. Fejlődésükben két szakaszt különböztet meg: az extenziv szakaszt (1945—57) és az intenzív fejlődés szaka­szát. Kulcsfontosságúnak te­kinti az 1957-es esztendőt, ekkor körvonalazta az MSZMP — az addigi gazdaságpoli­tikát átértékelve — az inten­zív fejlődést célzó új gazda­ságpolitikáját. Érdekfeszitőek azok a ta­nulmányok, amelyek egy-egy régió sajátosságainak figye­lembevételével elemzik a földreformot, illetve a szövet­kezeti mozgalmat. Kisasszondy Éva Tolna me­gyével foglalkozik. E tanul­mány gazdag anyagra tá­maszkodva elemzi a rendkí­vül bonyolult Tolna megyei helyzetet: a földosztást hihe­tetlenül nehézzé tette a nagyszámú németség bizony­talan helyzete, és csők sú­lyosbította a Bácskából el­űzött tízezer székely, valamint o kitelepített csehszlovákiai magyarok és belső telepe­sek érkezése. E bonyolult és fájdalmas nehézségek miatt a földosztást 1945-ben csak részben tudták befejezni és egyes vidékeken 1947—48- ra is áthúzódott. A szövetkezeti mozgalom regionális kérdéseivel hó­hérom tanulmány foglalko­zik. Se/ényí Gyula Szegedet és környékét vizsgálja. Botár lózsel Szabolcs-Szatmár me­gyét, Benke lózsel pedig Dél-Dunántúlt. Benke József tanulmánya négy megye: Ba­ranya, Tolna, Somogy, Zala viszonyait elemezve megálla­pítja, hogy e területen, de különösen Somogybán és Za­lában fokozottabban hatott az erőszakos szervezés, a rossz gazdálkodós és az or­szágos átlaghoz viszonyítva is alacsony jövedelem. E két megyében — mindennek kö­vetkeztében — 1957 nyarára mindössze 10—15 százalékuk maradt szövetkezeti tag. A konszolidálódás után a gyor­san fejlődő feltételei a hat­vanas évek végére érlelődtek meg, erre az időre jöttek lét­re a nagyüzemek technoló­giai, technikai és irányitási- vezetési feltételei, és vele együtt haladt a tudati viszo­nyok változása. Tanulságo­sak megfigyelései és figyel­meztetései az indokolatlan tsz-egyesülésekről, a meg­alapozatlanul nagy méretek kialakítására törekvésről. A tanulmánykötet kitűnően mutatja be az agrárátalaku­lást és az agrárpolitikát or­szágos érvényében is, regio­nális sajátosságaiban is, és ez teszi rendkívül tanulsá­gossá. (Agrárpolitika és agrárát­alakulás Magyarországon (1944—1962); Szerkesztette; Balogh Sándor és Pölöskei Ferenc; Akadémiai Kiadó, 1979. 240 p.) Polányi Imre TÁRSADALOMPOLITIKA 1980. AUGUSZTUS 3I. Nyugdíjasok a közéletben Nagy taps szakította félbe többször is a XII. pártkongresszuson Andrásfi Gyula felszólalását, aki több mint ötven éve vesz. részt a munkásmozgalomban, s aki többek között a következőket mond­ta. „Csupán nosztalgiából sehol sem épült fel a szocializmus. Azért tenni kell ott és annyit, amennyire lehetősége és képes­sége van az embernek ... Ott élünk o lakosság között, kiállunk pártunk politikája mellett, formáljuk, csiszoljuk a szocialista köz- gondolkodást, politizálunk, agitálunk. A mi „üzemünk" a lakóte­rület." Pécsett, több mint kétezer — többségben nyugdíjas-párttag dolgozik a lakóterületeken. Olyan emberek, akik az átlagosnál ma is többet vállalnak magukra a társadalom közös gondjaiból, akiket elkötelezettségük, lelkesedésük a megérdemelt pihenőkor- bon is tovább sarkall. Pollák Dezső hatvanöt éves, Budapesten született. A kom­munista pártba 1945 májusá­ban kérte felvételét, 1949-től propagandista. Édesanyja egye­dül