Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-27 / 235. szám
2 Dunántúli napló 1980. augusztus 27., szerda Új tantértr a szakmunkásképpükben Pannónia ’80 Differenciálódás a mezőgazdasági termelőszövetkezetek között A legtökéletesebb szabályozó rendszer sem érvényesülhet úgy, hogy valamennyi termelő- egység és a népgazdasági érdekeket azonosan szolgálja. Különösen igaz ez a hazánkban most érvényben levő közgazda- sági szabályozókra, amelyek a korábbinál sokkal jobban polarizálják a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket. Dr. Huszár József, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főosztály- vezetője tegnap a Pannónia '80 rendezvénysorozat keretében, amelyen a szövetkezeti szakemberek jöttek össze az ország minden részéből Harkányba, mélyreható elemzést adott arról, hogy a mostani szabályozó rendszer miként képes teljesíteni feladatát, miszerint olyan hatással legyenek a mezőgazdasági termelőszövetkezetékre, hogy a hatékonyabban dolgozók nagyobb jövedelemhez, míg a gyengébbek alacsonyabbhoz jussanak. Sajnos az ország mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek naqy hányada olyan adottságokkal kényfelen a gazdasági élet kemény feltételei között küszködni, hogy aligha képesek vállalatszerűén működni, létük továbbra is a társadalmi segítségtől függ. Nagyon sok ilyen mezőgazdasági üzem létezik, számuk a jövőben még sokkal inkább nő, érdemes hát akár az 1980-tól érvényben levő szabályozó rendszer keretei között 0 felemelkedés útját kutatni. Az új árrendszerben a mezőgazdasági üzemek költségei várhatóan sokkal jobban nőnek majd, mint az árbevétel, egyre több mezőgazdasági terméket kell előállítani a jövedelmek növeléséhez, a fejlesztési erőforrások megteremtéséhez a bővített újratermelés lehetőségeinek létrehozásához. Az előadást követően élérik vita kerekedett, a termelőszövetkezeti vezetők ugyanis a költségmegtakarítás legeredményesebb módjaként most olyan takarékosságot tudnak csak elképzelni, amely majdan évek múltán éppen a nagyobb terméseredmények elérését gátolhatja meg. * Tegnap délután a Pannónia ’80 szövetkezeti szakemberek XI. harkányi találkozóján a délutáni proqramban dr. Szép György, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője „időszerű jog- politikai, jogalkalmazási kérdések a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben” címmel tartott előadást. A mai programban dr. Páles Gyula, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese „a VI. ötéves terv várható hitelpolitikai irányelvei" címmel ad tájékoztatót. S. Zs. Pótvizsgára készülnek fel a diákok az 508. sz. Szakmunkásképző Intézetben Fotó: Proksza László Sikerszakmák - hiányszakmák II gondatlanság következménye Hét feltörés a Sallai utcában Holnapra elkészül a pótmunka Kínos események tanúi vagyunk hétfő óta: a frissen elkészült — lebetonozott — Sallai utcát hét helyen feltörték és a DÉLVIÉP munkásai a csapadékcsatornában a bekötések kijavításán dolgoznak. Ez érthetően visszatetszést szül a járókelőkben, emiatt is nem mehetünk el szó nélkül a történtek mellett. „A gyerek tanulni nem szeret, de szakmunkástanulónak jó lesz" — akár a közgondolkodás mottójául is választhatnánk egyik általános iskolánk jellemzését egykori diákjáról. Tény, hogy a szakmunkásképző intézetekbe jelentkezettek túlnyomó része közepesnél gyengébb általános iskolai bizonyítvánnyal érkezik a megye 11 intézetébe, s az is, hogy nagy részük nem tudja tartani az általános iskolai eredményét. Úgy tűnik, az iskolák tudni sem akarnak később róluk. Az 506. sz. pécsi Építők úti Intézetnél egyedül a sásdi általános iskola szokott érdeklődni, hogy miképp állják meg helyüket, milyen a tanulmányi előmenetelük volt diákjaiknak. A napokban zajlanak a szakmunkásképző intézetekben a pótvizsgák: ezek száma is az eddigieket látszik igazolni. Pedig a „pedigekkel” is mindenki tisztában van, különösképpen azzal, hogy szakmáját értő, szerető szakmunkásokra van szükség — a pótvizsgák csupán az elsőre adhatnak némi garanciát. Idén is kereken 2700-an kezdik meg a megyei szakmunkás- képzőkben tanulmányaikat, a 150 érettségivel rendelkező, szakmát kívánó mellett — kevesebben, mint amennyire szükség lenne. Az elsősök új óraterv és új tanterv szerint tanulnak idén, ennek lényege, hogy az a korábbinál elméletigényesebb, jobban illeszkedik a szakmai alapképzéshez és az arra épülő szakképzéshez. Az új tanterv szerinti oktatás célja, hogy „konvertibilis” szakemberek hagyják el az intézetek kapuit, olyanok, akik — elméleti megalapozottságukkal — könnyen képesek legyenek más szakmát is elsajátítani. Ezzel szemben a legtöbb szakra felvételi nélkül kénytelenek beiskolázni a tanulókat, hogy a keretszámokat teljesíthessék. Ugyancsak gondot jelent, hogy az országos adatokhoz mérve több a bejáró tanuló Baranyában, kevesebben kaphatnak kollégiumi ellátást. Különösen a lányok vannak hátrányos helyzetben: mindössze 12 százalékuk lakik kollégiumban. Van ahol az első év megoldja ezt a gondot: sokan választják ugyanis a nagyobb szabadságért a bejárást, no meg a nagyobb keresetért, ösztöndíjat is szépen kap egy jól tanuló, de például, egy harmadéves kőművestanuló már százasokért megy el egy napra fusizni. Ennek ellenére a kőművesszakma nem nagyon keresett, az Építők úti intézetben például a keretnek csak felét tudták betölteni. A divatos szakmák tartják magukat: még mindig több akar autószerelő és fodrász lenni, mint például vasbetonszerelő, hegesztő, vagy szerszámkészítő. Nagy siker azonban, hogy hosz- szú évek után ismét indulhatott ács-állványozó osztály az Építők útján — ez nemcsak az iskolát dicséri, hanem az érdekelt építőipari vállalatokat is. Növeli a megyei gondokat, hogy az egy tanteremre jutó hallgatók száma lényegében változatlan: átlagosan hatvan. Sajnos húzódik a 16 tantermes iskola építése Pécsett. A vállalatok többsége jól felfogott érdekből „kiskapukat” is épít az intézetekhez a nyújtandó segítségnek, csakhogy minél több és minél jobb szakembert kaphasson — ami végül is az egész ország érdeke. b. I. 9 Tanév-előkészítő Pécsváradon Még néhány nap és kezdődik az iskolaév. A tanulásra való „ráhangolódás” azonban már javában folyik. A megye valamennyi középiskolájában megszervezték a tanév-előkészítő táborokat. Mi tegnap délután a Pécsváradi Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Szakmunkásképző Intézet tábornyitásán vettünk részt. A KISZ-titkárok, vezetőségi tagok részére szervezett . háromnapos táborban három fő kérdésről cserélnek véleményt a fiatalok pedagógusaikkal, KISZ-vezetőikkel: a tanulmányi munkáról, a rendről, fegyelemről, az iskolai felszerelés védelméről és az időszerű KISZ-feladatokról. Az intézet és a KISZ Komló járási Bizottsága által megszervezett táborban 18-an vesznek részt. Mindhárom évfolyam képviselteti magát. Az iskola kollégiumának klubjában tartott rövid megnyitót követően azonnal elkezdődött az érdemi munka. Elsőként a fiatalokat kérdezték a pedagógusok arról, hogy ki, milyen ötletekkel, tapasztalatokkal tért vissza a fenyvesi vezetőképzőkről, mi az, amit véleménye szerint az iskolában is hasznos lenne bevezetni, illetve továbbfejleszteni. Az iskolaújságtól kezdve a tanulópárok együttdolgozásának módszerein át, az akciópírog- ram-tervezetig számos ötlettel álltak elő a tanulók. Hollen- dus Zsuzsanna, aki Szekszár- don érettségizett, s most itt tanul, azt javasolta, hogy 10 főnyi érettségizett csoport is kapcsolódjon bele a tanulmányi versenybe, esetleg nagyobb követelményekkel. Zsuzsa az alapszervi titkárképző táborban készült az új tan- és mozgalmi évre,, azzal az elhatározással érkezett haza, hogy mindenben segít tanárainak, KISZ-összekötőinek. Varga László, aki most lesz harmadéves — a sörfőző szakmát tanulja — és az iskola KlSZ-tit- kára szintén, a tanulmányi munkát tartja fontosnak. Ez évben szeretnék elérni, hogy egyetlen tanulótársuk se bukjon meg az osztályban. Ez egyben KISZ-feladatot is jelent, hisz az iskolában egy osztály azonos egy alapszervezettel. Király István, aki a jó tanulók közé tartozik — húsipari termékfeldolgozónak készül — arról beszélt, hogy nem szabad megelégedni a minimális teljesítménnyel. A háromnapos táborban az előadások, véleménycserék mellett arra is jut idő, hogy kölcsönösen megismertessék egymással azokat a játékokat, amelyék társaik számára is kedvelt időtöltés lesz majd a tanév során. A roppant veszélyes „korcsolyapálya" Fehérhegyen Á csődöt mondott zöldhullám „Korcsolyapálya Fehérhegyen** Hanyagság bél: olaj az úttesten Nem irigylem a pécsi közlekedési jelzőlámpákat. Amennyi rossz szót kapnak mostanában (vagy nem csak mostanában?) az autósoktól-motorosoktól . . . Tegyük rögtön hozzá — joggal. Mert ahogy újabban „szuperálnak", az nemigen adhat okot az elégedettségre. Egy példa. A Kórház téren, a háztartási bolt előtt a, külső sávban a piros miatt áll a Trabant. Vezetője piros-sárgára vár, hogy indulhasson. Pirossárga sehol, ám minden átmenet nélkül egyszerre zöldet mu. tat a lámpa. Trabantosunk a sebességváltót keresgéli, de már kezdődik is mögötte a tülkölés. Hiába mutogat a lámpára, mindenki a „mazsolaságáért” hibáztatja . . . Járőrkocsinkkal épp a Rákóczi úton haladunk befelé a belvárosba, amikor rádión érkezik az utasítás: irány Fehérhegy, mert ott jókora olajfolt akadályozza a buszvégállomásnál a forgalmat. Hajtanánk is nyomban a helyszínre, ha a csődöt mondott zöldhullám nem akadályozna meg bennünket ebben. Zöldet kapunk a Nagypostánál, aztán már sárgát a Bem utcánál, ismét zöld után a 60- as tempó is kevés, a Rózsa Ferenc utcánál újra sárga miatt kell megállnunk. Nemrégiben átprogramozták errefelé a lámpákat. Nem a legsikerültebben .. . Végre elérünk a 48-as térhez, ahol terelőúton, a kötelezően előírt csökkentett sebességgel lehet tovább haladni a Zsolnay Vilmos út irányába. Az új forgalmi rendet szemlélve ki. széliünk a kocsiból. így „testközelből" vehetjük szemügyre azt, amit máris sokan szidnak: túlságosan keskenyek az újonnan kialakított sávok, az egymással szemben lassan guruló nagy teherautók között csak egy tenyérnyi hely van. Megérkezünk Fehérhegyre. Messziről látni a hatalmas olajfoltot, szinte lépésben próbálunk keresztüljutni rajta. Egyszerre a rendőrségi Lada kor- mányozhatatlanná válik, tehetetlenül csúszunk egészen a jár. da széléig. „Elfelejtettük a biztonsági lánccal még jobban rögzíteni a kocsi oldalát, ezért legalább 15 kanna zuhant az úttestre, belőlük folyt ki ez"— magyarázza a Zsuk vezetője, miközben újabb talicska homokot szór a rakodóval a „korcsolyapályára". Gyors intézkedés, a