Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-24 / 232. szám
1980. AUGUSZTUS 24. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A Dunántúli napló MEGKÉRDEZTE| Milyen a közlekedésbiztonság az autópályákon? Interjí az Országos Rendőr-főkapitányság útvonal-ellenőrző parancsnokával Az M 7-esen most van a főszezon. Talán nem érdektelen megjegyezni, ohgy az autópályán is — csakúgy, mint az üdülőkben — három időszakot tartanak nyilván. Az előszezon március harmadik vasárnapjától június elsejéig tartott, június elsejétől szeptember harmincadikéig a főszezon zajlik, majd ezt követi október elseje és huszon- kjlencedike között az utószezon. Túl vagyunk már az elsőn, a második e napokban éri el a csúcsot, a harmadik még hátra van. Az elmúlt négy hónap milyen tapasztalatokat hozott? — erről kértünk tájékoztatást Pon- gor Sándor rendőrszázadostól, az Országos Rendőr-főkapitányság Útvonal-ellenőrző Parancsnoksága vezetőjétől. — Kezdjük az előszezonnal. Erről az időszakról nincs különösebb mondanivaló, ha csak az nem, hogy a szeszélyes időjárás és a kisebb idegenforgalom miatt a forgalom lényegesen csendesebb volt, mint a korábbi évek hasonló időszakában. Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy a balesetek száma is csökkent. Itt jegyezném meg, hogy július 30- ig bezárólag ez az első olyan évünk, amikor az autópályán nem történt halálos kimenetelű baleset. — Minek köszönhető ez? A szeszélyes nyárnak, a kisebb turistaforgalomnak vagy valami másnak is? — Mint említettem, az előszezonban e két tényező valóban hatott a balesetek csökkenésére. Most viszont már a második hónapot zártuk a főszezonban, a korábbi évekhez hasonló csúcsforgalommal, és hogy ebben az időszakban sem történt halálos kimenetelű vagy például a korábbi évben elég gyakori tömeges karambol, az véleményem szerint más tényezőknek is köszönhető. — Például? — Például a 100 kilométeres sebességkorlátozással az M 7-es forgalma higgadtabb lett, az alacsonyabb sebesség miatt kevésbé alakulnak ki veszélyhelyzetek. Ehhez persze — a rendelkezésen túl — mindenekelőtt arra van szükség, ohgy az autósok megtartsák a sebességhatárt. — És megtartják? — A többség igen. Az igazság az, hogy a hosszú hétvégeken, vagyis péntek délutántól vasárnap reggelig a pálya mindkét sávjában egymást követik a kocsik. A pálya .annyira telített, hogy nagyobb sebességre, esztelen száguldozásra nincs is lehetőség. Persze, olykor-olykor előfordul, hogy a konvojban valaki a megengedett sebességhatáron felül szeretne menni, rááll az előtte haladó kocsira, s viilogtatással, kürttel akarja arra kényszeríteni, hogy engedjen utat neki. Ez egyrészt teljesen értelmetlen, hiszen mit ér vele, ha egy kocsit sikerül a másik sávba kényszerítenie, másrészt veszélyes, mert megbontja a pólyán kialakult ritmust, és a zavarból, kapkodásból sohasem származik jó.- Korábban gyakori látvány volt a pályán a hibás, vagy a leállósávban indok nélkül parkoló jármű. Most mi a helyzet? — Az emberek a maguk kárán tanulnak . . . Mindenesetre tény, hogy a korábbi évekhez képest nagyobb gondot fordítanak járművük műszaki állapotára, ebből következően a pályán jóval kevesebb a meghibásodott jármű. A leállósávot sem használják már pihenőnek. Úgy Is mondhatnám, a magyar autós- társadalom már felnőtt az autópálya-közlekedéshez is. Az M 7- esnek kialakult a törzsközönsége, akik majd minden hétvégén ezt az utat járják, s elsajátították az alapvető tudnivalókat, hiszen az ő érdekük, hogy nyugodtan, folyamatosan, biztonságosan haladva — célba érjenek. Jellemző egyébként, hogy a kevésbé gyakorlott autósok vagy azok, akik tudják, hogy kocsijuk nem képes az autópályasebességre, mind többen, és önként választják a 70-est, a régi balatoni utat. Ez is új jelenség. — A pályán most is szép számmal látni stopposokat,.. — Sajnos igen, pedig a stoppolás (főként este) nem veszélytelen. Kedvenc vadász- területük a leállósáv, pedig itt nemcsak veszélyes a várakozás, hanem felesleges is, hiszen mint említettem, mind kevesebb autós áll le ok nélkül a leállósávban. Mások, a benzinkutak környékén, a felhajtósávon várnak a szerencsére, nem is sejtve, hogy azt az autóst hozzák veszélyes helyzetbe, aki netán felveszi őket. Aki ugyanis itt megáll, nehezen tud ismét felgyorsítani annyira, hogy veszélytelenül becsatlakozzék a forgalomba. Egyébként: autópályán, autóúton gyalogosan közlekedni tilos . . . — Mi az, amire az eddig