Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-30 / 238. szám
© Dunántúli napló 1980. augusztus 30., szombat A képeken: 1. Az ifjúságpolitikai fórum előadója Barabás János. 2. A tábor strandja. 3. A tábori vursli talicska-taxija. KISZ-tábor Balato Május végétől augusztus végéig négy-, ötnapos turnusokban közel ezer KISZ-es fiatal táborozojt Balatonfenyvesen a KISZ Baranya megyei Bizottsága vezetőképző táborában. A munkásfiatalok, diákok, ki- sebb-nagyobb ifjúsági közösségek vezetői, aktivistái itt készültek fel a mozgalmi év soron következő feladataira: ideális környezetben s csak kevés szabad időt engedő zsúfolt oktatási programok szerint. Ez a nyári táborozás különösen izgalmas volt c KISZ-vezetők számára, hiszen a pártkongresszus után és a jövő évi KISZ kongresszus előtt került rá sor. Az utolsó tábori turnusban ezen a héten a megye vezető KISZ-propagandistái ismerkedtek az időszerű feladatokkal, megvitattak és kicserélték tapasztalataikat, módszereiket, így aztán a felkészítő tábor egyben propagandista konferencia is volt. A táborban a külső előadókat leszámítva is nagy volt a vendégjárás: egy délelőtt Baranya megye pártkongresszus küldöttei tartottak élménybeszámolót a propagandistáknak, volt PMSC-fórum, amelyerr az egyesület vezetői és sportolói vettek részt. A tábor vendége volt egy esti ifjúságpolitikai fórum erejéig Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke is, aki a kérdésekre válaszolva tájékoztatta a fiatalokat az ÁIB munkájáról, szervezeti felépítéséről, A tábor sok tekintetben önellátó volt. A töretlenül jó hangulatról a sportversenyek, az esti diszkók, a délutáni szabadidős klubok, a táborvezetőség által szervezett vursli s nem utolsó sorban a tábor saját rádióadója, valamint hivatalos lapja s majd féltucatnyi titokban szerkesztett és terjesztett szórakoztató zuglapja gondoskodott. D. I. így van-e értelme? Magyar fiatalok között Erfurtban Elszalasztott lehetőség Az NDK területén ma mintegy háromezer magyar vendég- munkás — vogy ahogy a németek mondják, „kisegítő munkaerő" — dolgozik. Valameny- nyien fiatalok. Egy, a közelmúltban elhangzott, meglehetősen humortalan rádiókabarét leszámítva, velük nemigen foglalkozott a sajtó. Véletlenül-e vagy szándékosan, nem is tudom, de valahogy kiestek a figyelem középpontjából. * Az elmúlt hetekben Erfurt megyében jártam, s amit ott láttam, hallottam, tapasztaltam, annak alapján néha már arra gyanakodtam, nem lehet véletlen, hogy keveset foglalkozunk velük. Szerintem azonban bizonyos dolgokról, ha mégoly kellemetlenek is, beszélni kell. Elsősorban inkább az ott tapasztalható általános jelenségekből szeretnék kiragadni néhányat. Elöljáróban annyit, ami tulajdonképpen köztudott: a hatvanas évek vége óta tart ez a vendégmunkás-kapcsolat, s a kint dolgozók utolsó csoportja ősszel indul majd az NDK-ba. Egy-egy ilyen csoporttal három évre kötnek szerződést. A kint tartózkodók életkora átlagosan 18—25 év között mozog. A fiúk többsége, akikkel találkoztam, egy présgépet előállító gyárban dolgozik, A cél az. hogy amire hazajönnek, megszerezzék a szakmunkásbizonyítványt. Az oktatás ma már magyar nyelven folyik, az utolsó, minősítő vizsgát azonban németül kell letenni. Tisztelet a kivételnek, a nagy többségről ezt nem tudom elképzelni, hogyan csinálja. Mert természetesen itt is vannak szép számmal, akik tisztességesen viselkednek, nem téritik el a villamost, nem sütik meg a parton a tóból éppen kifogott hattyú - hogy csak néhány példát említsek - és még németül is megtanulnak. De ez utóbbi — a németül tudás — sajnos, csak a kisebb százalékra jellemző. S ez az egyik legáltalánosabb jelenség, aminek szélsőséges megnyilvánulása az ilyenfajta dicsekvés: én, öregem rnár egy éve itt vagyok, de tíz szónál többet én ugyan meg nem tanultam . . De hiszen ez a legtermészetesebb, mondaná bárki, hogyha valaki három évig él egy idegen országban, kénytelen azt a nyelvet beszélni. német anyanyelvűek között dolgozik, sőt egy évig kötelezően nyelvórára is jár, hát csak megtanul valahogy! Ez- eddig én is azt hittem. De aztán rá kellett jönnöm, hogy naiv vagyok. Magyarországról kiküldött diplomás nyelvtanárok tartják a német órákat. Az egy évi kötelező részvétel után lehet a következő évben is folytatni a rendszeres tanulást, de a fakultatív kurzust igen kevesen igénylik. Azt hinné az ember, tolón mert mór olyan jól megy. Pedig hát... Láttam egy osztály évzáró dolgozatát, s miután úrrá lettem első megdöbbenésemen, az abszolút reménytelenség érzése töltött el. Magyarra kellett fordítani egy rövid szöveget, s itt aztán világossá vált számomra sok minden: a magyar — nem a német, a magyar — nyelvtan szinte valamennyi alapvető szabályát kivétel nélkül fölrúgva láttam viszont azon a napon. Egy egész osztálynál ... S az ilyen alapvető hiányosságokból kiindulva már nagyon sok magatartásbeli kultúrálatlanságot ÍV meg lehet — talán — magyarázni. De azt se mindet. Én csak azt nem értem, hogy akinek ilyen lehetőség megadatott, az miért nem törekszik az anyagi előnyökön túl egyebeket — a szellemieket — is megragadni. Mert az ott élő és dolgozó magyar fiatalok egy része hiába olyan, mint amit joggal elvárunk tőlük, sajnos, nem őutánuk ítélnek meg minket. Dücső Csilla Kopottnimbuszok,megszelídültrock Űj közönség a dobogok körül Hűvös, langyos szelek fú'jdo- gálnak idén a szabadtéri rockpódiumok környékén, s ebben nemcsak a mostoha időjárás a ludas. Idén nyáron nincsenek fontos koncertek, zenei szempontból kevés volt az említésre méltó esemény, elmaradtak az ígéretes indulások, nagy kiugrások is. Egy szó, mint száz, az előző évek dinamizmusa után szinte pang a rockélet. Igaz, ebben közrejátszik az is, hogy Budapesten egy időre be kellett zárni a budai Ifjúsági Parkot, technikai okokból nem nyithatott ki az agárdi rockcentrum és a Balaton környékén ismét csak a szokásos esztrádműsorok, illetve a gépzene szórakoztatja a fiatalokat. A változásban szerepet játszó igazi okok azonban mégsem elsősorban a kedvezőtlenül alakuló körülményekben keresendők. 1980 nyarára maga a rockzene, illetve közönsége változott meg — úgy tűnik — immár végérvényesen. Egy korszak lezárulóban van. Az első jelek már a nyár elején észlelhetők voltak. Az első számú közönségkedvenc, a Piramis meglehetősen hosz- szú kihagyás után országosan koncertturnén vett részt, de nagy meglepetésre korántsem arattak olyan sikereket, mint őzt várni lehetett volna. Mi tagadás, az együttes nimbusza megkopott, a Piramis szó 1980- ban már nem olyan varázsos, mozgósító erejű, mint az elmúlt években volt. A rockzenekarok többségének hírnevét is jócskán megtépázta az idő, sőt az utóbbi hónapokban már a Beatrice körüli viták is lecsendesedtek. A rock napjainkra megszelídült, jórészt intézményessé vált, divat lett. A jelentkező új zenekarok egy része is még a régi sémákat „gyilkolja". Habár a rock helyébe, amely az elmúlt években a diszkóval viaskodva uralta a könnyűzenei életet, lassan új zenei jelenségek is léptek. S nemcsak a zene, hanem a közönsége is a változás jeleit mutatja. Egy korosztály, a rock zászlaja alá csapatosan tódulok, lassan „kiöregszenek" a tizenéves korból, nagyon sokan közülük éppen ezekben a hónapokban munkába állnak, egyetemre, főiskolákra kerülnek, esetleg családot alapítanak, férjhez mennek. Számukra a felelőtlen üvöltözés korszaka véget ért. S ennek így kellett történnie. Nemcsak az idő. az ifjúkor elmúlása hozza ezt magával, hanem a divat változása is. Ami 4-5 éve még polgárpukkasztó, feltűnő, botrányos, kitagadott, elátkozott volt, napjainkra megszokottá, legalábbis megtűrtté vált, s mivel a csövesség sokak szemében mindig is csak divatot, külső ségeket jelentett. 