nevelte. Vajszlón kezdte az iskolát, ötödik elemista korától maga kereste meg a tanulásra kellő pénzt. Nyaranként alkal­mi munkát vállalt. Polgáriba Siklósra járt, majd lakatosinas lett. Később a vasúthoz szegő­dött, pályamunkásnak. Azokban az időkben 20 fillérért mérték a kenyér kilóját, ő 18 filléres órabért kapott. Huszonegy éves. mikor Nagyharsónyban villany- szerelőként próbál megélni. Hat év múlva munkaszolgálatra hur­colják, Több száz társával együtt előbb Marcaliban, később Haj- máskéren, majd Budapesten dolgozik. Útban a* egykori Alb­recht laktanya felé találkozott az első, munkásmozgalommal kapcsolatos élménnyel. Utólag tudta meg, hogy minden bizony­nyal az illegális KMP egy tag­ja volt, aki figyelmeztette őt és társait: tépjék el a svéd men­levelet. túl sok van már kint be­lőle, a németek nem fogadják el. Néhányon, köztük ő is — megfogadták a tanácsot, má­sok viszont gondosan megőriz­ték, Őket sosem látták vi­szont ... Útjuk Fertőrákoson ót egy ausztriai gazdaságba ve­zetett és Pollák Dezső számára be is fejeződött 1945. április 3-án három társával együtt megszökött. Szovjet katonák vit­ték vissza őket Sopronig. On­nét gyalog tovább Budapestre. Részt vett a május 1-i felvonu­láson. jtt hallotta életében elő­ször az Internacionálét. Hallgat néhány pillanatig, aztán a csöndet magyarázva ismétli: megfogott a zene, a szöveg. Nemcsak szépnek, igaz­nak is éreztem. Hazatérve Vajszlóra még májusban belé­pett a pártba Egy év múlva már mint párttitkár dolgozott. Időközben mestervizsgát tett és 1948-ig kisiparos volt. A három­hetes pártiskolát végezve ismer­kedett meg a feleségével, s 1950-ben Pécsre költöztek. Egy Pollák Dezső ideig munkásként dolgozott a Sopiana gyárban, majd Kom­lóra kerül az erőműbe, ahol 1955-ben pórttitkárró választot­ták. Az ellenforradalom alatt Pécsett a rádiónál, a megyei intéző bizottságnál és a sajtó­nál teljesített fegyveres védelmi szolgálatot. 1957-től a komlói pártbizottság apparátusába ke­rült. Ezután végezte el Buda­pesten az egyéves pártiskolát, majd Béta-bánya párttitkára, 1963-tól pedig a Pécs városi Pártbizottság munkatársa lett. Hét év múlva a Pécsi Hőerőmű pártbizottságának titkárává vá­lasztották. Itt tevékenykedett 1975-ig. nyugdíjba menetelének idejéig. A következő év január­jától már a pécsi, lll-as számú lakóterületi pártvezetóség titká­ra. Munkája mellett végezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egye­tem hároméves tagozatát, majd a szakosítót. Feleségével együtt tanultak. Mint mondja felesége mindig és mindenben kitűnő segítőtársa. Ö 1947-ben lépett be a pártba, s azóta a pedagó­gus hivatása mellett folyamato­san tevékenykedett a közélet­ben. A Pécs városi Pártbizott­ságnak 1966 óta tagja és al- elnöke a HNF Pécs városi Bi­zottságának. ♦ Bányai Ferenc 64 éves. Szek- szárdon született. A pártba 1945-ben kérte a felvételét. Szekszárdon végezte az elemi és a négy középiskolát, azután villanyszerelő és műszerész szak­mát tanult. Huszonkét évesen katonának vitték, 1941-ben a frontra került. Kétszer sebesült. Katonaidejének legemlékezete­sebb éjszakája 1942. november 5-e: átszökött a szovjet csapa­tokhoz. Egy ideig Illés Béla Kos- suth-díjas író volt a parancsno­ka. Egy év múlva ismét megse­besült és kórházba került. Utá­na antifasiszta iskolát végzett, majd