Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-30 / 238. szám

© Dunántúli napló 1980. augusztus 30., szombat A képeken: 1. Az ifjúságpolitikai fórum előadója Barabás János. 2. A tábor strandja. 3. A tábori vursli talicska-taxija. KISZ-tábor Balato Május végétől augusztus vé­géig négy-, ötnapos turnusok­ban közel ezer KISZ-es fiatal táborozojt Balatonfenyvesen a KISZ Baranya megyei Bizott­sága vezetőképző táborában. A munkásfiatalok, diákok, ki- sebb-nagyobb ifjúsági közössé­gek vezetői, aktivistái itt készül­tek fel a mozgalmi év soron következő feladataira: ideális környezetben s csak kevés sza­bad időt engedő zsúfolt okta­tási programok szerint. Ez a nyári táborozás különösen iz­galmas volt c KISZ-vezetők számára, hiszen a pártkong­resszus után és a jövő évi KISZ kongresszus előtt került rá sor. Az utolsó tábori turnusban ezen a héten a megye vezető KISZ-propagandistái ismerked­tek az időszerű feladatokkal, megvitattak és kicserélték ta­pasztalataikat, módszereiket, így aztán a felkészítő tábor egyben propagandista konfe­rencia is volt. A táborban a külső előadó­kat leszámítva is nagy volt a vendégjárás: egy délelőtt Bara­nya megye pártkongresszus kül­döttei tartottak élménybeszá­molót a propagandistáknak, volt PMSC-fórum, amelyerr az egyesület vezetői és sportolói vettek részt. A tábor vendége volt egy esti ifjúságpolitikai fó­rum erejéig Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke is, aki a kérdésekre válaszolva tájékoztatta a fiatalokat az ÁIB munkájáról, szervezeti fel­építéséről, A tábor sok tekintetben ön­ellátó volt. A töretlenül jó han­gulatról a sportversenyek, az esti diszkók, a délutáni szabad­idős klubok, a táborvezetőség által szervezett vursli s nem utolsó sorban a tábor saját rádióadója, valamint hivatalos lapja s majd féltucatnyi titok­ban szerkesztett és terjesztett szórakoztató zuglapja gondos­kodott. D. I. így van-e értelme? Magyar fiatalok között Erfurtban Elszalasztott lehetőség Az NDK területén ma mint­egy háromezer magyar vendég- munkás — vogy ahogy a né­metek mondják, „kisegítő mun­kaerő" — dolgozik. Valameny- nyien fiatalok. Egy, a közel­múltban elhangzott, meglehe­tősen humortalan rádiókaba­rét leszámítva, velük nemigen foglalkozott a sajtó. Véletle­nül-e vagy szándékosan, nem is tudom, de valahogy kiestek a figyelem középpontjából. * Az elmúlt hetekben Erfurt megyében jártam, s amit ott láttam, hallottam, tapasztaltam, annak alapján néha már arra gyanakodtam, nem lehet vélet­len, hogy keveset foglalkozunk velük. Szerintem azonban bizo­nyos dolgokról, ha mégoly kel­lemetlenek is, beszélni kell. Elsősorban inkább az ott ta­pasztalható általános jelensé­gekből szeretnék kiragadni né­hányat. Elöljáróban annyit, ami tulaj­donképpen köztudott: a hat­vanas évek vége óta tart ez a vendégmunkás-kapcsolat, s a kint dolgozók utolsó csoportja ősszel indul majd az NDK-ba. Egy-egy ilyen csoporttal három évre kötnek szerződést. A kint tartózkodók életkora átlagosan 18—25 év között mozog. A fiúk többsége, akikkel ta­lálkoztam, egy présgépet elő­állító gyárban dolgozik, A cél az. hogy amire hazajönnek, megszerezzék a szakmunkás­bizonyítványt. Az oktatás ma már magyar nyelven folyik, az utolsó, minősítő vizsgát azon­ban németül kell letenni. Tisz­telet a kivételnek, a nagy több­ségről ezt nem tudom elkép­zelni, hogyan csinálja. Mert természetesen itt is vannak szép számmal, akik tisztessége­sen viselkednek, nem téritik el a villamost, nem sütik meg a parton a tóból éppen kifogott hattyú - hogy csak néhány pél­dát említsek - és még németül is megtanulnak. De ez utóbbi — a németül tudás — sajnos, csak