mondott kedvező tapasztalatokon túl is felhívná a figyelmet? — Mindenekelőtt arra, hogy célszerűbb jobban megválasztani a hazaindulás idejét. A vasárnap délutáni csúcs 18 és 20 óra között zajlik, ilyenkor mindkét sáv telített, a percenkénti járműszám 35 körül mozog. Ilyenkor autózni fokozott idegi megterhelést jelent, aki tehát teheti, induljon előbb vagy később. Mindenképpen nagyobb figyelmet és önuralmat javaslok a városba bevezető útszakaszon: az autópálya kétszer két sávjába csatlakozik a 70-es út is; aki tehát rossz sávot választ és itt akar sávot váltani — nem pedig jó előre a számára megfelelő sávot választva —, nehéz helyzetbe jut. Nem véletlen, hogy itt meglehetősen gyakori a koccanásos baleset. Végül, ha a pályán bármi történik, legyen az koccanás, műszaki hiba, az első feladat: szabaddá tenni a pályát, vagy a leállósávba húzódni, vagy pedig —, mint sokan helyesen teszik, ha a belső sávon haladva történik velük valami — az elválasztó, zöld sávba állni. — Az M 7-es mindeddig kedvező krónikája minden bizonnyal a rendőrség állandó jelenlétének is köszönhető .. — Elsődleges célunk változatlanul a forgalom segítése, a kombinált — földi-égi — ellenőrzéssel pedig a szabálysértők és — sajnos, már az M 7-esen sem kevés — ittas vezetők kiszűrése. Az autósok az idén már a felhajtósávoknál is találkozhatnak rendőrrel. Ennek az intézkedésnek kettős célja van: az észlelt szabálysértést, rendkívüli eseményt azonnal továbbítja a mozgóellenőrzésnek. A másik, hogy a segítségre szoruló autósoknak rendelkezésére álljon. Sajnos, ezt a lehetőséget még kevesen veszik igénybe. — Mit vár az utószezontól? — A várható nagy forgalomban is az eddigihez hasonló nyugodt, biztonságos közlekedést. Balogh László Furasrekord Galosfan Szenzáció a hazai szilárdásvány-kutatásban 2374 méter... Az országúton autóval alig két percnyi távolság. Gyalogosnak fél órai út. A Márffy brigád 14 hónap alatt küzdött meg ezzel a távval. Igaz, nagy akadályokat kellett legyűrniük. Homok, agyag, márga, dolomit, mészkő, an- hidrit, gipsz aleurolit és homokkő rétegeket átfúrva érték el a célul kitűzött perm kori rétegeket. Magfúrási rekordot értek el a Kaposvár közelében fekvő Gálosfán, a Mecseki Ércbányászati Vállalat szakemberei. Olyan mélységbe jutottak el, amely a hazai szilárdásványkutatásban igazi szenzációnak számít. Tirkala Ferenc, a MÉV kutató-mélyfúró üzemének vezetője:- Gálosfa térsége az ezredforduló utáni ércbányászat meg. tervezéséhez szolgáltatott igen hasznos információkat. Alapos földtani mérések előzték meg a fúrást. Légimágneses és gravitációs vizsgálatok után jelöltük ki az M 7-es fúrótorony helyét. Kaposvárhoz közel a földtanilag fiatalnak számító homok-, agyag- és márgarétegek alatt a Mecsek hegységéhez hasonló idősebb dolomitot, mészkövet és perm kori homokkőréteget sikerült feltárni. Ezzel Dél-Du- nántúl alaphegységi földtani térképének egyik nagy fehér foltja tűnt el. Emelett a fúrás könnyen hasznosítható eredménye, hogy a triászkori dolomit és mészkő átfúrása során hévíz előfordulásra utaló jelenségek mutatkoztak, amelyek nyomait a felszínre hozott ,,kő- zetmagokon" is látni lehetett. A baranyai oldalon fekvő Szénáspusztán a gödrei termelő- szövetkezet részére már meg is kezdődött egy nagy mélységű hévízkút tervezése. Gálosfán az országúttól alig néhány méternyire -áll a fúrótorony. Lourek István fúrómester nem babonás ember, de az utolsó napokban talált négylevelű lóherét vízbe áztatta, hogy ki ne száradjon, a fúrószerencse zöld hírnöke. Igen kemény munka folyt itt 1979 májusa óta. Több mint 400 napon át küldték egyre mélyebbre a gyémánt fúrófejet, hogy a gyémántnál is értékesebb információkat kapjanak- a mélyből, 136-szor fordult körbe percenként az egyre hosszabbodó fúrórúd és hozta naponta a felszínre a márványsimaságú kőzeteket. A Mecseki Ércbányászati Vállalat kutató-mélyfúró üzeme végsősoron a bónyatelepítés helyét kijelölő szakemberek számára nyújt adatokat. Gálosfa sem puszta technikai-műszaki bravúr színhelye. Ma már tudjuk, hogy a következő évezred ércbányászata egyre nagyobb mélységekbe hatol majd. Ma még fantasztikusnak tűnik az elképzelés, de húsz év múlva alighanem természetes lesz, hogy az uránbányászok is akár kétezer méter mélységből hozzák felszínre az egyre nagyobb szerepet játszó atomerőművek fűtőanyagát. Hogy hol a határ? Milyen mélyre érdemes lefúrni? Nehéz kérdés. A szilárdásvány, kutatásban vajamkor