a hadifogolytáborokban, mint propagandista dolgozott. Hazaérkezésének 1945 tavaszán elsőként szüleit, testvéreit ke­reste, de csak egy testvért ta­lált. Szülei meghaltak, bátyját a németek Kőszeg mellett kivé­gezték. Jelentkezett a kommu­nista pártba és fél év múlva már pórttitkárként dolgozott, majd 1950-ben az akkor létre­hozott finommechanikai vállalat igazgatója lett. Hamarosan a kétéves jogi akadémiára küld­ték — utána több megye ügyészségén dolgozott. Az el­lenforradalom után visszament Szekszárdra, a Volán jogtaná­csosa lett. Huszonhárom évvel ezelőtt jött Pécsre Az ércbánya akkori l-es, jelenleg IV-es üze­mében dolgozott nyugdíjba me­netelének idejéig, 1971-ig, Et­től kezdve a Szigeti ll-es szá­mú lakóterületi pártalapszerve- zet pártvezetőségének tagja, majd 1976-tól o Ml-os számú lakóterületi pártvezetőség tit­kárhelyettese, ez év elejétől pe­dig a Szigeti ll-es pártalapszer- vezet titkára. A Szigeti ll-es számú alap­szervezet, — melynek 155 tag­ja van — a legnagyobb ezen o lakóterületen. Bányai Ferenc csak a leglényegesebbeket eme­li ki a munkájukból, mégis so­káig beszélgetünk. Megható, szép példákat mesél az egy­mással törődésről, beteg, vagy segtíségre szoruló elvtársaik, il­letve az itt lakó, de nem párt­tag idős embeiek támogatásá­ról. Törekednek az itt lévő üze­mekkel való jó kapcsolat ki­alakítására is. Bölcsődei, óvo­dai, iskolai összekötő hálózatot hoztak létre, intézik a gyermek- intézmények ügyes-bajos gyors megoldásra váró kérdéseit. Ja­vítást, festést, parkosítást, ün­nepséget, találkozót szerveznek. A iegfrisebb kapcsolatuk a Szol­Bányai Ferenc gáltatóipari Vállalat pártveze­tőségével létesült, s rajtuk ke­resztül a vállalat KISZ-tagjaival akarnak együttműködni. Mindez csak része annak a tevékenységnek, amit az alap­szervezetek folytatnak, s Pollák Dezső sem a teljesség igényé­vel beszélt a lll-as számú lakó- területi pártvezetőség irányítá­sával munkálkodó 8 alapszer­vezetről. Legfontosabb felada­tuknak a párt politikájának megismerését, megértését, s a megvalósításáért való együtt dolgozást tekintik. Ezért szerve­zik a lakóterületen lakók részére a kül-, bel-, és gazdaságpoli­tikai tájékoztatókat, fórumokat. S hogy az országos célkitűzé­sekbe miként illeszkedik a vá­rosé, lakóterületé arra választ adnak a várospolitikai fórumok, melyeken nemcsak a terveket, a megvalósításuk módjait, a ten­nivalókat is megbeszélik. Az itt dolgozó pártalopszervezeteknek és a pártvezetőségnek nem cse­kély része van abban, hogy bő­vült a Köztársaság téri, a Mező­szél utcai, az Építők úti óvoda. A szociális otthonok és több szocialista brigád „házasságát" is ők közvetítették Felméréseik nyomán kapott számos arra rá­szoruló idős ember szociális, il­letve volt munkahelyének szak- szervezetétől segélyt. A rendsze­res úttörő-veterán találkozók, ünnepségek, vetélkedők kölcsö­nösen szép és hasznos élményt jelentenek a gyerekeknek, és nekik. Ez év tavasza óta újabb feladattal bővült a tennivalóik listája : a Mozgalmi ház prog­ramjainak összeállításával. Ez az év kísérleti esztendő, A klu­bok, műsoros estek, fórumok, előadások szervezésében, ren­dezésében sok segítséget kap­nak a megyei tonács művelődés- ügyi osztályától. Munkásotthon, ná, lakóterületi, politikai, moz­galmi műhellyé akarják fejlesz­teni a