Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-28 / 236. szám
© Dunántúlt napló 1980. augusztus 28., csütörtök Látogatás a megyei ifjúsági otthonban A szocialista kultúráért Otthonra találnak... Dr. Kelemen Gáhorné a véleményüket, amit Kelemenné csak kiegészít a sajátjával. Mivel a lippói iskolába járóknak több mint a hetven százaléka napközis, könnyebb összeegyeztetni az ilyen találkozókat. S főleg, hogy január elseje óta a lippói körzeti iskola, az ifjúsági ház és a könyvtár nevelési központként működik, még inkább alkalom nyílik a kötetlenebb — klubrendszerű — foglalkozásokra. Dr. Kelemen Gáborné a köz- művelődési igazgatóhelyettese a nevelési központnak, de már három éve — eddig másodállásban - megbízták népművelői munkával. Szerétete, érdeklődése o közművelődés iránt viszont már pályája kezdetén jelentkezett. A felszabadulás évében végezte e| a zalaegerszegi tanítóképzőt, majd öt évvel később beiratkozott a Pécsi Tanárképző Főiskolára, és megszerezte magyar—törté- neleVn szakos oklevelét. 1950- ig dolgozott Zalaegerszegen a tankerületi főigazgatóságon, s azóta folyamatosan tanít. Kis falvakban, Majson, Nyárádon, Rédicsen, s húsz éve Lippón. Szervezte a szülők akadémiáját, kollégáival együtt kimentek mindegyik községbe, minden szülővel beszéltek és Mohácson meghívókat nyomtattak az előadásokra. A fáradságos munka nem volt hiába, Lippó, Bezedek, Ivándárda, Sárok érdekelt felnőttjei 'szorgalmasan eljártak a rendezvényekre. Amikor gratulálok a kitüntetéshez, Kelemenné őszinte szerénységgel utasítja vissza: — Szeretem a felnőtteket, a gyerekeket, és mindig arra vágytam, hogy felkeltsem az érdeklődésüket az olvasás iránt. Nagyon fontos az ízlésfejlesztés. Hiszen hiába nagyobb falun a jólét, mint a városokban, ha az emberek nem tudják kellően értékelni a környezetük szépségét, ha sajnálják a pénzt újságra, könyvre. Ma már viszont vesznek könyvet és a többségük nemcsak szobadísznek — mondja elgondolkodva ' Kelemen Gáborné. Elmeséli, jó a kapcsolatuk a helyi tsz-szel, mi mindenre kapnak tőlük anyagi segítséget. De a községi tanács és a határőrség is támogatja az iskola és az ifjúsági ház — most már a nevelési központ — munkáját. — Úgy érzem, a közös munkát, jó együttműködést is jutalmazták a kitüntetésemmel, ami külön örömet jelent nekem - búcsúzik az igazgatónő. S bár jövőre nyugdíjba készül, már most tervezi, miként lehetne továbbra is hasznára a falunak. — Bejárok az iskolába és valószínűleg elvállalom a könyvtár vezetését, hiszen mindig is a könyvek között szerettem élni, dolgozni!... B. A. állami gondozott dinasztiákból új családba A munkahelyi kullektíva segítsége Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik szülő, család nélkül, intézetben nevelkedtek 14 éves korukig, és nem folytatják tovább tanulmányaikat? Hasztalan próbálkoztak a szakmunkásképzővel, gyenge volt a tanulmányi eredményük, nem fejezték be az általános iskolát, vagy egyéb zavarok akadályozták továbbhaladásukat. A közvélemény hajlamos arra, hogy borúlátóan ítélje meg helyzetüket; a kirívó esetekre kapja fel a fejét és ilyenkor lemondóan legyint: nincs megoldás, a nevelőotthonok nem tudják teljesíteni feladatukat. Hadd mutassunk most be egy ellenpéldát. Egy olyan megoldást, melyben a csodavárás, a pesszimizmus helyett a cselekvő segíteni akarás hozza meg eredményeit. A Baranya megyei Tanács Ifjúsági Otthonáról van szó, melyben az alapítás, 1966 óta foglalkoznak 14—18 éves fiúkkal. Az intézet bázisa a Baranya megyei Építőipari Vállalat, amely 1966-ban megállapodásban vállalta, hogy munkát ad ezeknek a fiataloknak, segíti munkahelyi és társadalmi beilleszkedésüket. Maga az otthon is a BÉV munkásszállásán kapott helyet: egy emeletet, nyolc ötágyas szobát. Ugyanebben az épületben laknak a nagykorúságukat elért fiatalok is, akik továbbra is megkereshetik problémáikkal az intézet pedagógusait. Munka és kereset Az otthont Tasnádi Ottó vezeti tizennégy éve. — Nyitott az ‘ otthonunk, melyben jelenleg 36 növendék él — mondja az intézet mindennapjairól az igazgató. — Reggel hattól délután kettőig dolgoznak a fiúk a BÉV különböző munkahelyein, ahová végzettségük és képességeik alapján nyertek felvételt. Van, akinek ideérkezve