a kisebb százalékra jellemző. S ez az egyik legáltaláno­sabb jelenség, aminek szélső­séges megnyilvánulása az ilyen­fajta dicsekvés: én, öregem rnár egy éve itt vagyok, de tíz szónál többet én ugyan meg nem tanultam . . De hiszen ez a legtermészetesebb, mondaná bárki, hogyha valaki három évig él egy idegen országban, kénytelen azt a nyelvet be­szélni. német anyanyelvűek kö­zött dolgozik, sőt egy évig kö­telezően nyelvórára is jár, hát csak megtanul valahogy! Ez- eddig én is azt hittem. De az­tán rá kellett jönnöm, hogy naiv vagyok. Magyarországról kiküldött diplomás nyelvtaná­rok tartják a német órákat. Az egy évi kötelező részvétel után lehet a következő évben is foly­tatni a rendszeres tanulást, de a fakultatív kurzust igen ke­vesen igénylik. Azt hinné az ember, tolón mert mór olyan jól megy. Pedig hát... Láttam egy osztály évzáró dolgozatát, s miután úrrá lettem első meg­döbbenésemen, az abszolút re­ménytelenség érzése töltött el. Magyarra kellett fordítani egy rövid szöveget, s itt aztán vi­lágossá vált számomra sok minden: a magyar — nem a német, a magyar — nyelvtan szinte valamennyi alapvető sza­bályát kivétel nélkül fölrúgva láttam viszont azon a napon. Egy egész osztálynál ... S az ilyen alapvető hiányosságokból kiindulva már nagyon sok ma­gatartásbeli kultúrálatlanságot ÍV meg lehet — talán — ma­gyarázni. De azt se mindet. Én csak azt nem értem, hogy akinek ilyen lehetőség meg­adatott, az miért nem törek­szik az anyagi előnyökön túl egyebeket — a szellemieket — is megragadni. Mert az ott élő és dolgozó magyar fiatalok egy része hiába olyan, mint amit joggal elvárunk tőlük, sajnos, nem őutánuk ítélnek meg min­ket. Dücső Csilla Kopottnimbuszok,megszelídültrock Űj közönség a dobogok körül Hűvös, langyos szelek fú'jdo- gálnak idén a szabadtéri rock­pódiumok környékén, s ebben nemcsak a mostoha időjárás a ludas. Idén nyáron nincse­nek fontos koncertek, zenei szempontból kevés volt az em­lítésre méltó esemény, elma­radtak az ígéretes indulások, nagy kiugrások is. Egy szó, mint száz, az előző évek dina­mizmusa után szinte pang a rockélet. Igaz, ebben közre­játszik az is, hogy Budapesten egy időre be kellett zárni a budai Ifjúsági Parkot, techni­kai okokból nem nyithatott ki az agárdi rockcentrum és a Balaton környékén ismét csak a szokásos esztrádműsorok, il­letve a gépzene szórakoztatja a fiatalokat. A változásban szerepet ját­szó igazi okok azonban még­sem elsősorban a kedvezőtle­nül alakuló körülményekben keresendők. 1980 nyarára ma­ga a rockzene, illetve közön­sége változott meg — úgy tű­nik — immár végérvényesen. Egy korszak lezárulóban van. Az első jelek már a nyár elején észlelhetők voltak. Az első számú közönségkedvenc, a Piramis meglehetősen hosz- szú kihagyás után országosan koncertturnén vett részt, de nagy meglepetésre korántsem arattak olyan sikereket, mint őzt várni lehetett volna. Mi tagadás, az együttes nimbusza megkopott, a Piramis szó 1980- ban már nem olyan varázsos, mozgósító erejű, mint az el­múlt években volt. A rockzene­karok többségének hírnevét is jócskán megtépázta az idő, sőt az utóbbi hónapokban már a Beatrice körüli viták is lecsendesedtek. A rock nap­jainkra megszelídült, jórészt intézményessé vált, divat lett. A jelentkező új zenekarok egy része is még a régi sémákat „gyilkolja". Habár a rock he­lyébe, amely az elmúlt évek­ben a diszkóval viaskodva uralta a könnyűzenei életet, lassan új zenei jelenségek is léptek. S nemcsak a zene, ha­nem a közönsége is a változás jeleit mutatja. Egy korosztály, a rock zászlaja alá csapato­san tódulok, lassan „kiöregsze­nek" a tizenéves korból, na­gyon sokan közülük éppen ezekben a hónapokban mun­kába állnak, egyetemre, főis­kolákra kerülnek, esetleg csa­ládot alapítanak, férjhez men­nek. Számukra a felelőtlen üvöltözés korszaka véget ért. S ennek így kellett történnie. Nemcsak az idő. az ifjúkor el­múlása hozza ezt magával, hanem a divat változása is. Ami 4-5 éve még polgárpuk­kasztó, feltűnő, botrányos, ki­tagadott, elátkozott volt, nap­jainkra megszokottá, legalább­is megtűrtté vált, s mivel a csövesség sokak szemében mindig is csak divatot, külső ségeket jelentett. 1980-ra oz 1975-76-ban született „módi” elavult lett. S mór jön is he­lyébe az új fazon. Mióta a tömegkultúra léte­zik, a divatjelenségek bizonyos időközönként törvényszerűen követik egymást. A következő korosztály is va­lószínűleg saját maga teremti majd meg — kénytelen lesz! — sAúrakozási formáit, keres in­dulatainak, energiájának leve­zető csatornákat, szabad idő eltöltési lehetőségeket, s egyéb ideálok híján talán megint a rockzenészek közül választ pró­fétákat. A demográfiai előrejelzések szerint a 80-as évek első felé­ben — elsősorban a nagyváro­sokban, illetve a lakótelepeken - egy létszámban a mostani „csöves" korosztállyal jóval népesebb ifjúsági réteg éri el a tinédzserkort. S mivel a tár­sadalmi-kulturális életben a számukra kínálkozó feltételek és lehetőségek a jelenlegihez képest lényegesen nem változ­nak, valószínűleg a zene sem változik lényegesen. Az' idei nyár még csak je­lezte, hogy változások várha tók. Nem árt odafigyelnünk; új fiatalok állnak a kapuk előtt. Sebök János Ajándék a siklósi gyermekeknek Egy óra „vikingek" között Az egyik viking — rettenetes erővel dolgozik a hajó kötélze­tével - szoknyácskája oly rövid, hogy kilátszik a bugyija. Látha. tóan nem zavarja, mint ahogy o többi „tengerjáró" sem erre figyel, hanem a hajó orrán ma­gasodó dísz elérése az életük célja. Az összes viking együtt­véve is legfeljebb 40 éves, s valamennyien siklósi állampol. górok. A díszt azonban a négy-öt éves hadfiaknak sehogy sem sikerül megközelíteniük, ezért minden vezényszó nélkül a kö­télhálóhoz mennek, azon csim­paszkodnak, mászkálnok, mint a pókok. A vikinghajó magára marad, csendesen ring a szom. szédos kis lakótelepből áramló zajhullámokon. Mindezt Siklóson láttuk, a város szélén, ahogy beérünk Pécs felől a településre. Sok­sok új játék, valamennyi fából, farönkből, kötélből, itt-ott lán­cokból. A vikinghajó is - szép barnára pácolva, homokkal megtöltve „le van ásva", nem kis munka lehetett a több mint 10 méter hosszú alkotmányt el­készíteni. De mindegyik játé­kon észrevehető, hogy nem saj­nálták készítői a fáradságot. Egy ferdére állított, ugyancsak pácolt kerek falap ad erről tá­jékoztatást: „A Siklós városi Tanács és a Hozafias Népfront városi Bizottsága felkérésére készítette a Szék- és Kárpitos­ipari Vállalat - 1980. augusz­tus 20." Éspedig mindezt társadalmi munkábon. Gyorsan lett az új játszótér a környékbeli gyerekek találkozóhelye, mert hiszen, olyan jó hajókázni, a rönkvárot megostromolni, a kötélhólón. hancúrozni! Ök persze nem az zol foglalkoznak, hogy az e<n litett vállalat munkósgárdója 300 000 forint értékű társadalmi munkával varázsolta elő nekik Siklós legújabb játszóterét, s hogy a fa — nem is kevés — ej vajszlói erdészettől jött, aján­dékképpen. A felnőtteknek azonban érdemes ezt megje­gyezni, megköszönni. Sőt: lát­tunk a játszótéren egy magas- építésű szerkezetet, láncokon lóg a 4—5 méter hosszú, víz szintes gerenda. Az egyik vi­king világosított fel bennünket­— Azt mi nem érjük el ... Azt a felnőttek használják! M. A. TANULÁS. TOVÁBBKÉPZÉS, SZÖRAKOZBS

Next

/
Thumbnails
Contents