rádión hallom: a Köz- tisztasági Vállalat már küldi is a teherautót, hogy eltüntesse az olajat. Szükség is van rá, mert a Tolbuhin útról jobbra leka- nyarodóknak roppant veszélyes ez az útszakasz. (Honnan is tudhatnák, hogy itt nagy hirtelen „korcsolyázásra" van kilátás?). Másik járőrautó érkezik a tetthelyre, így mehetünk. Még egy órát barangolunk a városban, közben hangzik fel a Fehérhegyen maradt rendőr sürgető rádióüzenete a központnak: „Mi van azzal a homok- szóró teherautóval? Miért nem jön már?" Az órámra pillantok, reggel kilenc van. A tetemes mennyiségű olaj egy órával előbb került az úttestre . . . H. L. Mi is történt? A kérdés megválaszolására tegnap délután a pécsi Városi Tanács építési és közlekedési osztályán került sor. A megbeszélésen részt vett Vókó János osztályvezető, Lukács Endre városüzemeltetési csoportvezető, Schreiner János, az UNIBER mélyépítési osztályvezetője, Örkényi József, az UNIBER műszaki ellenőre, valamint a kivitelező DÉLVIÉP részéről Egyed Róbert főépítésvezető és Bakos Károly építésvezető. A történteket pedig így rekonstruálhatjuk : A csapadékcsatorna felújításának a tervét is a MÉLY- ÉPTERV készítette el, ez a házi bekötések fogadására helyenként vakaknát, másutt pedig előregyártód monolitidomot írt elő. Ez utóbbiak nehézkes elkészítése miatt a kivitelező a nounka gyorsítása érdekében a tervtől eltérően a 600, illetve a 400 milliméteres átmérőjű csőbe való közvetlen bekötést választotta. A probléma ezeknél jelentkezett. Amikor ugyanis a Pécsi Vízmű csatornavizsgáló tévékameráját végigvitték hétfőn reggel a csapadékcsatornán, kiderült, hogy a bekötött csővégek, amelyek a folyásszinten vannak, a megengedhetőnél jobban belógnak a csatornába, ami a későbbiekben azzal járhat, hogy c hordalékot visszatartja, dugulás keletkezik, utói na pedig az útfelvágás stb. ... A munkát tehát nem vették át, a DÉLVIÉP-et arra kötelezték, hogy a hibát a saját költségére javítsa kf. Ez oly módon történik meg, hogy a szóban forgó hibás bekötések helyén vakaknákat építenek, s ezzel minden rendbejön csütörtök délutánig. Valóban minden? Az eszmecsere során arra a mindenképpen felvetődő kérdésre kértünk választ, hogy miért csak most, az úttest le- betonozása után kerülhetett sor a hiba feltárására? A kapott válasz nem volt megnyugtató, már csak azért sem, mert a kivitelező saját bevallása szerint is „érezte", hogy a közvetlen csőre kötés módszere nem jó, emiatt is készített a továbbiakban mindenütt vakaknát. Ha pedig ezt érezte, vajon nem lehetett volna az IBAK-ot akkor igénybevenni a dolgok tisztázására, amikor a munkaárok még nyitott volt? Erre a kérdésre tulajdonképpen nem kaptunk hitelt érdemlő választ. Mindenesetre: az IBAK néhány perces munkája jóval olcsóbb lett volna, mint a mostani útfeltörés, még ha el is fogadjuk a kivitelezőnek azt a közlését, hogy ez a mostani pótmunka saját költségre történő elszámolásban nem több tízezer forintnál. Értsünk egyet Vókó János osztályvezetővel, aki szerint a morális kár jóval nagyobb a tényleges anyagi kárnál. De az anyagi kár lett légyen bármilyen csekély, mégiscsak kár, ami gondos munkával - amiért a DÉL- VIÉP a felelős —, alapos ellenőrzéssel — amiért viszont az UNIBER a felelős —, nem utolsósorban pedig az érzés helyett a bizonyosságra támaszkodva elkerülhető lett volna. Ez lehet a Sallai utca tanulsága, amit legközelebb már a Déryné utcában induló munkáknál kell érvényesíteni. Hársfai István Így közlekedünk mi Szakmunkástanulók a fegyelemről, tanulásról