házban folyó tortalmi munkát. ♦ Nyugdíjas emberek. Erejük, egészségük mór kissé megko­pott, de az' újabb feladatok iránti lelkesedésük fiatalos. Török Éva mammmnmmmmnmmmnmm 580 lux egy tanteremben Karszerű világítás a Nagy Lajas Gimnáziumban Kicserélték az elektromos vezetékeket és a világitétesteket Már tíz évvel ezelőtt felve­tődött a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, hogy az elavult elektromos vezetékeket, a kel­lő fényerőt nem biztosító lám­patesteket az igényeknek - és a biztonságtechnikai előírá­soknak - megfelelően kicse­réljék. Egy ilyen felújítás azon­ban hatalmas munkát jelent. Nemcsak anyagi oldalról, ha­nem azért is, mert a falakból ki kell bontani a vezetékeket, elosztókat, kapcsolókat kell beépíteni, s mindezt úgy, hogy ne zavorják az ok­tatást. A nyári szünet hónapjai er­re a legalkalmasabbak, ezért álltak neki a munkának a Vil­lamosipari és Gépjavító Szö­vetkezet szakemberei ez év június 13-án. Teljes mértékben a felújítást nem tudják az is­kolaév kezdetére befejezni, de a felső két szinten már végez­tek. így volt alkalmunk össze­hasonlítást tenni: mit eredmé­nyez az új fényforrások felsze­relése. Az egyik II. emeleti tanteremben nappali fényben Nagy László, a VILLGÉP biz­tonságtechnikai üzemének ve­zetője készülékével 125 lux fényerőt mért. Ha bekapcsol­tuk az újonnan felszerelt lám­pákat, a műszer 580 lux-ot mutatott. A tanteremben 18 armatúrát szereltek fel, három sorban aszimmetrikus elrende­zésben. Ennek eredményeként a diákok balról kapják a fényt, s az armatúrákon olyan rács van — a Fénycső Világí­tástechnikai és Villamossági Szövetkezet dolgozta ki a meg­oldást -, hogy senkinek sem süt a szemébe a fény, nin­csen vibrálás, egyenletes a megvilágítás. Ugyanakkor az egyik földszinti teremben, ahol még nem cserélték ki a vilá­gítótesteket. az összes lámpa bekapcsolása mellett is csak 160 luxot mért a műszer... (Hogy a kellő megvilágítás­nak milyen szerepe lehet: né­hány éve az NDK-ban csak­nem 500 tanuló szellemi telje­sítményét vizsgálták 90 luxos, izzólámpás megvilágítás, il­letve 500 luxos, fénycsöves megvilágítás mellett. Az utób­bi esetében a diákok emléke­zőtehetsége, logikus gondolko­dása, koncentráló képessége, általános intelligenciaszintje szignifikánsan magosabb volt.) Az EIVRT Világítástechnikai Állomásának a tantermek meg­világítására vonatkozó ajánlá­sa: 400 lux, a minimum 200 lux. Ez a Nagy Lajos Gimná­ziumban a munkák teljes be­fejezése után bőven meglesz. Gondoltak arra is, hogy a megnövekedett energiaigény növekvő költségeket jelent. A tantermek megvilágításán ter­mészetesen nem akarnak taka­rékoskodni. A portásnak azon­ban lehetősége lesz arra, hogy fülkéjéből egy mágneskap­csolóval a folyosók megvilágí­tását a külső fényviszonyok­nak megfelelően szabályozza. Ez már költségmegtakarítást eredményezhet. Mint említettük, a VILLGÉP Zubák Ernő vezette brigádja eddig a két felső szint felújí­tásával végzett. Elkezdték a munkát az I. emelet 4 tanter­mében, ezt szeptember elejé­re befejezik. Utána következik a földszint -> egy-egy alka­lommal két tantermet „vesz­nek kezelésbe". Az irodákra talán a téli szünetben kerül sor. Mindent összevetve, az iskola villamos rekonstrukció­ja 1,9 millió forintba kerül. M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents