Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-24 / 232. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1980. AUGUSZTUS 24. IVlyomaszto munkaerőgondok Szárazfonó gépsor a Hirdi Kenderfonó- és Szövőgyárban Á kenderfeldolgozás jövője A Pécsi Fonó- és Szövőgyár szintentartást tervez A gazdaságok szívesen termesztik, mert jövedelmező Műkenderből készült művészi textília Milyen emberek7 Fiatal újítók Munka közben találkozunk a megoldásra váró feladatokkal Nincs abban semmi rendhagyó, hogy a japán halászok szegedi hálót merítenek a tengerbe. Hazánk legnagyobb műszaki textíliákat előállító cége, a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat több mint négyszázféle terméket gyárt, s ezeket az egész világon vásárolják. Csak ízelítőül a termékek hatalmas választékából: fonalak, zsinegek, kötelek, ponyvák, hálók, farmer-, bőrdíszműipari és bútorszövetek, pozdorja-bú- torlapok, zsákok, tömlők, óriássátrak szigetelő filcek. Jóllehet, o természetes alapanyagokból, a kenderből és a pamutból készült termékek reneszánszukat élik, ma már növekvő mennyiségben dolgoznak fel szintetikus alapanyagokat is. Újabban megszületett a magyar kenderrost szintetikus anyagú megfelelője is, a Pépétex, mely lehetővé teszi, hogy kender nélkül továbbra is gyártanak kender-jellegű árukat. A műkender a jövő nagy lehetősége. Leáll atolna- némedi gyár Magyarország kendergyárait, fonodáit és szövődéit a szegedi KSZV fűzi össze egyetlen vertikális nagyvállalattá. A KSZV- hez tartozik a Hirden dolgozó Pécsi Fonó- és Szövőgyár, melyhez további három egység, a Dunaföldvári és a Tolnané- medi Kendergyár csatlakozik, vatlamint Mázaszászvárott egy cérnázó kisüzem, melyet a pécsi munkaerőgondok ellensúlyozására hoztak létre. Juhász Lászlóval, a pécsi gyár igazgatójával most a kenderfeldolgozás jövőjére vetünk pillantást. A kérdés időszerűségét két dolog odja: folyik a kender aratása. ami egyben új szezon kezdetét jelenti, mindez pedig már átvezet a hatodik ötéves tervidőszakba, melyre oz elképzelések nagyjából már összeálltak. Mivel a kenderfeldolgozó ionrban a munkaerőgondok hatványozottan jelentkeznek, Hird a következő ötéves időszakra szintentartást tervez. Mellesleg a munkaerőhiány olyannyira nyomosztó, hogy a Tolnanémedi Kendergyárat kénytelenek becsukni, jövőre már nem kezd új szezont. A gyárat a TEMAFORG veszi át. Szomorú ez, hiszen a KSZV rosttelepeit mindenütt felújították, a legnehezebb munkaműveletet, az áztatást gépesítették, rengeteget javultok a munkakörülmények. S mégis elfogy a létszám. Ugyanakkor viszont a mezőgazdasági üzemek, élvezve a kenderipar sokoldalú segítségét, szívesen foglalkoznak kendertermesztéssel, mert az jól jövedelmez. Mára azonban ott tartunk, hogy több kender terem, mint amennyit a hazai gyárak fel tudnak dolgozni, úgyhogy külföldi együttműködést kellett keresni, a magyar kender eay részét a románokkal és a jugoszlávokkal dolgoztatjuk fel bérmunkában. Gazdaságosabb termékszerkezet Ha a hazai rosttelepek nem. is győzik a feldolgozást, s az ipar egyre több szintetikus alapanyagot vet be, a Pécsi Fonó- és Szövőgyár továbbra is megmarad a hagyományos termelésnél: tiszta kenderrel dolgozik, Fele-fele részben fonalakat és szöveteket állítanak elő, e termékekre megvannak a hagyományos vevők. Mindemellett a termékek gazdaságosságát szem előtt tartva, bizonyos arányváltoztatásokra szükség van. Kiderítették például, hogy a vizes fonalak gyártása a gyártmányok jövedelmezőségi rangsorában az utolsó helyen kullog. A több technológiai műveletet igénylő, ezzel a termelést megdrágító vizes fonással ezért felhagynak, e gépek helyére Szegedről más gépek kerülnek. A tőkés piacokon rendkívül keresettek a fényezett zsinegek, a jövőben ezek meny- nyiségét is növelik. Továbbra is évi egymillió négyzetméternyi nyers ponyvát gyártanak, amit Szeged készít ki és szállítja a Szovjetunióba. Lesz-e a szintentartáshoz is elegendő munkáskéz? Hirden tíz év alatt felére csökkent a létszám, aminek ellensúlyozására korszerű külföldi — olasz, ang'ol, szovjet - gépeket állítottak munkába, ezzel együtt javították a munkakörülményeket is. Korábban egy év alatt a gyár létszámának harmada kicserélődött. A létszámmozgás időközökben mérséklődött, a fluktuáció 10—12 százalékos. Pillanatnyilag száz kismama van gyermekgondozási szabadságon, nem valószínű azonban, hogy közülük tíznél több visz- szamegy dolgozni. Még akkor sem, ha ma már egy jó szövőnő havonta 3500—4000 forintot is megkeres. Nem sokkal kevesebbért ugyanis el lehet helyezkedni pihentetőbb munkakörökben is. Mindennek árnyékában is Hirden arra számítanak, a következő években nem fogy tovább a dolgozólétszám. Miért három év? Utánpótlás? Évente 10-20 fiatal jelentkezik fonó. és szövőipari tanulónak. Vagyis, nagyon kevesen. Most azonban az utánpótlás gondjait csak tetézi, hogy a szamunkástanuló- képzés idejét két évről három évre emelték. Érthetetlenül. Ugyanis a kétéves képzési időszakot eddig is sokon megunták, s inkább átmentek ai gyárba segédmunkásnak. Mellesleg a fejlett országokban ilyen munkára 5—6 hónap alatt betanítják a fiatalokat. Egyetértünk tehát Juhász László igazgatóval, amikor így fakadt ki: a gyárban az az érdekes, hogy a fiatal hány ezer vetést tud elvégezni a gépnél, nem pedig az, hogy tudja-e, mikor volt a mohácsi vész. Azt tanítsák meg az általános iskolában. Miklósvári Zoltán Bár az újításra számos szabályt lehetne idézni, a lényege röviden mégis a következő: újítás mirrden olyan műszaki, szervezési, vagy ügyviteli javaslat, amelynek megvalósítása a népgazdaság részére gazdasági, vagy egyéb hasznos eredménynyel jár. Az újítástól a találmánnyal ellentétben csak viszonylagos újdonság követelhető, vagyis olyan gyártási, vagy eljárási módosításnak kell lennie, amelyet a megvalósító intézménynél még nem alkalmaztak és nem is terveztek. Az újításért díjazás jár, amely általában 3 százaléka annak a haszonnak, vagy eszmei értéknek, amely az újítás révén létrejött. Ez az összeg általában csak néhány száz forint. Aligha a pénzszerzés a mozgatója tehát annak a sok ezer újításnak évente, amit a több mint három évtizedes múltra visszatekintő újítómozgalom produkál. Az újítók népes táborának egy jelentős hányada ma már olyan fiatal szakember vagy munkás, aki még nem is élt, vagy csak gyermekcipőit koptatta akkor, amikor a negyvenes évek végén ezt a mozgalmat meghirdették. ♦ Az újítási napló szerint a Pécsi Hőerőmű két legsikeresebb fiatal újítója Gyöngyi Imre és Gyöngyös Péter. Mindketten az erőmű egyik legjobb ifjúsági brigádjában, a Veres Péter brigádban dolgoznak —, Péter a brigádvezető. Nemcsak munkatársak, barátok, de nem egy újításnak a „társtettesei” is. Imre 31 éves, tíz éve dolgozik a vállalatnál, Péter 27 éves és 1973 óta dolgozik a vállalatnál. Mindketten műszerészek az irányítástechnikai üzemben. Először Gyöngyi Imre nevével találkozhatunk az újítási naplóban. Első újítását 1976. szeptember 10. óta hasznosítják az erőműben. Péter első újítását alig két évvel később éppen Imrével „társtettesség ben” követte el. Ha számba vesszük eredményeiket, így alakul a lista: Imrének eddig hét, Péternek 6 újítását fogadták el, ebből négy közös. Legutóbbi újításukat szintén közösen nyújtották be, s 1979. október 1-től folyik hasznosításának kísérlete az erőműben. Javaslatuk a műszaki fejlesztési terv egyik pontja lett: a korábbi mechanikus nyomásmérőket villamos mérési módra állították át. Ez a javaslat az egyik legnagyobb sikerük, de Imre egyik korábbi újítását bemutatták Moszkvában, a KGST- kiállításon is. Mindketten sikeresen szerepeltek az Alkotó Ifjúság-pályázatokon: Imre kétszer harmadik helyezett lett a vállalatin, egyszer a trösztin, Péter egyszer harmadik, egyszer második és egyszer különdíjas volt a vállalati pályázaton. — Elsősorban az hajt bennünket, hogy újításaink megkönnyítik a saját és a munkatársaink munkáját, növelik az üzemeltetés biztonságát, ami az erőműben sokszorosan fontosabb, mint másutt — mondja Gyöngyi Imre. Milyen ember is az újító? Folyton javaslatokon töri a fejét? — Abból nem lesz semmi, ha az ember leül az asztal mellé töprengeni, hogy milyen újítást lehetne javasolni. Mindig úgy kezdődik, hogy munka közben találkozunk egy problémával, s akkor felvetődik, lehetne talán másképpen is megoldani.. . Egymásnak is tudunk segíteni: Péter erősebb az elektronikában, én inkább a mechanikában — mondja Gyöngyi Imre. A Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat pécsi központjának két fiatal főtechnológusa már az előbbieknél keserűbb hangon vélekedik az újítómozgalomról. Berki József tagja a vállalati Alkotó Ifjúság- pályázatra beérkező javaslatokat véleményező bizottságnak. — 1600 dolgozónknak zöme fiatal. Tavaly összesen nyolc pályamű, idén az első félévben pedig csupán egy javaslat érkezett. Ez mindenképpen az alkotókészség csökkenését mutatja, hiszen 1976—77-ben is még harminc pályamunka volt — mondja Berki József, aki nemcsak főtechnológus, de fiatal újító is. Hat újítását hasznosították eddig. Harmincegy éves és 1973 óta dolgozik a vállalatnál. Valamivel idősebb, harmincöt éves kollégája, Csonka Ernő szintén hat újítással büszkélkedhet azon tíz év alatt, amióta a vállalatnál dolgozik. Az alkotó- készség csökkenésének valószínű okait sorolja: — A kezdő fiatal kezdeti lelkesedése hamar elszáll, amint megkapja az első pofonokat, tüskéket, s igyekszik beleolvadni az átlagba. A gázipar sajátos problémája, hogy itt szinte minden kis változtatáshoz hatósági engedély szükséges, s ezeken az akadályokon nehéz keresztül verekednie magát az embernek, különösen egy kezdőnek, aki nem ismeri még a „játékszabályokat". Egy ötletnek soha nem a műszaki megoldása a nehéz, hanem a gyakorlati megvalósítása. Sokszor hiányzik az ipari háttér is, ami kivitelezné az újításokat. Kis szériákat a műszergyáraknak nem gazdaságos gyártani, a mi műhelyünk felszereltségéből inkább csak barkácsmunkára telik. Legutóbbi közös újításuk azonban megintcsak nem aprócska munka: a MINIDOSE. Ez a készülék a gázszolgáltatás alapvető gondján segít: a gázszagosításon. Ez, hogy a gázszivárgás biztonsági okokból érzékelhető legyen, — jogszabályi előírás szernit a gázszolgáltató kötelessége. Sok sza- gosító anyaggal kísérleteztek már szerte a világon. Nálunk merkaptánt kevernek a gázhoz: 24 millilitert ezer köbméterhez. A gáz folyamatos, pontos sza- gosítása nagy, 5000 köbméter/ óra kapacitásnál