1980-ra oz 1975-76-ban született „módi” elavult lett. S mór jön is helyébe az új fazon. Mióta a tömegkultúra létezik, a divatjelenségek bizonyos időközönként törvényszerűen követik egymást. A következő korosztály is valószínűleg saját maga teremti majd meg — kénytelen lesz! — sAúrakozási formáit, keres indulatainak, energiájának levezető csatornákat, szabad idő eltöltési lehetőségeket, s egyéb ideálok híján talán megint a rockzenészek közül választ prófétákat. A demográfiai előrejelzések szerint a 80-as évek első felében — elsősorban a nagyvárosokban, illetve a lakótelepeken - egy létszámban a mostani „csöves" korosztállyal jóval népesebb ifjúsági réteg éri el a tinédzserkort. S mivel a társadalmi-kulturális életben a számukra kínálkozó feltételek és lehetőségek a jelenlegihez képest lényegesen nem változnak, valószínűleg a zene sem változik lényegesen. Az' idei nyár még csak jelezte, hogy változások várha tók. Nem árt odafigyelnünk; új fiatalok állnak a kapuk előtt. Sebök János Ajándék a siklósi gyermekeknek Egy óra „vikingek" között Az egyik viking — rettenetes erővel dolgozik a hajó kötélzetével - szoknyácskája oly rövid, hogy kilátszik a bugyija. Látha. tóan nem zavarja, mint ahogy o többi „tengerjáró" sem erre figyel, hanem a hajó orrán magasodó dísz elérése az életük célja. Az összes viking együttvéve is legfeljebb 40 éves, s valamennyien siklósi állampol. górok. A díszt azonban a négy-öt éves hadfiaknak sehogy sem sikerül megközelíteniük, ezért minden vezényszó nélkül a kötélhálóhoz mennek, azon csimpaszkodnak, mászkálnok, mint a pókok. A vikinghajó magára marad, csendesen ring a szom. szédos kis lakótelepből áramló zajhullámokon. Mindezt Siklóson láttuk, a város szélén, ahogy beérünk Pécs felől a településre. Soksok új játék, valamennyi fából, farönkből, kötélből, itt-ott láncokból. A vikinghajó is - szép barnára pácolva, homokkal megtöltve „le van ásva", nem kis munka lehetett a több mint 10 méter hosszú alkotmányt elkészíteni. De mindegyik játékon észrevehető, hogy nem sajnálták készítői a fáradságot. Egy ferdére állított, ugyancsak pácolt kerek falap ad erről tájékoztatást: „A Siklós városi Tanács és a Hozafias Népfront városi Bizottsága felkérésére készítette a Szék- és Kárpitosipari Vállalat - 1980. augusztus 20." Éspedig mindezt társadalmi munkábon. Gyorsan lett az új játszótér a környékbeli gyerekek találkozóhelye, mert hiszen, olyan jó hajókázni, a rönkvárot megostromolni, a kötélhólón. hancúrozni! Ök persze nem az zol foglalkoznak, hogy az e<n litett vállalat munkósgárdója 300 000 forint értékű társadalmi munkával varázsolta elő nekik Siklós legújabb játszóterét, s hogy a fa — nem is kevés — ej vajszlói erdészettől jött, ajándékképpen. A felnőtteknek azonban érdemes ezt megjegyezni, megköszönni. Sőt: láttunk a játszótéren egy magas- építésű szerkezetet, láncokon lóg a 4—5 méter hosszú, víz szintes gerenda. Az egyik viking világosított fel bennünket— Azt mi nem érjük el ... Azt a felnőttek használják! M. A. TANULÁS. TOVÁBBKÉPZÉS, SZÖRAKOZBS