kell befejeznie a nyolc általánost, van aki sikeresen végzi el munkahelyén a szaktanfolyamokat, vagy szerez szakmunkásbizonyítványt. Keresetük 60 százalékát kell takarékba tenniük, a fennmaradó összeget pedig tételenként adja ki nevelőjük, s ebből vásárolhatnak a fiúk értékesebb tárgyakat; ebből jut zsebpénzre és nyaralásra is a vállalat balatonföldvári és harkányi üdülőjében. A négy év alatt összegyűlt összegek is tanúskodnak arról, hogy növendékeink általában megtalálják a nekik megfelelő munkát, és ki is tartanak mellette. Többnyire segéd- vagy betanított munkásként dolgoznak. E területeken képesek sikerélményt szerezni emberi, szakmai szinten egyaránt. Szorgalmuk, kitartásuk növeli megbecsülésüket, és rangban az ügyesebb, talán okosabb, de kiszámíthatatlan vándormunkások előtt állnak. Az otthon napközben csendes képet mutat, lakóit a munkahelyen találjuk meg, pontosan a BÉV új központi telephelyén. Maga a korszerű környezet is optimizmusra hangolja az odaérkezőt. Tasnádi Ottó itt rendszeres látogató, úgy üd- vözlik a művezetők, műhelyfőnökök, munkások, mint régi ismerőst, szinte mint munkatársat, és ahogy szót váltanak egymással, mintha még megkezdett párbeszédet folytatnának. A fiúkról, az otthon lakóiról — ez esetben a BÉV munkásairól. Ott találjuk őket a műhelyekben, a vasbetonszerelők, a kovács, a lakatosok között, az asztalosüzemben, a kovácsműhelyben. Pár évődő, félig tréfás, félig szigorú szó, aztán a fiúk mennek vissza a munkapad mellé. Az udvaron futunk össze Metzger Tibor főmérnökkel és Páll Jeromossal, a BÉV villamosüzemének vezetőjével. — Meg vagyunk elégedve a fiúk munkájával — mondja kérdésemre Páll Jeromos az eltelt másfél évtized tapasztalatai alapján. — Az indulás általában mindig nehéz, a kezdőkkel van a legtöbb problémánk,. de mihelyt a fiúk beilleszkednek a munkahelyi kollektívába, főként, ha valamelyik dolgozó a szárnya alá veszi őket, szinte csodát lehet művelni. Ez persze mindig emberi kapcsolat kérdése, és ez az, aminek magától kell kialakulnia. — Mint Harangozó Feri esetében —, meséli Metzger főmérnök. — Feri jól összebarátkozott kollégájával, Orovicza Györggyel, aki KISZ-titkár volt. Olyan vivőereje volt ennek a barátságnak, hoijy együtt szerezték meg a villanyszerelő szakmát, együtt járnak külföldi utakra . . . Sok ilyen hasonló esetet hallok, amíg végigjártuk a telep műhelyeit. Munkahelyi barátságok alakulnak ki, a dolgozók valóban szárnyuk alá veszik az otthon lakóit, akik itt belekóstolnak a korszerű szocialista nagyüzem életébe, a mozgalmi, szakszervezeti munkába. A munkaidő után sem csak az otthon várja a fiúkat. Munkatársaik magukkal viszik őket maszek munkákra, meghívják otthonukba, a hétvégi telekre. Ez az időszak a nagy nyitás korszaka, azé a folyamaté, amelytől 14 éves korukig a gyermekotthonokban talán teljesen el voltak zárva. Nagykorúság után És a nagykorúság elérése után? Ez a forduló nemegyszer jelent néhány viharos hónapot, esztendőt is. Van úgy, hogy a lumpen rokonság segít elverni az évek során összegyűjtögetett pénzecskét, de általában nem ez a jellemző. A fiúk ilyenkor egy emelettel feljebb költöznek, a munkásszálló lakóivá válnak, továbbra is együtt laknak régi társaikkal, és közösen rendezik, szépítge- tik szobájukat. Létszámuk jelenleg 40 fő. Új státuszt kapott pár hónapja az otthon: dr. Pály Gábor feladata az utógondozás. Ő az, aki a függetlenülés, az önállósodás felé egyengeti a mostani és a volt növendékek útját. Akarva, akaratlanul is figyelemmel kísérik azok útját is, akik végleg eltávoznak az ifjúsági otthonból. Az igazgatói iroda falait családi képek bontják: fiatal párok, gyerekek. Megannyi regénybe illő sors: intézeti gyerekkor, családi problémák, hányattatás és végül az esetek többségében a siker, az emberibb élet: család, otthon, gyerekek. 