nagyobb átadó-állomásokon alapjában megoldott, de az ennél kisebb fogyasztásnál eddig a rendkívül kis mennyiséget képtelenség volt precízen és folyamatosan adagolni. Mind a szagosítás hiánya, mind a túlszagosítás rendkívül veszélyes, s az utóbbi ráadásul az ember számára nehezen elviselhető, s anyagpo- csékolás is egyben. (A merkaptánt dollárért vásároljuk). A Csonka Ernő és Berki József által kifejlesztett készülék képes folyamatosan adagolni az igen kis mennyiségű szago- sító anyagot is. Magyarországon 50—100 ilyen készülékre van szükség. Két év kellett hozzá, hogy létrejöjjön ennek az újításnak a műszergyártó háttere. Az újítók már a továbbfejlesztett változaton dolgoznak, amely már nemcsak a gáz adagolására képes, hanem mérni is tudja rendszeren belül a sza- gosító anyag arányát és ezt regisztrálja is. Ez már olyan újdonság a gáziparban, ami iránt külföldön is nagy az érdeklődés. Dunai Imre Eltörött a rugó az időjárási órában? Éghajlati világprogram indult Az időjárás utóbbi években megfigyelhető ingadozásaira a meteorológia tudósai is felfigyeltek, s elhatározták: közös kutatómunkával keresnek választ a megbolydult időjárási menetrend okainak felderítésére. 1980. január 1- től az ENSZ Meteorológiai Világszervezete megindította az éghajlati világ- programot. A tíz évre tervezett programban 141 ország, közöttük Magyar- ország képviseletében a Központi Meteorológiai Intézet vesz részt. Az intézet főmunkatársa, Lép Ildikó évekig dolgozott Genfben a Meteorológiai Világszolgálatnál a program előkészítésén. Ö tájékoztatott a nagyszabású nemzetközi tudományos munka céljairól, jelentőségéről. A földtörténet során az időjárás is több korszak- váltást ért meg, a különböző jégkorszakokat hosz- szú felmelegedési időszakok követték. Jelenleg úgynevezett kis jégkorszakban élünk: az év nagyobb részében befagyva álló Jeges-tenger, az Északi- és a Déli-sark jégmezői és a gleccserek adnak alapot erre az elnevezésre. Az erre a korszakra jellemző, s az évezredek során megszokottá vált meteorológiai rendszerben azonban az elmúlt tíz évben zavarok mutatkoznak. Nemcsak nálunk, Európában váltak hűvössé a nyarak, enyhébbé a., telek, más földrészeken is gyakran kiszámíthatatlanul szeszélyes az időjárás. Soha nem tapasztalt monszunesők vagy éppenséggel sivatagosító szárazságok keletkeznek, Amerikában zordabbá váltak a telek, az idén pedig hőgutát okozóan forró a nyár. Ezek a jelenségek felvetik a kérdést: vajon újabb korszakváltás küszöbéhez érkeztünk vagy csak az időjárás néhány éves kilengéséről van szó? Az is felmerült, hogy az ember drasztikus beavatkozásai nyomán — őserdőirtások, légszennyezés stb. — netán ’ eltörött egy rugó az időjárási órában. Akármi is legyen az igazság, a tudomány eljutott arra a fokr&y hogy a nemzetközi program megvalósításának eredményeként nagy vonalakban hosszabb távú előrejelzést adjon az időjárás, sőt az éghajlat változásairól is. A világprogram első lépése egy óriás adatbank életrehívása, ahová a világ minden tájáról összegyűjtik a meteorológiai adatokat. Az adatbankba a magyar meteorológusok is értékes információkat adhatnak, Budapesten ugyanis 200 éves időjárási adatsorokat őriznek. Európában is csak 12 városban jegyeztek fel két évszázada folyamatosan adatokat a napi időjárás- változásokról. A Központi Meteorológiai Intézet jelenleg ezeknek az adatsoroknak a számítógépes feldolgozását végzi, hogy átadhassa őket a Genfben felállított adatbanknak. K. G.