még nehezen elérhetőnek tartott kétezer méter, ma mór szinte természetes mélység a MÉV kutatómélyfúró üzeme számára. Gálosfa újabb rekord — melynek minden métere sokezer forintba és verítékbe került. Húsz év múlva milliókat hozhat... Erdős Ákos \ \ Változó faluképek, korszerű otthonok Csak akkor otthon, ha a ház környéke is rendezett OMÉK Jártak már önök Kaposfüre- den? Ha nem, érdemes megnézni a Balatonlelle felé vezető országút mentén a Kaposvárral csaknem összenőtt virágos kertfalut. Az emberek itt egymással versengnek, hogy a ház előtt ki tud szebb virágos kerteket alkotni', az udvarok rendezettek, a házak bár korszerűsítettek, bár nagyon sok új ház is épült, nem hivalkodók, egységes, szép faluképet alkotnak. Lehet, hogy az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás rendezői, amikor a modern, a megváltozott falusi élethez alkalmazkodó falut elképzelték és megkísérelték a látogatóknak is bemutatni, hasonlóra gondolhattak. ♦ Az OMÉK magánlakásépítési kiállításának célja nem titkoltan megfogalmazza, hogy gondolatokat ébresszen a korszerű t anyagokkal és építési tervek alapján gazdaságosan felépített házak megteremtésére, amelyek a szó legnemesebb értelmében is otthont jelentenek. Olyan otthonra gondolnak, amelyet mind az építő, mind a bővülő család szeret, hosszú távon is magáénak vall, amelyben a virágok mellett természetesen a családi jövedelmet kiegészítő háztáji gazdálkodás is helyet kaphat. A bemutatott tervek és épületek jó és rossz értelemben is képet festettek arról, hogy a családi házak a benne élők életére, életkörülményeire milyen hatással vannak, az is jól nyomon követhető azonban, hogy milyen maradandó nyomot hagynak a települések arculatán. Maguk a házak is, csakúgy, mint a rendezetlen, gondozatlan, elhanyagolt gazos udvarok, amelyek még a célszerűen és szépen tervezett házakat is elcsúfíthatják. Hogyan is néz ki a magyar falu most? A régi falusi lakóház részleteiben és összességében is szerves egészet alkotott, ökonomikus és szép volt. Sajnos a régi építészet emlékei csak elvétve találhatók, egymás után bontócsákány alá kerülnek, legtöbbször a négyzetes alakú, többségében jellegtelen, sok helyen kicicomázott sátortetős házak nőnek helyükön. Természetesen a régi építészeti formába nem lehet belekényszeríteni a megváltozott életformát, a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyokat azonban a legnagyobb bűn sematikusan a sátortető alá kényszeríteni. A kiállításon valamennyi beépítési módról képet kaphattunk, jó és rossz példákkal illusztrálják, , hogy az otthont teremtők számára mi a leggazdaságosabb, hogyan tudják a valódi otthont megteremteni, amely a település képébe is harmonikusan illeszkedik. ♦ A családi ház ősi beépítési formája a „fésűs" beépítési mód, ahol a ház a telek oldalhatárán áll, lehetővé téve az elkülönülést, a bővítést is, amely az épület egységét nem bontotta meg. A szabadon ál- ' ló beépítésnél a lakóház nagyjából a telek közepén helyezkedik el, ez a leginkább területpazarló, a közművesítése mind az egyén, mind az ál|pm számára a legdrágább. Korszerűsített, de már rég ismert beépítési mód a csoportház, amely a jelen kor emberének igényeit talán a legjobban kielégíti. Mágo- cson, Görcsönyben remek példáit találjuk. Úgy tűnik, évezrede is tudták az emberek miként lehet a kis településeken közösségben, de mégis eHkülö- nülten élni, harmonikus környezetet kialakítani. Az átriumházak a rómaiak kedvelt építési formája volt például. Az ebben a rendszerben épülő házak gazdaságosan kivitelez- hetők, az így épülő házakra az állam nagyobb kölcsönt is ad. ♦ Az első 15 éves lakásépítési tervben felépült 1. millió 47 ezer lakásból 672 ezer magánerőből, túlnyomó részt állami kölcsön támogatással valósult meg. Az ország jelenlegi lakásállományából (3,7 millió) jelenleg 2,7 millió személyi tulajdonú — a falvakban 90 százalékban az. A magánlakás-építés számszerű eredményei ugyan jók, a saját otthont teremtő emberek áldozatvállalása minden elismerést megérdemel. A megépített lakóházak építészeti megjelenése azonban, az ésszerűség, a funkcióinak betöltése, gazdaságossága sok kívánnivalót hagy maga után, miként a magánlakás-építési területek közművesítésének kezdetleges színvonala sem szolgálja sem a városiasodó életformát, sem a háztáji gazdálkodás korszerű formáit. Érdemes megtekinteni az OMÉK kiállítását — gondolatokat ébreszt, jó példákat mutat be. Lombosi Jenő