1966-tól 1979-ig 450 fiatalember élt hosszabb-rövidebb ideig az ifjúsági otthonban. Közülük 118 kötött házasságot, ebből 98 párnak van gyermeke. Kevesebb, de biztosabb sorsú gyermeket vállalnak. Családjukkal élő bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy nem törvényszerű az „állami gondozott dinasztiák” kialakulása, hogy az ördögi kör megszakadhat, hogy a leghátrányosabb indulással is célba lehet érni. Gállos Orsolya Esti időtöltés az otthon kellemes társalgójában Fotó: Proksza László A könyvek. Mindig rájuk terelődik a szó, a beszélgetés mindig visszakanyarodik az olvasmányélményekhez. Dr. Kelemen Gáborné, a lippói nevelési központ igazgatóhelyettese életében kiemelkedő szerepet játszanak a könyvek. Az ízlés- és emberformálásban, az ifjúság nevelésében elengedhetetlenül fontosnak tartja őket, ezért is vállalta el jó pár évvel ezelőtt a tanítás mellett a könyvterjesztői munkát, vezeti az irodalmi színpadot és az iskolások filmklubját. Az egyik héten a felsősök, a másikon az alsósok mennek moziba, s a vetítés és az uzsonna után közösen megbeszélik a filmet. A gyerekek elmondják Gyermekkönyvtárak Van példa a jobb együttműködésre N yolc gyerek játszik elmé- lyülten az asztalok mellett, amikor a délutáni órákban benézünk a Bajcsy- Zsilinszky úti, 3. számú gyermekkönyvtárba. Környékbeliek, a körülöttünk magasodó házakból jönnek át mindennap egy kis játékra, rajzolgatásra. Odakint az időszakos nyárban bá- gyasztó a meleg, bent kellemes hűvösre hűti a levegőt egy berendezés, Még nyár van, vakáció, igaz, a tanévkezdés mind jobban közeleg. Mi újság ilyenkor a gyermekkönyvtárakban? Hiszen a nyár a nagy olvasások, a képzeletbeli nagy kalandok ideje is többek között — legalább is a szünidejüket töltő (olvasó) gyerekek számára. — Sok az ismerős arc, sokon naponta benéznek hozzánk a nyár folyamán — mondja Szvath Józsefné könyvtáros. — Ök azok a gyerekek, akik sehol sem nyaralnak. Ilyenkor nincs előre megszervezett program, de azért minden délután összejövünk: közösen játszunk, vogy társasjátékkal szórakoznak, rajzolnak a gyerekeik. Vannak, akik rendszeresen bejönnek átnézni a folyóiratokat, visszamenőleg is, ami a nyaralás idején kimaradt... Közben pöttöm kisfiú jön egy szatyor könyvvel, hozza a bátyjáét is, indiános könyveket. A nagyfiú ugyanis lábát törte a nagy vakációzásban . . . A nyár itt is más, mint a főszezon. Akkor kellett volna érdeklődnötök, mondják a gyer- mekkönyvtárosok. Valóban, nagyon sok és változatos programot kínáltak a gyerekeknek az év folyamán. A három pécsi gyermekkönyvtárban és az öt felnőttkönyvtár gyermekrészlegében 31 rendezvényt-előadást, író-olvasó találkozót, ezen túl több száz különböző gyermekfoglalkozást tartottak. Érdemes megjegyezni, hogy a 31 rendezvényből csak 13-ért kellett fizetni. A pécsi előadók, művészek ingyen vállalják a gyer- mekkönyvtóri munkákat. Térjünk vissza a nyárhoz. A dús programokkal teli év után ez most a könyvtár rendezésének ideje. Mellette persze folyik a kölcsönzés. Mit olvasnak nyáron a gyerekek? Mint any- nyiszor, most is csodálkozásra késztetik az embert, a felnőttet, mivel kelendőek a természettudományi művek; a végzett nyolcadikosok keresik a gimnáziumi kötelező olvasmányokat. A szigeti veszedelem, az Antigoné, a Shakespeare-drámák köteteit. Ugyanakkor most van nagy keletje a vasút- és repülőmodellezési kézikönyveknek, o kitűnő Búvár-zsebkönyveknek, és sokan viszik a Panorámaútikönyveket is. Nem valós, hanem képzeletbeli utazás céljából .. . A pécsi gyermekkönyvtárosok, bár mint jeleztük, valóban végigdolgozták az évet, többet szeretnének tenni az olvasó gyermekekért nyáron is — omi- kor tényleg van idő az olvasásra, könyvtári böngészésre. A gyermekkönyvtár ügye azonban úgy lebeg közművelődés és iskolaügy között, mint Mohamed koporsója. A programot felsőbb szinten és közösen kellene kialakítani. Ide kínálkozik a finnországi példa: itt az iskolaügyhöz tartozik a gyermekkönyvtár, így egész évi működése a gyerekek szabad idejéhez alkalmazkodik, A finn gyerekkönyvtárak vasárnap délelőtt is a fiatal olvasók rendelkezésére állnak, és nyáron a legintenzivebb a működésük. Nem kell azonban ilyen messze menni a példa után. Egerben az úttörőházban helyezkedik el a gyermekkönyvtár, így nyári programja az úttörővel karöltve igen dús, váltó, zatos. Több helyen o város szélén működik a nyári napközis tábor, ilyenkor itt nyílik egy fiók- könyvtár a gyerekek részére. Pécsről pedig annyit, hogy egy-két esetleges látogatástól eltekintve itt idén sem valósult meg a kapcsolat a nyári napközis táborok és a gyermek- könyvtárak között... G. O.
